Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. november (13. évfolyam, 254-278. szám)
1956-11-13 / 263. szám
XIII. évfolyam, 263. szám Ara: 50 «Kér 1956 november 13, kedd fl Megyei Párteinökség és a Megyei Forradalmi Munkás és Paraszt Tanács lapja IWWMBHWWPJjp^i V)ifiW1*n'i'*inriT*7TrTir~''ii^irm*~"n TTTnrr—m TT~ -""T ....................'■■H” — — ■"■T"1!" 111 1 — Kádár J ános rádióbeszéde a magyar néphez Vasárnap délelőtt Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke rádióbeszédet intézett a magyar néphez. Többek között a következőket mondotta; Közölhetem, hogy az ország egész területén, mind a fővárosban, mind a vidéken a Magyar Népköztársaság eilen intézett fegyveres támadást leverték. A fegyveres felkelésben részt vettek nagy része vagy letette vagy eldobálta fegyverét. Budapesten és a Budapestről északnyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok rejtőzködnek. — Ezek szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavarják a tömegek békés életét, a nyugalmat, a biztonságot. De ezek ártalmatlanná tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken mindenütt megindult a békés napi munka. A vasutak, a bányák, az üzemek, a közhivatalok jelentős részében a munka megindult, az iskolákban a tanítás megkezdődött. Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, a közintézményekben, a vasútnál és egymás után álltak munkába olyan jelentős budapesti üzemek, mint a Ganz Vagongyár, a MÁVAG, mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez képest. Vidéken — egyes Komárom megyei falvakat kivéve, ahol lövöldözéseket rendeztek a Budapestről kiszorult fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai — teljesen helyreállt a törvényes rend. Budapest egész területéről ezt még nem lehet ma sem elmondani. A megsemmisített támadó csoportokból megmaradt és nappal pincékben és más helyeken rejtőzködő orvlövészek este előbújnak és garázdálkodjak, sok kárt, szenvedést jés megpróbáltatást okoznak ja békés lakosságnak. A kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet a csoportos orv- lövészekkel, fosztogatókkal és gyúj fogatokkal, és ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend, a békés építő ! munka nélkülözhetetlen feltétele. A továbbiakban három alapvető feladatról beszélt Kádár János. 1. Az ország -határállomásain és mostmár Budapest felé megindult vonatokon megsegítésül küldött jelentékeny mennyiségű élelem és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagymennyisegű hízottsertést és más élelmiszert gyűjtöttek ösz- sze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésében becsülettel részt vett hazafias, parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor sajnos súlyos ellátási nehézségekkel küzdött. 2. Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott vagy : teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. 3. Az üzemekben, a bányáknál, a vasúti 4s közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a gyárak nyersanyag- és fűtőanyaghiánnyal küzdenek. A tüzelőanyaghiány a budapesti háztartásokat fenyegeti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében haladéktalanul munkához kell látni. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok? A népmozgalom okai Egyetértésnek kéll lenni abban, hogy az október 23-án megindult népmozgalom alapvető oka azokban a súlyos hibákban és bűnökben keresendő, amelyek az ország és a párt vezetésében döntő befolyással bírtak, s amelyeket a Rákosi- klikk követett el az ország dolgozóinak kárára. E káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépő tömegek felháborodása teljesen jogos Volt. A megmozdulásban részt vett tömegeknek nem a; Magyar Népköztársaság, a néphatalom megrendítése, hanem ellenkezőleg: a hibák elleni fellépésen keresztül a néphatalom megszilárdítása és megerősítése volt a célja. Amennyire teljesen, világos ma már, -hogy a i tömeg- megmozdulásokban tiszta szándékú embere^ vettek részt, továbbá, hogy még a fegyveres felkelésben részt vett fiatalok nagy része is a szocialista rendszer és a népköztársaság hívének vallja magát — az is világos, hogy a fegyveres felkelés és tömegmegmozdulások részvevőinek soraiban kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték ki célul, hogy megsemmisítik a szocialista forradalom vívmányait, az államosított ipart és kereskedelmet, ia földosztást, és ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítják vissza hazánkban. A kormány nap- ról-napra jobbra tolódott, s jobboldali színezete volt az állandó személycseréknek, is. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét, mint egyetlen kommunistát is kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszeníhy bíboros politikai fellépése sok dolgozóval megértette. Az államhatalom ellen fegyverrel harcolók összetétele, és ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Időközben kiváltak a népi hatalmat megdönteni nem kívánó ifjak a harcból, s rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult személyek, továbbá a nyugati határainkon régen lesben álló volt horthysta katonák és csendőrök. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek tüntetése zajlott le, ez alatt egyes helyeken, a Dunántúlon, Bács megyében, Győr-Sopronban jól szervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkoltak le állati módon kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akit kezük közé kaparintottak. Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben és még brutálisabb formában Budapesten, amikor a kormány tűzszünetet rendelt el. A Nagy Imre-kormány teljesen tehetetlenné válva! a jobboldali nyomással j szemben, tulajdonképpen j utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában — teljes nyíltsággal meg kell mondanom — személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és politikailag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép előtt. Ellenkezőleg: úszott a soviniszta árral, feladta a munkásosztály pozícióit és ellenállásra hívott fel a segítségül hívott, a népünket és rendszerünket az ellenforradalomtól megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben. Külön kell szólni arról a fontos kérdésről, amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem és néhány társamat, a Nagy Imre kormány volt minisztereit arra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépve abból a kormányból, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány megalakí- i tását kezdeményeztük. A j múlt hét közepén világossá > vált, hogy a beköszöntött j súlyos helyzetből csali két- j féle kivezető út van. Az \ egyik: tovább járva a Nagy Imre-kormány összeomlásra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok kivonásának kérdését és annak nyomán tehetetlenül szemléljük, hogy az ellenforradalmi fehér terror lemészárolja előbb Budapesten, majd vidéken is a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tömegét, azután a kommunistákkal rokon- szenvezőket, majd valamennyi demokratikus hazafit, aztán félredobva a Nagy Imre-kormányt és minden más demokratikus összefogásra alapított kormányt, fasiszta eílenforradal- j mat hozzon létre, az j ellenforradalmi kor- • mány megsemmisítse a ■ néphatalom utolsó ma- ! radványait, visszaadja a gyárakat, a bányákat, a i földet régi tulajdoné- [ saiknak, visszaültetve a ■ nép nyakára a főjegy- j zőket, a csendőröket, I visszaállítsák hazánkban ;t kapitalista-földesúri rendet, végül pedig a nép erejének szétzúzása után eladja hazánk függetlenségét a gyarmattartó imperialistáknak. Ez volt az egyik lehetséges út. A másik út: minden erővel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve gátat vetni az ellenforradalmi hullámnak, j megvédeni munkásosztályunkat, parasztságunkat, egész népünket, népi demokráciánk rendszerét, szocialista vívmányainkat és jövőnket, helyreállítani törvényes és alkotmányos réindünket, a békés, normális jogrendet, és hozzálátni az égető és fontos kérdések megoldásához, új és szebb életünk építéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyreállítása után leülünk tárgyalni a varsói szerződést aláíró országok kormányaival a szovjet csapatoknak Magyarország területéről való kivonásáról. A szocialista, népi demokratikus Magyarország, a népi hatalom megvédése, a nemzeti függetlenség és szuverénitás teljes biztosítása csak ilymódon lehetséges. Mi ezt az utat választottuk. Nyíltan meg kell mondani azt is, aki ma azt a nézetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, akár akarja, akár nem, a nemzeti függetlenség elvesztése, az ellenforradalom, az imperialista járom mellett adja le szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom és a nemzeti függetlenség ügye mellett,' aki meggyőződéssel vallja, nogy minden erővel, a szovjet csapatok segítségét is igénybe véve zúzzuk szét az ellenforradalom erőit, védjük meg népköztársaságunkat és azután üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatoknak Magyarország területéről való kivonulásának kérdését. Ezeken az alapvető kérdéseken kívül van még néhány fontos politikai kérdés, amelyek népünket ma különösen foglalkoztatják. Elsősorban a megbántott nemzeti érzésekkel kapcsolatos kérdésekre gondolok. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány azon a nézeten van, hogy címerünk a Kossuth- címer legyen, honvé- deink egyenruhája feleljen meg a magyar hagyományoknak és március 15 ismét a magyar szabadságharc pirosbetűs ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy • a kötelező idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon maga választhassa meg. Szintén a hagyományokhoz híven vissza kell majd állítani az iskolában az osztályozásnak nálunk rég megszokott módját, amely szerint legjobb az egyes osztályzat. Sokat foglalkoztatja a közvéleményt a különböző pártok kérdése is. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Kádár János: Nem tudjuk másként a jövő feladatait megoldani, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb pártállásponton és világnézeten lévő emberek részt és felelősséget kapnak és vállalnak az ország ügyeinek intézésében minden fokon. A legszélesebb nemzeti összefogás, az igazi népfront-politika alapján állunk, ennek megfelelően a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szó legtisztább értelmében vett nemzeti egységfrontkormány és az is marad. Népköztársaságunkban a közügyek intézésében szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állnak, de ki kell rekesz- teni a közügyek intézéséből mindazokat, akik népi demokratikus rendszerünkkel szemben ellenséges érzésekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozni mindazokkal a hazafias erőkkel, akiki képesek népünk legalapvetőbb közös ügyét, a béke ügyét velünk együtt védelmezni. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem ven zető, párt- vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát vagy vezetési módszereket vissza kívánja állítani. Dé ha akadna is olyan ember, a tömegek kérlelhetetlenül elsöpörnék I helyérőL A Magyar Szocialista Munkáspárt intéző bizottságának szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében,! aki a Rákosi-klikk politi-i káját képviselte a párt-, a; gazdasági és az állami élet’ vezető posztjain. Ezeket az embereket arra köteleztük, hogy térjenek visssza eredeti foglalkozásukhoz és dolgozzanak úgy, mint" az állam bármely más polgára a termelésben. A kormány elvi határozatot hozott a minisztériumok és1 más állami főhatóságok ösz- szevonására. El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására. Nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és azt nem tűrjük meg sehol- sem. Ellenkezőleg: tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép — elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság — bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkban. Ez kötelességünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizsgáljuk és közülük mindazt, ami a körzérdek károsodást! nélkül megoldható, megold-; juk. Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, és ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldására nincs meg a lehetőség, azt vita és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat beszéljünk és a nép érdekében cselekedjünk. A kormány november 10-i ülésén elhatározta, hogy legkésőbb január 1-i végrehajtási határidővel a mun-, ka béralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig ügy, hogy az 1200 forintnál kevesebbet kereső munkások bérét 15 százalékkal, az (Volytatfa « <?. oMéfon.)
