Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-01 / 204. szám

4

11,"3 gEeplember 1, esesrt’oa*

„Postás bácsid van levelem ? 4

Amikor a riporter is felcsap postásnak

„Nem akarunk újabb ötvenbármas telet *

Teljesíti silózási tervét a leveleid Alkotmány TSZ

Hány és hány ember kérdezd ezt naponta a nyíregyházi Batiz Mártontól, amikor kerékpárján egy köteg újsággal, táskájában levelekkel befordul a Zrínyi Ilona utcára. Kísérjük el őt útjára. Ma 467 naoi- lap, 267 levél és 15 pénzes- utalványtól dagad a táska. Amint megjelenik az utcán, egyszerre hárman is megkérdezik: postás bácsi, van levelem?

— Ma nincs, de holnap hozok! — hárítja el a kér- dezősködőt kedves „hazugsággal“, vagy inkább hitegetéssel. — Most írják.:. — teszi hozzá magyarázkodva.

Ma elsőnek a 12-es Kisker boltba visz levelet Batiz elvtárs. Hévízen üdülő munkatársuk küldi üdvözletét a bolt dolgozóinak.

Az ÁFK-hez egy keszthelyi üdvözlőlappal, a Tü- zép Vállalat meghívójával és két értesítéssel kopogtat be a postás. Koncz Sándor elvtárssa! mindjárt fellapozzuk miről szólhat az értesítés. Koszla István tisza- eszlári italbolt alkalmazott egy hónappal ezelőtt szabálysértést követett el. Éspedig: a vendég által kért és kifizetett italt nem pontosan mérte ki. 5 centiliter mennyiségi csonkítást és ebből eredően 3.60 forint árdrágítást követett el, (2 deci helyett másfelet adott!) továbbá hitelesítetlen egy- tizenkettedes pohárban mérte az italt és öt, hét, illetve nyolc százalékig vizezte fel a különböző szeszesitalokat. 300 forint büntetést fizetett. Fazekas Pá! szintén eszlári italbolt alkalmazottat pedig 200 forintra büntették, mert a pálinkánál és a rumnál három, illetve hét százalékos vizezést végzett.

A Zrínyi Ilona utcáról a Kalinin utcán megyünk tovább. Batiz elvtárs Ismer itt mindenkit. Kilenc éve hordja az újságokat és a leveleket erre. Nem csoda, ha tudja, hogy itt az ablakba, ott a levélszekrénybe, amott meg az előszobába kell bedobni az újságok Puskás János Budapestről a Kalinin u. 5. sz. alá címezte ugyan a levelet, de-a postás tudja, hogy Puskás Miklós a 4. sz. alatt lakik. János jó kívánságait küldi a sógornőjének és az újszülöttnek.

Berentés Károly töltőtoll-javítónak egy elég tekintélyes kis csomagot hozott Batiz elvtárs. Megvárjuk, amíg a mester előkeresi a 4 papírba csomagolt töltőtollat és a kísérőlevelet, amelyben Szabó Pál járásbírósági tisztviselő arra kéri Károly barátját, hogy minél előbb javítsa meg a tollat.

— Jaj, drága postás bácsi, már nagyon vártalak, van-e csók?

Ezzel fogadja a postást özvegy Tóth Istvánná, ez a mosolygós szőke asszony, akiről senklsem mondaná meg, hogy beteg. Batiz elvtárs azonban jól tudja ezt. Tanúja volt Tóthné tragédiájának. Látta milyen odaadással, mennyi szeretettel ápolta ez az asszony súlyosbeteg férjét. Tudja azt is, hogy Tóth István halála óta sokszor fehéredik el a mosolygós arc, s hogy a soksok fiola, gyógyszeres doboz mind az asszony betegségének tanúja. Gyakran hoz Tóthnénak levelet a lányától, aki mérnök Budapesten, vagy pénzt orvos fiától, aki májusban tette le nagy sikerrel kandidátusi disszertációját. Most 200 forintot küldött a mamának, s az utalványon az üzenet: „Sok szerető csók: István". Ha nincs rá írva az üzenet, Tóthné nem is

örül annyira, a pénznek. Egy üdvözletét is átad: a mérnök lány és az orvos fiú Jugoszláviában is — ahol nem régen jártak egy küldöttséggel — gondoltak a mamára.

Tovább megyünk. Türelmetlenül várják mindenütt a postást. Ö ugyan azt mondja szerénykedve, hogy nem neki örülnek, hanem annak, amit visz. Vajon igaza van-e?

Bizonyára Kovordányi Anna a Kiss Ernő utca 1- ben nemcsak az unokanővérétől kapott pénznek örül, hanem annak is, aki hozta. Hogyne örülne, amikor a postással, ha rövid időre is, de az utca toppan be a szobába, amit ő már nagyon régen látott. 12 éve szenved járóidegbénulás- ban. Nővére ápolgatja, s megosztja vele kis nyugdíját.

Az idő délre hajlik. A táskában még mindig van levél, újság, pénzutalvány. Itt-ott már ebédelnek, amikor bekopog a postás. Megköszönik, amit hozott, ő jó étvágyat kíván, s megy tovább. Mire megenyhül a déli nap perzselő melege, a postás táskája is üres lesz. Batiz Márton kerékpárjára ül, s visszakarikázik a Kalinin utcán — egy-két érdeklődőt még ilyenkor is megnyugtatva, hogy majd holnap lesz levele.. Hazamegy ő is a jó hírrel: letelt egy munkásnap, sok embernek szereztem örömet ma is. Kenyeres Irina.

Jó az, ha ilyenkor ősz felé nem kell előre félni a jószágok átteleltetésének gondjától. Persze ez akkor van meg, amikor a tavasz után a nyár is úgy mehet el, hogy egyéb termések mellett az abrak és takarmánykészlet is. kielégítően biztosítódik. Mert a gazdálkodás ma már mindinkább csak úgy érhet valamit, ha meg van abban a tervszerű állattenyésztés is.

A leveleki Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke, Kiss János elvtárs most megelégedetten beszél arról, hogy közös állatállományuk számára a szükséges abrak- mennyiség mellett mintegy 300—900 mázsa szálastakar, mányt biztosítanak. De feltétlenül teljesíteni akarják silózási tervüket is, ami 400 köbméter. S meg lesz ez? Meg kell neki ienni — mondja az elnök.

5 hűld tavaszi vetésű si- lócsalamádéjukat hétfőn kezdik meg vágni, hordani, silózni. Naponta öt kaszás vágja a csöveket hozott embermagasságú csalamádét s hásom fogat hordja azt a silótöltő géphez. A' gépnél négy ember dolgozik, a gödörben ugyanennyien lesznek. — Tehát még meg sem kezdték ezt a munkát, már is pontosan el van osztva hozzá ember 'és fogat. Ez pedig azt jelenti: a tervbevett két és fél nap alatt valóban végeznek az első betongödör megtöltésével. De ezzel még nem lesz meg a 400 köbméter.

Jó derékig ér már az ugyancsak 5 hold másodvetésű csalamádé is. Ez azonban még teljes elevenséggel nőni akar. Kár lenne még levágni. Számításuk szerint szeptember 20 Iáján fogják silóba tölteni. És silót készítenek még összevágott kukoricaszár és 10 hold

cukorrépa termesük után járó szelet keverékéből. De nem hagyják felhasználatlanul tönkremenni majd a cukorrépa-kcronát sem: ároksilót készítenek belőle.

— Nagyon jó a megfelelően készített siló — magyarázza Kiss elvtárs. — Tele van az táperővel. Szereti, könnyen emészti a jószág. A tehenek több tejet adnak tőle. Duplán megtérül a vele való fáradság. Nagyon könnyebbé is teszi a jószágtartást. Például ötvenhárom telére még nem volt silónk. Takarmányunk

Egy évvel ezelőtt alakult a bökönyi Üj Élet Termelőszövetkezet. 15 család két- százegynehány hold földön fogott össze, tagjai szorgalmasan dolgoztak, s már az első évben figyelemremélt 6 eredményeket értek el. Gépekkel szántottak, vetettek, ősszel és tavasszal műtrágyát használtak, amelynek eredményeként búzából II, rozsból 10.3 mázsa átlagtermést takarítottak be. Dohányból 10, burgonyából pedig 80 mázsás termésre számítanak holdanként.

A szövetkezetieknek máris szép szarvasmarha és sertésállományuk van.

Megkezdték az építkezéseket is. Egy sertésfiaztatót már elkészítettek, s most épül egy 24 férőhelyes tehénistálló.

A szövetkezet tagjai már az első évi szorgalmas s közös munkájuk után jóval nagyobb jövedelemhez jutnak, mint amikor egyénileg gazdálkodtak.

se gyűlt össze kielégítő mennyiségben. Hamar elfogyott. Venni pedig nem nagyon tudtunk, mert min- denütt szükibs volt és méregdrága ál at kértek érte. Utoljára a szalmánk is elfogyott: .kínjukba megették szegély 'állatok. Azon a té-1 len töhjo marhánk, lovunk pusztult, el. Ezért igyekszünk -most, meg ezután is mindig.,sok jó takarmányt biztosítani és emellett -a lehető legtöbbet silózni. Nem akarunk újabb ötvenhár- mas telet.’’

— A. B. —

Kenyérgabonából 6,3 kilót osztottak előlegként egy munkaegységre. Keszler István, aki feleségével együtt dolgozott a szövetkezetben 24 mázsa hetven kiló kenyérgabonát vitt haza.

K érzi er István 10 holddá? lépett a szövetkezetbe. A tíz hold homokos területen, amíg egyénileg művelte, soha nem tudta elérni, hogy a beadáson és a szükségleten felül még eladásra is maradjon. Most 7 mázsát adott át az államnak szabadfelvásárlási áron, s a végleges elszámoláskor még újabb 7-8 mázsát tud majd eladni. Hasonló a helyzet a! szövetkezet többi tagjainál is. hiszen eddig 57 mázsa! kenyérgabonát adtak el az államnak feleslegükből.

Előzetes számítások szerint zárszámadáskor egy munkaegység, a természetbeniekkel együtt, 35—40 forintot fog érni.

6,3 kiló kenyérgabona előleget osztottak a tavaly alakult bőkönv3 Uj Klet TSZ-ben

KUBIKOSOK

J

ani egy utolsó szusszanással megrohamozta a vékony pallót. Keserves volt ez az emelkedés, megfeszült minden Izma, különösen a karján játszottak bőre alatt az acélos kötések, aztán egy ügyes lendülettel megborította a kubikot és a föld huppogva kiömlött. Egy hirtelen mozdulattal lecsapta maga elé és kiegyenesedett.

— Van egy cigid? — törölte le kezefe- jével a homlokán gyöngyöző izzad! ságot. Pali ott ült már a felforditott kubikon és fújta a füstöt. Szótlanul nyúlt a mellette heverő nadrág zsebébe s kihúzott egy görbe Kossuthot.

— Ne. — lökte oda Janinak.

Jani hallatlan ügyességgel kapta el a levegőben, megigazgatta reszkető ujjaival és a tüzért a másikhoz lépett. Csak amikor kifújta már az első füstöt, akkor szólt oda a társához.

— Na hogy vagy?

A kérdezett elernyedt izmokkal ült, Jani mellett véznának, betegnek látszott. Bőre vörösen égett, ahogy csak a nagyon fehér bőr tud megpörkölődni a heves naptól. Arca is bágyadt volt. gondo- lattalan, csak a szemében égett valami, élénkség. Jani nem titkolt sajnálattal nézte s igyekezett durván beszélni vele, hogy megsértse, hogy felrázza.

— Ez nem olyan könnyű, mint a ceruza, mi? Pedig csak meg kell fogni és megyen.

A másikat váratlanul érte ez a táma- dás. Még reggel barátságot kötöttek, hiszen egyidősök voltak. Jani jó Indulattal közeledett feléje, s ő erre bizalommal felelt. Ezt a bizalmat bánta most meg s megvetéssel fordult el.

— Nem neked való ez, hallod-e — mondta sokkal csendesebben a barna, izmos Jani. — Mért nem mész te az irodára?

— Vannak ott elegem

Erre nem tudott mit felelni, hát leült ő is.

— Ezért ugyan kár volt tanulni — állapította meg. S mert nagyon igaznak érezte. élesmetszésű száját el is húzta.

Pali megingatta a fejét.

— Tanulni sohse kár.

A pallón egymásután rohantak fel a kubikosok, az izzadó emberek közül kivált egy öregebb, s puha léptekkel melléjük állt. Jani ránézett.

— Hát mit akarsz? örijk életedre kubikos maradsz, mint Ferenc bátyám?

Az öreg elmosolyodott, hogy róla volt szó, s valamit morgott. Jani meztelen lábujjaival megvakarta a másik lábát. — Mit érsz a tudományoddal. Mert nem azt mondom, meg lehet szokni ezt is. Egy esztendőre megcsinálod azt, amit én, jó kiállású fiú vagy. De ha nekem iskolám lenne...

— Hát azt hiszed, hogy én itt maradok? — kérdezte gúnyosan Pali. És ezzel most a másikat szúrta meg. Csend lett, az újabb fordulaton rágódtak egy darabig. A vékonyabb fiú megbánta. Szerette volna visszavonni a hangja élét. — Építészmérnök akartam lenni, — tette hozzá fáradtan.

Ferenc bátyám felkacagott. Nem volt helyén való ez a kacagás, meg is kérdezte rögtön: — Hát oszt mért nem lettél?

— Mert nem tanultam jól. Nem vettek fel az egyetemre.

Jani más szemmel nézett a társára. Hirtelen belelátott a másik fiú életének tragédiájába. De nem jutott eszébe semmi, amivel vigasztalhatta volna, pedig ez a vágy feltámadt benne.

— Mit csináljak, ha csak a matematikát, fizikát szerettem? Ha megegyszer ke deném, altkor se lenne másképp. Én építeni szeretnék, mint Ybl Miklós .,«

mint. :— reménytelenül abbahagyta. Mit tudja azt más, hogy ég benne az alkotási vágy! A teste égett a napon, a kezén már felszakadt a bőr. Elkeseredve nézte a kubikosok sorát, s végtelen fáradt volt. — Embertelen dolog ez! — szakadt ki belőle. — Húzni, cipelni, akár az állatok.

Az öreg kubikos ráncos arcán mosoly rángatta meg az izmokat.

— Az, az! — mondta büszkén — Harminc éve csinálom! Nem akármilyen embernek való.

— Senkinek se való — buggyant ki Paliból a dühös félelem. Már látta a művezetőt. amint közeledik. S tudta, hogy ha megfogja a kubikot, felszakad a másik hólyag is, s hamarosan véresre töri a tenyerét.

— Élni csak kell — mondta bölcsen Jani. — Most így, aztán másképp.

— Hogy másképp? — horkant fel Ferenc bátyám.

— Hát ha gépek lesznek. Szállító gépek. Maró gépek. Láttam, hogy csak neki áll a földnek, harapja, és viszi.

— Mi meg dögöljünk éhen.

— Ahhoz is ember kell, Ferenc bátyám. Én attól nem félek, hogy nem keresek. Munka mindig van.

— Nem is vagy te kubikos — köpött ki az öreg.

Daliban lobban valami. Gépek! Per1 sze. ., szállító gépek. Mennyivel könnyebb és mennyivel olcsóbb. Csak gépek legyenek, nehézipar legyen, fejlődés és haladás... Az esze már itt járt, a szeme nyitva, de nem látott semmit. Hatal-' más építkezések jelentek meg előtte, gépóriások, és emberek, akik a gépeket irányítják. S ő járt az építkezésen, s lángeszűén irányította a nagyszerű'mun-, kát. Hányszor álmodta már ezt ébren ?: Lánc volt ez, mely ismét folytatódott, ha gondolataival magára maradt.

— Gyerünk emberek, — jött a munkavezető, — a kőművesek már raknák az alapot. A Barna brigád már készen vám

Ferenc bátyám felállt, Jani is eldobta a cigarettát. Pali kétségbeesve meredt áj másik kettőre, azután összeszorította a fogát.

— Na — intett neki Jani melegen. —> Gyere pajtás. Két óra alatt megesszük az egészet. Aztán nézd csak, lehetsz te még mérnök.

Egyszerre elszállt a félelme. Vak, dacos düh lobbant benne, s égetni kezdte a szégyen. Ilyen ember lenne ő, aki mindenütt elbukik? Pokolba az ilyen emberrel, ne álmodozzon! Felét sem éri ennek az erős, tisztaszívű munkásgyereknek. Hirtelen felugrott, s úgy megragadta a kubikot, hogy a hólyag felszakadt, s a nyers hús odasült a fához. Nem bukik el! Elég legyen az akarattalanságból! Ha álmai vannak, azért küzdeni kell.

— Maga az Antal Pál?

Alig fogta fel a munkavezető hangját; De megállt. Az várakozva nézett rá piros, napégette arcával.

— Én — mondta nagy .lélegzettel.

— Jöjjön velem. Hagyja Itt a kubikot; Van kedve daru mellett dolgozni?

Nem tudott felelni. Csak bólintott.

— Jöjjön Antal elvtáré.

Jani leeresztette egy kicsit a kubikoU Szélesen elmosolyodott.

— Na, látod — mondta kedvesen. Azután neki iramodott a pallónak.

Sipkay Barna*

N g P t A F