Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-05 / 207. szám

NÍPt«P 1956 szeptember 5, szerda Értelmiségi dolgozók tiltakoznak a Német kommunista Párt betiltása miatt Pillanatkép a nyíregyházi szállodából A lányok és fiatalasszonyok részére találkozót rendez a DISZ Megyei Bizottsága Ismerős kép: A nyíregyházi Kossuth szálloda Amit kevesebben látnak: ilyen állapotban van belül; lehulló vakolat, rossz kilátás stb. A DISZ Központi Veze­tőségének határozata alap­ján a DISZ Szabolcs-Szat- már megyei Végrehajtó Bi­zottsága és a Hazafias Nép­front Megyei Bizottsága 1956. szeptember 23-án megrendezi a leányok és fiatalasszonyok első megyei találkozóját. A találkozón a megyéből a diszista és DISZ-en kívüli leányok és fiatalasszonyok legjobbjai vesznek részt, mintegy 350-en. Már meg­kezdődött alapszervezeti taggyűléseken a küldöttek megválasztása. A találkozó célja: hogy megbeszélje a leányok és fiatalasszonyok tevékeny­ségét a munkában, tanulás­ban, a DISZ szervezetek­ben, tanácskozzon a leányok Takarékos A máriapócsi általános iskola takarékossági verse­nyében Paál Sándor V. osz­tályos úttörő lett az első. 1300 Ft. értékű takarékbé- lj eget gyűjtött és kerékpárt vásárolt érte. Szép ered­,,Kiváló vállalat“ a Szabolcs- Ssatmár megyei Allatjorgaltni V. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Állatforgalmi Válla­lat a második negyedév­ben elért tervteljesités eredményeképpen nyerte el a kiváló vállalat kitüntető címet. A második negyed­évi tervét több mint 122 százalékra teljesítették. A kitüntetés alkalmából szép kis ünnepséget ren­deztek a Dohányfermen­táló kultúrtermében, s ez alkalommal jutalmaztak meg több mint 50 dolgozót. A vállalat dolgozói és a meghívottak jól szórakoz­tak, kellemesen töltötték el vasárnap estéjüket. termésért küzdenek. Munkájukat akkor végez­hetik biztonságban, ha nem érzik a háború fe­nyegető veszedelmét. Márpedig a karlsruhei ítélet cseppet sem békés hangulatot tükröz. Tiltakozunk a karls­ruhei justic mord ellen. Tiltakozásunk fellebbe­zés, amely követeli az ítélet hatályon kívül he­lyezését. A TT1T nyíregyházi szervezete. és fiatalasszonyok gondjai­ról, kívánságairól és segítse az eddig már bevált jó módszerek, tapasztalatok elterjesztését, amely az ér­deklődési területüket leg­jobban kielégíti. A találkozó szeptember 23-án délelőtt 10 órakor kezdődik* a József Attila Városi kultúrotthonban. A délelőtt folyamán lesz a ta­nácskozás. Ebéd után divat- bemutató, a küldöttek éle­téről, munkájáról készült kiállítás megtekintése, szí­nes kultúrműsor, majd táncmulatsággal ér véget az egynapos tanácskozás. DISZ Szabolcs-Sfcsr.ir megyei VB. Hazafias Népfront Megyei Bizottsága pajtások ményt ért még el Pertróczi Julianna VIII. és Tárbály Katalin VII. osztályos úttö­rő, a takarékossági verseny­ben. Ez évben bizonyára még több pajtás lesz, aki követi példájukat. A Társadalom- és Ter­mészettudományi Isme­retterjesztő Társulat nyír­egyházi szervezetének tag­jai pénteken vitaestet tartottak. A megbeszélés tárgya a karlsruhei ter­rorper, a Német Kom­munista Párt működésé­nek megtiltása volt. A felszólalások összegezé­séül a következő határo­zatot fogadták el: „Mi, a TTIT nyíregy­házi szervezetének tagjai a város értelmisége ne­vében tiltakozunk a Né­met Kommunista Párt be- tilíása és az azt követő rendőrterror miatt. A karlsruhei ítéletet jogta­lannak és erkölcstelennek tartjuk. Jogtalan az íté­let, mert a potsdami egyezmény „Politikai alapelvek“ c. fejezetének 9 II. pontja előírja a gyü­lekezési szabadság vissza­állítását, a demokratikus pártok működésének en­gedélyezését. És erkölcs­telen az ítélet, mert a szabadságjogok és a béke kiváló harcosait, a társa­dalom fejlődésének zászló­vivőit, a kommunistákat sújtja; Tudjuk, hogy nem va­lami független bírói íté­letről, hanem az állam­vezetők parancsának vég­rehajtásáról van szó, akik hetekkel az ítélethozatal előtt előkészítették a bel­ügyi szerveket a mai ter­rorista cselekményekre. Ismerjük bűnös akcióik célját is: minden akadályt elhárítani a fegyverkezés, az új háborúra való fel­készülés útjából, s aka­dályozni Németország de­mokratikus egyesülését. A háborús terv és ez­zel szoros összefüggésben a kommunisták üldözése nem újság Németország történetében. Alig két évtizede Hitler hasonló utakon indult, s tudjuk, hova jutott és hova jut­tatta a világot. De éppen a hitleri út próbálgatása tölt el bennünket mély­séges aggodalommal. A hitleri elvek nem ismer­nek emberi szabadságot, nemzeti függetlenséget, kultúrát. Nagyrabecsül- jük azt, amit az évszáza­dok folyamán a német nép alkotott: Gutenberg nyomtatott betűit, Goethe, Heine és Brecht verseit, Schiller drámáit, Thomas Mann alkotásait, Beetho­ven és Wagner zenéjét, Gauss, Einstein, Marx és Engels tudományát. Ezt a nagy kultúrát Hitler ide­jében súlyos veszély fe­nyegette. Tudósok vettek kezükbe vándorbotot, klasszikus irodalmi alko­tások kerültek a Goebbels rakta máglyákra. S még nem tudjuk, az Aden­auer kormányzat kiket és milyen neveket ír fel majd a fekete listára. Féltjük a német kultúrát, az emberi kultúrának szerves részét. Aggódunk a népek szabadságát ve­szélyeztető agresszív ter­vek, a hitleri út folyta­tása miatt. Mérnökeink a munkások segítségével felépítették a dohányfer­mentálót, más üzemeket, utakat és hidakat. Peda­gógusaink a békére, az élet szeretetére tanítják - gyermekeket. Jogásza­ink az igazságért, orvo­saink az egészségért, ag- ronómusaink a gazdag AZ ÉlET KÜSZÖBÉN S ezt még a vezetőnő kedvessége is nehezen feled­tetheti. Amikor bemutatkozott nem akartam hinni a fü­lemnek. — Koszta Klára tanítónő! Ismételtem magamban. Azóta is egyre az ,ár az eszemben: ithetségos volna, hogy ez a fiatal lány, aki­nek maganak is az ,sko.a padjai között volna még a helye, tanítónő? Már ép­pen azon gondo-koztam, hogy megkérdem tő'e: Jól hallottam-e, amikor Ismét megszólalt. — Hallottam az elvtársak Tarpára mennek, — — Igen. — Vigyenek el maguk­kal, ott fogok tanítani és kíváncsi vagyok ra, milyen Tarpa — tette hozzá mint­egy magyarázolag. így ta­lálkoztunk a vásáros.iamé- nyi járási pártbizottságon, majd egy fél óra múlva egymás mellett ülve a gép­kocsiban hagytuk magunk mögött a beregi falvakat. Koszta Klára maga is a naményi járásba való. Szü­lei Tiszavid községben lak­nak. Apja Koszta József 6 hold földön gazdálkodik. — Egyetlen fiú testvére Pes­ten dolgozik — vasesztergá­lyos. A két község nem messze van egymástól. De nyugodtan állíthatjuk, azon­kívül, hogy mind a kettőt parasztok lakják, semmi közös nincs bennük. Tar­pára nem lehet gondolni anélkül, hogy Esze Tamásra ne emlékezne az ember. — Ahogy ránézek a mellet­tem ülő fiatal lányra és próbálom elképzelni egy- egy vasárnap délután a nyers, nyakas tarpai pa­rasztok között, szinte irigy­lem a helyzetét. Az izgalom szinte mind­nyájunkra átragadt. Ahogy közeledtünk a cél felé, egyre jobban kérdezgettük magunkban: vajon fog-e tetszeni neki Tarpa? Az emberek, a házak, a szoká­sok és mindaz, amibe neki ezután bele kell illesz­kedni? S végre szinte egy­szerre néztünk rá s vár­tuk a feleletet, amikor szembe velünk megjelent az első beütött kalapú tar­pai parasztember. De ő nem szólt semmit. Szája körül halvány mosoly de­rengett. És ahogy beljebb és beljebb haladtunk a községbe, ez a mosoly úgy nagyobbodott, míg neve­tésé lett. ötöm csillogott szemén. A község lakossága vé­gezte megszokott minden­napi munkáját. Rajtunk kí­vül senki sem gondolt ar­ra, hogy egy ember most lépi át először és önállóan az élet küszöbét, hogy he­lyet szorítson magának a munka frontján, s bár egy szóval sem árulta el tet­szését, amikor letettük a gyönyörű emeletes iskola mellett, mi mégis mind­nyájan tudtuk, hogy Tarpa és a tarpaiak, első látszat­ra megnyerték Koszta Klá­ra tetszését. Amikor lesimította ruhá­ját és haját megigazítva elindult, hogy megkeresse az igazgató tanítót, az iz­galom ismét úrrá lett rajta. — Vajon milyen ember le­het az igazgató — tette fel a kérdést félig meddig fe­lénk'fordulva, — mert tud­ják sok minden függ egy igazgatótól — tette hozzá mintegy magyarázóig. — Majd búcsút intve kezével elment. Bár elköszöntünk egy­mástól. később mégis úgy határoztam, hogy megvá­rom amíg visszajön. Rész­ben azért határoztam így, mert akkor született meg bennem a gondolat, hogy megírjam ezt a szép, ked­ves emléket, másrészt azért is, mert kíváncsi voltam, hogy mi lesz a véleménye az igazgatóról, jövendő ve­zetőjéről. A látogatás nem tartott sokáig, de éppen elég ideig ahhoz, hogy már a szokott mosoly eltűnjön a fiatal pedagógus arcáról. Nem volt többé gyerek, legalábbis már nem lát­szott annak. Ezalatt a ne­gyedórányi idő alatt úgy látszik rájött, hogy az élet­ben nem minden rózsaszín, s főleg az emberek nem egyformák. Amikor meg­kérdeztem tőle: miért lett ilyen rossz kedve, ezeket mondotta: — Tudja, nem így kép­zeltem el, gondoltam le­ültet egy kicsit, elbeszélget velem az emberekről, szo­kásokról, talán még az is­kolát is megmutatja. Saj­nos mindebből csak egy pár perces beszélgetés lett — fejezte be mintegy beletö­rődve a történtekbe. Ami­kor ismét rámnézett már valamivel vidámabban így folytatta: — Azért nem búsulok ám ne higyje. Az ilyen kis epi­zódok nem zavarhatják meo az életemet. Én űol6ozn' akarok és dolgozni is fo­gok. Az igaz ugyan, hogy még nagyon fiatal vagyok, h:szen csak szeptember 1-én voltam 18 éves, de azt hiszem ez egyáltalán nem akadályozhat meg abban, hogy a lehető legjobb mun­kát végezzem azon a posz­ton, ahová állítottak. i (F. F.) [ A takarítónő szorgalma el­lenére sem lehet olyan e szálloda, amilyennek a ven­dégek szeretnék. 3 ki lesz, aki Hemádiné elv­társnővcl, a szálloda veze­tőjével leül arról tárgyalni, hogyan lehetne a szállodát szebbé, kényelmesebbé tenni? (Hammel József. felvj | **

Next

/
Thumbnails
Contents