Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-18 / 268. szám
XITI. évfolyam, 268. szám Ara: 50 fillér 1956 november 18, vasárnap fl Megyei Pártelnökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja Előre vagy hátra ? A magyar-csehszlovák tárgyalások záróközleménye A Kossuth-rádió jelenti: Budapesten nagyjelentőségű tárgyalások folytak a Csehszlovák Köztársaság kormánya és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány között. A megbeszélésen magyar részről Kádár Jánjs kormányelnök, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Apró Antal, Marosán György és Rónai Sándor miniszterek és Sebes István külügyminiszterhelyettes vettek részt. Csehszlovák részről Siroki miniszterelnök, négy miniszter, két miniszterhelyettes, egy-egy akadémikus, üzemi bizottsági elnÖK és termelőszövetkezeti elnök, valamint Stefan Major nagykövet folytatta a tárgyalásokat. A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége tájékoztatta a csehszlovák küldöttséget az utóbbi hetek eseményeiről és az előállt súlyos helyzetről. A magyar kormányküldöttség köszö. netét fejezte ki a csehszlc. vák kormány és a csehszlovák nép által a magyar népnek az ellenforradalmi veszély elhárításához, illetve a gazdasági nehézségek leküzdéséhez már eddig nyújtott segítséget. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a legteljesebb összhangban rz ENSZ alapokmányának elveivel, azon a szilárd állásponton van, hogy Magyarország további fejlődésének kérdései kizárólag a Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak. Ezért azokat a határozatokat, amelyeket az elmúlt napokban az Egyesült Nemzetek Szervezetében ezzel alapvetően ellentétesen fogadtak el, nem lehet jogérvényesnek tekinteni. A két kormány azon \ reményét fejezi ki, hogy \ az Egyesült Nemzetek j Szervezete a jövőben tiszteletben fogja tartani a Magyarország belső \ ügyeibe való be nem j avatkozás elvét. Megtárgyalva a jelenlegi j nemzetközi helyzet kérdi-1 seit, a két ország küldött-' sége mindenekelőtt kifej-: tette a világbéke megőrzésére és megszilárdítására vonatkozó megrendithetet- len óhaját. A nemzetközi imperializmus háborús erői, amelyeket félelemmel tölt el a nemzetközi feszültség enyhülése, a béke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus világméretű növekedése, minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy legalábbis néhány helyen visszaforgassák a történelem kerekét. Ezt fejezi ki az imperializmus erőinek azon tönkvése is, hogy éket verjenek a szocializmus országai közé és hogy egyes országokban megkíséreljék a kapitalizmus újbóli visszaállítását és hogy ezzel egyidejűleg meggyengítsék a világbéke ügyének legfőbb erejét, a szocializmus táborát. Kétségtelenül ide tartoznak a reakciós erőknek azon törekvései és kísérletei, amelyek a legutóbbi magyar- országi eseményeket a népi demokratikus rendszer felszámolására, a kapitalizmus visszaállítására, valamint arra használják fel, hogy a magyar népre fasiszta diktatúrát kényszerítsenek. Ennek bizonyítéka továbbá Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael Egyiptom elleni szégyenletes és az egész világ közvéleménye által elítélt agressziója, amelynek célja Ázsia és Afrika népeinek a nemzeti függetlenségre és a gyarmati rendszer teljes felszámolására irányuló nagy világtörténelmi jelentőségű mozgalmának feltartóztatása. A köztársaság kormánya szilárdan vallja azt az álláspontot, hogy az egész világon győzedelmeskednie kell as országok békés egymás mellett élése elvének, tekintet nélkül a társadalmi rendszerek különbözőségére. A két kormány kifejezte azon szilárd elhatározását, hogy a fennálló egyezmények szellemében továbbfejleszti és elmélyíti a kél ország közötti kapcsolatom kát, minden erővel elősegíti a barátság további megszilárdulását és a testvéri együttműködés fejlesztését a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, ami teljes összhangban áll a két ország népeinek óhajával, érdekeivel és szükségleteivel. A két kormány szilárdan meg van győződve arról, hogy a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás- paraszt kormánya a magyar nép milliói által eddig elén vívmányokra, a magya; nép tehetségére és munkaszeretetére támaszkodva, testvéri együttműködésben az összes szocialista országokkal, úrrá lesz a jelenlegi nehézségeken és biztosítja a magyar nép útját a boldoguláshoz, a szocializmus építéséhez. 20 mázsa élesztőt kaptunk már is Romániából Megyénk képviselői rendszeresen folytatnak tárgyalásokat a baráti Romániával és Csehszlovákiával. A megbeszélések során segítséget kérnek megyénk dolgozói számára olyan árucikkekből, amik kifogyóban vannak. A csehszlovákokkal tárgyaló küldöttség Érsek új váróit folytatott megbeszéléseket. Északi barátaink kijelentették, hogy ellenszolgáltatás nélkül küldenek úgy megyénknek, mint az ország többi részének olyan árucikkeket, amelyekben a legnagyobb hiányt szenvedünk. A románokkal folytatott megbeszéléseket egy kis határmenti községben bonyolították le. A romániai civtársak kijelentették, hogy az államuk által felajánlott segítségen kívül nagyon szívesen folytatnak csere akciót megyénkkel. Mi természetesen a legszükségesebb anyagokat, így petróleumot, sót, élesztőt kérünk megyénk számára. Felajánlottuk, hogy cserében szállítunk mezőgazdasági kisgépeket, elektromos cikkeket, rádiót, kerékpárt, stb. A megbeszélések eredményesek voltak, amit bizonyít az, hogy előlegképpen máris 20 mázsa élesztőt k.aptunk, amit a nyíregyházi, nyírbátori, mátészalkai, kisvárdai és más községek üzleteiben osztanak szét. Hétfőn újabb megbeszélések lesznek, amikor is a román elvtársak közük velünk, hogy minisztériumaik milyen álláspontra tíelyez- kedtek és ennek megfelelően melyik napon tudják megkezdeni az árucikkek szállítását. Miért nem működik a nyíregyházi Jürdő? Sokan kérdezik mostanában Nyíregyházán, miérti nem működik a városi fürdő. Sajnálatos módon közölhetjük, hogy a fürdő egy jó ideig a szénhiány miatt zárva tartja kapuit. A városi Községgazdálkodási Vállalatnál azt a ' ilágosítást kaptuk, hogy a jelenlegi körülmények között a legjobb akarat mellett sem tudják megoldani a mostani szénkés*- lettel a fürdő működtetéséi. Van ugyan még egy kevés szenük, de ez nagyon szükséges a kertészeti virágházakhoz. Ha időben megfelelő szénmennyiség érkezik, tehát bányászaink mindenütt munkához látnak és a szállítási zavarok is megszűnnek, akkor ismét kinyitja kapuit és fogadja a vendégeket a nyíregyház fürdő. Manapság meglehetősen nehéz tájékozódni a belpolitikában, a külpolitikában, nehéz az iránytű szerepére vállalkozni. Am az események és állásfoglalások egyre inkább lehetővé teszik, hogy tisztábban és világosabban lásson az ember — különösen jelentős ebbűl a szempontból a szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata a szocialista országok egymás közti kapcsolatáról és Tito, jugoszláv elnök nagy nemzetközi visszhangot kiváltó beszéde. Minden esetre a legutóbbi magyarországi események nagyon megnehezítették a magyar emberek számára a tisztán látást. A felhalmozódott problémák a legélesebben és a legbonyolultabban jelentkeztek. Ennek következtében sokan meginogtak. (A nép és a szocializmus ellenségeiről most nem beszélünk, hiszen ók mindenkor a szocializmus és kommunizmus csődjéről üvöltözlek.) Am meg kell mondani őszintén, hogy igen sok párttag is megingott a szocializmusba vetett hiteben. Nem egy, egyébként becsületes párttag mondta és mondja fejét csüggesztve: „összeomlott bennem minden”. Más jelenséggel is találkozni. Vannak olyanok, akik egyszerűen — és idealista módon — azzal magyarázzák a lengyel és magyar forradalmi eseményeket, hogy nem más, mint valamiféle jugoszláv export. Sajnos, olyanok is akadnak, akik mindenben ellenforradalmi ténykedést látnak és szeretnének mindent úgy, ahogy régen, a Rákosi-önkény idején volt. Egyiküknek sincs igazuk! Ügy hisszük, azok járnak a legközelebb az igazsághoz, akik egyre világosabban látnak kibontakozni egy nagy és egészséges folyamatot a szocialista táborban: a nemzeti, sajátos utak keresésének folyamatát. Ez természetesen együtt jár annak a bűnös múltnak a felszámolásával, amit általában sztálinista kornak — .Magyarországon Rákosi-önkénynek — nevezünk. Ez a folyamat a szocializmus csődje lenne? Nem hisszük. Hiszen ilyen nagyerejű és igazságos mozgalomra csak úgy kerülhetett sor, hogy a szocializmus eszméje egyre inkább a tömegek eszméje lett. Akarva, nem akarva szocializálódtak a tömegek, mert e kor a szocializmus kora. Hol és mikor kezdődött a mozgalom? Talán 1948- ban Jugoszláviában, amikor a jugoszláv elvtársak élesen elhatárolták magukat a sztálinizmustól, ragaszkodtak függetlenségükhöz. S folytatódott a XX. kongresszussal, a lengyelországi, a magyarországi eseményekkel s bizonyára nem áll meg, mert nem állhat meg. A korszellem elé nem lehet gátat építeni. Nem építhetnek megállító gátat sem az ellenforradalmárok, a szocializmus ellenségei — sem a sztálinisták, rákosisták. Természetesen nevetséges lenne elképzelni, hogy a folyamat, a szocializmus építésének útja valamiféle sima aszfalt, amelyen nesztelenül gördülünk előre. Nem! Sikerek és kudarcok váltakoznak, lehetnek kitérők, zökkenők, megtorpanások. Erre világosan mutatnak a lengyelországi, de még inkább a magyar- országi események. Lengyelországban aránylag kisebb zökkenővel zajlottak le ez események, mert volt egy Gomulka-csoport, amelyik biztos kézzel ragadta magához a kezdeményezést, a párt határozottan élére állt a folyamatnak. Ezzel ellentétben Magyarországon a Rákosi- és Gerő-kükk, a sztálinizmus magyarországi bűnös képviselői csökönyösen és megátalkoöottan próbáltak féket vetni a munkásosztályra, az ifjúságra, magukra a kommunista tömegekre. Ez lángra 'obban- totta a puskaporos hordót. Sajnos, a tragédiához tartozik, hogy a nép, az ifjúság nemes, szocialista mozgalmát meg akarta nyergelni a reakció, a fasizmus, ?z ellenforradalom. Ilyen súlyos, bonyolult és nehéz helyzetbe került Magyarország — ilyen ellentmondásos események közepette került sor a szovjet csapatok beavatkozására. Valóban súlyos a helyzet! De talán elveszett volna ezért a szocializmus ügye Magyarországon? Korántsem! A szocializmus hívei jól tudják, hogy nehéz a vajúdás, nehéz a szülés, de a gyermek nem hal meg. Tisztán és bátran, a mi módunkon haladhatunk előre a kibontakozás, a rend helyreállása után a szocializmus felé. Most értjük meg igazán, mit jelent a XX. kongresszus útmutatása: a szocializmus elérésének sokféle útja lehetséges. Nem sima az út. Meg kell küzdeni az ellenforradalmi próbálkozásokkal. Hogy ilyenek vannak és lesz- nem, az nem kétséges. Száz és ezerféle módon próbálkoznak meg az úri Magyarország hívei azzal, hogy megpróbálják visszaállítani a földbirtokosok és tőkések rendjét ebben az országban. Hol fegyverrel, hol töltött puskával, hol rémhírrel, hol szabotázzsal, — de mindig zavarosban halászva, mert egyedüli fellépéshez nekik sem elég erejük, sem elég bátorságuk nincs. Nem szabad egy pillanatra sem elveszíteni éberségünket, vigyázni és őrizni kell drága népi hatalmunkat, vívmányainkat, forradalmunk tisztaságát. Ám hibáznánk, ha nem vennénk észre, hogy rrég élnek nálunk azok a rákosista erők is, amelyek visszafelé húznak, Nem lehetne erre jobb példát találni, mint éppen újságunk múlt vasárnapi vezércikkének néhány adatát .amelyeket sztálinista botegségben szenvedő „instruktor“ szolgáltatta. Ez adatok alapján a mátészalkai forradalmi bizottságot egyont-mjn, kivétele nem téve, ellenforradalmi bizottságnak nyilvánította a cikk — holott a bizottságban részt vettek becsü’etes emberek is. Nem igen feltételezhető például, hogy Szabó, mátészalkai kisparaszt a földesülakat kívánta volna vissza. Természetesen a bizottság többsége nem a szocializmus alapján állt. Végül hadd szóljunk röviden a nemzetközi eseményekről. Már-már úgy látszott, hogy minden percben kitörhet a harmadik világháború — s ehhez nem kevés okot szolgáltatott Nagy Imre kormányának határozatlansága. A nemzetközi imperializmus azonnal felélénkült és új háborús profitot, zsákmányt szimatolt. Ezt bizonyítja az egyiptomi konfliktus is. De vajon mindez azt jelenti, hogy teljes csődbe került volna a béke ügye? Nem. A nemzetközi feszültség enyhülésének útja sem sima út — ezen az úton is sikerek és kudarcok váltakoznak, kis háborúk lehetségesek. Api a világ népei békét akarnak és az útról letérőknek előít-utóbb vissza keil térniük a feszültség enyhítésének útjára. Előre, vagy hátra haladunk-e? Előre! A történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni, az csak előre mehet, hol lassabban, hol gyorsabban. Előre mehet azon az úton, amelynek útjelzőjére ez van ráírva: szocializmus, béke, A magyar nép úrrá lesz a nehézségeken
