Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-06 / 208. szám

lOSé szeptember 6, csütörtök

NÉPLAP

Móra Ferenc:

A világ így megyen

Válogatott elbeszélések

Móra Ferenc a mikszáihi hagyomány egyik jeles, népszerű folytatója, a húszas-harmincas évek haladó irodalmának jellegzetes alakja. E kötet a felszabadulás óta első ízben kísérel meg Móra életművéből terjedelmes, átfogó válogatást adni.

Gyöngéd pasztellszínekkel rajzolja meg gyermekkorának világát, az alföldi táj jellegzetes szépségét. A portréi, a harmincas évek

falujáról írott vádoló írásai méltón foglalnak helyet József Attila verseinek, Móricz Zsigmond halhatatlan írásainak szomszédságában. A válogatás közli Móra legszebb anekdótikus írásait is: a hivatali bürokráciát leleplező, közoktatást bíráló'. s a kor jellegzetes típusait megelevenítő írásait. Meglepő és jóízűen buggyanó történetek ezek, azon a „nagyon színes és mégis végtelenül természetes egyszerű magyar nyelven, amit csak a szögedi ember tud". (Móricz),

Nagy Lajos; •

Válogatott elbeszélések l-l

Kétszázhuszonnégy no-1 vella — Nagy Lajos hatalmas elbeszéléstermésének mintegy a fele — jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó Nagy Lajos-sorozatá- nak e három kötetében. A válogatás — Vargha Kálmán munkája, — felöleli Nagy Lajosnak csaknem minden, kötetben megjelent elbeszélését, és elsőízben teszi közzé az eddig kiadatlan, lapokban, folyóiratokban lappangó, vagy kéziratban maradt hagyaték legértékesebb részét. Az időrendbe állított novellák páratlanul érdekes képet adnak a század első felének magyar társadalmáról, annak minden rétegéről, s egyben pontosan mutatják egy rendkívül vonzó és sajátos írói egyéniség fokozatos kialakulását. Nagy Lajosnak ötven éves írói pályáján mindvégig a novella volt a legfontosabb műfaja. Novelláinak témái a magyar életnek minden területére elvezetnek, keményen és vádoló hangon fogalmazzák meg a társadalom kegyetlen ellentmondásait, a kisemberek életének tragédiáit. Leírásai, megállapításai pontosak, tárgyilagosak, szatírája és humora metszőén éles, valóságismerete bámulatos. A novellák egymásutánja kitűnően mutatja, hogyan erősödik és keményedik meg a hangja a világháború, a gazdasági válságok, a Tanácsköztársaság bukása, a fehér terror idején. Tanú’, lehetünk sajátos műfaja, a nagylajosi allegorikus novella megszületésének is. Helyet kaptak a kötetben azok az elbeszélések is. amelyek híres regényeinek, a Kiskunhálom-nák, a Budapest Nagykávéház-nak és A lanítvány-nak vázlatai, első megfogalmazásai, mintegy előtanulmányai voltak.

Nagy Lajos elbeszéléseinek mindeddig legterjedelmesebb válogatása a sorozat.

Képes Géza ;

Só és bors

Az epigramma csattanós bizonyítéka annak, hogy a költészet alkalomadtán éles fegyver; gondoljunk a halhatatlan latin és reneszánsz szatíra-, epigramma írókra. Ezt a műfajt, melynek fegyverével irodalmunk legnagyobb alakjai, (például Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty stb.) is szívesen éltek, napjainkban Képes Géza keltette életre, méghozzá sikeresen, a nagy hagyományokhoz méltó erővel és szenvedéllyel. Az epigramma gyilkos erejű fegyverré válik Képes Géza kezében, kivédhetetlen csapásokat osztogat szellemes, finom kétsorosaival, s az olvasó belső újjongással helyesel a csattanóknak, mert a költő felháborodásai mindig igazak, a szatirikus túlzás, a kihegyezettség sohasem csap át igazságtalanságba.

A közkedveltségnek örvendő műfaj reneszánszát Képes Géza két évtizedes epigrammaírói tevékenysége indította el mai irodalmunkban, s a kötet e két évtized termésének legszellemesebb, legnemesebb költői miniatűrjeit adja közre, bibliofil kiállításban. Az értékes kötethez Bartha László készített ötven finom és szellemes tollrajzot.

Egy hét alatt újabb nyolc szakcsoport alakult

I

* A MÉSZÖV igazgatósága jelentette, hogy az elmúlt héten az alábbi szakcsoportok alakultak megyénkben:

Balsa községben: Burgonyatermelő szakcsoport 16 kh. te- } y rületen 12 fővel, Náb- rád községben: Rizstermelő szakcsoport 30 kh. területen 23 fővel, Tunyogmatolcs községben: Gyümölcs- termelő szakcsoport 7 kh. területen 15 fővel, Laskod községben: a meglévő gyümölcstermelő szakcsoportban 2 kh. területtel 1 fő belépett, Bak- 4 talórántháza községben: Gyümölcstermelő szakcsoport 75 kh. 4 4 területen 42 fővel, Tarpa községben: MéÍ

hész szakcsoport 94 méhcsaláddal 9 fővel. . Kocsord községben' 1 Méhész szakcsoport ' 50 méhcsaláddal 9 fővél, Komoró községben: Gyümölcstermelő szakcsoport 4 kh területen 11 fővel. Dögé községben: Gép- használati társulás és Ököritófülpös községben pedig a meglévő gyümölcstermelő szakcsoportban 6 kh. területtel 10 fő belépett.

TANULSÁGOS SZÓRAKOZÁS

A termésnövelésnek nincsenek korlátúi

Az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás: a magyar

mezőgazdaság alig pár éves távlati képe. Változatos, gyönyörködtető és nagyon tanulságos, a termelési

módszerek és eredmények káprázatos, de nem elérhetetlen ígéreteit láthatjuk itt. A szép kiállítású pavilonok közül ragadjuk ki a

kertészet és gyümölcstermesztés

pavilonját.

A szépérzéket dicsérő hatalmas épületben nemcsak a gyönyörködtető látványosság miatt érdemes időzni a szabolcs-szatmári látogatóknak, hanem azért is, mert itt található a megyei kiállítók termelvényei- nek legtöbbje. Megragadja a figyelmet a szinte „csend- élet”-szerű csoportok nagy- szerűsége, amelyek között ott szerepelnek, vagy önálló csoportokat alkotnak megyénk legjobb termelőinek terményei. Erősen vonzzák a látogatókat a burgonya- termesztés eredményei. Ott szerepel a Balkényi Állami Gazdaság I. díjas Gülbaba fajtája mellett a besztereci Űj Barázda II. díjas Aranyalmája 155 mázsás átlagterméssel, Nagy Béla dögéi termelő III. díjas 140 mázsás átlagtermésű Gülbaba burgonyája s a Boldogító, a Margit, Kisvárdai rózsa stb., az ibrányi Alkotmány, a székelyi Békéért Harcoló, a császárszállási Üj Alkotmány termelőszövetkezetek kimagasló eredményei. A barcsi Vörös Csillag TSZ is a kis??

A város utcáin legtöbbnyíre méregzöld levelű akácfák szegélyezik az utat. Van köztük olyan is, amelyiknek már sárgul a levele, s ez nem utolsósorban amiatt van, hogy a kánikulai hőségben nem gondoskodtak a fák locsolásáról. Ez volna a kisebbik hiba. Hanem rossz látni a fák megnyirbálását. Ugyanis a TITÁSZ vállalat dolgozói néhányan hosszú rudakra erősített fűrésszel járják az utcákat és a kapott utasíIRTÓ« MUNKA

tás szerint lefürészelik a gályát, ahol az a villany- vezetéket megközelíti. A munkában — amit végeznek — nem sok a köszönet. Könnyebb lefűrészelni a fa koronáját, mint 4—5 ágat. Ezt tartják talán azok, akik meggondolatlanul hajtják végre a feladatot. Egy-egy fa olyan az „irtó” munka után, mintha orkán söpört volna végig a városon. Nem hisszük, hogy nem lehetne ez másképp.

várdai fajtákkal nyerte el a burgonyatermesztési díjat.

Nem vallanak szégyent a kiállításon gyümölcstermelőink sem. Habár a látnivalók között erős ellenfélként szerepelnek a nyári almák, a hamvas vajsárga és kárminpiros őszibarackok, a húsos csemegeszőlő fajták, a .télialmáink, mégis kivívták a látogatók elismerését. A fajták tömkelegében méltó helyet kap a Balkányi Állami

Gazdaság I. dijat, a nagy>. dobosi Petőfi TSZ III. dí-| jat nyert Jonathánja. A nyírbogdányi Partizán TSZ I. díjas Húsvéti rozmaringgal tűnik ki.

A zöldségtermesztők kő« zül a Tiszavasvári Állami Gazdaság bemutatója mellett ott szerepel még a ko- csordi Vörös Csillag és a kölesei Petőfi Termelőszcw vetkezet.

Ebben a pavilonban alig található 2—3 hazai egyéni! termelő. Szakcsoportjaink, egyáltalán nem képviselte-: tik itt magukat. A többi! 'megyék szakcsoportjai közül sok, igen értékes he-! lyezést ért el. Például az' apátfalvi hagymatermelő: szakcsoport makói hagy-' mával I. díjat szerzett.

A bemutató kert

Ha egy órai kellemes szórakozást nyújt a kertészeti pavilon, akkor a másik órát hasznos gyakorlati tapasztalatok gyűjtésére fordíthatjuk a bemutató kertben, ahol a gyümölcs és szőlőtermesztés fejlett módszereivel ismerkedhetünk meg. A facsemete nevelés, a szőlő anyatelep, a fiatal, zöldtrágya köztesű

gyümölcsös és a szőlőfajta, bemutató mindmegannyi! szép látványosság. Nagy az! érdeklődés a házikert kü-‘ lönféle termelvényei iránt is. Ezen a félholdas területen olyan mintaszerű a gazdálkodás, hogy minden háziasszony, — akinek van kertje — okvetlenül nézze meg, ha elmegy • a kiállításra.

A SAJTÓ A DOLGOZÓ NÉPÉ

A hírlapterjesztők egy csoportja látható a képen, a felvétel a sajtóterjesztők és a Néplap dolgozói között történt — már lapunkban ismertetett — beszélgetésen készült.

CT ej! Hol van már az a világ, amikor a csizmadia olyan nagy faktora volt a községnek, mint ma az iskolaigazgató? Csakhogy a tekintélye két irányban is kiterjedt: részint a tudnivágyó ifjúság, részint a vásárlók érezték ennek súlyát. Mert tanított a di- kicselés közben, s kedvét kellett keresni, hogy olyan csizmát csináljon, mit az irigység fényesít a subick helyett..;

Gyakran sóhajtott fel magában így Ilcsik Mihály, míg végigbaktatott a poros úton házától a kátéeszig. Ebben a baktatásban benne volt, hogy negyven évet ült végig a háromlábú székén, ölében a csizmával tizenöt esztendeig, a nagyobbik időben pedig cipővel. Mert- hát csizmadia volt eleinte, akár az apja, akinek csizmáit messze ismerték a szatmári vásáron.

A kátéeszben minden nap várta a hosszú asztal, körülötte a cipőkészítő szalag dolgozói; főhelyen az előkészítő, hogy kezeűgyébe essen a két fárahúzó, útónná a bekötő, a pösze Gyuri; a két rámázó, akiknek az a bajuk, hogy örökösen egy lánynak udvarolnak; a talpaló, a sarkaló, csendes emberek; a fazonozó és a kikészítő, aki mindig énekel. Ő maga éppen az lett, aminek lenni kellett; ha

A CIPÓ LELKE

szöges cipőt futtattak a szalagon, akkor evikkoló, (már csak így könnyebb mondani a fárahúzót), ha gojzer-var- rottat, akkor rámázó, vagyis az, akitől a legtöbbet füg a születő cipő.

Egy évig dolgozott már a szalagban, oktatta a fiatalabbakat, kötekedett a felsőrészkészítővel, amikor egy napon a pösze Gyurira rászólt, mert nem kedve szerint varrta hozzá a talpát a felsőrészhez. A rámázó helyén ült Ilcsik Mihály, Gyuri keze után övé volt a cipő.

— Ejnye. Mihály bácsi, hát eddig is így csináltam! — veszítette el türelmét a bekötő.

IV em szólt erre Ilcsik,

^ ' hanem odament a kikészítő mellé, az asztal végén sorakozó dobozokhoz, s kiemelt egy párat. Megnézte, s letette az asztal közepére.

— Nohát itt van — mondta keményen.

Abbamaradt a kopogás, csak néztek a cipőre, azután Ilcsik Mihályra. De hogy az csak hallgatott, hát újra csak megszólalt Gyuri:

— És mit kell nézni rajta? — de a hangjában már bujkált a gúnyos szikra,

amitől lángot vetett Ilcsik Mihály szürke szeme.

— Hát azt, hogy ez csak bőr.

— Bőr, hát mi legyen?

— Bőr, de nem cipő.

Erre már az idősödő fazonozó is odalépett, és megforgatta a kezében. Forgatta, nézegette, s letette.

— Szeretném látni, hol csinálnak jobbat. Szalagban.

Ilcsik Mihály erre levette a szemüvegét, és betette a mellény zsebébe, jelezve,

hogy a munkát befejezte.

— Hát ez az — mondta csendesen. — Szalagban. Mert olyan ez a cipő, hogy szebbet nem látni kirakatban, de mégse cipő. Csak bőr.

U azzal ment az irodá^ ba. Kérte, hogy helyezzék át őt a mérték utáni részleghez; hiába volt a vita, hogy mi lesz a szalaggal; hivat''ozás r.agv szaktudás ra., Il.c*!1• Mihály nem tíntorodott. VS/""’ is megígérték neki, hogy majd a jövő héttől kezdve. (Addig is történhet ve’s-^i, már ilyen ez a világ.) Nehéz volt elővenni azt a szemüveget úira a réoi helyen, de elővette. Nem is bántották aznap, de másnap az a

nyughatatlan Gyuri csak előhozakodott.

— Egyik ci-ő olyan, mint a másik — dörmögte egyszer a foga közt a fonállal. — Szemre olyan szép, mint a másik szép. Hogy lehet az, hogy az egyik csak bőr, a másik meg cipő?

A hirtelen lehalkult munkazajból észrevette Ilcsik Mihály a támadást. De felelt készséggel

— A bőr, az csak bőr. De a cipőnek lelke van.

Erre aztán kitört a nevetés Gyuriból, de elmosolyodtak a többiek is. Hiába, na, megöregedett Ilcsik Mihály. Az ősz ember szürke szeme azonban végig villant az asztal számtalan szerszáma felett.

— Aki pedig ezt nem tudja, abból sose lesz igazi cipész.

Hogy csend lett, megnyílt a zsilip Ilcsik szava előtt.

— Mert szép, szép az a cipő, amit dobozba teszünk, de fogjátok csak meg, akar- e beszélni? Halljátok-e, elmondja azt, hogy engem ez meg ez teremteti? Rajta van-e a kezem nyoma, hogy ezer közül is felismerem, ez az én kedvesem, az én gyermekem? Nemcsak valami fajtalan börtákolmány, hívhatják akárhogyan. Én pedig nem érzem azt, hogy a kirakatban az én cipőim; pihennek. Nincs közöttünk1 szeretet. Annak a tegnapiI párnak vakít a fénye, büsz-\ ke az orra, de nemtelenj hozzá a vonala, lapos és, igénytelen. Jó lenne az a| vonal egy másik orrhoz. Csakhát nem egy a szülő. Mindegyik mást akar. Illetve, nem akar semmit. Csak azt, hogy szépen fusson a szalag.

A formázó gondolkozva nézett a félkész darabra, amit a kezében tar-' tott. ? ■

— Jól mondja Mihály.

Csak fusson a szalag.

Most sokáig senki sem szólt. Egyszer azután megint a pösze Gyuri vágta az asztalba az árat:

— Hát, ha lelke van . •. azt is beletesszük, ezen ns múljon! Igaz, fiúk?

Ilcsik Mihály megrázta a' fejét.

— Az nem olyan egyszerű.

— Meg lehet próbálni —» szzlíditette a formázó csendesen.

— Éppen meglehet —» egyezett bele sokára Ilcsik Mihály.

Hát így történi, hogy be-» vezette a minőségi versenyt1 Ilcsik Mihály a cipőipari kátéeszben*

\ SB*