Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-20 / 220. szám

4

N I (' l !\ I

1958 szeptember 20, csütörtök

Az ifjúsági exportbrigádok

versenye

Az állami gazdaságokban az ifjúsági exportbrigádok versenye már eddig is io eredményeket hozott. A gyümölcsszüret kezdetével most a verseny új lendülás let kapott. >J

A Nyírmadai Állami Gazdaság három ifjúsági exportbrigádja szeptember elején kezdte meg az alma- szüretet. A 73 fiatalból álló három brigád 302 hold tar- viőgyümölcsöst gondozott az idén. összesen tízszer permeteztek és az esedékes ápolási feladatokat, a gyomirtást, a talajlazítást és por- hanyítást is a legmegfelelőbb időben végezték el. A termőfaegységenkénti termés az almaszüret eddigi

adatai és a becslések szerint a tervezett 72 kg-al szemben a 110 kg-ot is meghaladja. Kiváló eredményt érlek el a fiatalok az exportminőség növelésében is. A jelenlegi becslés szerint a fiatalok által gondozott gyümölcsösben a tervezett 52 százalékkal szemben 60 százalékon felül lesz az p.k- portminőségű alma részaránya. A fenti eredményekkel a Nyírmadai Állami gazdaság gyümölcstermelő brigádjai közötti versenyben az ifjúsági brigádok vezetnek, sőt szép eredményeikkel az ifjúsági exportbrigádok országos versenyének legjobbjai között vannak.

Jutalmat kapunk az őszi munka verseny ben legjobb eredményt elért gazdaságok

Az állami gazdaságoknak soronkövetkező hetekben nagy feladatokat kell megoldana. E feladatok optimális időben, jó minőségben történő teljesítésére az állami gazdaságokban verseny indult. Az állami gazdaságok minisztere a versenyben legjobb eredményeket elérő gazdaságokat és termelési igazgatósága kát jutalomban részesíti. A verseny november 20-ig tart. Jutalmat azok a gazdaságok kaphatnak, amelyek az istállótrágyázási tervet maradéktalanul teljesítik, az őszi vetések alá beérett, gyommentes, ülepedett, morzsalékos szerkezetű jó magágyat készítenek és síma, osztó, barázdamentes, kombájnaratásra kiválóan alkalmas, egyenletes talajfelszínt alakítanak ki, a műtrágyafelhasználást, a talajerő, a talajállapot, az elővetemény, valamint a növény igénye szerint végzik, a vetést egyenletes, s megfelelő vetési mélységben, egyenes sorokban, jó csatlakozó sorokkal hiba nélkül október 20-ig befejezik, az őszi mélyszántást kifogástalan minőségben november 20-vg elvégzik, a kapásnövényeket időben, veszteségmentesen, a rendelkezésre álló betakarítógépek legteljesebb kihasználásává’ betakarítják és amelyek a silózási tervet és az esedékes állattenyésztési terveket is teljesítik.

A feltételeket legjobban teljesítő 25 állami gazdaság 7500—7500 Ft jutalomban részesül. A négy legjobb igazgatóság, amelynek gazdaságai az őszi munkákat a felsorolt szempontok szerint a legjobban végzik ti

20.000 Ft, 15.000 Ft és 7590 Ft jutalomban részesül. A versenyt december elején értékelik.

Érdemes egy kicsit belelapozni Kisvárda történetének könyvébe. 17 földbirtokos uralta a község földterületének mintegy egyharmadát. A dolgozó parasztok épp úgy, mint másutt, tömegével tönkrementek, nyomorba taszította őket a ba^k- uzsora. De amióta Kisvárdán is a nép van hatalmon, új életet, új arculatot formál a községben az ember munkája.

Mintegy 600 dolgozó paraszt kapott fö’det. Ezenkívül 775 házhely lett kiosztva, melyek nagyrésze már beépítést nyert. Míg régen munkások és munkanélküli agrárproletárok tömegei álltak már kora hajnal a kisvárdai piac-téren, s várták, hogy valaki majd napszámra hivja őket. — a felszabadulás után megszűnt ez a helyzet. A Vulkán öntöde mintegy tízszerannyi munkást tud foglalkoztatni a korszerű berendezéssel ellátott és élenjáró technikával dolgozó üzemben. Gépállomása is van Kisvárdá- nak, melyet az ott dolgozók jó munkája tett jóhírűvé. Jól működik és sokat fejlődött a dohánybeváltóüzem is. Üj üzemekkel, létesítményekkel gazdagodott Kisvárda, mint a Kazein-üzem, a szeszfínomítóban kultúr- házépítés, a közel egy millió forint beruházással épített új bölcsőde, a tüdőgondozó korszerű felszerelése stb. A kísérleti gazdaságban víztornyot és mintegy 20 család részére lakást építettek. Gyermekkórházat létesítettek, most van folyamatban új kórház megépítése. A járási kultúrház rendbehozására és felszerelésére is

több százezer forintot j fordítottak. A moziüzem j új vetítőgépet kapotf, az; iskolák bővítésére és fe - szerelésérc több mint 2 millió forintot fordítottak.

A második ötéves terv során tovább bővül r. Vulkán üzem. A Dohánybeváltó mellett nikotingyár építése van folyamatban.

Míg a múltban Kisvárda csak átmenetileg láthatott autóbuszt, ezzel szemben most már számottevő kocsiparkkal rendelkező MÁVAUT kirendeltség van. A kereskedelmet a földművesszövetkezet és a népbolt szakboltjai látják el. Villamosság terü’etén a közvilágítási hálózat bővítésére Kisvárdán a kb. 200 ezer forint beruházáson kívül a községfejlesztési alapból idén is 50 ezer forintot. fordítanak.

A kisvárdaiak régi fá- jópont’a, a több évtizede húzódó szennyvízlevezető csatorna elintézést nyert.

A vidékről járó tanulók életét egy fiú- és leánykollégium gazdag felszereléssel könnyíti meg. A napközi óvodákat nyáron idény napközi vei bővítik. A járási könyvtár nagyszámú könyvkészletével szolgálja az olvásni szeretők igényeit. Nem utolsó sorban említésre méltó a vezetékes rádió megépítése, mely mintegy 500 lakásba viszi él a kultúrát. A község területén a kórház orvosaival együtt 20 orvos áll az egészséges és beteg dolgozók szolgálatában.

Haván József

tudósító.

IJúcsúgú táncát ropja a forróvérű nyár.

Laci sem érzi még az őszt. Jókedvűen lépeget. Apró, meztelen lábai néha megzörrentik a sárga leveleket. A zsivajgó gyereksereg mellett megáll, körülnéz, komolykodó ráncokba szedi homlokát, s bizonytalan mozdulattal megvakarja az orra tövét. A hintákat kémleli. De minden hinta foglalt, s Laci lassan ténferegni kezd a fogócská- zók körül. Ki tudja milyen gondolatok fogannak barna, kócos fejecskéjében. Ügy látszik nagyon szeretne játszani, s már gondolatban ő is beleszédült a játék sodrába, de nem szól. Egy kislány a fogó. Maszatos arca kipirult a futástól. Csillogó szemmel figyeli játszótársait, gondolkodik, ki után szaladjon. Laci kidiilleszti a mellét és éles éneklő hangon kiabál: Ilyen cica mellet, aludni is lehet! A kislány rásandít, aztán lép egyet felé. Laci futásra kész, de a fogó hirtelen megáll, lebiggyeszti ajkát és megvetően szól:

— Te nem is játszol.

Laci legyint, aztán tovább

megy. öregesen leül egy parira, s nézi a zsibongó gyerekhadat. Nem ül sokáig. Föláll, bámulja a tömzsi, tüskésgyümölcsű gesztenyefákat, aztán keresgél, fölkap egy követ.. Félszemmel hunyorít, mintha puskával lőne. Megcéloz egy gesztenyét. Már az ötödik „tarkát" bontogatja boldogan az éretlen zöld burokból.

— Szerzek malacokat is — motyogja magában, — s röpíti a követ a fára. Kicsivel odább idős szemüveges bácsi ül a pádon és olvasgat. A kő nagyot koppan mellette. Az öreg szigorú arccal megfenyegeti a gyereket.

— Még agyon dobsz, te gazember! — Laci fölkapja a „malacot", aztán behúzott nyakkal elsomfordái.

I assú, ünnepélyes kon- dulással megszólal egy harang. Vége a tanításnak. Kis iskolások ömlenek az utcára, zajongásuk beleolvad a harangzúgásba, együtt úszik vele tovább, valahova a kék messzeségbe, Apró szőke lány, hátán szép lakkozott táskával, megáll a játszótér mellett, s figyeli a gyerekhadat. Egy pillanatra elfelejti, hogy ő már „komoly iskolás", s szeretne közzéjük szaladni. Laci érdeklődve szemléli a szép táskát.

— A tied? — kérdezi szerényen. A kislány fölöslegesnek tartja a kérdést, de azért büszkén bólint.

— Mi van benne? — érdeklődik Laci tovább, s megpiszkálja a táskát.

— Ne bántsd, — szól rá a

kislány, s elhúzódik Lacitól. Kis idő múlva mégis összemelegszenek, a kistó,ny leveszi a hátáról a táskáké kinyitja. á<— Ez könyv, ez füzet, est, tolltartó — magyarázza a csodálkozó kisfiúnak. Laci bizonytalan mozdulattal a füzet után nyúl. A kislány elkapja előle.

— Ne fogd meg, piszkos a kezed. Laci szemügyre veszi a tenyérét. Tényleg piszkos. A kislány készülődni kezd. Laci vágyakozva néz a táskára. Nagy szemeiben kétség vibrál, — de aztán kivágja:

— Vihetem? — A kislány gondolkozik. Néz Lacira, aztán elmosolyodik.

— Nem bánom. — Anyáskodva hátára segíti a táskát, s elindulnak.

Laci boldogan cipeli a táskát, s azon gondolkozik, hogy jövőre már neki. is lesz, De ő majd szép színes- ceruzái is vesz magának.

LÁZÁR ERVIN

IGAZ TANULSÁG

(A csegöidi Belcsy=Zsi!inszky TSZ ben 1956, szép!, 14-én)

II.

A belső vezetés gyengesége »»ülte a nagyobb bajokat

Mines idő a kérdésen

1" való töprengésre, mert egyszerre csak kiszalad az a brigádiroda nyíló ajtaján és helyette egy egész csapat ember jön befelé. Az elől jövő magas, széles vállú ember bemutatkozik: Jócsák László, a tsz elnöke. A többiek is köszönnek persze, miután visszább lépnek. Ügy állnak meg csoportosan, körbe a fehér fal mellett. Vannak vagy tizenöten, s köztük az a négy is, akik. a trágyát hányták a szekerekre. Vége a napi munkának és lám nem szaladnak el, nem szélednek széjel ki- ki a maga otthona irányába. Köréje gyűlnek az elnöknek és vele tartanak, mert itt van egy újságíró... Ez ez összetartás jó — gondolom. Sok mindent megmutat. Mindenekelőtt azt, hogy igy nőhet nagyra az erő és akarat.

— Hallom, a téeszünk felől érdeklődik az elvtárs — mondja a magas, széles vállú elnök. És most újra valami olyasféle tolakodik bennem, mintha néni, először járnék én itt, hiszen Jócsák elvtárs is oyan ismerős jó barátom, mint Varga Viktor, meg mind valamennyien.,* De az elnök

tovább beszél és oda kell figyelni: — Aztán mire jutott már? Mit tudott meg?

IVIondom, idézem sorjába a Varga Viktortól hallottakat.

Erre ő, mármint az elnök, bólogat, aprókat, kicsiket. Majd lejebb ereszti a fejét, gondolkozik. Többen cigarettára gyújtanak s fúják a füstöt. De az elnök egyelőre még mindig gondolkozik, amit azzal fejez be, hogy maga is előveszi lapos, fényes cigaretta tárcáját.

— Az eddig mind helyén való, ahogy a Varga elvtárs mondta. De azt is hozzá kell tenni, hogy nemcsak rosszat, hanem jót is kapott a téesz felülről, meg egyes vállalatoktól. Hanem az a külön kérdés, ahogy az használva, jobban mondva elfecsérelve lett.

— A következőkben éppen erre akartam keríteni a sort — szól közbe Varga Viktor. — Hiszen tudjuk -mi már azt, hogy nem jutunk azzal előrébb, ha elhallgatjuk a hibákat.

— Ügy van — feleli emelt hangon Jócsák elvtárs. — Szóval, kapott a téesz segítséget is persze. 1952-ben például mintegy 100.000 forint állami hitelből építhetett egy nagyon jó istállót. De mi következett a felépítése után? Nem lett kihasználva. Szarvasmarha istállónak készült, de még 1953- ban is mindössze 3 tehene, két pár ökre és 6 tinóborjúja volt a szövetkezetnek. Esztendőkön keresztül 50 százalékban sem volt kihasználva a százezer forintos épület. Lehet igy gazdálkodni? — tárja szét két karját az elnök.

Senki nem szól ellene a kérdésnek. Mert az igazság valóban az, hogy igy bizony nem lehet gazdálkodni.

— De vannak még egyebek is, cifrább dolgok. Igaz, elvtársak?

Az emberek bólintanak.

^ Mindennek ellenére nem lefelé, sem felfelé, azaz nem, sehová néznek, hanem egyenesen előre. Annak erőssége van a tekintetükben: mit titkoljuk, mit takargassuk el az igazat. Egyébként Milák Gyula, a növénytermesztési brigád vezetője ki is mondja ezt:

— Elég baj volt az nekünk, hogy nem vigyáztunk jobban ezelőtt. Most tudjuk

•tzán, miért nem tudtunk gyorsabban előrébb jutni.

Mert ki hallott már

olyat —- veszi a szól vissza az elnök —, hogy meg kell darálni a vetésre kapott jófajta kukoricát. Itt ez történt ötvenhárom tavaszán. Rövid tenyészidejű kukoricát kapott a téesz és ahelyett, hogy elvetette volna, egyszerűen megdarálta. Csak rossz jött felülről? — melegedik bele mindjobban a beszédbe Jócsák elvtárs. — Jött onnan jó is. Ha nem is voltam mindig itten, figyeltem én azért a szövetkezet életét. Hiszen a saját községem téeszéről volt szó, amelyikben a feleségem is tagként dolgozott. Jól emlékszem rá, hogy 1953 tavaszán 7 mázsa első osztályú ólomzárolt lucernamag érkezett ide. Mi lelt vele? Elcserélték zabért a szamostatárfal- vl Ady-val. Csak úgy: szőrért szőrt. így volt elvtársak?

— Igv — mondják többen is egyszerre.

—. Hát ne álljon meg az ember esze!? Ennyi kincset egyszerűen csak félre lökni! Mekkora tábla lucernát lehetett volna abból vetni!? Lett volna bőven takarmány is, mag is, ami pénz, pénz és harmadszor is megint pénz! De elment a sok drága, kincset érő mag, nem lett takarmány, nincs rendes jószágállomány, nem lehetett sok trágya, jó termés, jó zárszámadás. Kérdezem én azt: csak felül volt a hiba?

Varga Viktor: „Nem tagadhatjuk, hogy mi is hibásak vagyunk, amiért ilyenek történlekN

I Petruska János: „Volt itt baj köztünk is elég."

Milák Gyula: „Hibás volt a vezetés De mi is inkább panaszkodtunk egymásnak ahelyett, hogy keményen a sarkunkra álltunk volna. Ha fentebbről kijöttek, nem beszéltünk úgy, mint most., hanem takargatni igyekeztünk a hibákat.

— Hát bizony így volt itt — mondja egy kicsi, beállott szünet után Jócsák elvtárs. akiről feltétlen azt is meg kell ismerni, hogy nagyon jól beszélni tudó ember. Szavának ereje, hatása teljesen meggyőző. Vezetőnek való. Ha nem ő lenne az elnök, számítania kellene rá, hogy annak választják. Mig ezt gondolom, ő tovább magyarázza az elmúlt évek nehézségeit:

— Nem sokat értek a zárszámadások, de a tagságnak mégis élni kellett. Mit csinált? A nagyobb hibákból még nagyobbá estek. „Mindent vinni amit csak lehet" ez lett a jelszó. Hogy saját magukat lopják, a jövőt szegény ítik? nem gondoltak vele. A vezetés gyenge volt, a tagság is mind kevesebbel törődött. Fej nélkül mentek, mint a megkergült birkanyáj. — És itt ismét az embereket kérdi: — így volt ez, emberek?

11 indjobban tisztán lát- . szik tehát: miért nem volt itt 1949-0la egyetlen rendes zárszámadás. Egyik oldalról érezni kellett 0, kívülről való önkényeskede- sek rontó hatását, míg a másik oldalról a belső vezetés gyengesége, fejetlensége volt mind a szervezeti, mind az anyagifejlődés előtti gát. A többiét nagyobb veszélyt persze ez utóbbi jelentette. Nem volt tervszerűség a termelésben, állattenyésztésben és egyáltalán az eredményes továbbjutás keresésében. A szövetkezet ,ji(fn£i közömbösség, érdekteíenseg egyre jobban nőtt. A dohánypajták közé huzalokon vezettették be a villanyt cs az égők úgy csüngnek, mint a városok széles utcáinak közepén. Nélkülözhetetlen szükségük nem kívánta ezt, de: „Hadd legyen világosság mindenütt, ha már idáig jött a vezeték." S a vezeték azóta is ott áll a pajták között, bekapcsolatlanul. Fekszik benne a sok ezer forint. A földek elsoványodtak és ilyen földbe vetették a búzát 3—4 évben egymásután. 1954-ben 90 darab malacot adtak el (!), hogy előleget „tudjanak“ osztani ... Amikor mindezt megtudom, Jócsák elvtárs igen találóani azt mondja:

— Csaknem haszontalanul ette meg egyik esztendő a másikat. És azért csak, mert a tanulság megmaradt számunkra, ami ezután mindig figyelmeztetni fog bennünket.

(Folytatása következikJ

Fejlődik, gazdagodik Kisvárda