Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-08 / 210. szám

NÉPLAP 1956 szeptember 8, szombat Szeptember 4-én — a Szokatlan íorróság el 51 •mindenki a hűvösre húzó­dott, aki csak tehette. Gu­lyás Lajos bács:nál, a ti- szaszalkai Búzakalász elnö­kénél nem ilyen kénye’m: szempontok játszottak sze­repet. Az orvcsi rendel­kezésnek akart csupán ele­get tenni, amely 2 napi pi­henést írt elő gyulladásos •lába miatt, amelyen tekin­télyes pólya fehérlett. La­jos bácsi nem igen vette szó szerint az egészség őré­nek előírását. A korareg­gel! jövés-menést, ellenőr. „NEM SZEGÉNYEDNEK EL.. “ zést, irányítást annyira megszokta már, hogy ne­héz dolog az ilyen kívánal­mak teljesítése. Abból is kitűnt ez, hogy felöltözve feküdt az ágyon, mint aki nem régen dőlt le, készen arra, hogy kínjának eny­hültével újra útnak ered­hessen. Úgy vettem észre, hogy valósággal kapott az alkalmon, hogy beszélget­hetünk. a mehetnékját ez kis.-é lecsillapította. jj-4* emberek könnyen megteszik a rost­szál — tie a jóra rá kell beszélni őket“ Fektében félkézre könyö­kölve beszélt a Búzakalász elindulásáról. 1952-ben lett sokat fáradoztak a Búza­kalászon beiül is, meg kí­vül is, nr>:r? 55-ben újra sére állította* be. Cserép- üzemet is létesítettek s más häsz'iO'Uic.to munkát kerestek té.ue. A zárási eredmény valóban jobb s lett, mint korábban. 25 fo­rmt volt egy munkaegy­ség. De a ',tsz. pártszerveze­tének és a gazdasági ve­zetők neveié munkája 55-ben éi vény esült csak igazán. Jobb lett a fegye­lem, a közös vagyon meg­becsülése. Tovább léptek a belterjesség felé: fokozták a hizlalást, baromfitenyész­tést, rátértek a. zöldségter­mesztésre, teherautót vá­sároltak. 52 forintos mun­kaegységet terveztek, amit el is értek. 309 mázsa cukorrépa ter­mett ebben az évben- átla- i gosan holdanként a Búza- í kalászban. A teherautó 122 mázsa cukrot szállított haza. Volt olyan tag, aki 1.46 mázsa cukrot kapott egyebek közt. A Bajcsy 21 forinttal zárt és csak 67 kiló cukro* kaplak, amit az elnök egymaga vitt a vállán a tagság színe elé. Ez az eset tette fel a ko­ronát arra a nagy érdeklő­désre, amely a Búzakalász jó eredményei iránt már a legutóbbi zárszámadástól kezdve fokozatosan meg­nyilvánult. Sck egyénileg dolgozó paraszt kérte már ekkor felvételét a Búzaka­lászba, sőt a Bajcsy tag­sága is arra az álláspontra iutott, hogy egyesüljön a két tsz. Gulyás bécsi eltűnődöt* egy pillanatra . . . Két ne­héz. de szép esztendő volt . . . ,<Vem haj a sok ember.. Tóth András, Sebestyén Béla, B. Balázsi László először tsz-község Tisza- szalka, abban az évben alakult meg a Búzakalász is 126 családdal közel 1,000 holdon. Az első évet 8 fo­rint osztalékkal zárták, ami jobb volt, mint a 3 évvel idősebb Bajcsy-Zsi- linszky TSZ zárása. 1953- ban már 15 forintot ért egy munkaegység, mégis úgy megrostálta a Búzaka­lász tagjait az ismeretes politikai forgószél, hogy csak cgyharmada maradt meg a közös portán. — Az emberek könnyen megteszik a rosszat, olyan­kor nem sokat gondolkod­nak — mondta elgondol­kodva az elnök.' — De a jóra rá kell beszélni őket... A következő években ná­lunk is sok okos neve'ő szóra, szívós gyarapító munkára volt szükség. A WWW VCVVXV.V\V;v-V''VvV\-V\V\>NX'.'V\%N'VNV''VsVn'V<V'-V\'V.'Vs-X;.X közös gazdálkodás hívei tsz-közseg lt^t Tiszaszalka, s másodszor is összefogott a dolgozó parasztok zöme a jólét megteremi ésére. Nehéz, de szép két esztendő volt... Gulyás bácsi szinte meg­fiatalodott a visszaemléke­zésben. Fürgén felült, hogy az átforrósodott borogatást frissel cserélie fel. Aztán hanyatt dűlve beszélt to­vább . . . 1954-Len a Búza­kalász tagjai keményen hozzáláttak, hogy bebizo­nyítsák a kilépőknek: a közös út eredményesebb, mint az egyéni. Ekkor kezdtek jobban gépeket al­kalmazni, 3 felszabadult embereket pedig takar- mányterniesztésre, állatte­nyésztésre, munkaigénye­sebb növények termeszté­A tagság nagyobbik ré­sze helyesnek tartotta az egyesülést és egyéni ké­relmezők zömének felvéte­lét. De akadtak olyanok is, akiken nem fogott az új paraszti életforma szelle- í me. Ezek eljutottak odáig, hogy élvezzék a közös élet gyümölcseit, de sajnálták azt megosztani másokkal. Azt mondták: „Elegen va­gyunk! Ha többen leszűrni, elszegényedünk/’ Igaz, hogy akkor a Búzakalászban ke­vesebb, mint 3 hold szántó jutott egy tagra. A gépi munka fokozódott. De még­sem volt igazuk ezeknen az embereknek, mert nem látták meg, hogy a belter­jesség foltozásában, - - ■ -új üzemágak létesítésében még nagy lehetőségek van­nak a Búzakalászban. A tsz. kommunistái, gazdasá­gi vezetői éien Gulyás La­jos elnökke', vitába száll­tak a számszerű fejlesztés ellenzőivel. — Nem baj a sok ember a téeszheo — mondta La­jos bácsi. Mi meg tudjuk azt csinálni, hogy nem csökken a jövedelem, ha nő a taglétszám, még ak­kor sem. ha sok földnél­küli, vagy kevés földú em­ber lép be. Az elnök szerint minél több embert vesznek fel, annál többször és idejében végezhetik el a szükséges munkákat. Nyáron egyidő- ben sokféle munka jelent­kezik. Nem helyes azt ten­ni, hogy neki állnak előbb egyiknek, aztán, ha az kész, jöhet a másik és így tovább, mert akkor a ka­pásokat elölné a gaz, a gabona kiperegne, a ren­den lévő szénát kilúgozná az eső stb. Azután n:m kell sajnálni a munkaegy- séget se, csak jó helyre rd- juk. Az a drága munka, amit a szükségesnél kisebb mértékben, vagy rosszul végzünk el, mert ez n?m hozza meg a várt ered­ményt, vagy pedig m~g kell ismételni. A kukorica, cukorrépa dohány, burgo­nya csak úgy fizet jól, ha a többi szükséges tényező mellett 3—4-szeri kapá'ás* kapnak. Ez a gépek rae'­lett is jelentős munkaerőt kíván. De újabb üzemága­kat is szeretnélek létesí­teni: darálót, asza’ó és sa­vanyító segédüzemágat, méhészetet, fűzvessző fel­dolgozó üzemet stb. (Az elnök nem bírta to­vább a szobafogságot. Bi­cegve elindult, hogy saját szemével lássa: miként mennek kint a dolgok? A többit a könyvelőtől és a párttitkártól tudtam meg.) Mit hozott 1956? Ezek az érvek megtették a magukét. Elhallgattak a gáncsoskodók és a tavaly őszön megtörtént az egye­sülés a Bajcsyval. A je­lentkező egyéniek közül 76 család 126 tagja nyert fel­vételt az őszön és a télen. Ez év, tavaszára a Búzaka­lász újra 1.000 holdas tsz. lett. 174 család 302 tagja harcol a tavalyinál maga­sabb célkitűzések megvaló­sításáért. Ez a harc eddig sikerrel .járt. Minden be­lent. 23 hold dohány ter­méséből 300.000, 20 hold cukorrépából holdankint 250 mázsa temést számíts a ugyanannyi, 10 vagon al­mából 400.000 formt, de ki győzné részletezni azt a sok százezer forintos egyéb' tételt, amelyeket, a növény- termesztés, az állattenyész­tés és az újabban létesí­tett melléküzemágak, mint az aszalás, savanyítás, lek­várfőzés, mozi, kertészet, teherautó dzréló stb. hss7­Disznós Jozsefné, Bogáti Lajosné dohányfűzés közben. lépő megtalálta a megfelelő helyét és számítását. Van- csa Istvánná például a fiá­val együtt lépett te. Ad­dig míg a Búzakalászon kí­vül éltek, kenyerük és ru­házatuk hiányos volt. Most nincs panaszuk. Kétszer volt előiegosztás, 18 mázsa búzát kaptak többek kö­zött. Sok ilyen belépő, vagy átlépő most épít házat, vagy tataróztatja házát a kapott előlegből. Ilyenék: Gulyás Péter, Nagy And­rás, Simon Lajos, Tar La­josné és mások. Most harmadszor oszta­nak előleget a maglóhere árából, amelyet már be- hordtak és megkezdték a cséplést. 20 hold termése, 40 mázsa van már e'csé- pelve, a további 30 holdról még 60 mázsára számíta­nak. Ez 250.000 forintot je­néből bevételeznek. Előleg-' re egy félmilliót osztottak ki, a zárszámadásra terve­zett 1.5 millióból tehát már csak 1 milliót kell tartalé­kolni, ami értékben már megvan. A 64 forintos' munkaegység már biztosít­ván van, lehet, hogy énnél nagyobb is lesz. A gépállo­más díját július 30-ig, a jövedelemadót, műtrágya és permetező szetek árát stb. nagyrészt már' kifí-/ zették, A megvalósult tények te­hát bizonyítják, hogy a taglétszám növelésével nem csökken sem a közös Vá­gyon, sem az egyéni ré­szesedés mértéke. A Búza­kalász tagjai nem szegé­nyednek el. (Za) SOLTÉSZ ISTVÁN: JLőbúq.0 Láuij&k — Regényes történet az utolsó boszorkányégetés idejéből — Eddig: 1715. nyarán az áruló gróf Károlyi Sándor és a megszálló németek panaszkodnak a szatmári Jezsuiták­nak hogy a wolt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítségéi Az egyház csodát csinál Máriapó- oson s az egyszerű embereket megfélemlítve őket a esa. szár iránti hűségre inti Ugyanakkor megkezdődik a volf kuruc katonák elleni terrorhadjárat ElraDoljak a tyukodi Babócs és Kés család két fiúgyermekét. Anna rádöbben a (ezsuiták egész ármánykodására. András helyébe lép. szervezni kezdi a kurucmozgalnvat Eg.y éj­szaka lovas hírnök érkezett. Elmondta: Békésszentand- ráson küruofelkelés tört ki s várják a szatmáriak, sza. bolesiak csatlakozását is. A nyíri emberek megmoz­dulnak Anna asszonycsapatot szervez. Károlyi a nage- károlyi kastélyban összegyűlt uraknak bejelenti a fel­kelés leverését. Annáé* megérkeznek Karolyi Ka* hoz. .26.) Babócs Andrásnéék beérkezve Nagykárolyba, egyenesen Károlyi kasté­lyához Ömlőitek. A város­ban nem. volt nagy katona­tág, csak néhány lézengő, mert a csapatok a megyé­ben nyargalásztak felkelő jobbágyokra vadászva s így BZ asszonyok háborítatlanul jutottak el a kastélyhoz. Két hajdú állott a vaskapu­nál, inkább cifraságnak, mint erősségnek. Mire ész­bekaptak, az asszonyok már bedütötték a kapu szár­nyait, betódultak a parkba: Piszkosak és agyonqsigá- Tcttak voltak. Haláírafá- vadtan vonszolták magukat és g- ermekeiket, de a cél­nál új erőre kaptak. Hosszú napok óta vonul­tak már Nagykároly felé. Az első napok még istene­sen teltek. A gyermekek is vidámak voltak, de legfő­képpen az volt a fon. \ , hogy a felkelőké volt még a vidék. A katonaság szállás­helyein lapult, s az asszo­nyok jobbágycsapatokkal találkoztak csak. Azok pe­dig barátságosak voltak, se­gítették a „búcsúsokat“, ki * váltképpen amikor megtud- ták, hogy az asszonynépség vezére a .,kuruc-asszony“ és hogy mi járatban van­nak. Ám alig telt el egy hét, megváltozott minden. Hirtelen vasas németek bukkantak fel az utakon. Felperzselt, égő községek állták az útjukat. S Ecsed előtt elérte őket az első iszonyat. Az úton és az út árkaiban kegyetlenül meg­csonkított, meggyalázott vé­res tetemekre találtak. Fel­kelő parasztok voltak, aki­ket a németek koncoltak fel. Az asszonyok szoknyá­juk, kötőjük mögé rejtették gyermekeiket, hogy azok ne lássák a borzalmakat. Már néhány napja történhetett az öldöklés, mert a hullák már fojtogatván bűzlöttek. A csapat megkerülte Ecsc- det s az ingoványos, csaló- kás lápos mellett húzódott tovább. A rétségben, a sűrű bozótok leözött pihentek meg. Ennivalójuk már nem igen volt. Ami lisztjük ma­radt, azt összegyűjtötték, faháncsporral bővítették és úgy sütöttek kenyerekét sebtiben felrakott ■ sárke­mencékben. A kenyeret elr osztották. S ettek hozzá, ami zöldet az erdőkben ta­láltak. Gombát gyűjtöttek — nyersén ették, vagy a na­pon szárították. Lesová­nyodtak. az arcuk még ke­ményebb és csontosabb lett. Most, az első megrendítő látvány lehangoltsága után, a pihenő asszonyok sorában i feltámadt a kétség: „érde­mes-e tovább menni?“ — „Szét kellene széledni és hazafutni, mielőtt kegyetle­nül legyilkolnak bennün­ket.“ — így kiáltoztak töb­ben és egyre többen. Anna azonnal észrevette a rémü­letet és érezte, hogy gyors cselekvésre van szükség. Nem tudta, hogy miként áll a felkelők ügye, csak any- nyit tudott, hogy neki, Ba­bócs András kurucvértanú hites feleségének, özvegyé­nek helyt kell állni, bevé­gezni azt, amibe belekez­dett. Alkonyaikor, amikor a tábor egy kicsit csendese­dett már, a gyerekek el­szunnyadták. Anna egy fa­törzsön ülve beszélni kez­dett társaihoz. — Mindnyájan tudjuk, hogy a háború nem lakoda­lom: Most háború van, ahol levágják egymást a férfiak. Ti megrémültetek néhány véres holttestéi? Gondolji- tok azokra a halottakra, férfiakra, asszonyokra, gyermekekre, akik .a néme­tek, az urak, a pápák miatt pusztulták el a „békében“! Gondoljatok arra, hogy ku­ruc asszonyok vagytok! Ide­nézzetek! Elővette tarisznyáját és gyöngéden, óvatosan ki­emelte belőle a hímzett ku- ruczászlót. Felállt, kibon­totta és meglengette a sely­met az asszonyok előtt. — Idenézzetek! Rákóczi urunk zászlaja! Az asszonyok hada fel- morajlott. Valóságos csoda­ként hatott a lobogó, va­rázslatos erőként lebegett közöttük. Visszanyerték bá­torságukat, mintha maga a fejedelem jelent volna meg közöttük felfegyverzett ku­ruc csapatokkal. Végig- aludlák az éjszakátcsak Anna virrasztóit, és töpren­gett. Most már elmedül volt, nem látta és nem hal­lt tta senki — átadhatta ma­gát saját gondolatainak. A lekaszabolt, véres hullák öt is megrémítették, ha nem is mutatta ki. Eszébe jutott István, a kisebbik és egyet­len fia, aki a felkelőkkel kelt útra. Vajon mi van ve­le? Nem fekszik-e ő is le­gyek és sasok martaléka­ként kettéhasított .koponyá­val valamelyik út árkában? Elszomorodott.. szívvel bár múlta a csillagokat . és a szeméből könnyek f hullot­tak. így virradt meg rá a következő nap, i Reggel tovább indult az - asszonyok hada. Most mar csupa iszonyai volt menni. ■ Nemsokára újabb faluhoz5 értek, amelyiknek már csak u füstölgő romjait találták. • Az úton emberek lógtaka- fák görcsös ágam — volt, amelyik majd a földre ha­jolt. Szerencséjükre nekik semmi bántódásuk nem tá­madt. Most derült ki, hogy milyen hasznos és jó dolog volt a■ pacsi Mária zászló­kat magukkal hozni. Akár németekkel, akár nerriesi csapatokkal találkoztak, azok- jámbor búcsúsoknak nézték őket és nem hábor­gattak senkit. Sőt, ebben a hiedelemben már néhány szerzetes is csatlakozott hozzájuk. Nevettek is volna ezen az asszonyok, ha nem lett volna oly keserves a helyzetük. De a vér és holt­testek sokaságának látása most már nem törte le őket. Ha akadt is közöttük né­hány csüggedő, a többség egyre bátrabban — ha já radtabban is — keményeb­ben és elszántabban tört a - cél.felé. Ügy érezték, hogy rajtuk áll vagy bukik az. egész felkelés ügye. Makacs gsszonyi akaraterejüknek köszönhették, hogy áttörték 'magukat az ellenséges kör­nyezeten és megérkeztek Nagykárolyba,' (Folytatjuk.)f 2?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents