Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-14 / 241. szám
1956 október 14, vasárnap NÉPLAP Piaci jelentés KOLOZSVÁR Október 13-án az alábbi mennyiségű árut hozták fel a nyíregyházi Diacra. kor a községi pártszervezet határozata értelmében a fiatalok összeültei, hogy megvitassák: hogyan akarnak dolgozni a tél folyamán, valamint 1957-ben. Benkő Zsigmond, a gyermekotthon tanára, a kul- túrház igazgatója tartott bevezető előadást. Az előadást vita követte. A fiatalok elhatározták, hogy mivel a szervezet titkára bevonul katonának és a régi vezetőség sem megfelelően állja meg a helyét, új vezetőséget választanak. — Október 14-én pedig megrendezik a szüreti bált, A tél folyamán a lányok és fiatalasszonyok részére szabó, varró tanfolyamot szerveznek, amelyre már több leány és fiatalasszony jelentkezett. A fiúk részére mezőgazdasági tanfolyamot szerveznek. Ezen az ifjúsági összejövetelen bizottság alakult a fiatalbk kulturális munkájának megszervezésére. A kultúrotthon zenekara szintén megalakult, amely vállalta, hogy az ifjúság részére zeneesteket rendez és az ifjúsági összejöveteleken szórakoztatja a fiatalokat. Készül a szabolcsi levéltár története Szabolcs megye levéltáráról ezideig igen kevés közlés látott napvilágot. Ila valahol írlak róla, soha nem maradt el annak feljegyzése, hogy Szabolcs megye levéltára, ha szegény is középkori — Mohács előtti anyagban — de a Mohács utáni feudáliskon anyaga egyike a leggazdagabbaknak az országban. Pedig a levéltárak általános rendezési koráig — Mária Terézia ide vonatkozó rendelkezéséig — ez az anyag sem állott cseppet sem jobban, mint a többi megye levéltára. Még azt sem mondhatjuk, hogy nagyobb lelkiismerettel őrizték volna a többinél. Talán abban volna keresendő gazdagságának alapja, hogy a XVIII. század második felében egy hozzáértő szakemberre, a leleszi kaptalan híres cs tudás levéltárosára — Schcm- berger Fcrencre bízta a rendezést, aki az utoisu szelet papírig mindent megőrzött és igen nagy szeretettel illesztette egybe a szétzilált iratokat. Másik magyarázat az, hogy a megye mindig ellenőrizte a tisztviselőknél kint lévő anyagot és évszázadokon fenntartotta azt a szokást, hogy — ha a megyében egy tisztviselő, vagy táblabíró meghalt — a hagyaték felvételénél jelenlévő szolgabíró tarsolyában mindig ott volt az utasítás a helyszínen található és a levéltárt illető iratok átvételére és beszállítására. Most a nyíregyházi állami levéltárban összeállítják a levéltár történetét. Ügy értesültünk, hogy a kis tanulmány rövidesen megjelenik. L Aki még nem járt Kolozsvárott, szívesen sétál utcáin, tekinti meg a középkori hangulatú óvárat., a Bethlen-bástyát és a hozzá közel álló templomot; a még fellelhető várbástya és faimaradványokat; a Szent Mihály templomot és Fad- rusz János monumentábs Mátyás-király szobrát; a benezés és ferencesrendi barátok templomát, de még a távol eső monostori kápolnáig is elgyalogol. Közben mindenütt megakad a szeme egy-egy barokk stílű házon, reneszánsz oszlopon, kapu- és ablakdíszítésen, az újklasszikus építészet egy- egy remekművén. Sajátságos képet, történelmi levegőt kölcsönöznek ezek a városnak. öt és fél évszázad történetét, eszméit, kultúráját őrzik, árasztják ezek a falak — 550 évvel ezelőtt kezdték meg ugyanis a kolozsvári várfalak építését. Az ember munkájának, alkotó erejének azonban sokkal régebbi emlékeit őrzi a régészeti múzeum. A kő-, réz-, bronz- és vaskorszak Erdélyben és Kolozsvár területén letelepedett emberének eszközeit, fegyvereit, művészeti alkotásait gyűjtötték itt össze, ae megtaláljuk itt az ókon Napoca (i. u. I.—II. századi római hódítás idején a mai Kolozsvár helyén felépült első város) lakóinak szokásaira, építkezésére, kultúrájára valló történelmi emlékeket is. Aztán a népvándorlás, a tatárjárás — és elérkezünk Kolozsvár falai alapjainak megvetéséhez, melynek maradványait ma is láthatjuk. Még csak nevének eredetéért lapozzuk fel a krónikákat: I. István megyerendszere idején a település megye-központ volt. Első ispánja Miklus — erről nevezték a települést röviden Klusnak. Majd vár épült itt, s most már Klausvarí- nak hívták, hogy a hangfejlődés során a Kolozsvár alakot öltse. 1213-ban kis település, „villa“, a korabeli okirat szerint „Kuluswar in comitatu Culus‘‘ (Kolozsvár, Kolozs megyében). A XIII. század közepén V. István újabb falakat építtetett, majd a tatárjárás idején az erdélyi püspöknek adományozza a várost. Függetlenségét, szabad fejlődési lehetőségét csak a központosító törekvésű Károly Róbert adja vissza egy 1316. évi kiváltságlevelében a Kolozsvárt civitas-szá, azaz városi rangra emelve. A város középkori történetének következő döntő állomása 1405, amikor Luxemburgi Zsigmond megengedi a megnövekedett területű város bekerítését új várfalakkal. A XVI. században Kolozsvár újabb kiváltságokat kap és három tornyú pecsétet használhat. De csukjuk be most a krónikákat, induljunk el felkeresni történelmi, művészeti nevezetességeit. Kezdjük Kolozsvár legrégibb ismert építkezésével, a kolozsmonostori benezés apátsággal. A Kalotaszeg- vidékére vezető út kezdetén magas dombról tekint le a kápolna. Az átalakított falakban még látható egy- egy régi templomrésziet. Építését I. Béla idején megkezdték, majd a tatárjárás után, a XIII—XV. század folyamán tovább építették. 1466-ban magas fallal kerítették — védekezésül a török, meg az apátsággal sokszor pereskedő városi polgárok ellen, — melynek földsáncai ma is észrevehetők a Szamos partja fölött. Eredeti alakját a XIX. századig őrzi meg, amixor az erdélyi püspök lebontatja és koragótikus szentélyét kápolnává alakíttatja át. A templom legrégibb, valószínű román stílusú része semmisült így meg, s ma már gótikus építkezésnek látszik. A mostani kápolna egyszerű, jelentéktelen emléknek tűnik, bár hosszú századokon át a város legnevezetesebb épülete, „hiteles hely“ volt: az apátságnak joga volt minden szerződés, adománylevél, peres. irat, oklevél, hitelesítésére,, jogerőssé tételére. A bábolnai felkelés idején itt ül-* tek össze Báthori és Zsigmond nemesei a Budai Nagy Antal vezette jobbágyokkal, hogy egyezséget kössenek) Az elsőt a magyar történelemben, melyben a nemesek kötelezettséget vállaltak a jobbágyokkal szemben, melyet azonban — és hányszor tették ezt a történelemben! — nem tartottak meg. Alti e falak közt ma idézi a bábolnai parasztfelkelés harcait, az feltétlenül elmegy az óvárban már omladozó várfalszeglettoronyhoz is, Itt harcoltak a Dózsa vezette felkelők a nemesek el-! len. A kolozsvári mesterle-! gények, szegény polgárok,! akárcsak Budai Nagy An-! tál idején —- megnyitották1 a város kapuját a paraszt-, vezér előtt, s maguk is f'-gv vert togtak, saját jogai-! kért. Innen csak pár száz métep| a ferencrendiek temploma és volt kolostora. Gótikus eredetű, de a XVIU.-bam történő barokk ízlésű átépítés kiforgatta eredeti alakj jóból: barokk homlokzatot; és bejárati tornyot kapót*, sőt, belső kiképzését is megváltoztatták. A volt kolostor épülete azonban megőrizte eredeti, gótikus jellegét. A ránkmaradt szép építészeti részletek még a XV. századból, a kolostor alapításának idejéből származnak. A négyszögű épület udvart zárt körül, három oldalon csúcsíves, árkádos folyosóval. Míg kívül szigorúan zárt, kis ablakok néznek az utcára, az udvar felé már nagy, faragott kö- keretűek nyílnak. Az épület legjellegzetesebb, legszebb része a volt ebédlőterem, melynek gótikus boltozatát egyetlen sokszögűi oszlop tartja. A kisteremben Erdélyben egyedülálló az angol gótikára jellemző csipkeboltozat köti le min-| den látogató figyelmét. (Folytatjuk.) KOZMA ELZA, a kolozsvári Igazság c. lap| rovatvezetője, Szánt a traktor Nyírteleken A nyírteleki Előre Termelőszövetkezetben gondos talajmunkával készítik elő a jövö évi jó termés ágyát. Ezt a munkát a Nyírteleki Gépállomás traktorai végzik. (Hammel J. felv.) A berkeszi fiahalok féli fervei Október 3-an este 7 órádén írásában — a hovatar- tozandóságáről is vall. Ebben a regényben ez úgy történik, hogy a regény egyik szereplője, akinek modelljéül az akkori nábob, Szemere Miklós szolgál, magával hívja a fővárosba, ilyen formán: „A fiatal Magyarországnak én leszek a vezére. Fiatal emberekkel veszem magam körül, akikbe beleoltok a régi, konzervatív elmékből annyit, amennyit jónak látok, az új liberális gondolatokból annyit, hogy tudjanak haladni a korral, persze nem túlhajtottam. Magyarországon néha meg kell állítani az áramlatokat, mert bajba jutunk. Nos, akar-e beállni azok közé a fiatal emberek közé, akik majd az Alvinczi lovagrendjét akarják megalkotni? •— Egyelőre még fiatal vagyok — felelt Patkó Bandi olyan ismeretlen hangon, hogy maga is megrémült tőle. — Itt folytatom tanulmányaimat, itt érzem jól magamat. Van itt egy kedves család, ahol napról-nap- ra élvezem a családi békét, amellyel odakünn a nagyvilágban úgy sem fogok találkozni.“ ''Természetesen az egész 1 regényt el kell olvasnunk hozzá, hogy megérthessük: a rettenthetetlen hős, a Patkó *= Krúdy hangja — hiszen még maga is megrémül tőle — megváltozik ennél a jelenetnél. Milyen ez a hang? Az eddigi édes-bús hang hirtelen lejtéssel komollyá válik, szatírává mélyül, a nagybetyár Patkó—Krúdy kisdiákos kifogást emel kis- diákos hangon, de ezen a hangon kimondja, hogy nem tartozik oda, ahová hívják, nem tolja az annak idején ismert Szemere Miklós szekerét, nem látja jónak annak hóbortos nemzetmentő terveit és — nagyon mesz- szire megyünk a hasonlatért —• Krúdynak az ironikus-szatirikus helytállása ilyen pillanatokban az ugyanilyen eszközökkel dolgozó másik nagy korabeli művészt, Chaplint idézi emlékezetünkbe. Az előzményekkel ellentétes és azokból nem sejthető esetlenség, a sutaság, amellyel Krúdy- Patkó a kisértésnek ellenáll, a kétes értékű kifogás, az egyszerű, de mégis hatásos eszközök Chaplin művészetéhez hasonlatosak. TS~ ülőn szót érdemelné**■ nek Krúdynak ezek a zenei fejtésű, zenei csengésű. mondat-, bekezdés- és regényvégződései, amelyekkel figyelmeztet bennünket az édes-bús szöveg ellenére is fennálló eredeti, kritikai szándékaira. Titkokról beszélnek Krúdy körül, mint ahogyan kell is valami okának lennie, hogy az olvasó ezt az írót olyannyira szereti. A Krúdy-család az íróval együtt nyolc törvénytelen gyermeket számlált. Kiközösített állapotban élt ebben a városban: a kényes orrú úri nép nem fogadta be. A nyíregyházi kalholi- kus anyakönyvek tanulsága szerint erre, akkor — hangsúlyozzuk, hogy akkor — minden ok megvolt. Ha azonban így volt, jobban meg kellene gondolnunk, mit ejtünk ki a szánkon, amikor Krúdyt — mint olyan sokan teszik, — a dzsentri, a középosztály írójának tartjuk. A Közép utca 19 számú házban százesztendős korában lehunyta szemét egy Várpalotáról Nyíregyházára származott öregasszony, bizonyos Radios Mária, az író öreganyja, aki lS49-ben markotányosnő volt a komáromi várban Klapka seregénél. Ez az öregasszony, a nagyanya és anya a cselédsorsból kikerült Csákányi Juliska hagyták rá azokat a szép szavakat, amelyek miatt és amelyekért az írói a közönség mindörökre a szeretetébe fogadta. Nem baj, bízunk benne, hogy maid a kritika is utánaballag, ha majd felismeri ennek az írónak egyszer, de nagyon sokára legnagyobb titkát: a népi nyelv, a népi mentalitás és a népi gondolkodásmód közvetítésének nagy erényeit. I dézzünk egy szép rész- letet a könyvből. (Hogy bizonyítékunk is legyen.) „Öli Nyírség, óh Magyar- ország! Te tündéri panoráma. miért szálldos vissza lelkem mindvégig régen látott tájaidra? Nem adtál magadból egy talpalatnyi földet sem, mégis jobban szeretlek téged, mintha uradalmaim terülnének el öleden. Vauo zatos táj vagy, amilyen örök változatossagú a kalendárium, amely az én időmben még az ablakszögön függött és a Luca-napi vásárkor került a házhoz, hogy szórakoztató mondanivalóival az első tavaszi napig elmulattassa a tető alatt meghúzódó családokat. Télen nincs is mit keresni ezen a tájon, mert olyan ez, mint ama történelmi korszak, amikor a nemzet még álomba merült, hogy erőt gyűjtsön a további viszontagságokhoz. A nagy láng- ralobbanások után, a Rákóczi, Kossuth felkelések után következtek el a nemzet te- \ lei, amint a tájékra jön a hó, midőn az utolsó pásztortűz is kialudt a messzeségben. A téli tájkép behavazott kocsmáival, messzi, messzi, szinte elvesző tanyaházaival, úttalan ulaival, fagyos nádasaival, a kocsiktól nehezen búcsúsz- kodó falutornyokkal, a fagyott rongyokba burkolt madárijesztoKkel, a maguk után emlékezetes nyomhagyó favágókkal, megnépesedett varjúcsapatokkal, a téli tájkép itt manapság is azt példázza, hogy a magyar ember nem arra született, hogy az esztendő minden szakában dolgozzék. Ila koplal is, az éhséget köny- nyebben viseli télen, mert kevesebbet mozog. Ha pedig van szalonnája, bora, ilyenkor hízik fel, hogy az elkövetkező dologidőben legyen mit leadni a testéből. Magyarország télen mindig felveszi az elmv.lt századok képét, az utazó szinte várja minden fordulónál a csörgő forspontot, a jobbágyok girhes lován szánkázó földesurat, kuruc öltözetű pandúrokat, akik megkötözve hajtják maguk előtt a szegény legényt, aztán várja a nyulat vivő cigánypostást, a pántlikás vagy gyű- rüszsidót, amint fütyülve megy el az uradalmak melleit, amelyek majd valamikor az övéi lesznek, várja a csizmadia ládákon terpeszkedő kövér vásárasszonyokat, várja a pattogva hajtó főszolgabírót, aki kocsiülésből hirdet Ítéleteket a fedetlen fejű parasztok előtt, várja a korgó gyoni- rú tolvajokat, akik zsákjaikkal tovairamodnak. várja a részeg embert, aki emberemlékezet óta támaszkodik a kocsma falához.. Magyarország nem olyan ország, amely könnyen változna akár száz esztendő alatt is.“ T-, -n és ehhez hasonló x hangulatokat, képeket, történeteket, néhol vaskos, a Rísz ' rfer lányok erkölcseire vonatkozó cudar valóságot, néhol a népmesék nyomán és példáján túlbuzduló súlyos irrealitást talál az olvasó Krúdy írásaiban, nem nélkülözik ezek az írások az álmokat és a babonákat sem és az a jellemző sajátságuk, hogy mindenki, aki olvassa őket, hazatalál abba a világba, amelyben gyermekkorát töltötte, visszatalál abba a nagy magyar családba, amelynek érzületét, képzeletét akkor — és részben még ma is — azok az ál-! mok és fantáziák színész-] tették; amelyekről Krúdy írásai adnak hirt az utókornak. Tessék csak nagyi- tóüvcggel vizsgálni a Krú- dy-szöveget és kitűnik, hogy abban nagyon kevés van, ami túlterjed a nép értelmi fokán és képzeletvilágán. Radics Mária, a nagyanya szava szól az írásból, aki a Közép utca 19-ben, mint a. város legkeresettebb javas-, asszonya halt meg százesztendős korában, 1922-ben. PEREPATITS ANTAL.] kg egyéni t. á. Ft szöv. t, á. Ft Burgonya 24104 ella: 1.30 baba: 1.50—1.80 1.10 1.30 Sárgarépa 1721 1.60 1.10 Petrezselyem 1816 3.00 2.80 Vöröshagyma 2178 3.00 2.80 Fokhagyma 250 7.00—9.00 6.00 Fejeskáposzta 5395 2.60 2.30 Kelkáposzta 415 4.00 2.60 Karalábé 440 2.00 1.80 Karfiol 645 4.00 2.40 Paradicsom 366 1.50—2.00 1.50 Zöldpaprika 1194 2.00—6.00 2.50 Alma 2985 2.00—5.00 1.60—3.50 Körte 1081 3.00—4.50 3.00 Szilva 1120 1.80—2.00 — Szőlő 1168 2.50—6.00 4.20—5.50
