Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-11 / 238. szám

NÉPLAP 1926 október 11, csütörtök Nagyobb segítséget a szakcsoportoknak I-I udák bácsi, a sapká- ja mellé tüzelt, el­maradhatatlan piros ács- plajtoásszal, a magasodó fal mellett áll. Méricskél valamit és magyaráz a mellette álló két ácsnak:. Nem ijednek meg a kö­zéjük toppanó újságírótól. — A szakszervezetről akar írni az elvtárs ” — néz rám az egyik ács, a barnabőrű Simon László. — Minket most szerveztek be. Persze ettől még az Árpád útcai munkásszálló fűtetlén maradt — tréfál­kozik — de ha tovább is ilyen marad, úgy ottha­gyom .ezt az egész szak­szervezetét, hogy csak úgy füstöl. Ezt viszont már komo­lyan mondja. — Nincs annak értelme, hogy benne legyünk — ló­dítja a másik ács, Simon Ntván, egy nyurga fiatal­ember. Hudák bácsi nem állhat­ta szó nélkül ezeket a megjegyezéseket, hát bosz- szúsan közbeszól. :— Nem érdemes, nem érdemes! Persze, ha se- f'élvről lesz szó akkor ér­demes. Mindez a színházénítke- 7ésné! történt. A szakszer­vezeti megbízott itt Sza- ikáts Lajos.- Hét énítkézés- nél képviseli a szakszerve­zetet. s amennyire tőle te­lik jó) képviseli., Tagdíj elmaradó- nincs. 'A mun­kások 60 százaléka szak- szervezeti tag. — Ha valami problémá­ja van a dolgozóknak és tudok segíteni, akkor segí­tek. Éppen tegnap jött egy dolgozó, hogy ttmés-lé- lik'abátjá, adjunk neki se­gélyt. Megkapta.! Az Ár­pád utcai munkásszálló ' mérnem az én hatáskö­römbe tartozik. Tudom, hogv hideg van Itt az öl­tözőben a napokban már megkezdik 3 fűtést. A kályhák is itt vannak. Pa- nap*.'áltálában kevés van. Ami van az is inkább a bérekkel kapcsolatos. Né­hányon most szabadságot kértek. De a teljesítés meg á lakásépítés szüksé­gessége mNtf nem lehetett elengedni őket. Közben Hudák bácsi is beiön az irodába. Meg­hallja az utolsó szavakat. — Ja kérem — mondja — dolgozni kel! itt na- gvon. sajnos még szabad- cáTa -e igen lehet menni. Hát én megértem ezt. z'-'ikség van a munkáskéz­re. — Üdülni volt már in­nen valaki? — kockázta­tom rrfp« a kérdést. Ráz­zák a fejüket mindketten. Védekezzünk a búzakőüszög ellen Mielőtt a búzát elvetjük, csávázzuk a vetőmagot. A csávázas arra való, hogy az egészséges gabonasze­mek csírázáskor ne kap­ják meg a kőüszög fertő­zést. A kóüszög igen apfo, szabad szemmel nem lát­ható, fertőző csirája, az úgynevezett spóra, ott van a búzaszem szőrszálain és hasítékán. Várja azt, hogy a búzával együtt kicsiráz-, hassék és belekerülve a búzába, végigkísérje egé’Z fejlődésén. Csak a csírázó vetést tudja a kőüszög meg­fertőzni. A kikelt vetést már nem fertőzi. A búza fejlődése alatt az üszög rejtve marad és csak a bú­za kalászoiása után látja meg a jószemű szakember a fertőzött töveket. A fer­tőzött búza kalásza az egészségesnél alacsonyabb, kákazöld. Mikor ez egész­séges szemek fejlődnek, a fertőzött búza száréban végigkúszó kőüszöggemba a búzaszemek helyén huzza a szaporító sejteknek száz­ezreit, a spórákat. Ha egy ilyen kőüszkös szemet, ez úgynevezett puffancsot uj- jaink között szétnyomunk, kellemetlen, romlott nal- szagú bűzt érzünk. Ezek-a beteg szemek, puffancsok a kalászban fejlődnek ki és az egészséges gabonával együtt a cséplőgépbe kerül­nek. A cséplőgép d-bja munkaközben szétveri a? üszögpuffancsokat is és a kiszabaduló fekete spóra­tömeg rákerül az egészsé­ges szemekre. A fertő öt.t gabona egy része ' puffan­csot hoz, más része pedig a hetegség ..miatt még a tél folyamán elpusztul. A kőüszög ellen véde­keznünk kell, mert ev.ről- évre kárt okoz. Kedvező ősz esetén előfordul 50—70 százalékos 'kártétel is. El­sősorban a vetőmag gondos tisztításával' védekezzünk. A szelektor ’ a puffancs-ka' kiválogatja a vetőmagból A vetőmag csávázása, il­letve pácolása kétféielpor- csáyázás és nedves -coává- zás. A nedves csávózás töriil- mányes., de sokkal bizto­sába eredményt ad. Leh_- lőleg még száraz, meleg időszakban végezzük e., mikor a megcsávázott vető­mag na mar megszárad. Legjobb eljárás az úgv- nevezett ,.Linhart”-féle k - sara= csáv ázás. A csácazó- eldatoi kádbsn, vagy ho.- déban készítjük elő , úgy, hogy a hordát peramétté 2—3 tenyérnyire feltöitjüK vízzel. A íeiípltés. ;kö'ben mérjük a vizei és minőén 100 literre 15 dkg. higanyos csávázószert vagy r kg. rézgáiicot számítunk. A hi­ganyos csávázószer 'óbb, mert a rézgálic a vetőmag csírázását károsán befolyá­solhatja. A ve'onvgot zsákkal bélelt kosaiba tesz- szük, 1 kosárba 25 kg-ot. A kosarat belementjük a kádba, hogy a lé a benne lévő vetőmagot egy tenyérnyire íepje el, így a léha szemek, különösen a vetőmagban lévő puffancsok felszínre 'önnek és könnyebben le ’ehet meríteni. A higanyos csávázóláböl félóra, a rézgálicosból ne­gyedóra múlva a kosarat úgy emeljük ki, h gy a csávázólé visszacsurogjon a hordóba. Minden 25 kg. csávázott gab~na u'án űj 4 liter csávázó old" tot tö­rünk az edénybe és ezze' visszapótoljuk a felvert ol­datot. Ilymódon 1 hl. csó- vázóoldattaí 3 métermázsa magot csávázzunk, többit azért nem, mert az oldat veszít hatóanyagából. A csávázott vetőmagot vé­kony. rétegben k'tent'üz száradni, csávázóoldatta’ előzőleg felmosott he’yre. Azután gereblyézéssel vagy 'apátolással megszárítjuk a vetőmagot. '. A csóvázóié 1 megöli a gabonán ?z üszög­csirákat ■ üpórákf.ti c’e nem védi mez » vetőmagot újabb fertő és'61. Étért í> zsákot, arre’ybe m"jd . f«l mérjük a .csávázott rvető- mágót, élő'őíeg csáyázótxl- dalban áztassuk rpeá, vagy m .ssuk- ki.’, forró vízben. A ' ha’bmcsávFzás. •• nem elég hatásáé, étért ne. al­va’mázzuk. A csávázóaldat mérgező. Óvatosan bánjunk vele, — Erről nem tudunk. Nem hiszem, hogy lett vol­na valaki is. — Se szabadság, se üdü­lés,-csak a meló meg a me­ló. mormogja valami pap­rikás kedvű ember. A prémiumrendszert sem tartják itt egészen jó­nak. — Mert nem jól van az, hogy a központ kap pré­miumot. mi meg nem. — Bár ebben a negyed­évben valószínű mi is ka­punk — jegyzi meg Sza- káts elvtárs. Aztán el­mondja, hogy szakszerve­zeti téren is nagyon sokat javult a helyzet. Kezdik megszeretni a dolgozók, bár egyesek mén mindig bizalmatlanok. Talán a példák majd őket is meg­győzik. hogy érdemes a szakszervezet tagjának lenni. Nagy István brigádveze-. tő azt mondja: — Annyi felé szalad az a kis pénz. hogy még a tagdíjra se nagyon jut. Ismeri a tagság elő­nyeit. be is lépne meg nem is ... Egvpzóval majd . még meggondolja. A brigádjában dolgozik négy fiatalember: Lőrinczt László, Németh József, He­gedűs László és Tóth Mi­hály. Egyikük sem tapia á szakszervezetnek. Nem tudnak választ adni rá, miért. — Nem érdemes. Minek az!? — vonogatják a vál- lukat. A párt forint tagsági díj miatt? Vagy a kiábrán­dultság mindenből. ami szervezett? Ki tudja? Ki tudja miért olyan bizal­matlanok a munkások? Meg kell ezt tudni és se­gíteni kell a bajon. (lázár) A Kö önti Vezetőség jú­liusi határozata új szellemet hozott á páfírpunka, moz­galmi munka jobb vitelé­hez. É határozat új utat is mutat,, a szövetkezeti moz­galomhoz. Ennek alapján a Minisztertanács határozata megszabja az állami és földműyesszövetkezeti szer- . ék munkáját is. Eddig mintegy 70 szak­csoport,. alakult a megye területéi, á határozat meg­jelenése után, A szakcso­portok számai igazolják, j hogy megyénk dolgozó' pa- j rasztjai egyetértenek e I határozattal és látják szö- j vetkezeteink" eredményeit. A megyénkben nem talá- | lünk talán egyetlen közsé­get sem, ahol ne vitatkoz­nának a társulási formák ilyen, vagy olyan vállfajá­rói. Vitatkozna,;, tervezget­nek, azonban a megindu­lásig nem találnak el min­dig. Nem talalnak el, mert ni.its elég segítség. Az el­múlt héten több szakcso­portot látogattam meg a szatmári részen. Különösen öröm fogott el a szatmár- c.ekei „Üj Utakon Járó" rizstermelő szakcsoport munkáját látva. A szak­csoport tagjai aratták és csépelték • az új kincset, a rizsét. Ebben a csoportban a közös munka a jellemvo- u-s, ugyanazt lehetne el­mondani egy pár gyümölcs­termesztő szakcsoportról is. Az a 'tapasztalatom, ahol a párt és a tanács, a föld- . í ívesszövetkezet illetékes szervei is segítik a szakcso­portokat, ott ment is megfe­lelően a munka. Nem elég azonban, hogy a szakcsoportokat csak megszervezzük, hanem a to­vábbi munkájukat is segí­teni kell. Előfordult Keine-1 csén, Vasmegyeiben, Eesz- terecen, hogy már kétszer szervezték meg a zöldség­termesztő szakcsoportokat, azonban egyetlen egyszer sem dolgozott alapszabály szerint. Nem azért kell szakcsoportot • szervezni, hogy papíron legyen,, ha­nem azért, hogy a szakcso-t portok- tagjai kihasználják e társulásban levő lehető­ségeket, többet termelje­nek. S ezt keíl látni minden eg es szervezésnél. Vannak a szakcsoportok­nak pioblémái is, amiket orvosolni, kell, hogy meg­növekedjen a következő év­ben a termés. Ilyen- a ma- goncok biztosítása, cseme- t .c, permetezőgépek jutta­tása és egyéb más problé­mák. Ma már a járási központ­jaink földműv-sSzövetkeze- teink zömében szívügyük­nek (ártják a társulások szervezését. Azonban a to­vábbi munkájukhoz már kevesebb segítséget adnák. A fő dolog pedig az, hogy az elért eredményeket meg- szil rdítsuk, a szakcsopor­tokat pedig jellemezze a közös munkatevékenység. S ezért kell a földművesszö- vetke-eteinknek a társulá­sok megszervezése után gondot fordítani a munka­folyamatok megszervezésé* re. örvendetes jelenség a z,; hogy egyes helyeken a párt-: bizottságok, mint a féhér-j gyarmati, csengeri járások­ban segítséget nyújtanak a szakcsoportok munkájához. Ugyanezt mondhatjuk, el. egyes járási tanácsok me- •zögázdasági osztályairól, mint a mátészalkai, Csen­géidről. Ahhoz, hogy megyénkben előrejussunk, sokkal több segítséget kérünk egyes párt bizottságok tél és párt- szervezetektől. Nagyobio se­gítséget várunk a Megyei Párt Végrehajtó Bizottság, illetékes osztályától is. Nem, elég az csak, hogy a heti számszeiű fejlődésről jelen- 11st kérnek, hanem meg kell. ismerni a szakcsopor­tok életét és tevékenységét! is. Ahhoz, hogy a KV. hatá-1 rozatának megfelelően meg-1 < Idjuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, az illetékes szerveknek közö­sen összefogva kell elvé­gezni az alacsonyabb és a magasabb formájú társulá­sok problémáinak mcgol­ását. Ehhez kérjük mi á1 segítséget. Lévai Sándor•' főelőadó.. Ki mint vet, úgy arat A jékei Szabad Fö d Termelőszövetkezét. tagjai szép eredményekkel di­csekedhetnek ebben az esztendőben, de 5k már a jövőre is tettekkel gon­dolnak. Jó aratást vár­nak jövőre, mert a ve­tést már idejében és jó minőségben befejezték.— Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtott nekik Kerezsi elvtárs is, a gép­állomás kihelyezett agro- nómusa. A szövetkezetben most folyik az í imaszürct. — Olyan szép almát szed­nek, hogy annak kétháv*, macin megüti az export minőségei.. * Slránszky György levelező-. Egy bolgár termelőszövetkezet életéből KÖZÖS MUNKA GYÜMÖLCSE VJ ár az állomástól kezd- ve, útközben Pátrics városáig, láttuk az elnyúló gyümölcsösöket és konyha­kertészetekéi. Egy idősebb peiricsi lakos figyelve cs:- dálatial teit tekintetünket megdicsérte ezt a földet. — Annak idején a jóis­ten olyan ajándékkal hal­mozott ei bennünket és az­tán elhatározta, hogy át­lépi Belaszica hegységét. Ez rendbe is volna, de megbotlott a hegycsúcsok­ba és az összes földek ajándékát a mi petricsi földjeinkre rázta ki. Egyá.talában nem mond­ható ajándéknak, hanem munkával . és izzadtsággal elért eredményünk — mon- aot1a röviden Sztojcso, — de ez a petricsi „V-ik Kongresszus” Termelőszö­vetkezet tanulságos törté­nete. Ez a szövetkezeti gazda­ság 1949 tavaszán alakult. Az új termelőszövetkezet első lépései eléggé bizony­talanok voltak. A tagság nagy része szegény parasz­tokból állott, alig 7000 dekárnyi termőföld _t hoz­tak össze, de éltől várt mindent több mint 3000 ember. Ha kevés is'a fö’d, ha van valami a •' fejünkben, meg lesz valahogyan —i mondottá az öreg Viso Ku­kaca bácsi a.-’szövetkezeti csoport megalakulásának egyik: harcosa Petries vá­rosában. örökség ebben a tekintet- i Irta: NIKOLAJ ALEXANDROV (RÖVIDÍTÉS) A petricsie.ínek lény cég volt valami a „fejük­ben ’ és idejéoen a be*ter­jes termeles, a korai gy ü- möics és zöldségfélén, fo.- dimogyoro, gyapot, dohány es löidiep-r lermelésé- nezdioK meg. Az öiöaség ebben a tekintetben ige- jelentékeny volt 63 de-ár gyümölcsöskert, 49 dekái paradicsom termelés, 64 dé­nár fö.dimegyoró ts csak 20 dekár földieper. Az „ajándékok” tehát nem voltak olyan mose menny,- ségDen, meg ael-ett azokat termelni. Még az első évben gaz­dasági épületek, istállók, gyümölcsra-tárak , és do- hányszárítok építésével egy­idősen,' a tagok hozzáfog­tak tartós gyümölcsös és íöldiepér termeléséhez. — Ezen munkálatok száz és ezer munkanapot emésztat- tek fel és mégsem eredmé­nyezték semmit. A negyedik évben azon­ban a sikerek iránytűje nem fordult már teleié, hanem 70 sztotinkával emelkedett felfelé. Ez a petricsi . szövetkezeti cso­port fejlődése számára á fordulat éve Volt.- A sek- eztrnyi gyümölé.üi elkez­dett gazdagon gyümölcsöz­ni. Az őszibarack fák el­kezdtek bő termést rd.ií. és ezáltal visszafizetni a befektetett kollektív mun­kát. Ezeknek a terüiete mar nem 63 dekár volt, mint amennyi az első évben, ha­nem húszszor több, a-a«- 1512 dskár. A foldim-gya- róval ültetett terület 5003 dékárt tesz ki, tavasszal a töidieper nemcsak 20 da- kárcn piroslott, hanem 200 dekáron. A dohánytermelés területé kétszeresére emel­kedett, a paradicsomé pe­dig négyszsresere. A belterjes gazdálkodás kifejlesztésével egy­idejűleg a szövetkezeti tag­ság nagy hozzáértésre tett szert a növények .ápolásá­ban. Azonkívül,' hegy a; petri- csiek értettek hozzá, ho­gyan használják ki a nap-t ők máshoz is értettek. E.- sajátították a „többemele­tes földművelés" módját. Az egész területen amerre mentünk az őszibaiack fák árnyékában láttuk az eper­rel, földimogyoróval, bab-, bal, vagy répával bevetett „első emeletet”, egy Kert­ben viszont az agronómus háromemeletes termelésre- hívta fel figyelmünket: íz első — . bab, a második’ -tz őszibarack" a harmadik- —- birsalma, .melyek az őszibá- rackok között nőttek. Míg a vízszintes terjeszkedést gátolták ez ugarok, meg­voltak a függőleges gyara­podás lehetőségei és a tag* ság elhatározta ennek ki­használását. Az erős talaj, a tudomány és a saját 'ta­pasztalatuk bizakod^s-al töltötte el őket. Viso nem •vésett kijelenteni: „Meghó­dítottuk a földeket, mcfet pedig az eget is”. A „Sokemeletes földmű­velés” .hozzájárult ahhoz, hogy az összes növények egyformán legyenek meg­munkálva úgy, hogy ezer és ezer munkaegységet taka­rítanak meg és a dekáron- kinti átlagos jövedelem emelkedik. Csak így vált lehetségessé az 1949. évi 512 lévás jövedelem 195.J- ben 1.500 lávára emelke­dett. 'A munkaegység érté­ke 12 láváról 1952-1953- ban 14 lávára, 1954-ben — 19 lávára, a múlt évben pedig 26 lávára emelkedett. Étben az évben a kilátások olyanok, hogy a tagok egy munkaegységre több, mint 30 lávát fognak kapni. A termelőszövetkezet4 ^ „szökevényei”, akit a/ építés nehéz évéi o n rájöttek, hogy a méhkasuk­ban folyik a máz, cso­portosan kezdenek vissza­térni. •— Éppen készén lettünk a mocsárral és már meg­jöttek a békák is. — nn-árrH dotta Vrie Kukátá nevetve» rajtuk. ■ . Annak ellenére, hogy ki­nevették őket,. nem ijedtek'- megr és' most a termel ájsó-j vetkezel körül a harc rent azért folyik, • hogy -ki-hagy-- ja el, hanem, hogy ki lép­jen be, •*# J! ■' Őszinte szavak a szakszeevezetről

Next

/
Thumbnails
Contents