Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-05 / 182. szám
2 NÉPLAP 1956 augusztus 5, vasárnap Munkavédelmi előírások mulasztása miatt — pénzbírság, büntető eljárás A dolgozók, egészséges és biztonságos munkakörülményeinek állandó javítására államunk évről-évre nagy összegeket bocsájt a vállalatok rendelkezésére.' Ezentúl törvényes rendelkezésekkel és óvórendszabályok kiadásával szabályozza a biztonságos munka feltételeit. Ennek ellenőrzése a szakszervezetekre hárul. — Kétségtelen, hogy megtisztelő és komoly feladat ez, aminek betartását dolgozóink érdeke követeli. Megyénkben ez év első' felében a szakszervezetek megyei tanácsának munka- védelmi félügyelője több vállalati igazgatót és vezetőt bírságolt meg a munkavédelmi előírások elmulasztása miatt.- így: a megyei építőipari vállalat, a ven- déglátóipari vállalat, a Naayvarsányi Gépállomás, a Malomszerelő Vállalat, o Nyírtelek! Állami Gazdaság, a tiszadobi gyermekotthon, a mcziüzepii vállalat, a mezőgazdasági gépjavító vállalat, valamint a Nyír- bogdányi Állami Gazdaság igazgatóit. • Megbüntette ezenkívül a tiszavasvári téglagyár vezetőjét, az állatforgalmi vállalat ófehértói telepének vezetőjét és a TITÄSZ nyíregyházi üzlet- igazgatóságának munkaügyi előadóját. Az előírások elmulasztása miatt feljelentést kellett tenni a Mátészalkai Gépállomás, a Nyírbátori Gépállomás, a XIII. Autójavító Vállalat, a Nagyecsedi Gép. állomás, az Építőanyagipari vállalat, és a Hajdúmegyei Téglagyári Egyesülés igazgatói, valamint Nagy István nyírbátori asztalos ellen. Kétségtelen, hogy ezeket a szigorú intézkedéseket megkövetelik a dolgozók érdekei. Meg kell ■ állapítani azonban azt is, hogy a vállalatok igazgatói és vezetői egyre kevesbbé szolgálnak rá a büntető eljárásokra és egyre következetesebben alkalmazzák a törvényes rendelkezéseket és előírásokat az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtésére. Varga Endre munkavédelmi felügyelő. Vizsgásnak a fiatal traktoros gépészek Az MTH 110. számú Tanuló Intézetének 160 traktoros-gépész hallgatója van. Ezek a gépállomási, .termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztfiatalok egy éven keresztül képezik magukat, hogy jobban helytálljanak a termelésben, mint eddig, hogy szakmunkás bizonyítványukra, amit a tanfolyam elvégzése után kapnak, ne hozzanak szégyent akkor, amikor felülnek a traktorra, kombájnra, vagy egyéb mező- gazdasági gépre. Eddig tanulmányi eredményeik, a gyakorlatban szerzett tapasztalataik azt mutatják, hogy államunk nem hiába taníttatta őket s elméleti és gyakorlati oktatóik is szép eredményét láthatják munkájuknak. Már a tavaszi gyakorlati munkák folyamán különösen a négyzetes kukoricavetések alkalmával sok dicsérő és köszönő tevéiét kapott az intézet vezetősége, több termelőszövetkezettől a tanulók jó munkájának elismeréseként. A vetés és főbb gépi növényápolási munkák utáni teendők körül a nagy erőpróba az aratás volt. A kombájnaratás végzésekor a gép vezetését, a gépi munka minőségét, a szemveszteség mennyiségét, a szalma ka- zalozás-gyűjtés technikáját tanulmányozták. Ezzel az oktató jellegű munkával az egyik kombájn a Manda-bokori Szabadság TSZ-nek 83, a nyíregyházi Ságvári TSZ-nek 13 hold gabonáját vágta le. Emellett a Debreceni Dohánybeváltó Vállalat hajdudo- rogi gazdaságában 48 holdról takarítottak be terményt. 1321 mázsa termény betakarításával kombájnaratási tervüket 111 százalékra teljesítették. Különösen kivált szorgalmával a Jámbor József oktatómester mellé beosztott csoport. Szeptemberben hagyják el a hallgatók az intézetet. Most kezdődnek a vizsgák, amelyeken számot adnak eddigi tudásukról. Az olyan fiatalok, mint Törőcsik Miklós, Kohut Ferenc, vagy Nagy Imre — s ilyenek szép számmal vannak —, akik egész éven keresztül szorgalmasan dolgoztak, tanultak, bátran mennek vissza a gépállomásokra, a községekbe, hogy elősegítsék a termelőszövetkezetek, az egyénileg termelők munkáját. épít a tiszavasvári löldniíivesszovetkezel Szállodát, Raktárt és I Tüzép telepet 1 Élénk munka folyik a tiszavasvári földművesszövetkezetben. A tagsk jó munkájának eredményeként ebben az esztendőben saját erőből, valamint a hitelkeret felhasználásával közel két millió forint értékben építkeznek. Legjelentősebb ezek közül a szálloda és étterem építése. Ezt teljesen szövetkezeti pénzből építik. Az egyemeletes épületet a szövetkezet építő brigádja építi — és egy millió forintot fordítanak rá ebben az évben és a következő esztendőben. Nyolc vendégszobát terveznek az épületben, 120 személyes éttermet, modern konyhát, az előkészítő helyiségekkel együtt. Az építést már megkezdték és jövő év decemberére tervezik a befejezést. Beruházási hitelből építették a felvásárlási és bútorraktárt. Itt mintegy 20.000 forintot használtak fel saját pénzükből, a többi 120.000-et pedig két év alatt fizetik vissza. Az épület már befejezéshez közeledik — a tetőt csinálják és rövidesen átadhatják rendeltetésének. Tervbe vette a szövetkezet egy tüzép telep építését is. Eddig ezt nélkülözték a községben, most 180.000 forintos beruházással — önköltségcsökkenté-' si hitelből — fogják meg-t kezdeni az építést. Tervezik, hogy a felépülő telepen cserepet is gyártanak majd, ami ezen a téren! megjavítja a község ellá-! tását. Családi ünnepség a Nyírségi állami Erdőgazdaság baktalórántházi erdészetében Az elmúlt napokban kedves „családi“ ünnepség zajlott lé a Nyírségi Állami Erdőgazdaság baktalórántházi erdészetében. Néhány dolgozónak adták át az „Élenjáró dolgozó“ oklevelet. Négy fogatos: Ruda József, Jánvári György, Simon Péter, Nagy Gábor — valamint öt rakodómunkás: Renkó Béla, Jánvári Károly, Bacsó Pál, Gonda Péter, Németh Imre kapták1 meg a kitüntetést. Hárem hónapon keresztül sikeresen teljesítették a sztaha-; novista szintet: a fogatosok, egymást segítve rakodnak a kocsikra, gondos ápolással jó kondícióban tartják a1 lovakat s jól kihasználják! a munkaidőt. A baktai erdészet dolgozói most új sikerek elérésén dolgoznak. Mielőbb szüntessék meg a még meglévő hiányosságot a vajai ímsz-nél A több, mint 10 éves vajai földművesszövetkezet megalakulásakor csupán a 24 mázsa búza holdanként egy 10 holdas táblán A gégényi Ady Endre Termelőszövetkezet is abban a korban van, mint nagyon sok tsz: ez az év az igazi változás esztendeje; a tsz-demokráciában, a termelésben, a terméseredmények felfelé ívelésében. 260 holdas kalászos területükön 5 nap alatt * fejezték be az aratást. A jókedvet, a munkalendületet a szép terméskilátás biztosította. A cséplést a tsz. tagjai végzik .így legalább 200 mázsával több terményt osztanak. Közben szervezetten folyik a kukorica gazoló kapálása és a híres gégényi káposzta ápolása is. A cséplés folyamán a tsz-ben az egyik 10 holdas tábláról 242 mázsa búzát takarítottak be, amit méltán megcsodáltak a község lakosai. A cséplés további eredményei azt mutatják, hogy búzából 16, rozsból {>edig 13 mázsás átlagot érnek el a termelőszövetkezet tagjai. volt „Hangya” kis boltját és korcsmáját vette át, hogy megkezdje a dolgozók érdekében való működését. Ez a bolt ma már 1,200.000 forint értékű árukészlettel rendel^ kező kisáruházzá fejlődött. Ezenkívül 9 vegyes bolt, 4 iltalbolt, egy húsbolt, egy Tüzép-telep és a felvásárlási üzemágak, valamint az olajcsere-telep tartozik a1 földművesszövetkezethez. Hiányosság a földműves-f szövetkezet működésében még az, hogy Tüzép-telepén nincs rendszeresen áru. Gondoskodjanak tehát arról az illetékesek, hogy, ez a hiányosság is minél hamarabb megszűnjék. Kovács Endre Nyírbátor. Emberekhez emberséges szó kell ! Czamosbecsen is akadtak 1948 őszén olyanok, akik azt mondták; mire Jó ez a szövetkezés. De tíz család mégis csak megalakította a földművesszövetkezet keretén belül a földbérlő csoportot. S ezeknek a szövetkezőknek 26 hold gyümölcsösön kívül csupán jóra törekvő szándékuk és reménykedésük volt a legnagyobb érték, amivel a következő évben már mint a Dózsa Termelőszövetkezet tagjai indultak tovább. Hová értek azóta? Sok-sok mondatra szaporodna mindazt felsorolni, hogy a 42 család 73 tagjának mennyi és milyen művelésű közös birtoka, mennyi és milyen fajtájú közös állatállománya, gazdasági felszerelése, épülete, üzeme van hatalmas érték képviseletében. Mindentől jobban példáz talán a tagok élete. Dápolti Ferenc, a tsz juhásza új házat épít. A készülő szép, nagy hajlékon már rajta a palás-tető. Az érdeklődőnek megelégedett mosollyal magyarázza az új ház gazdája: „Itt felül, szemmel a kövesútra tesz a két szoba. Ebbe Is, a másikba is az ablakok melle konek- tort szereltetek a rádiónak, meg olvasó lámpának. Úgy rendezkedik be az asz- szony, ahogy neki tetszik. De akárki elhiheti, hogy ebben az építkezésben egy fillér adósság se lesz.“ íme egy példa a szövetkezeti családokéból. Rápolti Ferenc így é.pítkezik többed- lAagával, mások meg már utána vannak s egyébképpen fordítják javukra á közös munkából származó hasznot. Ez pedig rém akármilyen, mert a szövetkezet megalakulása óta 40 forintnál még minden esztendőben több jutott egy munkaegységre. érthetetlennek tűnik tehát 1956. augusztus elsejének délidejében, bogy a szövetkezeti irodában miért recs- csen oly indulatos keménységgel a Póti Endre hangja: — Igen, kilépek! — De miért? Azt mond meg!? — tárja szét két karját Rápolti Ignác, a tsz elnöke. Póti Endre barna arcát pillanatnyi Ideig ráncba húzza a töprengés, de amikor a heves indulat ismét kilöki belőle a szót, továbbra is ott van abban az előbbi keménység: — Hogy miért, felelősségre nem vonhatói érte. Ez az én dolgom. Többet nem mondok,, hiába kérdezel. És valóban nem mond. Se az elnöknek, se másnak. Pedig felgerjedésének okának kell lenni. Hiszen a szövetkezeti gazdálkodásban van benne immár a könnyebb ma és a még jobb holnap. Ezt eldobni, erről lemondani nem lehet akárhogy. Ugyan ki tud, ki akar ellene tenni saját boldogulásának?! II a Póti Endre magába zárja a „tit11 kot“, nyilván a tagok értilt az okot és tudnak róla. Dióverő István például eltéppen fejti ki véleményét: — Nem mond itt senki ellene a szövetkezetnek. Mert jó az, biztosan van benne az ember. Dolga után megvan a becsületes keresete. De a vezetés, az még sántításban van. Nem azt mondom én, hogy Rápolti Ignác, az elnök rossz vezető. A gazdasági vonalat jól érti, jól igyekszik csinálni. A tennivalókat is rendesen előadja a tagságnak. Hanem a végrehajtásnál, a munkánál nem éppen úgy beszél az emberekkel, ahogy keltene. Kiabál. Káromkodik ... Szóval durva hangot használ. A tagság többször szemére vetette ezt már, amire fogadta, hogy megváltozik. Mert olyan is tud lenni némelyszer, hogyha kérnék tőle az ingét, odaadná magáról. De a fogadalma mindig csak ideig-óráig tart, utána megint káromkodik. Az ilyen pedig csúnya dolog, bántja az embert. Oápolti Ferenc szerint az a még meglévő legnagyobb hiba a szövetkezetben, hogy az elnök nagyon érezheti, hogy elnök. — Én nem szoktam ferdíteni a dolgokat — mondja idős Varga Lajos. — Kell az, hogy erős kezű legyen az elnök. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, ellenőrizze a dolgokat. Megcsinálja ezt Ignác, a mi elnökünk, de közben elragadtatja magát, ami bizony nem esik jól egyik- nek-másiknak. Mikor kivel van így. Vizinger Mihály, a tsz párttitkára: — A szövetkezet vezetése általában rendjén megy. Ebben már jó irányba vagyunk. Rendszeresen megtartjuk mind az igazgatósági, mind a rendes közgyűlést. Az elnök minden esetben ismerteti a helyzetet, tennivalókat. A tagság hozzászól, javasol, indítványoz, de nem marad el a bírálat sem. Ilyenformán nem szenved csorbát a szövetkezeti demokrácia. Az elnök a maga akaratából nem igen csinál semmi fontosabb dolgot. Hanem a rossz aztán még mindig abban van, ahogy a dolgok vitelében a tagság között jár. Nem egyszer a legkissebbért mindjárt az istennel kezdi. Persze, van aki elhallgatja a csúnya, goromba beszédét, van aki visszamondja. Póti Endre is ilyen. És azt hiszem, ebben van annak az oka, hogy kiakar lépni. Meg olyas valami gondolattal foglalkozik, hogy a közös gyümölcsösből egy sor fát kér valami kárpótlási kifogással. Erről lehet vitatkozni vele': jár-e vagy nem jár. De szép szóval, higgadtan. Mint arról is: ne hamarkodja el, jól gondolja meg a szándékot, hiszen egyénileg úgy sem bírja tartani családja számára azt a megélhetési színvonalat, amilyet innen biztosíthat. De mindehhez az kellene, hogy Rápolti Ignác elvtárs, az elnök végre már ne csak elhallgatná a modoréi kifogásoló bírálatokat, necsak fogadkozna, hogy tud ő máskép is beszélni, hanem valóban tegye meg. Több éves elnöksége után nagyon ideie lenne ennek. A pártszervezet és én is igyekszünk ssgí s égére lenni. Mert nemhogy azt érjük el. hogy valaki kilépjen közülünk, amikor ilyen erősek vagyunk, hanem jöjjenek közénk a még egyénileg dolgozók is. Kiss József, Székely Endre ezen gondolkozik csak kifogásolják, hogy az elnök úgy beszél a tagokkal, mint a régi világban valami botosispán. A közgyűlési jegyzőkönyvek hozzá- szólásaiból: „Vajda József: Nem helyesli, sőt bántja a vezetőségnek az a magatartása, hogy már valósággal megszokták a durvaságot és így nem lehet bánni az emberekkel, nem állat az ember ...“ (1956. VIII: hó 6.) „Dióverő Istvánné: durva az el-’ nők.“ (1955. XII. hó 29.) Az elnök elvtárs a vállát húzza, két karját széttárja, hogy ő nem tehet arról, mert Póti Endre ki akar lépni. És azt mondja: — Igen, nem nagyon válogatom a szavakat, ha kihoznak a béketűrésből; Ilyenkor káromkodom, bosszankodom. Nem szeretek sokat beszélni, magyarázni. Pedig ami azt illeti, az életemet teszem bele, hogy fejlődjön a szövetkezet. "IVt egvan hát az ok, hiába hallgat ja- azt el hevültében Póti Endre. Hanem a baj, a nagyobb veszedelem abban van, hogy ma egy ember, holnap vagy holnapután talán egy másik kiálltja el magát akár tudatosan a saját kárára is! S az elnöknek, Rápolti Ignác elvtársnak mindaddig valamiféle haszontalan, meddő fogadkozás lesz az a hiedelme, miszerint az életét teszi bele a szövetkezet fejlődésébe, amíg a valóságban nem úgy. tesz, amiképpen azt már többször fogadta. Érthet a gazdálkodáshoz akármilyen., jól, tervezhet bármilyen nagyszerű dolgokat, minden az emberek, az egész tagság ereje, munkája eredményeként valósulhat meg, — amint az eddig is volt. Ezért az kell, hogy a embereknek, a tagság bármelyik tagjának mindenkor a jog elismerése és a kötelességre való. buzdítás mellett emberséges szót adjon. Ez méltó a vezetőhöz, amit nem kérelemre, hanem kötelességből, a beléje helyezett bizalomért cserébe kell, hogy megtegyen nemcsak Rápolti Ignác elvtárs, hanem minden vezető, aki ezt még nem így teszi. Asztalos Bálinti
