Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-09 / 185. szám
1956 augusztus 9, csütörtök NÉPLAP 5 A „kicsi“ diósgyőr Nőm a mindenki által is- j mert borsodi iparvidékről r.van szó! Egy újfajta — ebben a formában új — cso- : kóládéról, a sokak által . kedvelt diósgyőrről. .. Nos, ez az édes kis csokoládé a napokban új formában, illetve terjedelemben látott napvilágot. Ne értse félre senki, nem lett nagyobb, sem édesebb, még . csak csokoládé tartalma . sem lett nagyobb. A terjedelme lett kisebb. Egyik ilyen „csokika“ — mert ezt a kis csokoládét becézni kell — jóval kisebb édes bátyjánál, az igazi diósgyőr- nél. Olyan ez, mint mikor valaki egy jóval nagyobb- szabású ruhát vesz fel és az ■ üresen lötyög rajta. így járt á mi diósgyőrünk is. Papírköntösének fele üresen, kitöltetlenül árválkodik. Aztán van más formája is. Akad olyan is az új szállítmányban, amelyiknek megvan ugyan a hossza, de rettentően lefogyott — nyilvánvalóan a mostoha bánásmód miatt. Ilyen féligkész, sovány és rövid, — de mindenesetre az eredetinél kisebb — cso- kikák láttak napvilágot a szerencsi csokoládégyárban, illetve kerültek árusításra a nyíregyházi cukrászdákban. önkéntelenül is arra gondol az ember; hol voltak a meo-sok, amikor ezek a csokoládék készültek? Vagy talán arra számítottak a csokoládégyáriak, hogy a fizika törvénye érvényesül ebben az esetben is? (Mármint az, hogy a melegben minden test kitágul.) Az igaz, hogy városunkban is felszökik a hőmérő higanyszála néha 30 fok fölé is, de a csokik maradtak a régiek, keskenyek, rövidek, a vásárlók pedig becsapva érzik magukat. Hiszen pénzükért csak fele értéket kapnak — és ez sehogy sincs rendjén. m Ki patronálja a gégényi Ady TSZ-t ? Igen helyes elgondolásként indult el annak idején állami és gazdasági szerveink részéről a ter- Tnelőszövetkezetek patro- nálása. Véleményem szerint azonban szervezetlenség és felületesség is bele- vegyült ebbe. Lássunk egy példát: A gégényi Ady .TSZ vezetőségének tudomása szerint a szövetkezetét a kisvárdai Járási Tanács vb. mezőgazdasági osztálya részéről Szabó Erzsébet agronómus, a kis- várdai MNB fiók részéről Oláh László hitelügyi előadó, a Demecseri Célgazdaság főkönyvelője (nevét nem tudjuk), a debreceni MNB főkönyvelője (nevét nem tudjuk), a MÉSZÖV I. felvásárlási osztályáról Weisz nevű elvtárs, valamint a gégényi földműves- .szövetkezet ügyvezetője, Móra elvtárs patronálja. 1 Ezeket az elvtársakat csak a tsz. vezetősége is- .meri, azaz névszerint ők se mindegyiket, de a tagság .még ennyit sem tud róluk. Milyen patronálásnak lehet ezt nevezni? És ha továbbmegyünk: megkérdezték-e ezek a patronálok akár egyetlen esetben is például a tsz. könyvelőjétől, hogy nincs-e valamilyen problémája mondjuk a negyedévi pénzügyi jelentésekkel kapcsolatban, ami bonyolultságánál fogva bizony eléggé komoly munkát kíván. Helyes lenne, ha ezek az elvtársak nagyobb felkészüléssel, valóban segíteni akarással mennének ki patronálásra. Igaz barátsággal megismerkednének a tagokkal, elbeszélgetnének velük és alkalomadtán meg is adnák a szükséges segítséget. Komonyi Ignác, a kisvárdai Járási Tanács dolgozója. Szabó-varró tanfolyam A József Attila művelődési ház esti szabó-varró tanfolyama beindult — néhány dolgozó még jelentkezhet a tanfolyamra. Egv mázsa mákgubó 90 (orint! Az országban s így természetesen megyénkben is évről-évre mind nagyobb területen történik a mák termelése, mivel a termelők felismerték ennek jövedelmezőségét. Köztudomású ugyanis, hogy pálA mákgubó is jó Az Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat megbízásából minden földművesszövetkezet köteles átvenni a termelők által felajánlott, 5 cm-es szárral begyűjtött mákgubót (még a férgeset is) mázsánként 90 forintos áron. Általában a múltban a máktermelők a mákgubót eltüzelték, szemétdombra dobták mint értéktelen anyagot. Sajnos azonban, — bár mind ritkább esetben — ilyesmi még mindig megtörténik. Pedig a mákgubó eltüzelése, megsemmisítése valóságos pazarlás, mert egy mázsa mákgubó árából mintegy három mázsa, a mákgubóétól sokkal magasabb kalória értékű szenet vásárolhat a termelő. Keltős haszon A teljesen beérett máktokban (gubóban) hatóanyagok, az úgynevezett ópium alkaloidák csaknem változatlan mennyiségben megtalálhatók. A rendesen beérett csörgő-száraz mákgubó legalább 0.2 százalékban morphint tártaidéul egy hold területen 2—300 kiló máktermás várható, ami igen kifizető áron .értékesíthető, S emellett az őszi kalászosoknak kedvező előveteménye: jó erőben levő talajt hagy vissza. áron értékesíthető máz, ami Kabay-féle eljárással a gubóból közvetlenül kinyerhető. Eddig a gyógyászatban fontos és nélkülözhetetlen gyógyszereket képezőópiumalkaloidákat külföldről voltunk kénytelenek behozni. Most már hazai nyersanyagból: mákgubóból is elő tudjuk azt állítani. Ennek pedig közgazdasági jelentősége igen nagy. A megyénkben lévő Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár évi 3—400 vagon mákgubót dolgoz fel. A gyár — elegendő nyersanyag biztosítása mellett — nemcsak a belföldi szükségletet látja el, hanem kész gyógyszereket exportál a világ minden tájára, amiért népgazdaságunk cserébe fontos nyersanyagokat kap. Tehát a máktermelő állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek, egyéni dolgozó parasztok ne dobják el, ne semmisítsék meg a mákgubót, hanem ajánlják fel azt átvételre a földművesszövetkezetnek. Ezzel nemcsak maguknak, hanem népgazdaságunknak is javára vannak. Azaz: kettős hasznot tesznek. Miért tétlenkedik a M0H0SZ tiszalöki aiapszervezetének vezetősége ? A MÖHOSZ tiszalöki alapszervezetének vezetősége is jól ismeri azt a határozatot, mely a MÖHOSZ feladatául tűzte ki, hogy tagjait nevelje szocialista hazafiságra, továbbra, hogy segítse a MÖHOSZ-tagok képzését, a honvédelem alapismereteinek elsajátításában. Mégis nem mutatkozik meg a tiszalöki alapszervezetnél, hogy a vezetőség eleget tesz a követelményeknek. A vezetőség hónapok óta nem tart ülést, ahol megbeszélnék a feladatokat. Gazdag Béla elvtárs, az alapszervezet elnöke arra hivatkozik, hogy a vezetőség tagjai nem hajlandók eljönni a gyűlésre, illetve segíteni a munkában. Csikós József és Hajdú Miklós elvtársak, vezetőségi tagok úgy vélekednek, hogy például a tagösszeírás nem a vezetőség feladata, hanem az aktíváké. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a tagok nincsenek megelégedve a vezetőséggel. Joggal vetik fel többen is, mint például Cs. Papp István elvtárs, hogy még csak a tagsági bélyeget sem kapja meg rendesen és nem kérik segítségét a szervezet munkájához. Csirmaz János MÖHOSZ járási elnök. Egy éve élüzem a nyíregyházi Pályafenntartási Főnökség örömmel és büszkeséggel tölt el mindannyiunkat az a tudat, hogy most már negyedszer nyertük el a kitüntető élüzem címet. Pontosan egy esztendővel ezelőtt lettünk először élüzem, azóta pedig rendszeresen, egymásután teljesítettük a feltételeket és nyertük el újból és óiból ezt a kitüntetést. Most, negyedszer gyűlünk össze, hogy a jól végzett munka örömét élvezzük. 25 pályamesteri szakasz 1200 dolgozója dolgozott szívvel- lélekkel negyedéven keresztül — mos immár negyedszer, — hogy újra és újra kitűzhessük az élüzem jelvényt. Ezalatt az idő alatt megjavult a munkaverseny, a munkafegyelem. Rendszeresen elsők lettünk. Ott voltunk, ahol a legnagyobb szükség volt munkánkra, segítettünk az árvízveszély elhárításában, közben idehaza sem állt meg munkánk. Arra törekedtünk, hogy eredményünk negyedévről, negyedévre jobb legyem Rendszeres szakmai és balesetvédelmi oktatásainkon keresztül elértük, hogy a mi mulasztásunkból nem volt baleset és mindig forgalombiztos volt pályánk; Sok kiemelkedő eredmény is született ez alatt az időszak alatt. Siklósi András előmunkás és há-! rom társa a szakma kiváló dolgozója címet viseli. Körei Miklós brigádja élenjár, a Iíovaljov-módszer alkalmazásában és .bemutatásában. A jó műszaki vezetők közül különösen kitűnik Kovács Gusztáv, Széli András, Képes Gyula, akik társaikkal együtt mindent megtesznek annak érdekében, hogy még jobb legyen munkánk. Pártszervezetünk és szak- szervezeti bizottságunk rendszeresen és jól látta el feladatát, — nem kis részük van abban, hogy egy év alatt már negyedszer tűzhetjük ki az élüzem jelvényt, Földi Béla üzemgazdász. Megjegyzés hét járási mezőgazdasági kiállításról Augusztus 5-én, vasárnap több járásban tartottak mezőgazdasági kiállítást. A 3 kiállítás közül 2 nem érte el azt a célkitűzést, amit az ilyen kiállításoknak szolgálniok kell. Nyírbátort megkésett sxervex.es. alacsony színvonal A járás reggel 9 órára hirdette ki a megnyitás idejét. 9 órakor még piszkos volt az udvar, úgyszintén a kiállításra vitt állatok is. De még 10 órakor is hordták a kellékeket. A növénytermelési pavilonok üresen ásítoztak. Koda osztályvezető elvtárs az utolsó pillanatokban kapkodott. Lehet, hogy ő nem ért rá idejében előkészíteni a szükségeseket, de éppen ez mutatja azt, hogy lebecsülte munkatársait és magát a kiállítás ügyét is. A hevenyészve összecsapott kiállítási anyag nem sokat nyújtott a látogatóknak. — Erre egy példa: A Nyiriu- gosi Állami Gazdaság kb,i 100 holdról kiválasztott 3; szál kukoricája mellett ezl a felírás díszelgett: „Ku-j kcrica”. Ez a környék dől-1 gozó parasztságának a le-i becsülését jelenti, hiszerv| nem tételezhető fel, hogy! azok nem ismerik a ’ kuko-j ricát. Ehelyett jobb let fii volna vázolni azt, hogy; mennyi átlagtermést vár-i nak és milyen agrotechni-j kai módszereket alkalmaz-; nak. Guides: itt is hajrával készültek a kiállításra A kiállítás helye szemetes, piszkos volt. Nem vonzotta a látogatókat, nem nevelte esztétikai érzéküket. A rendezésnek ez a; hibája csökkentette a kiállítás értékét. Kiss Lajosné propagandista; (Folytatás a 4. oldalról) ez meg micsoda! Ha oldalról esik rá a fény, fakó, barnásszőke a bajusza, ha meg szembe süt rá a nap, akkor koromfekete. Nézd már festi a bajuszát! Legalább is a bajusza tövében a bőrt. Biztosan gyufaszállal festi, mert nagyon kezdetleges munka. Most kezdek emlékezni: valahányszor valami ünnepélyen szónokolt. mindig feketébb volt a bajsza, mint máskor. Csakugyan. (Meddig beszél még, mikor lesz már vége, mikor?) Tói megjártuk egyszer. J Szakmai értekezletet tartottunk néhányon. Közülünk került ki az elnök, az előadó is. Eny óra múlva már az utolsó hozzászól- lisra válaszoltak éppen, mikor váratlanul belépett a szószátyár. Végünk van. Az elnök kétségbeesetten igyekezett berekeszteni az értekezletet, de már nem sikerült. — Ne menjenek még, kartársak, talán egypár szóval én is hozzászólhatnék, nemde? — ültetett le bennünket. M\ már tudtuk, hogy az egypár szó mit jelent. Ügy háromnegyed óra múlva, hozzászólása derekán kihívták a szószátyárt a teremből. Villámgyorsan kisurrantunk az ajtón. Igen ám, csakhogy a kabátunk bent volt az irodában. Ki hozza ki? Eh, menjünk be mind! A hosszú szó mestere éppen akkor búcsúzott látogatójától, ki az imént kihívta. — Hova szaladnak, kartársak? — kérdezte méltatlankodva. — Tudtommal még nem. fejeztem be a mondanivalómét; Talán megvárnák, míg befejezi az ember a hozzászólását! JVfem volt menekvés. Na1 ’ gyón lehangolódtunk. Egy jó fél óra múlva elszántan megindultunk az ajtó felé. A küszöbön, a folyosón, a lépcsőn még Vissza-vis*mrántott bennünket a hozzászólás egy- egy polipkarja. Volt gyűlés, amikor a szószátyár, fáradtnak látszott beszéd közben. Hidegrázásra panaszkodott. Mikor kiült, az arcunkra a rosszul titkolt reménykedés, megnyugtatott, hogy csak otthon, az ágyában szokta kilelni a hideg. Játszott velünk, mint macska az egérrel. Már a felettesei is féltek tőle. Hiszen nem volt az a kései vonat, amelyikről le ne maradtak volna. ha végigülték a beszédét. Egyszer azonban elvesztettük a türelmünket. Tisztelettel, de, határozottan megkértük egy gyűlés elején, hogy közölje a tervet: meddig fog tartani az ő be- sz'de, mennyi időt szánhatunk a hozzászólásokra, és mikor fejezzük be az egészet. Megbántottság nélkül, könnyed hangon közölte: — Két óra az én beszédem, egy óra a hozzászólás, még egy óra a teendők megbeszélése, összesen négy órai égre valami, amire támaszkodni lehet, most már tudjuk legalább, hogyan gazdálkodjunk az erőnkkel. Mindenki a vizeskancsó mellett álló irodai órára nézett. Kilenc órára kellett összegyűlnünk. Most tíz óra. Tizenkettő körül gyanút fogtunk. Lehetetlen, hogy délig befejezze. Szomorú tapasztalataink alapján tudtuk, hogy még csak bele sem melegedett igazán. Lestük a kis zöld óra mutatóját, le nem vettük róla a szemünket. Egyszerre felszabadultan, harsányan csicseregni kezdett a kis óra csengője. Berregett ész nélkül, abba kellett hagyni a beszédet. Jókedvűen néztünk körül, élveztük a tagadhatatlanul humoros helyzetet. Ki állította be a csengőt? Talpraesett ötlet volt, akárki csinálta! A szószátyár kifürkészhetetlen arccal elindult az óra felé. Meg fogja állítani a csengőt. Vajon mt lesz a megtorlás? Kezdtünk feszengeni. Tulajdonképpen, butaság volt az egész, nem lett volna szabad ezt megtenni vele. Szónokunk közben odaért, felnyúlt az óra mellé, és — töltött magának egy nagy pohár vizet a kanosából, fölhajtotta, kényelmesen visszasétált, s mintha mi sem történt volna, folytatta felüdülten a beszédet, a végnélküli locsipocsizást a szavak kihűlt fürdőlevé- ben. A csengő sikertelen vállalkozásunkra emlékeztetve, még csörrent egyet- kettőt, aztán elhallgatott. Aznap délután fél négykor szabadultunk a gyűlésről. Ez az ember lassan megöli hitünket a beszéd Kossuth Lajos-i fenségében. Hiszen itt következetesen diót törnek a királyi jogarral! Ö, milyen büntetést kellene kieszelni annak számára, aki ilyen lelkiismeretlenül visszaél a gondolatközlés legdrágább eszközével? Hogyan kellene megtanítani rá, hogy nagyon gondos felkészüléssel, roppant felelősséggel nyissa szóra a száját, aki a mi világunkban becsületes ember rekhez becsületesen akar beszélni! Szakítsa ki a hó-1 hér a nyelvét, mint a hajdani elítélteknek? Egyelőre még ne. De szedjétek össze egyszer minden üzemnek, Vállalatnak, szövetkezetnek az ilyen szó-százlábúit, eresz- szétek össze őket egy naprai hadd boldogítsák egymást. Tartsátok őket együtt, míg ki nem fogy belőlük a szó. Ha használt a gyógykezelés, küldjétek el őket lábadozni valami gyógyüdülőbe. Lehetőleg Lakomába.* I áthatja bárki, ragadós betegség ez. En is sokat fecsegtem a szószátyárról, sokkal többet, mint megérdemelte volna. Pedig még nem is mondtam meg, mi a legjellemzőbb tulajdonsága. Ha elolvassa ezt az írást, mibe fogadjunk,1 nem ismer magára! (B. Zs.) *) Ókori görög állam,} lakói a hagyomány szerint kevés szóval, velős tömörséggel (lakonikusan)1 beszéltek.
