Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)
1956-10-14 / 241. szám
1956 október 14. vasárnap NÉPLAP A néphadsereg mártírhalált halt tábornokainak temetése rfolytatás as L oldalról.) denkinek, aki becsülettel szolgálja a nép ügyét. igyekszünk, hogy ameny- nyire csak lehet, jóváte- gyük azokat a bűnöket és hibákat, amelyeket egyes, hadseregünket hűségesen szolgáló tisztekkel, vagy tábornokokkal szemben elkövettek; erkölcsi, anyagi stb. elégtételt szolgáltassunk az ő, vagy hozzátartozóik számára. A tábornokok élettörténetét ismertette ezután, majd így folytatta: Keserű szívvel veszünk búcsút tőletek, elvtársak. Megfogadjuk, hogy annak az ügynek, amelyért ti is éltetek és dolgoztatok, hűséges szolgálói leszünk. Áldozatot és fáradságot nem kímélve erősítjük hadseregünket és biztosítjuk hazánk szabadságát. ígérjük, hogy hadseregünk soha többé nem ad lehetőséget önkényeskedőknek, olyanoknak, akik egyéni érdekeiket a nép, a haza érdekéi fölé akarják helyezni! Hadseregünk szilárd erkölcsi-politikai egysége, a nép iránti hűsége biztosíték arra, hogy soha többé ilyen tragédiák ne ismétlődhessenek meg. Búcsúzom tőletek hadseregünk halottaiból. Nem felejtünk el benneteket, emléketek szivünkben élni fog. Tisztelt hozzátartozók! Fogadják néphadseregünk legmélyebb együttérzését. A magyar néphadsereg meghajtja lobogóját mártírhalált halt tábornokai előtt. Ezután Váradi Sándor, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség partizán- tagozatának titkára vett kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA búcsút az elhunytaktól. Végezetül Réczey Ferenc nyugállományú vezérőrnagy búcsúzott a mártirök- tól volt vádlott társaik nevében. Utána a munkás-gyász- induló csendült fel. A néphadsereg főtisztjei vették vállukra a koporsókat, hogy a sírhoz vigyék őket. Eldördült a díszzászlóalj háromszoros díszsortüze, a Himnusz hangjai mellett helyezték végső nyugalomra hadseregünk kiváló vezetői*. A frissen hantolt sírokat elborították a honvédelmi miniszter, a politikai főcsoportfőnök, á hozzátartozók, a fegyvernemi parancsnokságok, a Kossuth tüzértiszti iskola és a különböző intézmények koszorúi, virágai. A gyászünnepség befejezéseként a díszzászlóalj díszmenetben vonult el. tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi V nyíregyházi Ság vári TSZ DISZ-íiataljai kivívták az idősebbek elismerését Nem tudtak még olyan megbízatást adni a Ságvári-beli DISZ-fiataloknak, amelyet azok ne fogadtak volna jókedvvel. így volt ez, amikor arról volt szó, hogy silózáshoz kell látni, mert szükség lesz a takarmányra. A képen is látható vidám fiatalok — Havrilla Erzsébet és testvére Ilonka, Bodovics Ilona, Bálint Erzsi és a többi vígkedvű fiatal — elvállalták, hogy ők ugyan abba nem hagyják a munkát, míg a 110 köbméteres silótartályt le nem földelik. Nagy buzgalommal fogtak munkához. Az idő már késő éjfélre hajlott, amikor felmondta a gép a szolgálatot. Bosszankodtak, de haza nem mentek. Elvitték a késeket élezni, s alig várták, hogy kész legyen, folytatták a munkát. Oka van annak, hogy szeretnek jó munkát végezni. Törődnek velük, jó irányba terelik munkaszeretetüket, lelkesedésüket. A képen a vidám DISZ-brigád látható. Egy évig megkapják törzsilletményüket a termelőszövetkezetekbe belépő leszerelt bonvédtísztek Minisztertanácsi határosat a icsserelők továbbtanulásának elősegítéséről A Minisztertanács határozata értelmében a magyar néphadsereg 1956. évi létszámcsökkentése folyamán leszerelésre kerülő hivatásos tisztek közül azok,' akik a termelőszövetkezetekbe tagként belépnek, a hadseregnél kapott törzsilletményüket leszerelésük napjától számított egy évig továbbra is megkapják. Abban az esetben, ha leszerelés hónapközben történik, a törzsilletményt a következő hónap elsejétől kezdve kell folyósítani. Határozatot hozott a Minisztertanács a leszerelő honvédtisztek továbbtanulásának elősegítéséről is. A határozat kötelezi az oktatásügyi minisztert: gondoskodjék arról, hogy a leszerelt tisztek közül azokat, akik valamelyik egyetem, vagy főiskola nappali tagozatán tovább kívánnak tanulni és ehhez megfelelő előképzettséggel rendelkeznek, 1956 december 1-ig so- ronkívül felvegyék. Számukra megfelelő ösztöndíjat kell biztosítani és azok részére, akik az egyetem elvégzése után hadmérnökként tekintetbe jönnek — a honvédelmi miniszter ösztöndíj kiegészítést adhat) Az egyetemek és főiskolák) esti és levelező tagozatainak felvételeinél a létszámcsökkentés .során leszerelt tiszteket előnyben kell részesíteni. A Minisztertanács határozatához a Honvédelmi Minisztérium már kiadta a részletes végrehajtási utasítást. Ezzel kapcsolatban az érdekeltek a területileg illetékes kiegészítő parancsnokságnál kaphatnak részletes tájékoztatást. A Minisztertanács határozata az egyes munkaügyi kérdések intézésének egyszerűsítéséről, az üzemek, vállalatok önállóságának növeléséről A Magyar Közlöny vasárnapi száma közli a Minisztertanács határozatát az egyes munkaügyi kérdések egyszerűsítéséről. A határozat újabb lépést jelent a miniszterek, a vállalaton igazgatói, továbbá a szakszervezetek és az üzemi bizottságok hatáskörének növelése útján, A Minisztertanács többek között elrendelte, hogy a miniszter az illetékes szak- szervezettel együtt —iparáganként — néhány vállalatnál . újfajta kísérleti prémiumrendszert. vezethet be a műszaki és a vezető adminisztratív dolgozók részére. A munkások anyagi érdekeltségének fokozása érdekében a miniszter a minőség javítására és a* anyagtakarékosságra ösztönző prémiumrendszert honosíthat meg mind az idő- béres, mind a darab- béres munkások részére. A határozat a miniszter és a szakszervezet hatáskörébe utal több olyan béres munkaügyi kérdést, amelyekben eddig csak. a Minisztertanács és a SZOT dönthetett. A Minisztertanács határozata nemcsak a miniszterék és a szakszervezetek hatáskörét növeli, hanem a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének is nagyobb jogkört biztosít. Az említett tanácselnökök munkaügyi és bérügyi kérdésekben megkapják azt a jogkört, amelyeket a határozat a miniszterekre ruház. Szélesítik a vállalati igazgatók hatáskörét is, s ez vonatkozik az üzemi bizottságokra is. A jövőben a vállalat igazgatója dönti cl, hogy az iparágra vonatkozó bérrendszerek, időbér, darabbér, prémiumom időbér stb. közül melyiket kell alkalmazni az egyes munkákra. Nem vonatkozik ez a rendelkezés olyan esetekre, amikor a Minisztertanács, vagy a miniszter elrendelte valamelyik bérezési. rendszer alkalmazását. Az egyes munkáknál megváltoztatott bérezési rendszer azonban nem emelheti a érintett terület eddigi béralapját. A vállalat igazgatója az alapkereset húsz százalékát meg nem haladó összegű bérpótlékot engedélyezhet, ha a dolgozó meleg, vagy egészségre ártalmas körülmények között végzi munkáját és ezt a körülményt nem vették figyelembe bérének megállapításánál vagy a munka besorolásánál. Az állandó jellegű bér-« pótlékot és azok juttatásé« nak feltételeit fel kell tűn-1 tetni a vállalati munkarenden és a kollektív szerződésben is. A havi bérelszámolás ést bérfizetés rendszerére való áttérésről szóló határozat a következő ponttal egészül ki: A vállalat igazgatója az órabérben dolgozó időbére* munkások részére havibérig (az alapórabér 210-szeresejJ a havi béres munkások részére pedig órabért (a havi' bér 1/210-ed része) állapi'.-’ hat meg. A mostani határozatban; előírt intézkedéseket a mH niszter, a felsorolt taná-i csők elnökei, illetőleg a vál-J lalat igazgatói csak a mi-1 nisztérium, a tanács, illetőleg a vállalat í'észére jóváhagyott béralap keretein) belül rendelhetik el. A Minisztertanács határozatának rendelkezései november 1-én lépnek ha-- tályba. •ív* Osztrák emberek között Talán az egész beszámolót ezzel kellett volna kezdeni: az emberekkel, megismertetni az olvasókat Ausztria lakóival. Kiemelni egyet- kettőt a kétmilliós város emberrengetegéből és elmondani róluk: ezek. Ausztria állampolgárai. Talán a vámőrnél kellett volna kezdeni, aki végtelen udvariassággal bánt poggyászainkkal. De a vámőrök Budapesten, a Molotov téri kikötőben is udvariasak voltak, nem volt tehát szembeötlő az osztrák udvariasság. Azonban, ami késik, az nem múlik. Néhány óra múlva már minden magyar kiránduló egy füzetre való udvariassági jelenetet mond. hatott el élményeként. Kezdjük talán a vlllamos- kalauzzaL A német nyelvet szabolcsi tájszólással törve érdeklődtünk, hogyan jutunk el kb. Kétkilóméteres utunk céljához. Kézzel-láb- bal magyarázta a derék kalauz, hogy az első megállónál kell leszállnunk. Elcsodálkoztunk rajta, hogy ilyen hamar odaérünk és leszálláshoz készültünk. Üj íerősünk azonban nem engedett. Sok időbe tellett, amíg kiderült, hogy az „első megálló“ tulajdonképpen a végállomást jelenti, tehát maradhatunk nyugodtan. A kalauz még bocsánatot is kért, hogy nem magyarázta meg elég értelmesen. (Nem ő tehet arról, hogy más az „értelem“ Bécsben és más Magyarországon.) Rendőröket is láttunk. Gondosan vasalt fekete pantallóban, szürkés zakóban, tányérsapkában és fehér kesztyűben. S mintha csak ruházatához tartozna, úgy függött mindegyikük ajkán az elmaradhatatl- n mosoly. Láttuk, hogyan irányítják a közlekedést. Ott állnak a járda közelében, megálljt vagy induljt parancsolnak a gépkocsiknak és — nem tudom másképp megmagyarázni — vi£ áznak a járó- '-előkre. A szó szoros értelmében tanácsot adnak, hogy . icnjen át az ember a nagyforgalmú utcasarkon. Aki- ‘ hez mondanivalójuk van, kezetfognak vele (talán be is mutatkoznak) udvariasan beszélnek és kézfogással búcsúznak. (Jegyzettömböt, ceruzát nem használnak.) A város kedves színfoltja a világhírű Práter. Itt láttunk a legtöbb gyermekkocsit, rollerező emberkét, vadgesztenyevadász apróságokat, akiknek nagy ügyszeretettel végzett munkájukhoz szívesen csatlakoztak a teniszrakettes apák, rámák. Ott ültek csemetéikkel a vursli óriáskerekén, törpevonatán, hullám- vasútján is. (Ne tudják meg a pletykát, de még a gyerekek nélkül is kipróbálgatták c szórakoztató üzem alkalmatosságait.) Nem messze a nagy stadiontól van a gyermekek játszótere. Magas rács választja el a sétányoktól, s a rácson belül — mivel tágas a hely — öt labdával is játszanak egyszerre a • 8—10 éves fiúk. Ma osztrák-magyar találkozó színhelye a Práter-stadion — százegyedik vagy. százkettedik alkalommal, a futball feltalálása óta. Ezt csak azért írom ide, hogy megnyugtassam a magyar-osztrák sportkapcsolatok barátait: nincs veszéh-bsn a későbbi találkozók sorsa’ sem. Ott a ki? játszótéren oly ügyesen mozogtak a jövendő labdarúgói, hogy Hanappi, a Kör- nerek és a többiek nyugodtan vonulhatnak nyugdíjba, ha eljön annak az ideje. Ügy láttam, lesz utánpótlás Ausztriában. A tíz évvel ezutáni mérkőzések egyik várható reménysége oly aktívan művelte az osztrákmagyar sportbarátságot, hogy egy útitársunkat beállított a kapuba és nagy gólt lőtt neki. (Remélhetőleg Grosics jobban véd majd ma délután, mint lü nappal ezelőtt deresedő hajú magyar nyomdász barátunk.) A gyerekekről szólva azért egy aggasztó tünetről is meg kell emlékezni. A Práter és még néhány park kivételével- úgyszólván alig láttunk, gyermekeket. Terhes asszonyt még kevesebbet. Egy beszélgetés alkalmával osztrák munkások is megemlítették: kevés a gyerek, elsősorban azért, mert a felnőttek jobban akarnak élni. Elég drága az élelmiszer, egy kiló barna kenyér 3.50 schilling volt, amikor megérkeztünk Bécs- be. Az ismeretes sztrájk végén pár groschennel tovább emelkedett az ára, a műanyagokon kívül a ruhafélék árát is megkérik. Sokan úgy gondolkoznak: ha megtakarítják a gyermeknevelés költségeit, motorkerékpárt vásárolhatnak részletre. 8000 schillingért már tűrhető gépet kapnak. A módosabbak, a jólfizetett mérnökök, orvosok hasonlóan vágynak autót vásárolni. A részletüzlet egyébként eléggé elterjedt. Ruhát, cipőt, bútort, háztartási gépet és járművet egyaránt lehet részletre vásárolni. A munkások, alkalmazottak fizetése eléggé meg is van terhelve részletekkel. Egy szak. munkás (a mieinknél általában jobb szakmunkás) 1500—2000 scliillinget keres, 1000 körül a segédmunkás, a liftboy és más kisegítő alkalmazott, Kb. 20 százalék a társadalombiztosítás; és általában ehhez hasonló összeget tesz ki a havi rész-1 let. A gyárak, a kereskedők ontják az árut, a piac felvesz — amennyit felvehet. De vajon meddig? A határ, a tetőpont még messze van, s a bécsiek nem is gondolnak vele. Élnek a mának, ruházkodnak — még hozza választékosán. Egy-egy operaelőadás divatbemutatóval is felér, amint felsorakoznak a város hölgyei nagyestélyiben. Élnek a mának, vásárolnak biztosnak vett eljövendő fizetések terhére. Bőségesen fogyasztanak nálunk alig ismert déli- gyümölcsöket, 8—10 schíl- linget fizetnek kilójáért, nem többet, mint a szőlőért,. Élnek a mának. Általában jól élnek. A külső szemlélő jónak, szépnek látja. Mint ahogy szép az alma. Hogy belseje miryen, az csak később, a fogyasztás közben derül ki (Folytatjuk.) • Kovácsvölgyi Sándor. BÉCSI NAPOK
