Szabolcs-Szatmári Néplap - Szabolcs-Szatmár Népe, 1956. október (13. évfolyam, 230-253. szám)

1956-10-04 / 232. szám

NÉPLAP Í956. október 4, ssiitSrtSk é. ŐSZ AZ ÜZLETEKBEN Naptár szerint már ősz; van. De á napocska alapo­san rácáfolt Gergely pápá­ra, mert jókedvűen moso­lyog az októberi égről s visszaparancsolja a meleg kabátokat, ruhákat a szek­rénybe. No-no, azért nem hagyjuk magunkat becsapni drága melegítő öregúr. Sze­szélyes vagy te nagyon. Egy napon majd betakarózol morózus felhő-bundáidba, aztán mit törődsz te a földön fütyörésző hideg szelekkel. Azért maradunk mi csak az előrelátó Gergely pápánál, s ha októbert jelez a nap­iéi', inár az ÖSS’ hidegedre, meg a jegesszakállú télre gondolunk. Az üzletek kirakatai las­san átvedlenek. A nyári színpompa helyett sötétebb, melegtónusú színek hívo­gatják a vevőt. Megérkez­tek az őszi áruk. Olcsóbb téli kabátok A 49. számú férfiruha boltban hosszú sorban lóg­nak a télikabátok. Hívogat­ják a vevőt, hogy „hej de jó lesz bennünk járni majd a hideg napokban.“ Még hiába, mert egyelőre a le­győzhetetlen konkurrens, a Nap melegíti a járókelőket. Nem baj, majd eljön a téli­kabátok ideje is, különösen, ha megtudják a vevők, hogy 100—110 forinttal olcsóbban adják valamennyit. Ez a helyzet a lódenkabátokkal is, s azok is alig várják már az őszi csúcsforgalmat. Lassan lekerülnek a lá­bakról a szandálok, a nyári cipők s melegebb lábbelit vásárolnak az emberek. Van •miből. Olyan nagy a válasz­ték, amilyen még az elmúlt évek egyikén sem volt. Jó lesz pubaszárú csizma is A 16. számú Cipőbolt he­lyettes vezetője, a szőke, göndörhajú Krammer Gyu- íÍS nem is tudja egyszuszra . felsorolni a sok újdonságot. .•väyNaR.v örömet jelent majd S útiínden kisgyermeknek, ha úíjfipusú, mikroporusos tal­pú színes kis cipőcskét kap az édesanyjától. Piros, drapp, barna meg még sok­féle őszi színben kapható a formás kis gyermekcipő. A mama meg mindjárt vásá­rolhat magának szép ma­gassarkú, magasszárú krémszínű cipőt, amit bi­zony eddig nem nagyon le­hetett kapni. Az ifjúság sem marad vennivaló nél­kül. Nagy választékban, ki­váló minőségben rendelke­zésére^ áll mindenkinek a Szombathelyi Cipőgyár ké­szítményei a divatos nyers- gumitalpú cipők. Hatalmas á választék, tömve a raktár, mégis ez a fejkendős néni hiába jött az üzletbe, mert puhaszárú csizmát nem kap. Nincs csak félkeményszárú, pedig a puhaszárút nagyon keresik. Egy munkás külse­jű férfinak már nagyobb szerencséje van. Válogathat az erős, munkára való ba­kancsokban. A I?, sz. Cipő­boltban körülbelül ugyanez a helyzet, csak az őszi jel­legű női szandálokat hiá­nyolja Augusztinyi József boltvezető. Megérkeztek az A mázon-sző vetek A divatkedvelők már für­készik az új őszi divatot. Mi szép, mit érdemes meg­venni? Kérem kedves di­vatkedvelők jöjjenek velem a 29. számú Textil- és Kö­töttáru boltba, majd Man­del Ferenc boltvezető meg­mutatja a sok újdonságot, őszi divatárut, ami szem­szájnak akarom mondani a divatérzéknek ingere. Van itt Bulgáriából érkezett im­port szövet, szebbnél szebb pullóverek, lehet válogatni. Amazonok figyelem, megér­kezett az „Amazon“ női gyapjúszövet sokféle szín­ben. Remek ruhákat lehet csináltatni az őszre. Az őszi házasságkötéseknek már semmi akadálya, mert itt vannak a sötétkék kangárn- szövetek, olyan szép ruhába öltözhetnek a vőlegények, hogy még saját menyasszo­nyuk is megirigyli. S aki még a szépnél is szebbet, a művészit kedveli? Az menjen egy kicsit odébb a 20. sz. Népművészeti és Háziipari boltba, ha igazán szereti a szépet, a jót, biz­tos nem megy tovább üres Az első országos gyapjú, termelési versenybe a kis­tenyészetek közül 68 szil­vetkezet nevezett be. A Földművelésügyi Miniszté. rium értékelte a szeptem­ber 20-án záruló versenyt. A három első helyet Sza­bolcs megyei termelőszö­vetkezetek foglalják el a sorrendben. Első a nagydobosi Petőfi Termelőszövetkezet, ahol kézzel, s a kedves kiszolgá­lást, melyben Asztalos Lász- lóné és munkatársai része­sítik, biztos nem felejti el egyhamar. Milyen jól áll mindenféle ruhához a mű­vészi kidolgozású faragott bross. Tessék megpróbálni. Tisztagyapjú háziszőttes, kesztyű, sapka, pullover, méghozzá nem is közönsége­sek. Ez aztán a minőség. Jön a tél, meg a csúf nát­ha. Megnő a teafogyasztás. Teás készletre ne legyen gondja senkinek, van bőven ebben az üzletben szép népi mintákkal, a legszebb la­kásnak épúgy díszére válik, mint ahogy beleillik a sze­rényebb lakások egyszerű­ségébe. Nagjf választék S ahol mindenből legna­gyobb a választék, az Álla­mi Áruházban is készülnek az őszre. Nógrádi Dezső mi­nőségi ellenőr (ö már csak ért hozzá) állítja, hogy ilyen nagy választék és ilyen jó minőség az elmúlt években még nem volt. Télikabát, mikádó, pamutméteráru. Ami eddig hiánycikk volt, most az is kapható. Például van már matlassé mintás pongyola anyag. Az eddigi­nél sokkal nagyobb vá­lasztékban mintás női ka­bátok. S aki tűzhelyet akar venni? Hat havi részletre kaphat, olyat, amilyet ép­pen akar. Most már a vevőkön a sor, még kényelmesen lehet vásárolni, mert az őszi csúcsforgalmat kissé késlel­teti a csalóka jó idő. Elő a megtakarított pénzecskével, öltözzünk szépen, melegen, mert jönnek ám a hideg szelek. (le) 122 darab juhról 6.50 kilós gyapjúátlagot nyírtak. Má­sodik a tisza'öki Üj Élet, ahol 152 juhról 6.32 kilós átlagot vetteti le. Harma­dik a tiszavasvári Űj Élet TSZ, ők 127 darab juhról 6.21 kiló átlagot nyírtak. A juhászok között folyó versenyben Sárközi József, a nagydobosi Petőfi TSZ juhásza lett a második. Akikre büszkék vagyunk Másol a t»pa n aszok írói h oz írók könyvek Nagy Lajos Művei sorozat új kötetei jelentek meg. Üj Turgcnyev kötet jelent meg az „Orosz remekírók“ sorozatban. Gyakran kapunk olyan levelet, melyben ilyen- amolyan panaszról van szó, s a levélről megálla­pítható, hogy negyedik, vagy ötödik másolati pél­dány. Tegnap Fried Lajos szeszgyári munkástól kap­tunk ilyen ötödik példá­nyú panaszos levelet. „Kérelemmel, s egyben panasszal fordulok ... (így kezdődik a géppel írott le­vél, s a pontok helyén kézírással: (...a Néplap Szerkesztőségéhez... stb.)“ Aztán leírja, hogy mun­kaközben megsérült a lá­ba. Az SZTK-ban megvizs­gálták. A röntgenlelet ki­mutatta, hogy törés, vagy repedés nincs a lábán. Két hét pihenőt kapott, hogy lábát odahaza gyógyke­zelje. Közben dr. Szabó főorvos még a két hét le­járta előtt kiírta munka­képesnek. Fried felülvizs­gálatra kérte magát az SZTK központjába. Saját költségén utazott Nyíregy­házára. Megvizsgáltatta a lábát a sebészeten. Lúd­talpbetétet kapott. Nem nyugodott bele a kiírásba. Döntőbizottság elé vitte ügyét. Megvizsgálták, s el­utasították. Ebbe sem nyu­godott bele. Dr. Biró nyír­bátori orvostól kérte ma­gát felülvizsgálatra az SZTK központba, Buda­pestre. Onnan az Egész­ségügyi Minisztériumba ment, s a panaszirodán tett Szeptember 25-én átadták a forgalomnak az Atlanti óceánon át vezető első két telefonkábelt. Az Európa és Amerika közti közvetlen te­panaszt. Azt tanácsoltak neki, hogy menjen a mun­kahelyére és dolgozzon. „Most már tovább nem tudom mit tegyek. Eddig felmerült kiadásom az élelmezésen kívül több mint 200 forint. Szeret­ném, ha levelem a nyilvá­nosság elé kerülne.“ — ír­ja levele végén Fried La­jos. Ezt megtettük. S itt. vá­laszolunk neki: „5—6 helyre elküldött panaszával másutt se -gén fognak egyetérteni. A dön­tő bizottság tagjait nem igen nevezheti személyes ellenségeinek, hegy az el­utasítást ezzel indokolhat-: ná. S hogy ide-cda járkált, utazgatott, ugyanakkorí munkába menni nem tu­dott, — gondolkozni keil rajta! Bajával bizonyára nyugodtan dolgozhatna. Ha korábban hallgatott volna az okos tanácsra, akkor most nem lenne olyan gondja, hogy miből fizesse ki az utazgatási ki­adásokat.“ Másoktól is kapunk má­solat-panaszokat. Nem le­het mondani, hogv vala­mennyi alaptalan. De el­várjuk a panasztevöktől. hegy legyenek bizalommal ahhoz a szervhez, ahova panaszukat elküldik, s ne foglalkoztassanak egy ügy­ben 4—5 szervet. O, A. lefcnbeszélgetést lehetővé tevő két kábel hossza 3600 kilométer. A kábelek Cla- renvillétől egészen a skóciai Obanig vezetnek. Amíg a vonat jött •.. A z állomás helyét csak egy tábla jelzi: Karkhalom. Télvíz idején nagyon hiányozna a váró­terem, de most eszébe sem jut senkinek, hogy valami fedél kellene, öten vártuk a kisvonatot. Egy idősebb házaspár és egy legény meg egy lány ácsorgóit még rajtam kívül a kes­keny sínek mellett. Min­denki a neki tetsző helyet választotta megállóul a térséses, szabad ég alatt. Három helyen vártunk, külön a legény a lánnyal, s rajtam túl a házaspár olyan távolságra, ahonnan a halk beszéd már nem hallatszik. L'’ n sem maradtam társtalan. . Ott tett­vett körülöttem a vénasz- szonyok nyara. A házak felől meleg lekvárszagot hozott, a mezőről a nagy- takaredásban elfáradt nyi­korgó kocsizörgést susogta és olykor egy-egy felbuk­kanó forgószelet ajándéko­zott bőkezűen. Tavasszal, míg a gyakori zápor nem engedi, hogy a sár, a rög lisztes porrá váljon, a zöl­dellő levelek életerősen kapaszkodnak, a forgószél nem egyéb mint üres ör­vény. De most nem haj­long már a kukoricaszár, nem védi sárgult levelét, tehetetlenül csörögve-zö­rögve adja díszét a forga­tagnak, amely az útporá- val keverve egy futó osz­lopot formál zsákmányá­ból. \ z újhelyi hegyek fe- lől csillogva, fehéren úszott az ökörnyál. A lány' korom-fekete hajából álig' győzte szedni az ezüstös-' fonalat a legény. Pár lé­péssel odább az Óregek ezt már észre sem vették. Szürke hajukkal egybeol­vadt az ősz hírnöke, az ökörnyál. így száltak fel a vonatra és vitték a kőhá­zak közé, hirdetni Pesten: jön az ősz. Cs. B. (Bizalmit is eiaLáíLás „Nem nézhetem szótlanul tovább, Tiogyan élnek vissza az ön bizalmával. Önt megcsalja a felesége. Figyelje men ma délután öt órakor a városi park tava mellett a harmadik padot. Személyesen fog mindenről meggyőződni. Egy jóakarója.1 Dátum nem állt a levélen. A posta- bélyegző az előző napot mulatta, Erich elsápadt, amikor Herta séia- kosztürnben belépett a dolgozószoba aj- táján. — Még van némi elintézni valóm a városban — mondta az asszony és a hangja különösen, nyomottan, csaknem ellenségesen csengett. Erich torkán egy szó sem fért ki. csak bólintott. — Te itthon maradsz? — kérdezte a felesége. Ez a nyomorult még ezt is meg men kérdezni — futott át a gondolat a férj agyán, összeszorította az ökleit, hogy az asszony szemébe ne vágja a gyilkos szól Te, céda! Csak biccentett és megcsikorí- totta a fogát. — Akkor a viszontlátásra. Még csak búcsúcsókot sem adott! — sziszegte a férj. Tehát mégis igaz! Mi­csoda szemérmetlenség! Mély hálát ér­zett az ismeretlen levélíró iránti Gyorsan vette a kalapját és kesz­tyűjét, lerohant a lépcsőn és látta, hogy a felesége éppen felszáll a sarkon a vil­lamosra. Taxit hívott és meghagyta a sofőrnek, hajtson állandóan a villamos nyomában. A parkban, a megállónál az asszony kiszállt. A férfi lábujjhegyen némi távolságból követte. A szökőkút mellett a harmadik padot az isten is arra teremtette, hogy titkos légyoltok színhelye legyen. Két hatalmas geszte­nyefa borította föléje lombját, köröskö- rüi bokrok, a járó-kelők észre se vehet­ték a magukbafeledkezelt szerelmes párt. — Tehát itt! — mormogta Erich dü­hösen maga elé. — De legalább ő se ré­vész észre engem. Az ajkait harapdálta, mikor meghú­zódott a sűrű bozót mögött. Eltelt egy negyedóra, eltelt félóra. Erich lábai fájni kezdtek. Kileste, amint Herta levelet húz ki a zsebéb'A, elolvassa, közben sűrűn nézi a karóráját. Végre felállt, óvatosan körültekinge­tett, s már éppen menni akart, amikor hirtelen zajt hallott, összerezzent. Erich állt előtte. — Te itt? — kérdezte az asszony. — És te? — kiáltott a férfi a fele­sége arcába. — Kit vársz te itt? Azzal kikapta az asszony kezéből a levelet. A következőket olvasta: „Nem néz­hetem szótlanul tovább, hogy élnek vissza az ön bizalmával. A férje meg­csalja önt. Figyelje meg ma délután ót órakor a városi park tava mellett a har­madik padot. Személyesen fog minden­ről meggyőződni. Egy jóakarója." Erich kővé meredt. Hallgatva adta át a feleségének azt a levelet, amelyet ma reggel az irodában kapott. Herta el­olvasta, azután szemrehányóan nézett az urára. Hazamenct szégyelték magukat, nem tudtak egymás szemébe nézni. Végül Erich törte meg a nyomasztó hallgatást. — De ki az ördögnek állott érdeké­ben, hogy ezt az ostobaságot velünk el­kövesse ? Végiggondolták valamennyi ismerő­süket cs barátjukat, de sehogysem tud­ták kitalálni, ki űzött velük ilyen go­nosz tréfát. — Csak elcsípjem, azt 0. gazembertf — sziszegte Erich, amikor a lakásukhoz érkeztek. Mikor ki akarta nyitni a lakást, észrevette, hogy az ajtót nem zárta be. csak éppen becsapta. Kellemetlenül érin­tette most, hogy siettében elfelejtette kulcsrazámi. De Hertának nem szólt egy szót sem. Az előszobában ugyan­olyan formájú levelet talált, mint ami-1 lyet ők kaptak. A borítékon nem ál't címzés és nem volt rajta bélyeg sem.; Tehát valaki addig dobta be, amíg mind­ketten távol voltak. Mialatt Erich fejcsóválva a boríté­kot nézegette, Herta kinyitotta az első' szoba ajtaját és felsikoltott. A férfi oda­ugrott hozzá és rémülten látta, hogy fel-> törték a szekrényeket és teljesen kifosz­tották. Csak néhány holmi hevert a pa<i-í lón, amit a betörő, úgylátszik értéktelen­nek tartott. Borzalmas gyanú villant át rajtulti Erich remegő kézzel bontotta fel a leveJ let és olvasta: „Minden boldogsági kölcsönös bizalmon alapul. Nem szegyei-! lik magukat?" (A „Der Abend 1 című osztrák lapból.)' fi Közvetlen telefonősssekötieiés Kurópm és Amerika hőst

Next

/
Thumbnails
Contents