Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-29 / 228. szám
SZABOLCSSZATMÁRI AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 228. szám ARA 50 FILLliR 1956 szeptember 29, szombat tDiláq pr&fefárfai süljetek! Ml űfság Szuez korúi ? (3, oldal,) Ki a jampec közülük (4. oldal.) Az új menetrend (5. oldal) Ä Néphadsereg Napján Ma, szeptember 29-én dolgozó népünk és hadseregünk megbonthatatlan egység jegyében ünnepli a Néphadsereg Napját. Ezen a napon, 108 évvel ezelőtt vívta első győztes csatáját a dicsőséges emlékű honvédsereg a Velence— Pákozd-i ütközetben, a hazánk területére betört ellenséggel szemben. Az ifjú honvédsereg pákozdi győzelme jelképezi számunkra a magyar történelem szabadság- harcos hagyományait, Hunyadi harcosainak, Rákóczi kurucainak, a 19-es Vörös Hadsereg diadalmas csatáit. Pákozd azért tudja számunkra mindezt jelképezni, mert ebben a csatában mutatkozott meg először legnagyobb erővel, hogy milyen hatalmas győzelemre képes az olyan hadsereg, amely mögött ott áll testes- tül-lelkestül, öntudatra ébredten és harckészen hőslelkű édesanyaként maga a nép. Ez volt a győzelem forrása és ez az érzés lelkesítette és vitte diadalra a 15.000 főnyi 48-as honvédsereget 30.000 fős ellenséggel szemben. A pákozdi győzelem döntő szerepet játszott az 1848—49-es forradalom és szabadságharc további menetében. Éppen ezért szeptember 29-én felidézzük hősi múltúnkat, büszkeséggel gondolunk rá és épülő szocialista hazánk, függetlenségünk és dolgozó népünk békés alkotó munkájának védelmére lelkesíti a Néphadsereg minden katonáját. A Velence—Pákozd-i csata történelmi tanulságokra és az ezzel kapcsolatos feladatokra irányítja a figyelmet. A nép és a hadsereg, amely történelmünk folyamán csak a szabadságharc dicső napjaiban forrhatott eggyé, 12 éve örökre megbonthatatlan egységbe ková- csolódott össze. Hadseregünk eddigi története azt mutatja, hogy elválaszthatatlan népi demokráciánk történetétől. Magába foglalja népünk áldozatos munkáját, melyen keresztül igyekezett biztosítani, hogy hadseregünk semmiben ne szenvedjen hiányt. Magába foglalja Néphadseregünk történetében eddig elért eredményeket, amelyek alapján, vállvetve a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fegyveres erejével képes megvédeni népünk békés alkotó munkáját. Néphadseregünk minden tagjának tudatában van, hogy nincs más feladata, mint a nép ügyének szolgálata. Ma a Néphadsereg Napján megtartott ünnepi gyűléseken, baráti összejöveteleken és találkozókon tovább erősítjük a nép és hadsereg egységét. Az ünnepi gyűléseken a dolgozó nép által a hadsereg felé áradó szeretet és megbecsülés további erőt ad ahhoz, hogy még jobban el tudjuk végezni a ránk váró feladatokat, biztosítani tudjuk hazánk védelmét. A Néphadsereg erejét, önbizalmát a néppel való Ősszeforrottságon kívül növeli még az a tudat, hogy olyan táborhoz tartozik, amely igaz ügyért harcol, a kizsákmányolástól mentes társadalom építéséért, a dolgozó nép életszínvonalának állandó emeléséért. Nincs ellentét a nép és a hadsereg között. Alapjaiban különbözik a kapitalista országok hadseregétől, ahol éles ellentét áll fenn a hadsereg vezetői és a nép között. / Néphadseregünkben nemcsak a legénység, hanem a parancsnoki kar is a dolgozó nép fia és hűséges a párt vezette dolgozó nép iránt. E hűség teszi képessé Néphadseregünk katonáit arra, hogy a legnehezebb körülmények között is becsülettel helytálljon és a legnagyobb áldozatokat is meg tudja hozni. E megbonthatatlan egységnek és hűségnek adta számos ta- nüjelét Néphadseregünk a béke kiképzés időszakában. Pártunk és dolgozó népünk hívó szavára mindenütt ott volt, becsületesen helytállt, amikor dolgozó népünk érdekeit kellett megvédeni. A pákozdi csata évfordulója hazánk történelmében és á szabadságharcok egész történetében el nem múló jelentőségű. Ezért szögezte le a Minisztertanács határozata, hogy történelmünk e dicső napja méltó arra, hogy a Néphadsereg, amely szabadságharcos forradalmi hagyományai örökösének tekinti magát, büszkeséggel gondoljon rá. A pákozdi-' diadal az igazak, a bátrak, a hazafiak ©’őzelme volt, a megalkuvók, az ingadozók és az árulók felett. Néphadseregünk ünnepén, a pákozdi csata 108. évfordulóján, Néphadseregünk katonái megújítják fogadalmukat népünknek: úgy dolgozunk, ha próbatétel elé kell állnunk, ne csalódhasson bennünk népünk. Ballabán Sándor százados. II kulturális élet sok-sok problémája került sz Ínyeire a mátészalkai értelmiségi ankéton Darvas miniszter is résztvett a megbeszélésen Csütörtökön délután értelmiségi ankétot rendezett Mátészalkán a népfront megyei bizottsága és a megyei tanács vb. népművelési osztálya. Mintegy 500 érdeklődő előtt nyitotta meg a vitát Darvas József népművelési miniszter. Rövid bevezető előadásában a párt Központi Vezetőségének az értelmiség helyzetéről szóló határozatát ismertette. Hangoztatta, hogy a kulturális haladás jórészt a helyi értelmiség munkáján múlik. Szatmár néprajzi kincseiről esett szó Farkas József, a megyei könyvtár dolgozója saját tapasztalatai alapján mondta el, hogy a szatmári rész a múltban is, és bizonyos mértékig a felszabadulás óta eltelt 11 év alatt is megőrizte a maga elzártságát. A néprajzkutatók és a nyelvészek egyaránt becsesnek tartják megőrzött hagyományaikat, tájnyelvü- ket. A helyi népművelési szervek sajnos nem foglalkozhattak behatóan e kincsek összegyűjtésével. A népművelés dolgozóinak gyakran kellett másirányú munkát végezni, például a begyűjtést segíteni. A gépkocsi hiánya további nehézségeket okozott. A néprajzi szempontból érdekes községek ugyanis általában távol esnek a vasútvonalaktól. Megemlítette még, hogy o hagyományok gyűjtésében nagy segítséget jelentene, ha a népművelés rendelkezésére állna néhány magnetofon. Gacsó László, a megyei népművelési osztály vezetője később tájékoztatta az értekezletet, hogy a megyei hagyományok gyűjtésére bizottságot hoztak létre, amely anyagilag is megalapozva indítja el munkáját. Kérte, hogy a falusi pedagógusok támogassák a bizottságot. A könyvtárak fogyatékos felszerelését szintén Farkas József tette szóvá. Keveselte a magyar szépirodalom klasszikus példányait. Példaként említette, hogy itt a keleti részeken, Móricz Zsigmond szülőföldjén alig találjuk meg a könyvtárakban a nagy író köteteit. Hiányolta, hogy a könyvtárnak — akárcsak a múzeumnak nincs megfelelő helyisége. Szavait megerősítette Csallány Dezső, a múzeum vezetője is. Hangoztatta, hogy a Nyíregyházéra érkező német, csehszlovák és román archeológusok réEmberek as SO éves kisvasút szolgálatában Három éviixetl Az Ér partján — a Toldi u. 101-ben lakik Gerl Rezső. A rácsoskapun postaláda névtáblával, felelte az utca — számtábla. A teraszon két idős ember beszélget. Az egyiken kabát van. Ügy látszik, most érkezett, vagy már elmegy. A másik gyapjú pulóverben ül, kezében a Szabad Nép aznapi száma. Az egyik Gerl Rezső, a másik Mélykúti József, mindketten a kisvasút nyugdíjas dolgozói. Gerl elvtárs SÍ. Mélykúti József 36 évig dolgozott a kisvasúinál. — Haj, nehéz idők voltak azok. — tolja hátra a kalapját Mélykúti bácsi. — Emlékszem 1914-ben Nagyhalászban voltam állomásvezető. A váltókezelőmet elvitték katonának. Naponta négy tehervonatot is megpakoltunk a hercegnek. — Én azért jöttem Nyír egyházára, hogy a villamos felsőhálózat építési munkálatait vezessem, s végül itt maradtam a kisvasúinál. — szól Gerl elvtárs, s az asztalra az újság mellé helyezi a szemüveget. — Mozdonv- szerelde még nem volt akkor. A kisállomásról éppen- hogy elindítottuk a vonatot. Vizet aztán az árkokból vöd- röztek útközben. Volt úgy, hogy a sóstói híd emelkedésénél áttolták a szerelvényt az utasok, s aztán felültek. r Es ma ... ? Balogh István motorvezető 10 éve tapossa a gázpedált, vagy húzogatja a kürt fogantyúját a kisvasúton. Ma tehervonattal indul a kisállomásról. Néhány perccel 10 óra előtt még megnézi elég-e az üzemanyag, nem sok-e a terhelés, s mire Kosa Mária forgalmi szolgálattevő felemeli az indító- tárcsát, menetkész a szerelvény. A fékező — Paulik Balogh elvtárs a négyes sebességre kapcsol, lába a gázpedálon. A Széchenyi utcai kitérőig nem történik semmi. Olt meg kell állni, amíg jön a záró villamos. 5 perc és feltűnik a kanyarban a Z—1. jelzésű villamos: a kisvonat mehet tovább. A Beloiannisz-téren többet kell várakozni. Addig a motorvezető is elszív- hat egy cigarettát —• közben odajönnek beszélgetni a szaktársak. Juhász bácsi sinautóval járt tegnap a vonalon, s most elmondja mit látott: Az Érdei-kitéröt elhagyva a sárguló lombú fák között húz tova a kisvonat. Vájjon hányszor láta már az erdőt Balogh elvtárs? Látta a hó és zúzmara fedte fákat, a fehérbundába takarózott földet.. Első tanúja az erdő ébredésének, amikor a tavaszi nap sugarai széttörik a jégbilincset, kisfolyócskákba szorítják a fehér havat, ö látja meg elsőnek a zöldelő füvet, öt köszöntik a rüavező. viráaM» 50 éves a kisvasút, Mihály elvtárs —i elhelyezkedik a hátsó kocsin, mig a vonatvezetője — Nyíri János — számba szedi: mit is szállítanak ezzel a szerelvénnyel: Bujra sódert. Ibrányba szenet — összesen 50 tonna rakományt. —A Józsa-kútnál a 96-os elütött egy szilvás szekeret, de én is majdnem elütöttem egy kerékpárost. Hiába tülköltem, ráhajtott a sínre, közvetlenül az orrom előtt. Becsilingel az Z-3. sz. villamos, s indul tovább a vonat. A Kossuth utcán és. a Sóstói utón már 30 kilométeres sebességgel haladunk. Közben szemetel az eső is. A motorvezető homokot szór a kerekek alá, mert a nyálkás sínen könnyen elcsúszhat a vonat, nehéz a fékezés. zó fák. Nyári éjszakákon eltévedt kirándulókat, kószáló szerelmeseket világít meg a motor reflektora. Ilyenkor ősszel pedig tanúja az erdő alkony vlásának. Gyönyörködik a természet pompás színváltozásában. Aztán kezdődik minden elölről, s közben talán észre sem veszi, hogy a mindig megifjodó természet mellett ő — az ember — lassan megöregszik. Ügy érzi örökké tart a rügyfakadás. KENYERES IRMA gészeti paradicsomnak mondják a mi múzeumunkat. Igaz is': anyagunk örvendetesen megszaporodott, a hely viszont nem bővült, hanem csak szúkebb lett. A pénzügyi ellátás is igen kedvezőtlen. Ahhoz, például, hogy a nyíregyházi régészek a megye minden községét meglátogassák, a mostani utazási költségkeretet figyelembe véve száz évre volna szükség. A megye egyetlen középkori műemléke, a kisvárdai vár megóvására Szemesük János népművelési ügyvezető hívta fel a figyelmet.! Hasonlóképpen szó esett a vajai Rákóczi kastélyról is.- A könyvtárak ügyére tért vissza felszólalásában Sárái Béla, a megyei könyvtár vezetője. Elmondta, hogy' Nyíregyházán 60 könyvtár, van, azonban ezek közül valójában csak egy, a megyei* működik. Kézenfekvő volna a könyvtárak egyesítése, csakhogy ez az elgondolás beleütközik a szakszervezetek és más szervek autonómiájába. Pedig kór, hogy a könyvtárak fejlesztésére előirányzott összegek nem profitálnak megfelelően a különböző szervezetek kezelésében. Elmondta még. hogy a megyei tanács megígért segítségét nem nagyon tapasztalják a könyvtárosok. Kérte: mentsék fel a könyvtár dolgozóit az alól, hogy községenként kéregessenek a. községfejlesztési alapból könyvtári célokra. Javasolta, hogy ne zárják el az olvasók elől Kassák Lajos, Németh László, Herczeg Ferenc műveit. ü kuitúrotthonokrúl általában kevés szó esetL1 Annál több azokról a községekről, ahol nincs népművelési otthon. Szemcsák János például amiatt panaszkodott, hogy Mándokon a gépállomás kezeli a népművelési otthont, s a gépállomás igazgatója nem mindig hajlandó a község rendelkezésére bocsátani a nagytermet. Danes Lajos nagyecsedi pedagógus elmondta, hogy náluk nem lehet szó kulturális költségvetésről — csupán azért, mert nincs népművelési otthon. A Hazafias Népfront programjába vette a felépítését. Áldozat- készségben nincs is hiány, legutóbb is 800 méter járdát építettek a község lakói önerejükből. Most azonban félnek a kultúrotthon építésével járó bürokratikus huzavonától. Az ünnepségek rendezését ismét többen szóvá tették. Farkas József elmondta, hogy augusztus (Folytatás a 2. oldalon.}. Húsz kilométeres sebességgel a városban Rügyfakadástál lombhullásig
