Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-17 / 243. szám
# NÉPLAP 19s\> október 11, szerda Képzőművészeti problémák, avagy miért nem rendeznek kiállítást Nyíregyházán ? Az utóbbi időben, de régebben is gyakran megszólítottak egyes ismerőseim, hogy mikor, vagy miért nem rendezek kiállítást Nyíregyházán? Ilyenkor rendszerint egy-egy közhellyel elütöttem a feleletet. A napokban azonban részt vettem a TTIT-ben egy városi problémákkal kapcsolatos vitaesten. Valahogy úgy éreztem, hogy talán nekem is váíaszt kell már adnom ezekre az előbb említett, kérdésekre. Tartozom, hogy ezúton is őszintén feltárjam ismerőseim előtt a kiállítással és képzőművészettel kapcsolatos véleményemet. Teszem ezt azzal a szándékkal, hogy esetleg tanulságul szolgálhat és a belőle levont következtetések előbbre vihetik Nyíregyháza kulturális ügyét. Nem állíthatom, hogy teljesen objektív leszek, mivel nagyobbrészt a saját problémáimat beszélem el. De az igazságról bárki köny- nyen meggyőződhet. Jó képet festeni és újszerű dolgot alkotni nem egyszerű dolog. A történelem folyamán minden újnak harcot kell vívni a régivel. A ma élő festők, akik saját magukkal szemben a legnagyobb igénnyel lépnek fel, óriási problémák előtt állnak. Hogyan lehet jó és művészileg értékes képet alkotni? Véleményem szerint csak úgy, ha a, társadalmi fejlődés során elért eredmény ekei átszűrve új formai és tartalmi jegyekkel gazdagítjuk a pikturát. Ki mondhatja el azonban magáról, hogy jobban tud festeni, mint az impresszionisták, vagy jobban tud rajzolni, mint Leonardo? Ezek olyan pozitív festői értékekkel rendelkeztek, melyek nagy festői kvalitást követeltek. Nem lehet nagy művész az, ki nem érti meg a reneszánsz mestereket, a barokkot, a klasszicizmust, az impresz- szionizmust és az egyéb izmusokat. Minden egyes művészi meglátás hozott valami pozitívumot, természetesen egy jókora negatívummal együtt. Ezekből kiválasztani a jót, elhagyni a rosszat és megfűszerezni egyéni újszerű meglátással: ez lehet a mai nagyigényű festők problémája. Ezek hiányában szemléletünk mevezvezik a legrégibb legprimitívebb művészeti szemlélettel. A TTIT-ben felmerült a probléma: hogyan lehetséges, hogy Barzó Endrének Budapesten emlékkiállítást készülnek rendezni, ugyanakkor Nyíregyházán nem is ismerik? Barzó Endre jó barátom volt. Sokat üldögéltünk együtt rádió mellett Sibélius hanglemezeket hallgatva. Nagyon szerette a zenét. Legkedvesebb zeneköltője Sibélius volt. Barzó Endrét mindig szerettem és nagyra értékeltem. Remélem, idővel Nyíregyházán is ismertebb lesz és itt is szükségét érzik majd annak, hogy kiállítást rendezzenek műveiből. Nem lehet azonban kiállítást rendezni Barzó Endrének Nyíregyházán mindadA Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szervei tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát arról, hogy a télen a lakosság mennyi és milyen ruházati cikkekre számíthat. Nagy általánosságban az l olsó negyedévben 9 százalékkal több ruházati cikk lesz, mint az elmúlt évben volt. Üjfajta áruk is megjelennek majd az üzletekben, ennek ellenére egyes árufajtákból továbbra is hiánnyal kell számolni. Pamutáruból körülbelül a tavalyival azonos mennyiséget árusítanak. A síma kivitelű flanellokból 80 százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben. Ruhaflanell- ből viszont az ellátás nem lesz kielégítő. Ennek pótlására kártolt viscosa szövetet hoznak forgalomba. Fehérnemű anyagokból gazdagabb lesz a választék, mint tavaly. A téli idényre kordbársonyból is nagy választék áll az érdeklődők rendelkezésére. Selyemáruból az ellátás lényegesen jobb lesz a tavalyinál, de a teljes igényt nem tudják kielégíteni. Gyapjúszövettel a keresletet túlnyomórészt ki tuödig, míg az illetékes szervek vágyai meg nem egyeznek abban, hogy habár megértik a klasszicizmust, a barokkot, az impresszionizmust és mondjuk szeretik a renaissance-ot, mégis valami újat és talán jobbat is szeretnének látni. Addig azonban, míg ezek ismerete nélkül ki-ki csak a saját ízlését tartja mérvadónak, addig, míg a festő nem lesz kitéve annak, hogy hozzáértés híján a hivatalosan megvásárolt képei elkallódnak, meddő dolog kiállítást rendezni Nyíregyházán. ' Bármennyire szerénytelennek látszhatom, de előttem is ezek az okok, melyek miatt nem rendezek kiállítást Nyíregyházán. Diószegd Balázs. ják elégíteni. Az évnegyedben változatlan áron, de jobb minőségben készülnek a kasha szövetek. A kereskedelem igyekezett úgy összeállítani a rak. tárkészletét, hogy a méteráruból mutatkozó hiányt konfekció árukkal pótolja. Nagyobb mennyiségű kötöttáru kerül forgalomba, mint az elmúlt évben. A divatcikkekből a legjobbnak mondható a felkészülés. Télire bordó vikszos bőrből terepjáró gumitalppal és bőrtalppal bakancsokat készítenek. A férficipők közül magasszárú cipőnél fordulhat elő fennakadás az áruellátásban. Elég női száras cipő kerül az üzletekbe, 20.000 párral több szőrmebéléses bundacipő készül például, mint tavaly. Újdonságként kerül forgalomba a Tisza cipőgyárban gyártott posztószáras meleg, gumitalpú női cipő. A tavalyi mennyiséggel szemben 20 százalékkal több száras gyermekcipőt készített az ipar, de egyéb kis cipőknél is megfelelő lesz az ellátás. INői téli cipőket, több llanellt gyártanak Mennyi és milyen ruházati cikkekre számíthat a lakosság télen? Új vezetőséget választott a Kossuth gimnázium DISZ-szervezeie Szombat délben vezetőségválasztó taggyűlés volt a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban. Az iskola valamennyi tanulója részt vett ezen a taggyűlésen. A választás demokratikus volt, olyan, amilyet már nagyon régen vártak a diákok. Az eredeti jelöltek közül csak egyet választottak meg, a többiek kisebbségben maradtak. A DISZ-ta- gok megbírálták, s végül a legjobb tanulókat, a legjobb DISZ-munkát végzőket választották meg. Tar János nevelő. Piaci jelentés Október 16-án az alábbi mennyiségű árui hoztáfi fel a nyíregyházi piacra: Burgonya kg 11557 egyem t. á. Ft s baba: 1.60 cila: 1.30 zov. t. a, t 9 1.30 1.10 Sárgarépa 1384 1.60 1.10 Petrezselyem 829 3.00 2.80 Vöröshagyma 2268 3.00 2.80 Fokhagyma 204 8.00—9.00 6.00 Fejeskáposzta 2145 2.50 2.30 Kelkáposzta 2011 3.50 2.60 Karalábé 453 2.00 1.80 Karfiol 1030 3.50 2.40 Paradicsom 136 2.00—2.50 1.50 Zöldpaprika 820 2.00—6.00 2.50 Alma 1439 3.00—5.00 3.50 Körte 269 3.50—5.00 — Szilva 436 2.00—2.50 — Szőlő 1388 2.50—7.00 2.50—5.501 Rizs 500 26.00 26.00 KOLOZSVÁR III. A reneszánsz-stílusú házakra jellemzők az elől nyitott fedélszerkezet maradványai. A kolozsvári reneszánsz építkezés azonban nem itt, hanem a legkorábbi ismert emlékei a piactéri Adrianus Wolphcirci házon vannak. Wolphard Bolognában tanult, ahonnan visszatérve, a reneszánsz szellem egyik kolozsvári meghonosítója lett. Emeletes házának két hatalmas méretű, cinquscento stílusú ablakát toszkán mester munkálhatta meg. A ház 1541-ben faragott, díszes ajtaja is olasz művész kezére vall. Később a Perzsiát is megjárt Kakas Istváné, Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem diplomatájáé lesz. Számára faragta az egyik udvari szoba gyámköveire a zodiákus jegyeket Diószegi István. (Hasonló a budai palotáéhoz, ahol a lovagtermet Mátyás születése, könyvtárát pedig királlyá választása órájának csillagképe díszítette.) A késő barokk idején az Erdélyben zömökké alakúit loggia-forma terjedt el. Ennek további változtatásával jött létre az úgynevezett lábas ház: üzlethelyiségnek is használt fedett kapualj, az ablaknyílás fölött firenzei módra, oszlopokon nyugvó erkély. Ez a ház a kolozsvári főtér egyik jellegzetes építménye, bár a múlt század végén még nem egy ilyen épület díszelgett a főtér északi során. Ugyancsak itt, a főtéren találjuk a város első jelentős barokk épületét, a Bánffy-palotát. Gróf Bánffy György gubernátor építette 1773—85 között. Mestere, Johann Eberhard Blaumann inkább szobrász volt, mint építész, így a palotán sok a díszítő részlet, az erkélyeket, oszlopokat, s főként a homlokzatot koronázó mozgalmas szoborsor. (Hasonlót a Bánffyak bonc- hidai kastélyán is láthatunk.) Barokk ízlést tükröznek, de a klasszicizáló hatást i£ magukon viselik a Telekiház (Kogálniceanu utca) és a Tholdalagi-Korda-ház (Augusztus 23 utca) is. Az oszlopokon nyugvó finom erkélye és bejárata, az utóbbinak pedig milánói jellegű, egyenes gerendázattal átfogott, ünnepélyes oszlopsorokkal övezett udvara való. ban párját ritkítja Erdélyben. Ha Kolozsvár épületein a barokk hatását keressük, látogassunk él a piaristák templomába, mely — stílusban megkésve — a XVIII. században a római „Gesu“ korabarokk mintájára épült. Egyhajós, kápolnasoros templom, homlokzatát két puritán egyszerűségű, tömött torony szegi. Pár lépésre innen emeltette Korniss Antal 1744-ben, a pestis járvány emlékezetéül az első barokk térszobrot, a Mária-oszlopot. Vele szemben épült a piaristák volt rendháza, barokk stílusában keverve a reneszánsz formavilágát. A hatalmas falpillérek, az ablakkeretek mozgalmassága jellegzetesen barokk. Belül inkább a reneszánsz iskolát idézi, sőt egyetlen rokokó ajtókeretet is találunk. A refektórium boltozása és négyszögpillérés árkádok-1 kai kerített udvara a helyi! hagyományokhoz és a re-, neszánsz örökséghez ragasz-* kodik. Innen már nincs messze^ Kolozsvár másik, történél-; mi és építészeti szemponté bői a Szent Mihály temp-J lom mögött hírben el nemi maradó temploma, a Má- 1 lyás templom. 1486-ban kiadott rendeletével a nagy király alapította az akkoriban hozzátartozó zárdával együtt. 0 küldi az építkezés mesterét, Fráter Joannest is. Ez az egyedüli eset, hogy egy koragótikus templom tervezőjét ismerjük, legfőbb díszítőjéül, György kőfaragó I mesterrel együtt. A XV—< XVI. század vallási villongásai folytán a templom koj moly károkat szenvédettj 1603-ban egy jezsuita elleJ nes forrongáskor lerombolták a boltozat egy részét. A mostani hálóboltozatot I.- Rákóczi György utasítására) kurlaandi mesterek készí.í tették. A fejedelem tornyot* is emeltetett melléje, de! technikai hibák miatt le; kellett bontani. így a hatalmas templom — nagyobb) a főtérinél — tornyok nélkül húzódik a történelmi} levegőjű Kogalniceanu (volt1 Farkas) utca végén, mintha! a mellette elhúzódó várfal! folytatása lenne. Magas,; háromszögű, dísztelen nyu-í gáti homlokzata szigorú, míg keleti felén várszerű, izmos falait támasztópillérek ritmikusan ható egy-- másutánja tagolja. (Folytatjuk.) KOZMA ELZA, a kolozsvári Igazság c. lap rovatvezetője. Hárman ülték körül a deszkából faragott asztalt Kovácséknál. Az apa, a fiatalon megöregedett anya, és Pista, aki most már hetek óta apjával együtt, mióta Bunkóciéktól elbocsátották, munka nélkül volt. Csak a kis Pista nézegetett kíváncsian a rongy pokróc alól beszélő apjára. A többi gyerek már aludt. „Nem tudom mi lesz, fiam. így éhen veszünk, a városban pedig egyelőre semmi munkára nincs kilátás. Hajnalban elindulok gyalog Miskolcra, te pedig próbálj valahol újból elhelyezkedni hetesnek. Ha már megtörtént Bunkóciéknál az a dolog veled a „lekváros dörejével“. A fiú hirtelen fölszegte fejét. —■ Próbálkoztam édesapám, nap mint nap. De nincs sehol hely. Mér arra is gondoltam, hogy kimegyek valamelyik tanyára és ott helyezkedek el vala- mék gazdánál. — Azzal nem sokat érsz fiam, — szólalt meg az apja. Keveset, nagyon keveset fizetnek a gazdák, aztán meg nem értesz te egyáltalán a paraszti munkához. — Nem baj, majd megtanulom apám. Az apa felsóhajtott: — Nem megy az olyan könnyen fiam.. Én valamikor már hatéves koromban kinn dolgoztam anyámék- nál a földeken. És mikor olyan idős voltam, mint te, már kézbe tudtam venni a kaszát, aratni is tudtam. Ha más nem lesz, válaszolt a fiú, rövidesen itt van a cséplés ideje, és elmegyek valamelyik cséplőgéphez dolgozni. Az anya, aki eddig nem szólt bele. a beszélgetésbe, figyelte a fiú és az apa beszélgetését. Most közbeszólt. Nem is volna semmi baj fiam. De addig mit csinálunk, mi lesz. Igaz, hogy én mindennap járok Bá- nyaiékhoz a pékségbe takarítani, mosni. De az én napi keresetemből csak a kenyérre való telik ki. És cséplőgép mellett dolgozni kemény munka, oda ennivalóra van szükség nemcsak kenyérre, de szalonnára is. Jgy vitatkoztak, beszélgettek késő éjszakáig, míg az apa azzal zárta le a vitát, hogy reggel a kubik talicskával elindul Miskolcra a 13 éves Pista pedig otthon marad és megpróbál elhelyezkedni. A nappal egyidöben kelt föl az apa. Még a család aludt a nehéz párával terhes levegőjű összkomfortos“ lakóhelyiségben, amely négyméteres hodályszerű konyhából állott. Az ásót, lapátot, csákányt elhelyezte talicskájában, elköszönt feleségétől és ébredő fiától, majd hosszú nyújtott léptekkel elindult a műút felé. Nem sokkal utána a fiú is fölkelt, felöltözött és ment a városba. A városháza előtti nagy tér még üres volt, de lassan minden irányból gyülekezni kezdtek az emberek és mire a templom toronyórája elütötte a hatot, több mint háromszázan ülték körül a városháza előtti kertet. Pista három-négy. barátjával beszélgetett a szobor előtti kerti széken ülve addig, míg a pénzszedő el nem zavarta onnét őket. Mert a városháza előtti székeken is csak pénzért lehetett ülni. Ott keringtek .i kert körül lassú ólálkodó léptekkel. Ráértek. A rendőrség felől hat óra után nagy tömegben jöttek a rendőrök és a szélrózsa minden irányában ciszéledtek, A varosban fölváltották az éjszakai szolgálatban lévőket. Ahogy ott járkáltak, Pistához egyik legjobb barátja Nagy Sanyi lépett s mosolygós arcáról leragyogott, hogy valami jó mondanivalója van. Belekarolt Pistába, félrevonta, majd igy szólt: — No, akarsz-e dolgozni? — Hogyne akarnék, — csillant fel a fiú szeme. — Akkor gyere. Szekeres úrhoz a kőműves mesterhez megyünk. Kint az erdő mellett épít egy új villát. Napszámosokra van szüksége, 30 fillér órabért fizet. A fiú örömmel ment barátjával és reggel hét órakor munkába álltak. Szekeres, az építőmester egyik segédjével már ott várta őket a kövekkel, téglákkal megrakott telken. — No, gyertek, fiúk! Már kialvégolíam, hozzá foghattok a munkához. A két fiú ásót. lapátot fogott cs hozzálátlak serényen az alapok ásásához. A mester kedvtelve figyelte a két fiú munkáját, majd így szólt: Nehéz úr itt marad veletek. Az alapokat 120 centiméter mélyre ássátok. Ügy igyekezzetek, hogy holnap a pince kiásásához is hozzá lehessen kezdeni. Azzal elment, A két fiú serényen dolgozott s csak a déli harangszókor tették le kezükből a szerszámot. Majd nevetve egymásra néztek. — Ugye jó volna ebédelni? — szólalt meg Sanyi. — Bizony jó volna — válaszolta Pista. De mit? A segéd Nehéz úr az egyik léglahalomra telepedve figyelte a két fiú beszélgetését. — No gyertek ide — mondta a két fiúnak, S azzal egy szalvétába tekert csomagot vett elő. Megosztozunk az én ebédemen, én úgy sem vagyok clics. A két fiú szégyellősen ment a segéd felé, de a szé(Folytalás az 5. oldalon.)
