Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-11 / 238. szám

N E r t ' p

1!)56 október 11, csütörtök j

MELBOURNEl HÍREK

Érdekes hírek QUhámj. «

Egy évszázaddal ezelőtt Ausztráliában a Tarra folyó partján egy falucska épült, melyből egy évszázad alatt a világ egyik legimpozánsabb fővárosa fejlődött ki. Melbournenek ma 1 millió 250 ezer lakosa van. Sajátságos benyomást lesznek a hatalmas kiterjedésű parkok, melyek keresztülfonják az egész várost. A Yarra folyónak itt deltája van, s u fattyú- ágakat könnyű volt kikötőmedencékké átalakítani. A varos aztán a nagy öböl partján délre is, meg nyugatra is messze elterjedt s egész sereg külváros keletkezeti más irányokban is. Kitűnő műutak vezetnek mindenfelé, sőt mintaszerű közúti közlekedés is segít összekapcsolni a kertvárosok végeszakadatlan sorozatát. A város nagy helyzeti energiáját nagyszerűen kifejezésre juttatja a vas- úthálózat. Sehol a világon nem látni a vasútoknak ezt a kizárólagos centralizáló- dását a főváros felé. A belváros játékos különcködéssel épült. Egymásra merőleges. pontosan északdéli és kelet-nyugati irányban futnak az utcák és minden utca hossza pontosan egy angol mérföld. . A város többi negyede szintén ilyen kimért mértani pontossággal épült, már amennyire a kanyargós folyó ezt megengedte. A külső kertvárosok sokkal kellemesebb benyomást tesznek az emberre. Különösen szép a botanikus kert és a kormányzósági palota környékén lévő park. Melbourne az ausztráliai sportélet központja. Szerte a világon a sport rajongók százezrei nagy érdeklődéssel várják az olym- piai láng kigyulladását a Melbourne-i stadionban. Vj Veelandi cseretársam, Mr Alexander Schwarz írja legutóbbi levelében az olimpiai előkészületekről:

„A Melboume-i olym- piákra magam is elmegyek és már előre is örülök, hogy a remek magyar csapatot megláthatom. Minden sport nagyonis érdekel, és fiatal koromban magam is aktív sportember voltam, de most már csak néző vagyok. November közepétől december közepéig Melbo- urnében leszek. Az előkészületek az olympiára már teljesen be vannak fejezve és minden készen van a nagy eseményre. A jegyek már teljesen ki vannak árusítva — három hónappal ezelőtt már nem lehetett jegyeket kapni — én 1955-ben vettem az összes jegyeket minden sporteseményre. Tízszeres árat is kaphatnék már értük, de még egy millió fontért sem adnám el chansomat... Később majd többet is írok erről.“

Így ír a Melbourne-i előkészületekről Mr. Schwarz 48 éves Üj-Zeelandi elektromérnök, aki 30 évvel ezelőtt, 18 éves korában került külföldre Magyarországról. S bár 30 év nagy idő. a magvar szót ma sem felejtette el, mint ez leveleiből is kitűnik és ma is nagy szeretettel gondol a szülőhazára és nagy érdeklődéssel várja sportolóink szereplését a nagy erőpróbán.

★

Az egyes országok bélyegkiadásai is híven tükrözik az olimpia iránt megnyilvánuló rendkívüli nagy érdeklődést. Soha ennyi olimpiai sorozat nem látott még napvilágot a filatélia története folyamán. Eddig a következő államok jelentettek meg cmléksorozatot

a melbournei olimpiai játékok tiszteletére: Ausztrália, Monaco, Lengyelország, Hollandia, Nyugat-Német- ország, Bulgária, Csehszlovákia, Saar és Magyarország; és további számos ország készül emléksor kiadására október—november hó folyamán.

A sportfilatélia és a bé- lyegzésgyüjtők örömére, egyben nagy gondjára, a melbournei olimpián hir szerint 52-fclc alkalmi bélyegzés lesz. Ezzel megdön- tik a Cortina d‘Ampezzo-i olimpia 47 különféle bélyegzést alkalmazott eddigi rekordját.

Az olimipai lángnak Görögországból Melbourne-be i vitele alkalmából a fáklyát vivő repülőgépen küldött postai értékcikkeket (levelek, levelezőlapok, stb.) Görögország emlékbélyeggel és speciális bélyegzővel látja el.

A melbournei olimpiával egy időben, ugyancsak Mel- bourne-ben rendezik meg az „Olimpex 1956“ nemzetközi zi bélyegkiállítást. Bemutatják valamennyi országnak a sporttal és az olimpiával foglalkozó bélyegeit. A sport és az egészségügy összefüggésének szemléltetésére érdekes újítással állnak elő, amennyiben az ezt dokumentáló egészségügyi bélyegek is kiállításra kerülnek. A kiállítás alkalmából különleges bélyegzőt használnak, cmlékboritékot adnak ki és természetesen alkalmi postahivatal is fog működni. Az „Olimpex 1956“ kiállítás november

12—14 között lesz és nem verseny jellegű.

Dr. HORVÁTH SÁNDOR.

Csapágy—kenés nélkül

Angliában eredeti szerkezetű bimetál csapágyakat készítenek. Felületüket lyukacsos bronzporral borítják, amelyet rásütnek a csapágyra és ezután egy különleges vegyülettel — amelyet teflonnak neveznek — átitatják. Ez a vegyület kitölti a brenzberítás egyenetlenségeit és lehetővé teszi, hogy a továbbiakban á csapágy minden kertes nélkül, függetlenül a vele érintkező anyagtól, 0.03 súrlódási együtthatóval dolgozzon. Csupán arra kell ügyelni, hogy a csapágy i 327-es foknál magasabbra ne melegedjék, ugyanis akkor a teflon mcglágyul.

Gigantikus prés

A cseljabinszki szállító- gépgyárban elkészítettek és kipróbáltak egy 1.600 tonnás kovácsprést.

Ez a prés a közönséges sajtológépekkel szemben nagyobb termelékenységű, a munkadarabokat kis ráhagyással készíti, s úgyszólván minimális útán- munkálás szükséges. A gépet villanymotor hajtja.

A gyárban jelenleg további öt hasonló kovácsprés készül.

Csavaranyák

nylon biztösítógyűrüvel

Az egyik angol gyár egyszerű szerkezetű önbiztosító csavaranyákat készít.

Az egydarabból készült nylongyűrű belső átmérője egyenlő a csavaranyán lévő horony belső átmérőjével. Az anyag meghúzásánál a csavarmenet csatornákat vág a nylongyűrűbe, amelyek hezzátapadnak a csavar szárához. Az így fellépő jelentős nagyságú súrlódási erő megóvja az anyát attól, hogy lecsavarodjék. Az ilyen csavaranyák jól ellenállnak a lecsavarodásnak a rezgő géprészeken fellépő igénybevételeknél.

Levél egy fiatal „magvetőhöz“

Kedves Sárosai Mariam A Kabay János emlék- ünnepség Tiszavasvá- nban már bizony jó néhány hete volt. Akkor beszélgettünk utoljára. Már arra is gondoltam, hegy amit mondani szeretneK, elavuit. De úgy gondolom, mégis csak meg kell írni e néhány sort. Nemcsak azért, mert Kabay János emlékének adós vagyok, nemcsak azért, mert önnek Sárossi Marian tréfásan azt mondottam, hogy megírom beszélgetésünket. Hanem azért is, mert tegnap délelőtt fiatal, lelkes népművelők között töltöttem egy órát. A nyíregyházi tanítóképző népművelési szakkörének hallgatói lelkes, ifjú tanítójelöltek. Magvetők lesznek, a kultúra magvetői, csakúgy, mint pedagógusaink valameny- nyien. S ők e munkát lehet, hogy azért, mprt távol vannak szül5falva!klói, lehet, hogy azért, mert nagyon szeretik szülőfaívai- kat, lehet, hogy azért, mert így nevelik őket, hivatásnak választják. Hivatásnak választják a betűvetésre tanításon túl. Ügy is mondhatnánk, azzal, hogv most már második esztendeje a népmű velési szakkörben he. lenként beszélgetnek e nagy feladatról, eljegyezték magukat e munkával.

agyon jól tudom kedves Sárossi Marian, hogy a fent írt munkához ió körülmények kellenek.

Nagyon jól tudom, hogy nem egészen úgy történt minden ott Tiszavasvári- ban, az ön fogadtatása körül, mintahogy azt várta, mintahogy azt magában elképzelte. Hiszen könnyűszerrel szerezhető lakást ígértek, s magának hetekig kellett utána járni, míg talált. Másnak gondolta a falut, könnyebb talajt várt. És most megriadt attól, hogy itt nem lesz könnyű dolga. S most né- hányan kivezető utat keresnek. A teniszezéshez, a nyelvtanuláshoz és a moziba járáshoz vannak partnerei. Ez nagyszerű dolog, hiszen a tenisz is kell, a nyelvtanulás nagyon szép, s a mozilátogatás nélkü'öz- hetetlen. De vajon nem keilcne-e egv lépéssel tovább lépni, mert ez mindhárom egy kicsit saját ügy, úgyis mondhatnánk, hogy csak közvetve lehet haszna ebből a tiszavasvári gyerekeknek, s a felnőtteknek Salán sehogyse. A Kab-y János szoboravatásár.ál hl- vatkozíam tiszavasvári e nagy szülöttjére, az ő harcaira, arra. hegy merőbe11 más, sokkal nehezebb körülmények között milyen óriásit alkotott ez a ha’h?.- tatlan nagv magyar gyógyszerész. ön akkor azt mondta, hogv nem leh't mindenki Kabay Jánrs. Meg különben is ..én tanár vagyok”. Egv kicsit mégis azt hiszem Kefcry J’ncsá kellene lenni mindern tanárnak. Azzá, mert a Kabay Jánosokban oly magas szinten él a népszeretet, mely erőt ad nékik — emberfölötti erőt adott. — Nekünk csak adjon oly erőt, mely képessé tesz valamennyiünket, többet adni, mint amennyit az iskolában, vagy azon a helyen, melyre állítottak bennünket, adunk. Mert az egyszerű hivatali munka elvégzése még nem bizonyítja népszeretetünket, mert az egyszerű hivatali munka elvégzése nem elégíthet ki bennünket, hiszen annyi mindent kell elmondanunk, annyi mindent kell tovább adnunk a megtanultakból, hogy arra kevés az iskolai katedra.

Kabay János iskolájában tanít, azon a helyen, molyén a nagy tudós emléke igen elevenen kell, hogy éljen. Lelkesítsen s nemcsak a tanulók közt, hanem a ■tanárok között is. S még tegyük hozzá azt, hogy üres lesz annak az élete, akit nem fűt valami clyarnr, mely Kabay Jánosból sugárzott, üres lesz annak -.z élete, aki egyik napról a másikra él, s nem akar valami nagyobbat, magaszto- sabbat, mint a mindennapi élet, mint a napok fűzése, eltöltése.

Pngedjc meg, hogy fel- idézzem e'.só beszélgetésünket. Arról beszél- gettünk, hegy vállalni kell az irodalom szakosnak, or irodalmi gcnd.'át a köz:ég:

ben. Mintahogy minden tanárnak vállalnia kell a saját szakterületén, az iskolán túl a község művelését is. Azt mondotta erre, utóbb, hogy fiatal még, másoknak kellene ezt megkezdeni. De ha mások nem kezdik, miért nem fognak hozzá azok, akik egymásra találtak, közösen tanulnak és közösen szórakoznak, miért nem lépnek még egyet, hogy közösen műveljék a község népét. Ehhez hozzá kell tenni: ne gondolja azt, hogy egyedül van, segítő kéz mindenütt van, csak meg kell keresni. S arra se gondoljon, hegy ebben a megyében a pedagógusok közül csak maga nem keresi ezt a munkát és ezt a segítőkezcí. Sajnos, igen sokan vannak, akik nem találták meg még hivatásuk e másik felét, akik nem találtak el a falu szívéhez, akik megrekedtek az iskolákban. S csak kesernyésen szemlélik a falut, nyíri sivatagnak nevezik, száműzöítnek érzik magukat. Mutasson hát ezeknek példát, • induljanak el ott Vasváriban, hódítsák meg maguk számára né- , púnk szívét, hogy annak melegéből részesedjenek és élvezhessék a legnagyobb kitüntetést, népünk biza’- mát.

Tiszte'ettel:

H. Szabó József.

„MOTYO"-,«

A Béke és Szabadság augusztus 22-i számában Füsi József tollából „Mo- tyó” címmel egy hosszabb írás jelent meg. Az írás nyíregyházi, illető.'eg szabolcsi dolgokat is említ. Nem akarunk vitába szállni e cikkel. Sem témájával, sem stílusával, de mégis helyt kell adni egy érintett személy levelének, mert a Béke és Szabadság nem adott helyt annak. Tudomásunk vsn arról, hogy ebben az ügybon a szerkesz- tőség levelek egész sorát kapta, sőt nemcsak a Béke

„Engedjék meg,, hogy nak 16—17. oldalán Füsi megjelent írásmühöz, mint jegyzést fűzzek:

és Szabadság, hanem a Művelt Nép is. A levélírók/ mindeddig még csak választ sem kaptak. Nemi tudjuk, hogyan értelmezik! a Béke és Szabadságnál a sajtó széles demokratizmusát, nem ludjuk, hogy egyáltalán mi a véleménye sr, igazmondásról. mert ha nem írnak kellő választ az észrevételekre, ez ellen véd tenek. Ez igen árthat a lap tömegkapcsolatának, de túf ezen az egész sajtó hitelének is.

íme az egyik érintett pedagógus levele.

a lap legutóbbi, 34. számá- József tollából „Motyó” eímen egyik szereplő néhány megTisztában vagyok azzal, hogy nekünk, pedagógusoknak, különösen azoknak, akik már az idősebb évjárathoz tartozunk, nem lehet ambíciónk, hogy minden tanítványunk évek múlva is csupa szépet, jót, kedveset mondjon rólunk. Régi igazság, hogy „mindenkinek tetszeni lehetetlenség, mindenkinek tetszeni akarni, bolondság,” Ha nem tanultam volna meg ezt az igazságot bölcs, öreg nagyapámtól, megtanított volna reá az a csaknem negyedszázad, amelyet a pedagógus élethivatás közben leéltem.

Nem is az lepett meg tehát a fenti cikk olvasása közben, hogy annak írója éppen egy olyan tanítványommal akadt össze a több, mint másfélezer közül, akiknek oklevelét aláírtam, aki okkal-e, vagy ok nélkül — ennek eldöntésére tárgyilagos olvasónk talán a fenti történet adatai is elegendők — nem valami kellemes emlékeket hordoz magában rólam. Elvégre ez mindenkinek egyéni ügye. Joga van eldönteni, mit tart az életben fontosnak, kedvezőnek későbbi sorsa szem-! pontjából, és hogy kire emlékszik szívesen, és kire nem. Eddig rendben is lenne a dolog.

Azt sem vonom kétségbe, hogy az írónak joga van mindent megírni, amit lát, hall, tapasztal, érez és akar. De amit leírt, s amit egy tekintélyes hetilapunk ország-világ számára közhírré tett, az már nem az ő egyéni mondanivalója, véleménye többé, az már állás- foglalás, társadalmi értékítélet. Éppen ebből adódik az írói és szerkesztői felelősség. Ez a felelősség pedig — szerény véleményem szerint — megkívánta volna, hogy mielőtt e sorok napvilágot látnak, írójuk vegyen annyi fáradságot magának, hogy utánajárjon: vajon indokolt-e, jogosult-e néhány nagyon is szubjektív megállapítás nyomán felelős intézmények felelős embereiről, vezetőiről olyan társadalmi értékítélet kimondására?

Nem akarom itt most boncolgatni és részleteiben kifejteni, hogy az elmondottak milyen kapcsolatban vannak a valósággal, a tényekkel. Csupán azt szeretném megkérdezni, mi oka van ellenségnek tekinteni és ábrázolni, gyáva betyárnak nevezni azt az embert, aki elkésve, a felvételek lezárása után jelentkezett, de tehetségesnek látszó tanuló számára minden bürokratikus eljárást mellőzve, sőt kisebb szabálytalanság árán is lehetőséget biztosít a középiskolai továbbtanulásra, majd hozzásegíti, hogy átkerüljön abba az iskolába, ahová eredetileg is vágyott — egy időközben megürülő helyre, s végül mindenáron azon van, hogy képességeinek megfelelő módon még magasabb tanulmányok folytatására irányítsa. Mi oka lehetett félni ennek az igazgatónak az ilyen tanítványaitól? Mivel szolgált rá a betyár titulusra, akit kormányzatunk bizalma csaknem két évtizede tart jelenlegi vezetöhe- lyén. Hol az a szocialista-realista irodalmi kódex, amely feljogosítja az írót és szerkesztőt, hogy olyan szavakat adjon ennek a „szereplőnek” szájába (te tak- nyos), amit az — s emellett ezrek tanúskodnak — csaknem negyedszázados nevelői pályán egyetlen tanítványával kapcsolatban soha ki nem mondott?

Végül szeretném megkérdezni, van-e tudomása a Béke és Szabadság szerkesztőségének, valamint Füsi József írónak a Párt Központi Vezetősége legutóbbi, az értelmiség munkájával, ezen belül a pedagógus-munka értékelésével kapcsolatos határozatáról? Engedjék meg. hogy befejezésül erre felhívjam nagybecsű figyelmüket.

A nyíregyházi tanítóképző jgar.gatéjn, »z a „betyár".

€