Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-08 / 184. szám
1956 augusztus 8, szerda NÉPLAP 5 Levél az Állami Aruház vezetőségéhez Panaszos levelet kaptunk a nyíregyházi Állami Áruház több dolgozójától. Az egyik osztályon dolgozó lányok és asszonyok panaszkodtak osztályvezetőjükre, M. kartársra. Mikor a panaszt kivizsgáltuk S. J.-né és H.-né is, de még mások is, elkeseredetten mondták el, hogy az osztályvezető durva hangon beszél velük, embertelenül bánik az osztályon dolgozó asszonyokkal és lányokkal. Előfordul gyakran, hogy a vásárló közönség szemeláttára és füle-hallattára rájuk káromkodik, fajtalan, goromba szavakkal illeti őket, becsméreli munkájukat. Több dolgozóval beszéltünk az áruházban, s közülük sokan alátámasztották a panaszosok állításait. M. kartárs osztályvezetőt ideges, hirtelen embernek ismerik. Igaz, hogy felelősségteljes, jó szervező munkára van szükség az osztályon, de ezt nem basáskodással kell biztosítani. Rossz fényt vett az áruházra, ha az ott dolgozó elvtársnök közül némelyik nap mint nap szomorú arccal, kedvetlenül dolgozik és nem egy esetben könnyes szemmel megy haza. Az osztályvezető nem tűr bíráló szót, neki útjában áll az, aki meg meri mondani a maguk igazát. így történik meg, hogy a szót emelő dolgozó nőnek hamar „kifelé áll a rúdja” az áruházból. Minderről többször is szó volt már, — legutóbb a termelési értekezleten. Azóta is több dolgozóval beszéltünk és feltűnt, hogy félnek nyilatkozni és egyesek attól tartanak, hogy .ha nyilatkoznak, el- bocsájtják őket. Azt tapasztaltuk, hogy a vezetőség a dolgozók rovására nagyon összetart, mikor a hibák elkendőzéséről van szó. Az igazgató elvtárs jelenlegi helyettese például nem volt hajlandó ebben az ügyben egy osztályértekezletet összehívni. Csakis az igazgató jelenlétében tárgyal erről a kérdésről és neki szent meggyőződése, hogy a szóban lévő osztály dolgozóinak egyáltalán nem lehet okuk panaszra, s egyébként is úgysem lehet igazuk. Jó lenne, ha az áruház vezetői egy kicisit gondolkoznának, az egyszerű kiszolgálók eszével és éreznének a dolgozó lányok és asszonyok szívével. Vagy úgy gondolják: szóra sem érdemes az ilyen ügy? Reméljük, hogy ez a levél jobb belátásra bírja az illetékes áruházi vezetőket és ezután jobban fognak őrködni az áruház dolgozóinak jó kedve, jó munkája, valamint az áruház jó hírneve felett. (O. A.) Hz előlegből biztosítva van az egész évi kenyér Az idén gazdagon fizetett a kalászos a hermán- szegi Béke Termelőszövetkezetben. Voltak olyan ősziárpa táblák, amelyek 22 mázsát fizettek. Átlagban 17.40 mázsa őszi árpa termett holdanként. Búzából — dacára a dűlt termény aratásából adódó magasabb szemveszteségnek — 13.52 mázsa volt az átlag. A cséplés befejezése után rendeztük tartozásunkat s kiosztottuk a kenyér és takarmánygabona előleget. Búzából 3.5 kilót, árpából 1 kilót osztottunk munkaegységenként. Idős Badar Imre például 20.40 mázsa búzát, 5.71 mázsa árpát kapott előlegként. De ugyanígy kapott Simái Dániel, Horváth Ferenc és sokan mások. El is határozták a tagok, hogy a többi kenyérgabonát eladják áz államnak. Nem feledkeztünk meg az aratás-cséplés alatt a többi munkáról sem. Jó minőségben takarítottuk be a szálastakarmányok második kaszálását, elvégeztük a gazoló kapálásokat s a tervezett másodvetés mellett még a tagok háztáji állat- állománya részére is vetettünk takarmányfélét. Az idén felépítettünk egy 200 férőhelyes szabad sertésszállást. Ez elég sok bosszúságot okoz, mert már két hónapja várjuk a cementet és a palát a jánk- majtisi Tüzép telepről, de eddig semmit sem kaptunk. Mivel nem vagyunk bő- viben a földnek, elhatároztuk, hogy segéd és kisegítő üzemágakat létesítünk. 1956-ban saját erőből vásároltunk egy gépfűrészt, amit a darálóval együtt saját traktorunk hajt meg. Ezenkívül beszereztünk egy pálinkafőző felszerelést, helyiséget is építettünk hozzá s ősszel szeretnénk megkezdeni az üzemeltetését. Elhatároztuk, hogy vásárolunk egy univerzál traktort s így 2—3 lófogatot hagyunk meg, az eladott lovak helyett pedig jól tejelő teheneket vásárolunk. A tehén több hasznot hoz, mint a ló és a trágyát is biztosítja, Simái András TSZ-elnök. Jól dolgoznak a nyírparasznyai DISZ-fiatalok Hatodszor ólitzem a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalat A Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói az alábbi táviratot kapták a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete Elnökségétől: „Szeretettel üdvözöljük a vállalat dolgozóit és vezetőit abból az alkalomból, hogy az 1956. második negyedévi jó munkájukkal elnyerték az élüzem címet. A Szabolcs-Szatmár megyei Nyomda dolgozóinak további sikereket kívánunk.“ Ifjúságunk nemcsak a szórakozásban, hanem a munkában is összekovácso- lódott. Nagyban hozzájárult a fiatalság ahhoz, hogy az aratást 6 nap alatt befejezték a községben. A be- hordási kaláka mozgalomban is élenjártak s ennek köszönhető, hogy idejében megkezdődött a cséplés. — Mindkét cséplő-munkacsapat zömét díszislák alkotják. Átlag 140—150 mázsa terményt csépelnek naponta. Már szombaton megnyerték az idősebbeket a vasárnapi cséplésre s az egyik csapat ezen a napon 165 mázsást csépelt el a tsz. szérűjén. A cséplés közvetlen befejezés előtt áll a községben, — a tsz- ben már befejeződött — s a fiatalok készülnek a többi községbe, hogy ott is segítsenek minél előbb zsákba tenni a gabonát. Drabik Sándor DISZ-titkár. Látogatás vendéglátóipari berkekben Kevesebb rumot isznak — nőtt a borfogyasztás Tiszalökön, a földművesszövetkezet 3. számú vegyesboltjában, a rendelet utáni napokban sokan érdeklődtek, hogy mennyivel lett magasabb a pálinka ára.. A felemelt áru italokat sokkal kevesebben vásárolják meg és a régi égetett italfogyasztás mintegy 70 80 százalékkal csökkent. Ugyancsak hasonló a tapasztalat több más községben is. Megcsappant a rumforgalom Nyíregyházán, városunkban a Vendéglátóipari Vállalat forgalma is nagyon „megcsappant“ ezen a téren. Az üzletekből, cukrászdákból érkező jelentések azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány határozat elérte célját: lényegesen — a réginek mintegy 25—30 százaléka — kevesebben fogyasztják az egészségre ártalmas italokat. Örvendetesen csökkent az árrendezés következtében a részeg emberek száma. Sokkal kevesebbet — szinte egyáltalán nem látni italos embereket az utcán, a rendőrségnek és kórházaknak is kevesebb lett a dolguk. Többen fogyasztják az egészségre nem olyan ártalmas bort. Az olcsóbb, jobb minőségű borok fogyasztása egyik napról a másikra megnőtt. A rendelet tehát elérte célját. Esti menü, vagy kisadag ? — Zenés vacsora — Eltűnt az olcsó bor? Vannak azonban bíráló megjegyzések is. A közelmúltban leszállították az éttermek menü árait is. 7—8—9 forintos árakért a nyíregyházi éttermek igen jó minőségű és ízletes ebédmenüt szolgálnak fel. Idáig nem is volna semmi hiba. A baj ott kezdődik, hogy csak délben adnak menüt, este nem. Több panasz érkezett különösen azok részéről, akik egész napon át vidéken dolgoznak és este szeretnének „ebédelni“; A panaszok ügyében kér-, dést intéztünk a Megyei) Tanács kereskedelmi osztá-l lyához, ahonnan igen érdekes választ kaptunk. „Nyíregyháza kísérleti nyúl. — mondja Dankó elvtárs, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának kereskedelmi osztályán. Rögtön mégis magyarázza, hogy miért. — A Belkereskedelmi minisztérium vendéglői főosztálya „kísérleti nyúl“ — ként Nyíregyháza és Pécs városában eltörölte az esti menüt és helyette, mint .újítást“ bevezette a „kis adagot“. Az újítással szemben nem volna kifogásunk, ha a dolgozók érdekeit szolgálnák, de pontosan az ellenkezője történik. Egy menü ára, mint már írtuk 7—8—9 forint, aszerint, hogy hanyad-osztályú a vendéglő. Az esti kisadag „(ÜLúkűl&k mindenkit..!’ 'Több mint egy hete, hogy a nyíregyházi állomásról nagy csoportokban indultak el az úttörők *Balatonra, Csillebércre és más úttörő táborokba. Balatonra 200 pajtás ment. Csillebércre minden turnusban 40 fiatal megy. A gyerekek a jó tanulásért, példás magaviseletükért kapják ajándékukat, ezt az élménnyel gazdag két hetet. A csillebérci nagy táborról fennállása óta szinte naponta írnak riportokat, tudósításokat. Sokan megírták már, hogy milyen jól érzik itt magukat a gyerekek. Hogy milyen szép itt az erdő közepén ez a sátorváros. Megírták azt is, hogy ez altáborokban mindenütt példás rend uralkodik és azt is, hogy a gyerekek milyen gazdag élményekkel térnek haza. Fényképek százai jelentek meg már s bemutatták a táborban üdülő gyermekek életét. Nehéz hát a riporter dolga, hiszen szeretne újat adni s az egy ilyen helyről nagyon nehéz. Bocsássák meg nekem, hogy személyes dolgaimat is belekeverem ebbe a kis cikkbe. A mikor beléptem a tá1 bor kapuján, egy kicsit féltem. Féltem a példás rendtől, amely bizonyos katonai fegyelmet vonhat maga után, ez pedig túlkorai lenne. A táborban tényleg nagyszerű rend uralkodik, tisztaság, ízlésesség jellemzi a sátrakat is. Az ágyak katonásan, kisimítva, egyenes vonalban vannak. De kis gazdáik nem pattogó kis katonák, hanem gyerekek. Ezt nagyon jó volt látni, s tudni azt, hogy nem is követelik tőlük, hogy vezényszóra tegyenek mindent. Sokkal inkább az emberség, a gyerek szeretet jellemzi a tábort. Szabolcsiakat kerestem, kedves kis ismerős ismeretleneket a Szabadság altá- borban a. fiúk között, a Szorgalom altáborban a lányok között. A 12—13 évet gyerkőcök, a tábor egyenruhájában nagyon egyformák, csak beszédük íze, za- mata árulja el, hogy az ország minden tájékáról vannak itt. Vas megyeiek, zalaiak, hajdúiak és szabolcsiak sereglenek a pingpong asztal körül, a sátrak oldalánál és az ebédlő tájékán. Az ebéd utáni csendes pihenő idején kerestük meg Bányai Sándor nyíregyházi tanítót (itt altáborvezető) és Juhász Magda rohodi tanítónőt (itt nevelő). Segítségükkel összeszedtük a szabolcsiak egy részét. A gyerekek tele vannak élménnyel, minden nap valami újat ad, de ez még csak új, és nem raktározódott el náluk. Ezért hát nehezen tudnak válogatni. Hogy melyik a legkedvesebb élményük? Ezt megmondani egyik sem tudta. Inkább azon törték kis kobakjukat, hogy mit üzenjenek haza. Juhász Katalin nyírpazonyi kislány arra kért. hogy mondjam meg, küldjenek neki pénzt, vagy 20 forintot. A nevelő közbeszólt: — Hiszen még van tíz forintod. — Igen, de anyukámnak akarok ajándékot venni rajta. Máthé Ilona nyirmadni kislány sok levelet vár. Jó itt lenni. — mondja — sokat mesél, majd ha hazamegy. Nemcsak otthon, hanem az iskolás társainak is S lelkemre kötötte még, hogy el ne felejtsem: — Csókol mindenkit. A fiúk még nehe- zebben beszélnek. De aztán amikor belemelegszenek, elmondják, hogyan ijedt meg az őrségen egyik társuk a sündisznótól. — De kár, hogy nem szabolcsival történt, — sopánkodtam akkor, s bizony most is sajnálom. De hát még megeshet azzal is. Kiss Lajostól (nyíregyházi pajtás), amikor megkérdeztük, milyen foglalkozás tetszik legjobban, számol ujján és így kezdte: — Hát először is az evés, utána minden más szakkör. Bajnai Sándornálz (szamossályi pajtás) a modellező szakkör a kedvence. Itt ül mellettük még Balogh László Vásárosna- ményból, Fekszi Miklós Nagygécről, Vezse Bertalan Tiszaszalkáról. Beszélnek az esti kirándulásról, amikor a János-hegyről megnézték a kivilágított Budapestet, az esténkénti zakatolásról, — mert itt is a legkedvesebb szórakozás ez. — A bábszakkörről, ahol szintén egy szabolcsi: Cseki Júlia gacsályi tanítónő a vezető. Egymás szavába vágva folyik most már a beszélgetés, néha egy-egy közös emléknél felcsattan a harsány nevetés is. j\égy órakor az uzsonna- ' után a kultúrver senyre készülnek a fiatalok. Először csak rajok szerint, szavalnak, énekelnek egymásnak. Ezt a foglalkozást is egy kis félelemmel vártam meg. Szomorú tapasztalataim voltak már az iskolai énekoktatásról. S ezek jutottak most eszembe. De itt sajnos, nem sikerült kellemesen csalódnom. A közös éneklés, — ez a legszebb kollektív szórakozás — bizony nagyon gyengén megy. Nemcsak azért mert kevés dalt tudnak a fiatalok, hanem mert a rajvezetők sem tudnak sokkal többet. így aztán ezek a kultúrfoglalkozások kicsit laposak. Nem villa- nyozzák fel a gyerekeket. Akik pedig olyan szívesen énekelnének kánont is. és mellette sok-sok népdalt, ha több lenne az iskolai örökség és a tábor vezetés részéről a felkészülés. A szépérzés fejlesztése talán legkönnyebben, leghatásosabban a dalokon keresztül történhetne, ezért kellene erre az úttörőtábor tanulságát levonva itthon a következő tanévben sokkal nagyobb gondot fordítani. A táborokban résztvett ^ fiatalok gazdag élményekkel térnek haza. Fogékony lelkűknek feltétlenül szükség van az ilyen nagyszerű nyaraltatásokra. Egész évben ezek a fiatalok szívesen beszélnek majd a többieknek az itt szerzett tapasztalatokról, élményekről. Ha az úttörővezetők jól fel tudják ezt használni, színesíteni fogja az úttörő munkát. H. Sz. J. pedig 10-töl 13 forint. Lényeges a különbség. A me-' nü három fogásból áll: leves, sült és tészta és cask 7 vagy 8 forint. Ezzel szemben a kis-adag egyféle ételből áll és sokkal drágább. Tehát jogosan kifogásolják a dolgozók. Ez az egyik panaszunk. fl zenedíj A másik az, hogy minden étteremben, vagy vendéglőben az étkezési árakhoz este hozzászámítanak 12 százalékos zenedíjat. Ez ellen nincs kifogásuk a vendégeknek. — De van kifogásuk azoknak, akik mindössze 15 percre mennek be, hogy vacsorájukat elfogyasszák. Ezek az esti vendégek nem a zenéért mennek, hanem a vacsoráért. Az volna a javaslatunk, hogy a Vendéglátó Vállalat Nyíregyházán jelöljön ki egy vendéglőt, ahol nincs zene, — legyen az csak vacsorázó hely, de 12 százalék nélkül. Néhány szó még a bér- árak leszállításáról... Kormányzatunk leszállította a borok árát is. Ez mégis történt a Borforgalmi Vállalatnál. De hogyan történik ez egyes vendéglőkben? Azt is megmondjuk: papíron! Van 8.80 forintos bor is, csak éppen nem lehet kapni az éttermekben. A nyíregyházi Kossuth étterem például a tegnapi napon is literes kimért borért 23 forint 70 fillért számított fel. Olcsóbb nem volt. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a vendéglők tervteljesítése sok-) kai könnyebb, ha csak drága borokat szolgálunk félj De a dolgozók becsapva érzik magukat. Ha van olcsó bor akkor legyen is mindenütt vagy zenével vagy anélkül... de legyen. Ezekre a hiányosságokra^ panaszokra szeretnénk felhívni a vendéglátóipar figyelmét, de elsősorban a Megyei Tanács végrehajtó^ bizottsága kereskeldemi osztályának figyelmét. Farkas Pát,
