Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-09 / 211. szám
»» NtPL ' P 1956 szeptember 9, vasárnap AZ ELETRE NEVELJÜNK... Propagandisták tanácskozása Tisxalökön Pénteken tanácskozásra jöttek össze azok a propagandisták, akik ebben az oktatási évben az alsófokú oktatási formákban fogják tanítani, nevelni a kommunistákat és a pártonkívülie- ket. A fontos megbeszélésen csaknem valamennyi szemináriumvezető megjelent, A tanácskozást kezdetben nem jellemezte a bátor, szókimondó légkör. Nem lehetett érezni azt, hogy a propaganda munkában is új, tiszta lapot kívánnak nyitni a járás propagandistái. Ez csak később változott meg, miután egy-két elvtárs bátran elmondotta, hogy az elmúlt években milyen hibák gátolták a fejlődést, a propagandisták Ne dogmákat tanítsunk, Az elmúlt oktatási évedben nagymértékben akadályozta a propagandisták munkáját az, hogy a hallgatóktól szószennt követeltek egyes kérdéseket, amiről a brosúrában szó volt. Kövei. Gyuláne felszólalásában a következőket mondotta el: — Most már bátran megvizsgálhatjuk, miért nem lelkesedtek a mi hallgatóink a tanulásért, — Mondjuk meg őszintén, hogy valósággal fáztak a szemináriumtól. — Hiszen ha nem tudták szó szerint bemagolni azt ami a brosúrában volt, nem szívesen vettük. Azt mondtuk: nem tanult. Iskolás gyerekek módjára akartuk tanítani a hallgatókat. — Emlékszem, az egyik Legyenek önállóak Rozgonyi elvtárs, tisza- eszlári propagandista arról beszélt, hogy a propaganda munkában önállóságra van szükség. Ma már nem lehet csak általában beszélni az osztályharcrói, a kollektív vezetésről, hanem a alkotó munkáját. M.hály Ernő elvtárs tiszavasván propagandista csak a szünetben mondta el, hogy a személyi kultusz és az ezzel kapcsolatos kérdések, amiről a tanácskozáson beszélt, elsősorban nem is a hallgatóit, hanem őt foglalkoztatják. Ezt a tanácskozáson felszólalásában mégsem így mondta. Még ezen a tanácskozáson is túl sok volt a szervezési kérdésekkel való foglalkozás. Szinte túltengett, s bizonyos mértékben akadályozta, hogy a propagandisták alaposan a propaganda munkával kapcsolatos kérdéseket, a tanítás módszereit, a nevelés eszközeit beszéljék meg. — az éleire neveljünk szemináriumon velem is hétszer mondatták el a szocializmus gazdasági alaptörvényét azért, mert egy szót mindig elfelejtettem. Mire sikerült szószerint elmondanom, vizes lett rajtam a ruha. S mivel így követelték tőlem, hát én is ezt követeltem a hallgatóimtól. Sokszor a jegyzetelés alapján ítéltük meg ki mennyit tanult. Akinek sok jegyzete volt azt megdicsértük. Aki nem jegyzetelt annyit, az mar nem is volt jó tanuló. — Ezekkel a módszerekkel szakítanunk kell. Nem tételekre, dogmákra, hanem az életre kell tanítanunk a hallgatókat. S ezt szívesen tesszük, mert a hallgatók is ezt várják tőlünk. a propagandisták konkrét viszonyoknak megfelelően kell elemezni a helyzetet. Csak így tehetjük érdekessé, színvonalassá a pártoktatást, s akkor lesz alkotó a tanításunk. — A sablonosság nagy akadály volt. Én Dobin elvtárssal egy fokon vezettem szemináriumot, ö is az én vázlatom alapján tartott szemináriumot. Míg az én szemináriumom jó volt, az övé nem. Azon gondolkodtam, hol lehet a hiba. Most már látom. Több olyan propagandista volt, mint Losonczi Lajos, aki kidolgozta a kérdéseket, elkészítette a vázlatot, ezt lemásolták 5—6 példányban s ezek alapján tartották meg a szenti ná- riuimokat. Dobin elvtárs is az én vázlatom alapján tartotta meg a foglalkozásokat. Súlyos hiba volt, hogy a hallgatókkal csupán az elvi kérdéseket akartuk megértetni, s nem törődtünk azzal, hogy őt mi foglalkoztatja, hogy az egyes kérdések hogyan függnek össze az adott terület, termelőszövetkezet, üzem stb. életével, az ő munkájával. — Én is alaposan felkészültem mindig elvileg — mondotta felszólalásában Almási elvtárs, a járási pártbizottság pto. vezetője, aki a tiszadadai Béke TSZ- ben vezetett szemináriumot. — Ezeket azonban hiába mondtam el. Nem szólt hozzá senki. Mikor aztán kérdéseket tettek fel, mindjárt megváltozott a helyzet. Bátran vitatkoztak, elmondták a véleményüket. — Ezért fontos az, hegy a propagandista önálló legyen. Alaposan tanulmányozza azt a munkaterületet, ahol szemináriumot vezet. A kollektív vezetésről, a pártdemokráciáról stb. csak úgy lehet helyesen tanítani, ha az illető pártszervezet életét, munkáját elemezzük^ s ezek alapján mutatjuk meg mi is a jelentősége. S ebben nagy segítségére lehet a propagandistának a párt- szervezet vezetősége. A foglalkozások élénkebbek lesznek A propagandisták számoljanak azzal, hogy a hallgatók szabadabban, bátrabban mondják el véleményüket, tesznek fel kérdéseket, mint a múlt években. Ez a szeminárium vezetőit is nagyobb felelősségre kötelezi. Alaposan fel kell készülni m.ndea foglalkozásra s vigyázni kell arra, hogy a szemináriumok ne legyenek hosz- szúak. A múlt oktatási évek tapasztalataiból tanulni kell. Sokszor volt úgy, hogy este 7 órától li-ig is eltartott a foglalkozás. Sokan elaludtak, nem figyelték miről van szó. Ha a szemináriumvezető érdekessé, élénkké teszi a foglalkozást, ha a hallgatók bátran elmondják véleményüket, akkor hasznos lesz, sokat fognak tanulni. Errr. figyelmeztette a tanácskozás a propagandistákat. Nagy gondot fordítsanak a propagandisták az első foglalkozás alapos megszervezésére, jó megtartására. Szakács Ferenc propagandista szerir.í már az első foglalkozásokon nagy teret kell engedni a vitáknak, elő kell segítem. S szemináriumról szemináriumra foltozni a kritikai szellemet, így lesz hasznos a szeminárium. A tanácskozás hasznos volt, mert a propagandistáknak megmutatta azt az utat, amelyen járni kell, ha azt akarjuk, hogy a pártoktatásunk valóban színvonalas legyen, hogy az életre neveljen. (F. K.) A Vulkán jövője Amikor széleskörű vitára bocsájtották a második ötéves tervünk irányelveit, hogy a dolgozók nagy tömege fedje fel az irányelvek hibáit, és helyi ismeretükkel bővítsék, javítsák annak tartalmát, a kisvárdai Vulkán Vasöntöde fejlesztését javasolták a gyár dolgozói. E javaslatnak hangot adtunk a lapon keresztül is. Az Országos Tervhivatal és a kiküldött bizottság munkája nyomán — mely a beküldött javaslatokat vizsgálta, — kitűnt, hogy „az eredetileg tervezettnél nagyobb lépés tehefő a Nyírség iparosítása felé“ — hangzott a Központi Vezetőség beszámolójában, majd később megállapította a beszámoló: „Tovább kell bővíteni a nyírbátori növényolajüzemet, és fejleszteni a kisvárdai öntödét“. Igen nagy örömmel fogadták ezt nemcsak a Vulkán dolgozói, hanem mindazok a kisvárdai és környéki lakosok, főként fiatalok, akiknek legfőbb vágyuk, hogy az öntődében dolgozzanak. A gyár az elmúlt négy év alatt nagy fejlődésen ment keresztül. Ez a fejlődés azonban nem volt zökkenő- mentes, mert amikor a tem- per-öntődét megkapta, a következő években romlott a tervteljesítése, és ugrásszerűen megnőtt a selejt. Míg 1952-ben 103 százalék volt a tervteljesítés a második negyedévben, 1955-ben 81.8 százalékra süllyedt. A selejt az 1952 évi 7.37 százalékról 23.62 százalékra emelkedett. Mindezek alapján olyan vélemény alakult ki a gyárról, hogy ott nincsenek eléggé képzett szakmunkások, akikre rá lehetne bízni a fejlődéssel járó komplikáltabb, nagyobb szaktudást igénylő munkákat, vagyis nincs mire alapítani a fejlődést. Ez a vélemény nem vette tekintetbe azt, hogy a Vulkán helyzete az anyaggal való ellátottság szempontjából kedvező, hiszen a nyersanyagokat a Szovjetunióból kapja, munkaerő kérdésekben hasonlóan jól áll, mert szabad kapacitást tudna lekötni Kisvárdá-köi*- nyékéről. Erre a tévés felfogásra nagyon élesen felelt ez az esztendő, amikor a selejt már 11.78 százalékra szorult vissza, ami' tekintve, hogy ebben a selejtszázalékban a temperöntő eredménye (illetve selejtje is benne van) sokkal jobb, mint az 1952-es évi 7.37 százalék. A legutóbbi értékelés szerint a Vulkán temper- öntődéje az ország legjobb öntödéi között van. Az elképzelésekről azonban még nem értesült a gyár vezetősége, sem a dolgozók. Valóban nagy szükség lenne a Vulkán fejlesztésére, mint arra is. hogy megyénkben konzervgyár létesüljön; és arra, hogy még több kisüzem nyerjen elhelyezést, mert megyénk egyi- , ke a kevéssé iparosított megyéknek. A Vulkán fejlesztése érthetően legfőbbképpen az üzem, de a megye problémája is. Eddig is számos ésszerű elgondolás, javaslat hangzott el az üzem dolgozói és a megyei szervek, valamint OT, KGM részéről, mint például kooperáció mezőgazdasági gépgyárakkal, öntöde fejlesztés, szerelde kapacitásának kihasználása, stb. A Vulkánnal kapcsolatos javaslatokra tehát nemcsak az ott dolgozók, hanem a megye is várja a választ. A temper- öntőde elért jó eredményéről csak a Szabad Nép rövid cikkéből értesültek a dolgozók, s más jelekből is arra lehet következtetni, hogy a Kohó- és Gépipari' Minisztériumban nem kedvező a vélemény a Vulkánról. Erre pedig mindaz, hogy tervüket immár 10 hónapja teljesítik, mind a selejtcsökkenés eredményé, mind a munkaerőgazdáikor dás’oan rejlő lehetőségek cáfolatot adhatnak. Hisszük, hogy az iparági igazgatóság nem fogja mostoha gyermekként kezelni megyénk egyetlen vasipari nagyüzemének, a Vulkánnak következő ötévi sorsát és a dolgozók mielőbb határozott választ kapnak. . Kölcsönös bizalom, fokozott öntevékenység légkörében zajlott le a párt-végrenajtó bizottság és a mezőgazdasági szakemberek anketja tot, a kutatók fizetését már is rendezték. Elmondotta, hogy eddig ozámos kutató azért foglalkozott . úgynevezett légies problémáknál, nem paciig a legégetőbb kérdésekkel, Mar korábban hirt adtunk arról, hogy a megyei párt-végrehajtó bízott, sag szeptember 6-án mezőgazdasági kutatókkal, igazgatási és gyakorlati szakemberekkel tartott an- kétot. Az értekezletet End- rédi Endre elvtárs, a párt- bizottság mezőgazdasági osztályvezetője' nyitotta meg, amelynek tárgya a Központi Vezetőség értelmiségről hozott határozatának megbeszélése volt. A vitában elsőnek Szilé gyi Lajos, a tiszadobi Táncsics TSZ mezőgazdásza szólalt fel. örömmel nyilatkozott arról, hogy a párt az értelmiség problémáival ilyen behatóan foglalkozik. A korábbi hibák az értelmiség egy részét passzivitásba szorították, pedig képzettségüknél fogva a fejlődés törvényeivel az értelmiség többsége tisztában volt és e szerint akart dolgozni is, de ebben sokszor fékezte a velük szemben táplált bizalmatlanság. Az építeni akaró túlnyomó többség önmaga dobta volna ki maga közűi a gátió kisebbséget, ha a megfelelő teret megkapta volna magának az érteinu- ség, de a dicsérettel se fukarkodjanak az illetékesek, ha rászolgálnak. Kéits, hogy sürgősen méltányos intézkedés történjen az idősebbek nyugdíjellátásában is. Tcrlanday Sándor, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója a. hatáskörébe tartozó, kutatók nevében is beszélt. Elmondotta, ho|y náluk pasz- szivitás már korábban sem vekk de az alkotó, kedvet még tovább fokozta a határozat. Ezt bizonyítják az elmúlt évek eredményei: a burgonya, a csillagfürt és a homoki vetésforgó kísérletek, itt pedig mindenütt régi szakemberek vezetik a műnkét. Kérte, hogy ne kívánják a kutatóktól, hogy általános termelési problémákba melyebben beleiolyja- nak, mert azok a lea- jobi) munkát akkor végzik, ha a saját — $ekszor szűknek látszó területükön érnek el kiváló eredményt. Elmondotta, hogy egy ideig a kísérleti gazdasagok is csak a mennyiség temelésre törekedtek, máj. következett a minőség most peuig soron van a gazdaságosság, tehát az önköltség csökkentése az eioobi kettőnek a fenntartsa melleit. Szakács y Gyula, az újfe- nértói Kertészen Kiséiieii kelep vezetője azzal kezdte hozzászólását, hogy 11 ev problémáját oldotta meg ez az egyen jogos, tó ha.á- rozat. örömmel jelentette De, hogy már konkrét intézkedés is követte a határozarnort így kévésbe megu.- tnaahatunak érezte mugat. Az ucudui idooen ezen nini változtattak es még innaub változás áll be. A museü.k ötéves tervben ók is olyan edokat Ua-tek maguk e.c, ami a napi gyakoriaitai kapcsolatban vau. Kerte a pártbizottságot, hogy a következő oktatási evben a politikai oktatás a szakemberek képzettségének és érdeklődési körének megfelelő legyen. Az értelmiség helytállását a terméseredmények mutatják Komássy Gyula, a Nyír-" teleki Gépállomás vezető mezőgazdásza arról beszéli, hogy ez a ha.árezat a terme.e^ben tag majd megmutatkozni. Ismertette, ncgy az elmúlt év eredményemen már ott volt min1 denütt az agronómusok ke-, zenyoma, akik a termelő- iZöretkezetben dolgoznak. Gépállomásuk körzetében 30 termelőszövetkezetben a kukorica átlagtermése 30.5 mázsa volt, a- burgonya 105 mázsa, a cukorrépa 165 mázsa, a dohány pedig 7.5 mázsa. Komássy elv társ felhívta a pártbizottság figycimé. arra, h.gy egyes alsoob szervek még napjainkba., sem a munkája, nanem a származása szerint különböztetik meg a szakembereket. Továbbiakban beszélt az öregek és a fiatalok kapcsolatának' fontosságáról. A brigádokban, a legkisebb termelési egységekben kell elkezdeni a gyakorlatot a fia'-aioknek, mert aki nem így tesz. abból jó szakember nem lesz. Hiányolta, hogy igazgatási területen sokszor olyanok .rányítják a szakemberedet, akik maguk nem ismerik ennek a területnek a problémáit. Végül ismertette Komássy elvtárs terveit, hogy -Imiként - akarják a tájtermelést kialakítani a gépállomás körzetében. Kolonai László kemecsei állatorvos elmondta, mint szakember igen mellőzve. érezte magát, ö felelt - a járás állategészségügy éérf es a járási p árt bizottságim ndig a szaksegéddei lai- gyalt, őt soha nem kérdezték meg, így történt még az is, hogy a tajnak rrii-g nem felelő sertéskeresztezés folyt a járásban. Javasolta, hogy az elhullott al-' latok ne kerüljenek a dögkertekbe, hanem azt dolgozzuk fel fehérjedús takarmányokká, amiből olyan' szűkibe vagyunk, A Nyíregyházi Kertészet-. Technikum igazgatója, RaJ- nőczi Ferenc elvtárs ariójm beszélt, hogy iskolájuk ennek a tájnak az iskolája, mégsem törődnek velük ennek megfelelően, Nem kérik ki véleményüket, szinte szigetként élnek itt, pedig mar 350 kertészt adott a megyének ezi az iskola. Nagy Sándor, megyei | kertészeti felügyelő sérelmezte, hogy a termelő szakemberek sokkal kevesebb lehetőséggel rendelkeznek, mint la" kereskedelem terén dolgozók. Ö mint' megyei íelügyc-.ö, ha naponta száz helyre inennak Gazdaságosabb termelést