Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-11 / 187. szám
1956. augusztus 11, szombat NÉPLAP s Negyedév alatt 2 millió forint értékű munkát végeztek megyénk kisiparosai A napokban jöttek ösz- sze az Irodaház kistermében a KIOSZ megyei választmányának tagjai, hogy értékeljék a második negyedév munkáját és megbeszéljék a következő időszak teendőit. A beszámolót az elvégzett munkáról Kampf Sámuel, megyei választmányi tag tartotta. Beszámolójában értékelte a szervezet negyedévi munkáját. Növekedett a taglétszám A második negyedévben a KIOSZ iparos és taglétszáma a következőképpen alakult: Áprilisban az iparoslétszám 4787 volt, a KIOSZ taglétszáma pedig 4400 fő. Júniusra az iparos- • létszám csökkent, és 4754 - lett, a taglétszám viszont ’ 4418-ra emelkedett. A Szervezeten kívülálló kisiparosok száma 336. Megállapította a beszámoló, hogy bár lényegesen csökkent a kívülállók száma, mégis egyik legfontosabb feladatuknak azt kell tekinteni, hogy a kívülálló kisiparosokat is minél előbb bevonják a szervezet munkájába. A kisipari tanulók helyzetéről Megyénkben. jelentős számban foglalkoztatnak a ...kisiparosok tanulókat. — ■ Ezekben a napokban folynak a szerződéskötések és minden segítséget meg kell adni a tanácsoknak ahhoz, ■ hogy a tanulók megfelelő tudásukat átadni tudó kis- •iparosokhoz kerüljenek. — Arra is gondot kell fordítani, hogy a megfelelő "szakmák felé irányítsák a tanulókat.. A fiatalok nagyrésze rádiós, műszerész, géplakatos és ehhez hasonló szakmát szeretne választani és természetes az, hogy mindenkit ilyen képzésben nem lehet részesíteni. Arra kell törekedni a tanácsokkal karöltve, hogy az iskolából kikerülő fiatalok figyelmét a legfontosabb, — így az építő és a vasipar felé irányítsák. A járásoknál döntsék el ki kaphat iparengedélyt A helyi szükségletek fokozottabb ellátásáról — • •különös tekintettel a falvakra — szólott Kampf elvtárs. — A KIOSZ a tanácsokkal és a pártbizott- 'Ságokkal karöltve mindent megtesznek annak érdekében, hogy a helyi szükséget fokozottabb ellátását biztosítani tudja. Igen hasz- "ftcKftak bizonyultak az iparpolitikai megbeszélések, amiket ebben az időszak- - ban folytattak. Van azért egy-két kivétel, amit meg kell említenünk. így például kértük, hogy Nyírbátorban és Mátészalkán adjanak egy-egy iparengedélyt tetőfedőnek, mivel ezekre a községekben folyó építkezés miatt nagy szükség volna. Dombrádra pedig két ács részére kértünk iparengedélyt. A kérelmet felterjesztettük a magyei tanácson kérészül az Építésügyi Minisztériumhoz, ahol anélkül, hogy meggyőződtek volna arról, hogy szükség van-e ezekre az iparengedélyekre, egyszerűen elutasították a kérést. Ugyanezt tapasztaltuk a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium részéről is, aki Budapestről állapítja meg azt, hogy Dombrádon, vagy Mátészalkán szükség van-e egy-két fuvarosra. Mi azt javasoljuk, hogy a minisztériumok az iparengedélyek kiadásának jogkörét adják át a járási tanácsoknak, illetve szükség esetén a megyéhez, mert csak az tud hatékonyan és bürokráciamentesen intézkedni az ilyen ügyekben. Erélyesen vonják felelősségre a kontárokat Megyénkben igen nagyszámú kontár működik. Az utóbbi időben — különösen a pénzügyőrség bevonása után — a kontármunka felszámolása helyes mederben és jó ütemben halad. Nagyon fontos volna azonban az, hogy a büntetőszervek megfelelően ítéljék el a KIOSZ és Pénzügyőrség által feljelentett kontárokat. Még mostanában is megtörténik az, hogy mindösz- sze 100—200 forint pénzbírsággal sújtják azokat az egyéneket, akik ezreket harácsolnak össze. A kontárok erélyes megbüntetését követeli államunk érdeke, és a kisiparosok is. Megállapíthatjuk azt, hogy a becsületesen dolgozó kisiparosok sokkal több zaklatásnak vannak kitéve, mint a kontárok. Érdekes jelenség az is, hogy ha egy-egy kisiparos engedélyét bevonják, akkor tovább senki nem ellenőrzi, hogy folytatja-e a munkát, vagy sem. Példa erre Szabó Kálmán kisvár- dai asztalos, akitől egy éve vonták meg az iparengedélyt és még ma is rendszeresen dolgozik műhelyében. Ugyanígy engedély nélkül folytatják iparukat Nauner Ferenc mátészalkai, Valkó Pál, Éalogh Andor, Dankó József nyíregyházi kisiparosok.1 Ezekről a dolgokról mind a járási, mind a megyei tanács ipari osztályai tudnak, mégsem tesznek semmit felelősség- revonásuk, illetve büntetésük ügyében. Az a javaslatunk. hogy a tanácsok vizsgálják felül ezen személyek munkáját, és ha a helyi szükséglet ellátása úgy kívánja, akkor adják vissza ipar jogosítványukat, vagy ha erre nincs szükség, akkor járjanak el velük szemben a törvény szigorával. Kisiparosok utaztak az árvízsújtotta vidékre A Minisztertanács határozata óta egyre többet foglalkozott a KIOSZ az árvízsújtotta terület lakóinak megsegítésével. A pénz és anyagi segítségen kívül mind több azoknak a száma, akik résztkívánnak venni az árvíz által elpusztított községek helyreállításában. Eddig Kisvárdáról hárman, Nyírbátorból öten, Mátészalkáról tizenegyen, Vásárosnamélyból hatan jelentkeztek munkára, a nagyhalászi kisiparosok pedig már el is utaztak a helyreállítandó községekbe. (Folytatjuk.) ággá——————pmim ■■MiwwmniUMWB1 Az emberiesség szabályai ellen vétettek az illetékesek, amikor abronccsal zártáit el az ünnepi vásárra készülő Búza utcai részt a forgalomtól és semmilyen figyelmeztetőt nem helyeztek ott el. Ezért történhetett meg tegnapelőtt este, hegy Szikszai Miklós, a nyíregyházi földmíívesszövetkezet dolgozója balesetet szenvedett és ma a kórházban fekszik. A tény: augusztus 8-án este 21 óra tájban Szik- szál Miklós motorkerépáron haladt a Zsdánov utca felől a Búza-utca felé. A villanyfénynél észrevette, hogy abronccsal zárták el az utat a forgalom elől. Kikerülte az akadályt és a járdán hajtott be az utcára. A Szamuely-téren elvégezte dolgát és a Rákóczi-vica felé akart továbbhaladni, amiker az ott ki feszített abroncs súlyos sérüléseket okozott Szikszai Miklós nyakán. Azonnal az Erzsébet-kórházba szállították és elsősegélyben részesítették. Szikszai Miklós scriTése 20 napon túl gyógyul. A közrendészeti szervek — helyesen — azt bizonyítják, hogy a balesetet nagyban előidézte, hogy a motorkerékpáros szabálytalanul a járdán hajtott be az elzárt útvonalon. Az is mondják, hogy a KRESZ szabályai ellen nem vétett az, aki abroncsot feszített ki a két utca bejáratánál, mivel ezekhez közel városi viManylámpa ég. Ha így van — igaz. A KRESZ szabályai szerint valóban nem, de az emberiesség és a józan ész szabályai ellen vétett az, aki éles abronccsal, megvilágítás nélkül zárta le a Búza-utcát, s veszélyezteti embertársai életét! K. J. Kultércsoportjaink a begyűjtésért Nagy feladat hárul a rigmus brigádokra, melyek eddig csak szórványosan, vagy egyáltalán nem működtek. Most újjá kell szervezni és egy beadását teljesítő, vagy nagymeny- nyiségű terményt értékesítő dolgozó parasztot meg kell csasztuskával dicsérni és dolgozó társait hasonló tettekre buzdítani. Sok költeményünk tartalma az aratás és begyűjtés. Ezek szavalata is alkalmas, műsorok alkalmával. Helyes az is, ha önállóan a kultúrcsoport hozzá értő tagjai rövid elbeszéléseket írnak saját vagy a vendégszereplő község életéből a beg3'űjtés állásáról és mindezt egy műsorszámként elmondják szereplésük alkalmával. Azok a községek vagy vállalatok, ahol hangoshír- adó van, kérjék fel fmsz. és vállalataink kultúrmun- kásait, hogy a begyűjtés érdekében adjanak rövid műsort (színdarab, szavalat, rigmus stb.) a hangos híradóban. Szakszervezeti bizottságaink harcoljanak azért, hogy a lehetőségek szerint minden fmsz-nél legyen kultúrcsoport, kultúrbrigád, mely alkalmas egy-kétórás műsor előadására, községek, tsz-eknél történő vendégszereplésre. Érezzék át kultúrmunkásaink a begyűjtés jelentőségét és érezzék azt, hogy minden raktárba begyűjtött búzaszem az ő munkájuk közvetett gyümölcse is.j Felföldi István. {Folytatás a i. oldalról) ngk: jóllehet az ország védelmére hadba hívó parancs mindenüvé eljutott, „tudja , meg felséged, nálunk csak a keresztes nép volt és az egy Korogyi János” (a jpacsói bán). ötszáz év távolából sem rejthetjük el csodálatunkat e következetes célratörés, politikai tisztaság, soha meg nem nyugvás, meg nem alkuvás láttán. Kudarcok nem tántorították, vereségek nem szegték kedvét. Mikor Rigómező után nagy nehezen hazavergődik (két éves gondos szervezőmunkája oda, legjobb katonái elvesztek, a nagyúri atyafiságok tombolnák, rágalmakat koholnak), nem olyan rtagy a vereség, ahogy hírlik; újra seregét toboroz, támadni akar. Amikor Bizánc elestének hírére, az általános pánikban a király segítségért fordul hozzá, ' hogy kitaszítottságából, ellenfelei által rá rótt belső száműzetésből újra a hadak 'élére álljon, minden sérelmét félretéve jelentkezik, sereget szervez, indul Szerbia felé. Teljességgel hiányzik belőle a feudális nagyúrra oly jellemző partikuláris önzés, barbár korlátoltság, de »hiányzik a renaissance alakjait gyakran -Jellemző üres, hiú becsvágy, kalandorság. Önkényes szeszélyesség, az ezekkel járó kétes maffiák, cselszövések is. Valami -robosztus, kemény nyugodtság, céltudatosság árad ebből a „nagy szemű, komoly tekintetű“ férfiből — ahogy a kortársak látták. Az olyanféle kijelentések, mint: „inkább kész vagyok síromat a harcmezőn keresni, mint a gondjaimra bízott köznép pusztulását elnézni“ — az 6 szájából nem frázisként hangzottak el. Egy olyan korban, melynek feudális erkölcsében a birtokha rácsolás, leplezetlen, érőszakos önzés, a vagyon önkényes rablásokkal való terjesztése hallgatólagosan elfogadott, bevett szokás és életcél volt — meglepően tisztán emelkedik ki. Nem mintha teljesen mentes lett volna kora nagyúri erkölcsétől, erőszakos vagyongyarapításától. Szédületes méretű birtokszerzéseiben egyszer-másszor maga is élt vele. Nem mintha a jobbágyság kizsákmányolásában alapvetően más nézeteket vallott volna, mint a többi báró —, de szándékaiban, tetteiben, s az eredményekben mindez egészen másként jelentkezett. A magyar társadalom a XV. század derekán ért el oda, ahova a német a XIII. században: közel volt ahhoz, hogy egymástól függetlenül részt ártományokra bomoljon. A neves humanista, Aeneas Sylvius úgy látta a helyzetet az 1440-es években: „a magyar állam megrendült, összeomlott... részekre szakadozott, s a részek közt alig van kapcsolat“. Hunyadinak lehetősége lett volna (éppen neki. inkább, mint másoknak), hogy országos méltóságai birtokában, maid örökös grófi címe alapján tartományi méretű birtokait leszakítsa az állam testéről, állami jogokat uz urnái ion. Ehelyett a maga. közel ötödfél millió holdas országrészének jövedelméből hadsereget, zsoldosokat tartott (hadainak nagyobb részét mindig saját seregei alkották), várakat szerelt fel, egész életét az ellenség elleni harcokra áldozta és óriási erőfeszítéseket tett. hogy az állam egységét, az ország ..belső békéjét“ megőrizze. I.eveleiben sokszor nyomatékkai fejti ki. hogy a ..belső béke“, az ország be’sö rendje — s a rend. felforgató] elleni harc — a feltétele a haza ellenségei elleni küzdelemnek. Abban a gesztusban, ahogy a birodalmi hercegi címet visszadobta, hogy cserébe segélyhadakat, katonára való pénzt követeljen a oápától és az egész Nyugattól — korából fejjel kimagasló embert kell felismerni. Ezt az elvi következetességet, politikai tisztaságot csak egy Rákóczi, egy Kossuth mércéjével lehet mérni. Honnan merített erőt, hitet önként vállalt küldetéséhez? Honnan ez a már- már anakronisztikusnak ható. a kor feudális közerkölcsét messze túlszárnyaló egyéni, emberi tisztesség, szilárd felelősségérzet? Honnan ez a tisztánlátás a nemzet valódi érdekeit illetően, mely végig szembeállítja, nyílt vagy burkolt harcra készteti saját osztálya tagjaival, a két fronton való nehéz, bonyolult küzdelem feladatát róva rá? Honnan az a merészség, hogy megtette azt. amire egy nagybirtokos sem mert gondolni: fegyverbe hívta a parasztokat, akiket minden feudális úr gúnyolt, szidott, gyávának tartott, de akiktől mégis hideglelősen félt; honnan az a felismerés, hogy ez a jogtalan tömeg adott esetben életét is feláldozza földjéért, családjáért, házáért — hazájáért, melyből elvileg ki volt re- kesztve? A magyarázatot, Hunyadi tetteinek alapmotívumait szemléletében kell keresni. A középkorban az „ország“, „nemzet“, „haza“ szavakhoz, fogalmakhoz egészen más képzetek fűződtek, mint az újabb korban. A korai Árpádkortól a „regnum“ egyszerűen a király környezetét foglalta magába, a királyi tanács tagjait. Ez a szemlélet áthúzódott a XIV. századba, sőt, a XV. század első évtizedeibe. Az országtanács oklevelei még a század közepén is általában a tanácsba bejáratos, ott helyt foglaló bárókat veszik egyenlőnek az „országgal“, az „ország testével“, a köznemeseket is kirekesztik belőle. A „patria“, „natio“ jelentése valahol a „regnum“ körül fogható meg, legjobb esetben az „ország“ által kitöltött területre, tehát a nagy feudális birtokok összességére vonatkozott. A XIV. században gyakori az ilyen fordulat’: az állam a „magyar nemzet országa“, azaz a nagy- birtokosok, a nemzet, az „ország tagjai“ összességének hatalma. A korai századokban is felszínre bukó „nemzeti“ jelszavakban pusztán a feudális pártharcokban, frákcióalakulásokban megszületett idegen főtisztviselők elleni gyűlölet nyilvánul meg. A XIV. század végétől aztán kezd utat törni egy másik szemlélet, mely az „országba“ kezdi beleérteni az egész nemességet, mindenkit, aki az országgyűlésre hivatott megjelenni. Főleg az 1397. és 1435. katonai reformokat tárgyaló országgyűléseken fogalmazódik meg ez a gondolat. Az utóbbin pl. kimondják, hogy á, megjelent főpapok, bárók és nemesek „az erszág egész testét képviselvén“. távolmaradt osztályostársaik képében is beszélnek, tehát úgy tekinthető, mintha az „ország minden tagja“ megjelent volna. A „regnicola“, országlakos kifejezés alatt az egész nemesség értendő (a század derekán már formulává lesz: birtokokat csak hű „országlakosoknak“ lehet adományozni, a koronázás az „országlakosok“ akaratától függ stb.); a „haza hasznáért“ és hasonló fordulatok pedig szinonim értelemben fordulnak elő az ilyenekkel: „az országlakosok közjaváért“, a „nemzet hasznáért“. Mindez a rendiség kezdődő alakulásával függ ösz- sze, s majd Mátyás alatt, a köznemesség politikai előretörésével erős köznemesi politikai öntudatot hoz létre. Ez a XV. század mélyén ébredező szemlélet ekkor még sok tekintetben haladó — amennyiben Hunyadi János vagy Mátyás támogatásában jut érvényre —, bér tetteket, az ellenség ellen igen gyéren produkál. Ahogy erősödik, úgy torzul el a Jagello-korban. A később Werbőczy által teoretikusan megfogalmazott köznemesi „nacionalizmus“ (az egységes nemesség és jobbágyság keletkezéséről felállított elméletével, a „szittya ősökre“ apelláló öntudatával) a népet kezdettől fogva éppúgy kizárta hazafogalmából, mint a főúri szemlélet. A rákosi végzésekben az idegen uralkodók ellen tiltakozó „szittya nemzet“ (Werbőczy szavai) összetartó, meghatározó kritériumaként szerepel az „una eademque nobilitas“ „erkölcsei és szokásai“, azaz az „egész magyar nemzettel“ egyenlőnek vett nemesség közös hagyományai, gondolkodása. Ennek a korlátolt, barbár, a műveltséget tudatosan lenéző „hunszittya“ világnézetnek a kontúrjaiban bontakozó valódi nemzethez vajmi kevés köze volt. A köznemesség mellveregetésen, tömeges országgyűlési kardesörtetéseken, pártpolitikai demonstrációkon túl a fenyegető törökkel szemben éppoly keveset tett, mint a főurak., Nemesi felkelések alkalmával, amikori „az egész ország“ felkelését hirdették' meg a „haza védelmére“, otthon maradt,1 vagy igen gyenge erőket küldött, a XVI. század első évtizedeiben csakúgy, mint az 1430—50-es években. 1456-ban nem az „ország“ kelt fel. hanem az uralkodó fogalmak szerint „nemtelen és paraszti“ vagy „alacsony, hitvány, közönséges állapotú“ rétegek, az „országból“, „nemzetből“ kizárt elemek. (Folytatjuk.)
