Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)

1956-11-03 / 255. szám

XIII. évfolyam, 255. szám Ára: 50 filier 1956 november 3, szombat A Megyei Nemzeti Bizottság és o Városi Munkástanács lapja A legnagyobb vívmány a forradalom három első napjában az volt, hogy min­denki nyugodtan hajthatta le álomra fejét városunk­ban, vármegyénkben. Nem borult fel a rend! A vármegye centrumában, Nyíregyházán, a vidék más központjaiban, a járások székhelyein is állanak a kirakatok, ha megkötötten is, hullámzik, lüktet az. élet. Az üzletekből, gyárakból, műhelyekből, irodákból nem hiányzik semmi, a közvagyon érintetlen maradt. Az előforduló bűncselekmények száma: a lopás, betörés nem volt nagyobb, mint a normális, rendes időkben. Ezen a vonalon nincs is semmi baj! Egyetlen rablógyilkosságot jelentettek a félmillió fakost magában foglaló hozzánktartozó területekről. A tettest a merki nemzetőrség elfogta, kiderült hogy egy többszörösen büntetett előéletű gonosztevő. Erre az emberre halál vár. A legforróbb, legizzóbb órákban, percekben, ami­kor lerepültek a házak tetejéről a keserű múlt emlé­kei, amikor az utcákat, tereket elöntötte az einberára- dat, éppen úgy, mint a fővárosban — senkinek sem azon járt az esze, hogy a kirakatok mögé nyúljon, ra­boljon, fosztogasson, gyilkoljon, vagy olyan dolgot pro­vokáljon ki, amely a város biztos pusztulásához ve­zetne. Mindenki azt leste, hogy a munkások, ifjak a szédítő magasságban mikor szedik le a régi zászlókat, s miként nyírják ki a magyar zászlókból a magyar lélcktől teljesen idegen címert. Taps, üdvrivalgás, Himnusz foglalkoztatta az em­bereket és nem a rend felborítása. Ennek a három első napnak méltóságteljes magar tartása mutatta meg, hogy miről is van itt tulajdon­képpen szó? Egy nemzet rácsmögé zárt lelkének kisza­badításáról! A későbbi órák, éjjelek is így teltek el. Nem akadt egyetlen egy „sehonnai bitang ember”. És re­méljük, hogy nem akad ezután sem, aki fosztogatni, rabolni, gyilkolni merészelne, mert arra kíméletlenül lesújt a karhatalom, a helyőrség, nemzetőrség, bíró­ság. ügyészség, amely megrendíthetetleniil, mindenre elszántan, fegyverrel a kézben, a törvény alapján állva, a forradalom zászlaja alatt áll. Ezt a forradalmat nem fogja bemocskolni senki. A lopásoknak, fosztogatásoknak, egyéni bosszúknak a csiráját is el fogják fojtani. Vigyázzanak azok a lesipuskások is. akik csak az alkalomra várnak, hogy a forradalom drága vérrel ki­vívott vívmányait a szélsőségek szakadékaiba taszítsák. Nem hisszük, hogy még csak gondolatban is akad­nának ilyenek. A szélsőségekből elég volt. Értse meg mindenki, ez a. nemzet nem pártdiktatúrát akar, hanem tiszta demokráciát. Az olyan államformák, társadalmi berendezkedé­sek, amelyek beleszólnak az emberek legszentebb ma­gánügyeibe, a családi életbe, vallásba, ifjúsági neve­lésbe, nem térnek vissza többé sohasem! Ezeket a rendszereket a népek jól mcgismerlék. Lehullott az álarc! . . . Jól tudjuk, hogy mit akar­nak! A kis és nagy hitierekből, rákesikból elég volt! Nem fogunk többé an'antszijjal, csizmásán mene­telni és nem fogunk vezényszóra kórusba tapsolni! Van középút is. Vigyázzunk! Ránk figyel az egész világ. Azt a gesztenyét, amit a szabadságharcosok tíz körömmel, foggal, életükkel az összeomlott egypárírendszer tala­jából kapartak ki. csak a szabadságra éhes magyar nemzet eheti meg és senki más! Szegények, koldusok, kifosztottak vagyunk! A semlegessé vált Magyarországnak, a félig ro­mokban heverő Budapestnek feltétlenül szüksége van minden nép szimpátiájára, segítségére. Éneikül nem állhatunk talpra. A forradalom győzött, erkölcsi és po­litikai téren. Ezt kell megtartani továbbra is, de győz­nünk kell még közgazdasági vonalon! Ezért nem szabad elveszítenünk a népek becsülé­sét, támogatását. Ezért kell vasfegyelmet követelni! Ezért nincs helye a legkisebb atrocitásoknak sem. Ha bárkinek, bármiért van valakivel elszámolni valója, ez a legszigorúbb törvényesség alapján történhetik. A törvények betartására, végrehajtására van meg­bízható karhatalmunk, nemzetőrségünk, pártatlan bí­róságunk, ügyészségünk, de van keménykezű. forra­dalmi bizottságunk is, akik nem haboznék cselekedni, intézkedni a rendbontókkal szemben sem, ha annak szüksége mutatkozik! (Folytatás a 2. oldalon.) Magyarország semleges állam Nagy Imre miniszter­elnök csütörtök este a kö­vetkező rádiószózatot in­tézte a magyar néphez: Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a törté­nelem előtti mély felelős­ségérzettől áthatva, a ma­gyar nép millióinak osz­tatlan ' akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semleges­ségét. A magyar nép a függet­lenség és egyenjogúság alapjan, az ENSZ alapok­mánya szellemének megfe­lelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nem­zeti forradalma vívmányai­nak megszilárdítását és to­vábbfejlesztését óhajtja, anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakozzék. A magyar nép évszázados álma való­sul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség A hercegprímás nyilatkozata a sajtó és a rádió munkatársainak Mindszenthy József bíbo­ros hercegprímás budai pa­lotájában fogadta a magyar és a külföldi sajtó, rádió és televízió munkatársait es rövid nyilatkozatot tett előt­tük. A hercegprímás a kö­vetkezőket mondotta: — Hosszú fogság után szólok a magyar haza vala­mennyi gyermekéhez. Sen­kivel szemben sincs gyűlö­let szívemben. — Csodálatraméltó hő­siesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelem­ben példátlan ez a szabad, ságharc: minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság, az áldoza­tokért! Honvédségünk, mun­kásságunk, földműves né­pünk példát mutatott a hős hazaszeretetben. — Az ország helyzete rendkívül súlyos, napok óta hiányzik az élet folytatásá­nak minden közös feltétele. A legsürgősebben meg ke,! találni a kibontakozást. — Most tájékozódom, két napon belül a kibontakozás útjáról személyes szózatot intézek a nemzethez. * Mindszenthy hercegprí­mást palotájában felkereste Tildy Zoltán államiniszter és Maiéter Pál ezredes, n honvédelmi miniszter első helyettese. Az államférfiak rövid megbeszélést folytat­tak a hercegprímással. A budai prímási palotát egymás után keresik fel a küldöttségek. Csütörtökön többek között a hittudomá­nyi kar professzorai lettek tisztelgő látogatást a prí­másnál. Eljött az egyetemi hallgatók küldöttsége is. Sorra keresik fel Mind­szenthy Józsefet a katolikus egyház vezetői és a magyar közélet személyiségei. * A Magyar Kurír jelenti: Csütörtökön, Mindenszen­tek napján déli 12 óráig több mint 2100 távirat érke­zett a világ minden részéből Mindszenthy József bíboros­hoz, Magyarország herceg- prímásához. Az első távira­tok között van XII. Pius pápának 30 sorból álló táv. irata, amelyet az alábbiak­ban közlünk: XII. Pius pápa távirata Mindszenthy bíberos érsekhez Mindszenthy József bíbo ros, esztergomi érseknek. Budapest. Kedvelt fiúnknak! Ugyanazzal az atyai lé­lekkel, amellyel 8 év előtt keserű fájdalommal megsi­rattunk, hogy székhelyedről igazságtalanul elragadtak és börtönbe vetettek és nem egyszer nyilvánosan, főként pedig a rendkívüli konzisz- tóriumon felpanaszoltuk, most erős vigaszunkra van az az értesülés, hogy szabad­ságodat visszanyerted az egész világ katolikusainak és hazádnak újjongása köz­ben. Bőséges áldást adunk annak, aki minden keresz­tény hívő könyörgését jósá­gosán meghallgatta és aki­nek kegyelme segítségével a te hited és lelkierőd annyi és olyan nagy Krisztusér>, viselt szorongott atás közölt megizmosodva tündökölt. Idényén ez előjele annak, kogy a te és a többi kegyes főpászlor apostoli buzgósága folytán — amelyre híveitek készséges lélekkel felelnek — az igen kedves magyar nemzetben oly súlyos téve­dések és vérontás után vi­rágozzék és mindig tündö­köljék az a hűáég, amelyet az egyház és az apostoli szentszék irányában őseik­től örököltek. Mindazoknak, akik e nap eseményei kö­vetkeztében életüket vesz­tették az örök nyugodalmat 1esdjük, neked kedvelt fiúnk, aki mellett mindig ott áll­tunk könyörgéseinkkel és aggódó gondoskodásunkkal, valamint a többi főpásztor­nak, nemkülönben a pap­ságnak, továbbá a összes többi keresztény hívőnek —- azoknak névszerint. is, aki­ket a borzalmas csapások sújtottak, apostoli áldásun­kat, az égi segítség vigaszát túláradó szeretettel ,* *\*ijük. XII. PIUS pápa. Pénteken reggel összeült Győrött a magyar szabadság- harcosok parlamentje Előző számunkban hirt adtunk arról, hogy no­vember I-én délután ill össze Győrött a magyar szabadságharcosok parlamentje, hogy megvitassa a szabadságharc eddigi eredményeit, s meghatározza a jövő feladatait. Pásztor József megyénk egyik küldötte telefonon arról tájékoztatta lapunkat, hogy az ülést péntek reg­gel 8 órára halasztották, mivel az ország minden ré­széről meghívott küldöttek nem jelenhettek meg pon­tos időre. A győri szabadságharcos rádió jelentése szerint péntek reggel 8 órakor már összeültek a vármegyék szabadságharcos küldöttei a munkástanács épületé­ben. Lapunk zártakor az ülés még tart, eredményeiről folyamatosan adunk tudósítást. 150 vagon burgonya a közellátásnak A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állami Gazdaságok Igazgatósága mintegy 150 vagon étkezé-i hur.ron"át tárol. Az állami gazda­ságok. mivel üzemanyag nem áll rendelkezésükre, a szállítást nem képesek le­bonyolítani, ezért az igaz­gatóság kéri a Megye Nem­zeti Bizottság Intéző Bi­zottságát. hogy találjon mó­dot a közellátás szükségle­tére rendelkezésre bocsá­tandó étkezési burgonya elszállítására. ügyét. Ez a hősi küzdelem tette lehetővé, hogy né­pünk államközi kapcsola­taiban érvényesítse alap­vető nemzeti érdekét, a semlegességet. Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartság tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatá­rozását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásban, mint tör­ténelme során talán még soha. Magyarország dolgozó milliói védjetek és erősít­sétek forradalmi elszánt­sággal, önfeláldozó mun­kával, u rend megszilárdí­tásával hazánkat, a sza­bad. független, demokra­tikus és semleges Magyar- országot. Mit mondott a minisztereinek a szovjet nagykövetnek ? Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke és megbízott külügyminiszter november 1-én magához kérette Andropov urat, a Szovjet­unió magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet. Közölte veie, hogy a Magyar Népköztár­saság kormányához hiteles értesülések érkeztek újabb szovjet katonai alakulatok­nak Magyarországra való bevonulásáról. Követelte ezeknek a szovjet katonai alakulatoknak haladékta­lan azonnali visszavonását. Kijelentette a szovjet nagy­követnek, hogy a magyar kormány a varsói szerződést azon­nal felmondja, egyide­jűleg kinyilatkoztatja Magyarország semle­gességét, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­hez fordul és az ország semlegességének védel­mére a négy nagyhata­lom segítségét kéri. A szovjet nagykövet tu­domásul vette a Miniszter­tanács elnökének és meg­bízott külügyminiszterének tiltakozását és közlését, és megígérte, hogy haladékta­lan választ kér kormányá­tól. A Minisztertanács elnö­ke a budapesti szovjet nagykövettel folytatott tár­gyalásáról szóbeli jegyzék­ben tájékoztatta a Buda­pesten akreditált összes diplomáciai képviselet ve­zetőjét. Ugyanakkor táv­iratilag értesítette az ENSZ íőtitkárát az eseményekről és a magyar kormány el­határozásáról és kérte, hogy ■az. Egyesült Nemzetek Szervezete most meg­nyíló közgyűlésének na­pirendjére a kérdés tárgyalását soronkíviil tűzze kt

Next

/
Thumbnails
Contents