Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-19 / 219. szám

N ! P L ' P 1956 szeptember 19, szerda Tegnapi, rendkívüli ülé­sén tárgyalta meg a városi tanács ülése: hogyan hatolt be a tanácsi munkája a szocialista demokra, izmus, hogyan mélyült a tanács­tagok kapcsolata a dolgo­zókkal. illetve a végrehajtó bizottsággal és a hivatali apparátussal A 107 tanács­tagból 7j jelent meg ezen az ülésen, A jelenlévők ál­talában aktívan kapcsolód­tak be a vitába, hozzászól­tak olyan kérdésekhez is, amelyek nincsenek kapcso­latban közvetlen munká­jukkal. Az élénk vitához hozzájárult, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga általában véve jól ké­szítette elő és szervezte meg ezt a ülést, s az ideig­lenes bizottság, amely a ta­nácstagok közül alakult meg, többé-kevésbé kielé­gítően vizsgálta a tömeg­kapcsolat alakulását s er­ről elfogadható jelentést készített a tanácstagok szá­mára. Mi a pozitív e beszá­molóban? Elsősorban talán az, hogy a figyelmet az ed­digiektől eltérően arra for­dította. hogy bebizonyítsa: jz adóbevételi terv, a be­gyűjtési terv teljesítése, a mezőgazadsági munka ér­tékelése mellett többet kell foglalkozni a végrehajtó bizottságnak és a tanács­tagoknak is a dolgozókat érintő fontos területekkel. Tájékoztatni kell a ta­nácstagokat és a lakos­ságot a városfejlesztés hogyanjáról, az egész­ségügyről, az oktatási, népművelési s más kér­désekről, amelyek köz­vetlenül vagy közvetve mutatják, hogy a ta­nács és a tömegek kapcsolata kiclégítő-c, vagy sem? őszinte volt a beszá­moló, önbírálatot gyako­rolt. Ismertette, hogy az elmúlt évhez képest javult a tanácstagok megjelenési százaléka az egyes ülése­ken. A megjelenési arány­szám átlaga azonban mind­össze 64 százalék. Ez évben is, a tanácstörvényben a határozat meghozatalához szükséges kétharmad több­ségről szóló rendelkezést alig tudják betartani. Bár nem általános, de sok eset­ben előfordul, hogy a ta­nyavilágban élő tanácsta­gok nem merik elmondani véleményüket, nem kérik a vb. segítségét a problémák megoldásához. A jelentést elkészítő ideiglenes bizott­ság általában felmérte a tanácstagi munkát s nem­csak a tanácsüléseken meg­jelenés vagy a tanácsülése­ken kifejtett aktivitás alapján értékelte azt, ha­nem elment a választó kör­zetekbe s ott szerzett ta­pasztalatokat. Volt szó arról, hogy az egyes szakosztályok dolgo­zói, vezető; nem tartják szívügyüknek a dolgozók panaszainak. bejelentései­nek gyors elintézését. Ez a hanyagság kárt okoz s egyszerre rom­bolja a tanácstagi mun­ka és az államhatalmi szervek tekintélyét is. így fordult elő, hogy a vá­rosi tanácstagok egy része nem tartja meg rendszeres fogadóóráját és félévi be­számolóját. A tanácstagok­nak sokszor nincs mit el- mondaniok választóik szá­mára, hiszen a végrehajtó bizottság nem tájékoztatja megfelelően őket, és sok esetben hiába fordulnak kéréssel, tanácsért a vb. függetlenített tagjaihoz is. Számos tanácstag mon­dotta el véleményét a ta­nács és a vb. munkájáról. Egyöntetűen szerepelt va­lamennyi helyen az a kér­dés. hogy a tanácstagok tá­jékoztatásának hiánya, az általuk felvetett problémák, panaszok elintézetlen volta akadályozza, hogy jól végezzék felelősség­teljes megbízatásukat. A városi tanács vb. csak most vonla fele­lősségre az ügyintézés elhanyagolásáért Czinc elvtársat a mezőgazda- sági- és Földes elvtársat a vkg osztályvezetőjét. Helyesen bírálták a ta­nácstagok és a végrehajtó bizottság tagjai a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gát. A tanácstagi munka lanyhulásához köze van a megyei tanács hiányos el­lenőrző munkájának, an­nak, hogy nem segítette még tanácsokkal sem a vá­rosi vb-t és a tanácsot. Nem segített a megyei tanács végrehajtó bizottsága a ta­nácsülések beszámolói szín­vonalának emelésében s abban sem, hogy a város sajátos arculatához mérten kapjanak oktatási, népmű­velési beruházást. A beszámolót és hozzá­szólásokat értékelve meg kell állapítani a következő­ket: keveset és csak utolsó helyen szólt az ideiglenes bizottság a szocialista de­mokratizmus érvényesítésé­ről, a tanácsi munka vala­mennyi területén. Pedig manapság semmi sem fon­tosabb ennél, s ebből ki­indulta kellett volna vizs­gálni a tanács és a töme­gek kapcsolatát a város szo­ciális. kulturális, gazdasági fejlődését. Bár a beszámo­lóban számos jó konkré­tum szerepelt, azt kell mondanunk, hogy mégsem volt sajátos nyíregyházi ar­culatú a beszámoló, ez az előterjesztés. Nem volt az, éspedig azért, mert sz;níe gépiesen igyekeztek a me­gyei tanács vb. intézkedési tervében foglaltakat lemá­solni. — A tanácsülés végeztével ezektől függet e- nül azzal mentek haza a városi tanács tagjai, hogy a tapasztalatokat választó- kerületükben felhasználják. Konka János. Beszéltek arról a hozzászó­lók, hogy a tömegkapcsola­tot eddig szűkén értelmez­ték s nem beszéllek pél­dául a tömegszervezetekkel való kapcsolatról, nem mérték fel, mit segíthet a tanács munkájában a Ha­zafias . Népfront, hogyan dolgozhat a város szépíté­séért az ifjúság. De, ami a beszámolóból és hozzászóló, sokból is egyaránt hiányol­ható: a városi tanács vég­rehajtó bizottsága nem mérte fel, milyen rétegek­hez kell szólniuk a város tanácstagjainak, vezetőinek, milyen munkás-paraszt vagy értelmiségi csoportok­ra számíthatnak egy-egy feladat megoldásánál. Saj­nos. régi szűk területen, a tanúcsmunkának is egészen szűk szempontjából foglal­kozott az ideiglenes bizott­ság jelentése a város mai he'.vzetével. Nem mérték fel a le­hetőségeket egyéni pa­rasztokra, orvosokra, munkásokra, pedagógu­sokra. kisiparosokra, jo­gászokra nézve, s így csupán általános képet kaptak a tanácstagok s a meghívott vendégek is a tömegekkel való kapcsolatról. Egyszerűen mondva nem volt szó arról, hogyan ala­kult eddig a tanács kap­csolata az egyéni parasz­tokkal, az orvosokkal, ta­nárokkal stb., milyen hiá­nyosságok tapasztalhatók e téren, s hogyan akarjuk a hibákat kijavítani. Ped:g a tömegkapcsolat vizsgálata csak úgy lehet egész, ha valamennyi területre kiter­jed. Felvetődött a városi ta­nács ülésén, hogy a szak­osztályok egyes dolgozói nem tartják be a törvényes­séget. bár a Miniszterta­nács 1059-es Szabolcs-Szat- már megyéről szóló határo­zata a legszigorúbb bünte­tést helyezi kilátásba a Október 19-én ül össze a Közalkalmazottak Szak­szervezetének III. kongresz- szusa. — Ez irányban in­téztünk kérdéseket Fuok György elvtárshoz, a szak- szervezet megyei területi elnökéhez. KÉRDÉS: Mirőt tárgyal a kongresszus? VÁLASZ: A párt Köz­ponti Vezetőségének júliusi határozata többek között leszögezte, hegy a szakszer­vezetek határozottabban, harcosabban lépjenek fel a dolgozók érdekeinek védel­mében, következetesebben állítsák munkájuk közép­pontjába a dolgozókkal velő törődést. Ezen a té'en sok tennivalónk van. Nem tártuk fel nyíltan és őszin­tén például azokat az indo­kolatlan szociális különbsé­geket, amelyek az ipari munkásság és a közalkal­mazottak között állanak fenn. Elhanyagoltuk a dol­gozók érdekvédelmét. KÉDRÉS: Milyen javas­latokat terjesztenek a me­gye küldöttet a kongresszus elé? VÁLASZ: A dolgozók fo­kozott érdekvédelmének biztosítása érdekében java­soljuk, hogy olyan közszol­gálati illetményrendszert vezessenek be, amelyben elismerik a szakképzettsé­get, huzamosabb időn ke­resztül egy helyen töltött szolgálatot. Javasoljuk, hogy saját kezelésű üdülök létesítésé­vel szélesítsük az üdülők körét. Mi már egyet létesí­tettünk á Sóstón, örültek neki a tanácsi do’gozók és jól ki is használták már az els" idényben. Ez a sóstói üdülő a ta­nácsi dolgozóké, de jó len­ne hasonlót létesíteni más közalkalmazottak részére is. Egyébként javasoljuk az országos üdülőkeret fel­emelését. Az üdüléssel kap­csolatos a másik javasla­tunk is. Figyelembe véve, hogy a dolgozók egyrésze hivatali érdekből két rész­ben veszi ki a szabadságát, szükséges lenne évenként kétszeri alkalomra biztosí­tani az 50 százalékos uta­zási kedvezményt. Szükségesnek tartjuk azt is. hogy megnyugtatóan rendezzék végre a jogos munkaruha ellátást is. — Több figyelmet kell fordí­tani a falusi közalkalma­zottak kulturális igényei­nek kielégítésére. Vélemé­nyünk szerint ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha más szakszervezettel, mint a Pedagógus Szakszervezettel — összefogunk. így na­gyobbak az anyagi lehet ő-: ségek is. KÉRDÉS: S a munka- versennyel kapcsolatban? VÁLASZ: Természetesen erről nem szabad megfe­ledkeznünk. Sajnos, a múlt­ban mechanikusan próbál­tok kopírozni az ipari üze­mek munkaversenyét és azt átültetni a hivatalokba. Ez> enyhén szólva ostobaság volt. Most igyekszünk ki­alakítani a munka segíté­sének saját módjait. Pél­dául mozgalmat szerverünk* a bürokrácia ellen és így tovább. KÉRDÉS: Az elhangzott javaslatok kifejezik-e a közalkalmazottak kivárnák gait? Azt hiszem, ez így van. De természetesen az elkö­vetkező napokban és;, he»- teltben megtartjuk a szakr szervezeti taggyűléseket, melyeknek a napirendjén a kongresszus szerepel. A taggyűléseken elhangzott javaslatokat összegyűjtjük s azokat szintén tolmácsol­juk maid a kongresszus színe előtt. SOLTÉSZ ISTVÁN: Jlo-büí/x) Lányok _ Regényes történet «* utolsó bossorkunyégetés idejéből — | annak közelgő pcrzsclcsct, I felsikított. j — Hagyjatok, vallani fa- ! gok! j Ám a porkoláb jónak lát­ta, hogy megízleltesse a tü­zes vasat a lánnyal és egy hirtelen mozdulattal bele­csípett annak bőrébe, hú­sába. Sisteregve pörkölödött meg a bőr, émelyítő füst- csíkocska kavarodoít a le­vegőben, a lány mellénél eleven barna-vörös folt je­lezte a harapófogó helyét. A szolgabiró megállította | a hóhér kezét és a pribékek az asztal elé lökdösték a Kós lányt, akit már-mír ájulás környékezett. Jékey arcára diadalmas földelem, ült ki cs elterpeszkedve lá­tott neki a kihallgatásnak. A jezsuita is érdeklődéssel hajolt előre "zekén. A szó1- | gabiró kérdezett. I — Hát miképpen és mi formában adtad magad bo­szorkányságra? Kós Ilona hallgatott, hi­szen mit is mondhatott v~i- na?i Kínjában, szörnyű félelmében sikoltolt ki be­lőle a szó, hogy vallani fog, i de most nem tudta ind (32.) A lány szakadatlanul jajgatott, hiszen majd. hogy eltört a karja. Nyolcat csa­vartak a kötélen, akkor megelégelték. — Vallasz hát gaz lelke0! — rivalt rá Jékey. A lány a földre rogyott, amint leoldották köteleit és kicsorduló vérével pirosra mázolta a padló köveit. Zi­hált a melle, kapkodva szedte a lélegzetet. — Mondd hát az igazat! A lány azonban konok és bátor maradt. Talán azt gondolta, hogy nagyobb kí­nok úgy sem jöhetnek a történlek után? Megrázta c fejét és úgy nyögte: mondjon. Állt tehetetlenül és új rémüld szállta meg hátha kínozni kezdik ismét. — Na, szólj! — kiáltott Jékey. — Ugye Babócs Andrásáé vezetett a bűnre cs Szilágyi István házában kényszerűéit arra, hogy boszorkány legyél? Babócs- né még károm sing vásznat is adott neked, hogy telje­sítsd a parancsát. így volt-e? Hátul a parázson meg­csörrentek a harapófogók. Az egyik pribék igazgatta azokat. A lány iszonyodva gondolt vissza a néhány perccel ezelőtti kínra, ame­lyik még most is ott tüzelt a mellén. Gyorsan, gondol­kodás nélkül bólintott. — És mi formában lett a közéjük állásod? Mit kellett tenned? Lőcsei, a jezsuita most szólalt meg először. — Meg kellett tagadnod az istent, azt mondván ok neked, hogy ne liigyjél min­denkor az istennek és ne híjad őt mindenkor segítsé­gedre, mert anélkül is el­mehetsz, ahová altars.:. Ugye így volt, bűnös lány?! — Igen... — rcbegte. u' — És isten neve helyeit csak azt kell mondanod: ,.flip, hop, ott legyek, ahol akarok“. A miatyánk imád- sánhól is lei kell ’11 megszabadíts a gonosztól *. | — Ezekután kozibéjük esküdtél! — vágott közbe a szolgabíró és meg sem vár­va, amíg a lány mindezt helybenhagyja, máris új ké-déssel csapott rá: — És mit tettetek az­után ? Ilona hallgatott, várva, hogy újra elmondja vala- melyikőjiik helyette, amit akarnak. De most egyik vallatója sem beszélt. Vár­tak. Egy percet, két percet, aztán Jékey megismételte a kérdést. Hátul újra meg­csörrentek c tüzes harapó­fogók. -4 lány összeszedte minden csepp erejét, a gon­dolatok szélsebesen kerget­ték egymást a rémülettől agyában és valami isteni sugallat folytán éppen most jutottak eszébe azok a rém­történetek, amelyeket any­jától, de még inkább nagy­anyjától hallott boszorká­nyokról, ördögökről és egyéb földöntúli gonosz ala­kokról. Motyogni kezdeti: — Engem megnyergel- tek... egy nyeregforma csontot téve a hátamra ... — Babócsné! Igen?! A lány rábólintott és folyó tatla a közbeszólás után: — Valamely kenőccsel a fejem tetejét, két tenyere­met és mindkét talpamat megkenvén, hátamra ült cs kiszálltunk a kulcslyukon... elmentünk egy puszta há ba... — Mit csináltatok akkor azon puszta házban? Istent gyalázíálok, a pócsi szűz Máriát szid aim azt átok! — Ettünk... ettünk vala­mi rossz, nyúlós húsból való, igen rossz ctelt... — Bort is ittatok! — Bort is ittunk... tán-' coliunk egy Jtrtály órát. — Mikor az italt, láncot és egyebet ott elvégeztétek,i azután mit csináltatok? — Mindnyájan szárnyak­ra kelve, Babócsné a há- tamri ülve, Tyúkodra, ki-ki a maga lakóhelyére, haza­mentünk. — Zászlótok is volt? A lány hallgatóit, beisme­résnek vették. — Más boszorkánykom­pániának, így a tyukodi kompániának ,s volt zászló­juk és micsoda formájuk voll? — kérdezte a szolgu- biró és mindjárt elő is vett egy csomagot, amelyből Rá lcóczi zászlaj it hámozta elő. — Ilyen volt-e a zászló? De a lány már nem tudott felelni. Összeesett, ájultaá zuhant a földre. (Folytatjuk.)! Szűnjön meg a bürokratikus ügyintézés ­erezzenek érvényt a tanácstagi munka tekintélyének « ■ Ülést tartott a városi tanács Mit- várunk a Közalkalmazottak Szakszervezetének kongresszusától Inter in a megyei icriilcti elnökkel — Nincs mit megvalla nőm. A szolgabírót vörös dúl öntötte el és parancsot adc/t arra, hogy a kínzások ne gyeáik nemének is vessél alá a lányt. Már ott izzót a szénen a három harapó­fogó. Amelyik már-már !e hér szikrákat vetett, az ragadta fel a porkolábot egyike és mint egy> öcs mány ragadozó száját. < a fogó tüzes torkát ránvi tóttá a lányra, aki borzad va hátrált a börtön fala fe­lé. Ügy meredt rá az izzi vasra, mintha megbabonáz ta t olna. S amikor már o' volt a mellénél s már éré:’ Eddig: 1713. nyarán a* áruló grot Karolyi Sándor cs a megszabó nemetek nanajzkodnak a szatmári jezsuiták- nak nogy a volt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítséget Az egyház csodát csinál tvtáriapo- csőn 9 az egyszerű embereket megfélemlítve őket a csa­var iránti hűségre inti Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terrorhadjárat Elrabolják a lyukodi Babocs cs Kós csalau két fiúgyermeket. Anna 'auohben a tezsuitak egesz ármánykodására. András helyébe tép. szervezni kezdi a kurucmozgalmat Ee.v éj­szaka lovas hunok crkc-ett Elmondta: Békesszeniand- rason kuructelkeles tört ki s «árják a -zatmannk sza- ootcsiak csatlakozását is A nyln emberek megmoz­dulnak Anna asszonycsapatot szervez. Káro.yi a , i- - karolyi kastélyban összorvűlt uraknak bdelenti a fel­kelés leverését. Annáék megérkeznek Károlyi kastélyá­hoz. Felelősségre vonjak az árulót. Károlyi az asszonyok vezetőit börtönbe ve'i sokakat gyermekeikkel együtt le gyilkoltat a katonákkal. A felkelő asszonyokat boszor­kányperbe fogják.

Next

/
Thumbnails
Contents