Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-30 / 202. szám
N ? P t ' F ESSZ 1956 augusztus 3C. csütörtök Kölcsönösen megtalált számítás Amikor a második napirendi pont tárgyalására került a sor, morgás hangzott egyszerre többfeiől is a mátészalkai Szabad Nép Termelőszövetkezet 1956 május havi rendes közgyűlésén. Akkor egy hang erősebben csattant: — Valami svindli lehet ebben. J. Szuhi János elvtárs, ákj agronómus és négy évet töltött a járási mezőgazda- sági osztályon, de most a tsz elnöke, kicsit megemelte a jobb karját. — Ne hamarkodjuk el ezt a kérdést. Alaposabban gondolkozzunk rajta. Iparosok a tsz-ben Ezt persze sokat kimondták már a tsz elnökök s vall ószínűleg ezután meg többet használják fontos dolgok érdemszerinti megvitatásában. De most vajmi kevés eredménye látszott. Mert azt eddig úgy szokta meg a tagság, hogy gazdálkodó paraszt emberek kérik a felvételüket. Harminchét családra szavaztak így a megalakulás óta. De most egyszerre három iparos akar belépni. Mintha összebeszéltek volna. Mit akarnak? Ez szólaltatja meg Fogarasi Józsefet: — Tudtommal mi mező- gazdasági termelőszövetkezetben vagyunk. Itt kapával, kaszával, meg állatokkal kell tudni bánni. Kérdem: mit csinál itt állandóan két kőfaragó kalapács, meg egy ácsbalta? Vajon nem a kárunkra lesz ez? Növekedni fog a munkaegység, ami azt hozhatja magával, hogy csökken a ráeső részesedésünk. így ez a felszólalás, ami kemény is volt, éles is volt. Olyasvalami füstölgőit benne, hogy parasztok szövetkezetében mit kereshetnek micisapkás iparosok? Rácz András, a fiatalabbik kőműves, akinek szőke haja, sovány csontos arca van. kicsit le is ejtette a fejét. Rosszul esett hallani az - --■*-«-..................................... 23 irántuk való bizalmatlanság, a szándékukat meg nem értés hangját. Szívünk szándéka... A kőműves szakmában harminc esztendőt átdolgozott Nagy Ferenc persze másképpen értette a felvételükről folyó vitát. A tapasztalt mester okosságával, szimatjával hallgatta végig Fogarasit is. Arra nagyon jól megtanította mind a szakma, mind az élet, hogy az ingerültség, a hamari sértődöttség nem visz előbbre a számításban. Szót kért. hát és teljesen nyugodt volt, amikor beszélni kezdett: — Engedje meg a tisztelt közgvűlés, hogy elmondjam mindhármunk hevében terveinket, elgondolásainkat belépésünkkel kapcsolatban. Vagyis a szívünk szándékát — nyomta meg ez utóbbi szavakat, mire nagyobb lett a csend s az arcok figyelve néztek reá. — Azt hiszem, hármunk közül egyikünkről sem kell sokat beszélni, hogy kik és mik vagyunk. Ismernek bennünket mint szakmunkásokat is, mint embereket is. Én és Rácz szaktárs kőművesek vagyunk, a vejem, Kötél Gyula az ács munkát érti. iobban. A magam részéről pár héttel ezelőtt még úgy voltam, hogy a vegyesipari kátéeszbe lépek be. De máskép határoztam. Kereken kimondom: ide irányult a vágyam. Tudom, hogy a szövetkezetnek nincsenek még megfelelő gazdasási éniiletei. tanvaköz- nontja. Kell ide is építeni tudó ember. Ezt beszéltem meg a vömmel, ő pedig Rácz Andrásnak szólt. Mindkettői üknek tetszett a tervem. Mellém állottak, hogy ők is jönnek segíteni a téesznek rendes megélhetésért — ha kellünk — Itt kis szünetet tartott az őszülő kőműves mester s már teljes volt az iránta való figyelem, amikor tovább folytatta: — Nekünk persze — meg kell mondi ■ őszintén. — nincs földünk, jószágunk amit betudnánk hozni. Hanem van szaktudásunk, szerszámunk, építeni akaró becsületes szándékunk, amivel úgy gondoljuk, hasznára tudunk lenni a szövetkezetnek. Mert mi hárman lennénk egy brigád és ugyanúgy munkaegységre dolgoznánk, amiképpen itt kell. Ha nem lenne állandó munkánk, vállalhatnánk más téeszeknél, ami után a járulék ide folyna be, amiből mint minden más jövedelemből, egyaránt részesülne minden tag. Azt hiszem — egy kis szünetet tartott — egyenes és világos a szándékunk. Döntsön hát a tisztelt közgyűlés .;: fl közgyűlés dönt Kicsit hosszúra sikerült a beszéd s utána talán egy percig ha tartott a cseifid. Ismét gyors, heves rohanással szabadult el a latolgatás, a lehetőségek mérlegelése. Ki-ki a maga módján — hangosan vagy hangtalanul — birkózott a teljesen újnak tetsző kérdéssel. Ez mind jó volt, mert minél nehezebben születik meg a döntés, annál értékesebb. De most az is új lett, amilyen hangot a következő felszólalók kezdtek pengetni. M. Nagy Károly vezetőségi tag például azt mondta, hogy nem lehet könnyelműen, behunyt szemme' nemet mondani. Hanem igenis, előre kell nézni. „Becsületes embereknek csak becsületes szándékuk lehet. Arra kell inkább keresni a megfelelő módot, hogy az iparosok felvétele esetén sem a megalakítandó építőbrigád, sem az egész közösség ne legyen megrövidítve.“ Pénzes Mihály szerint: „Építkezések előtt állunk. Ha a mi munkánk után jövedelmet várunk, miért ne várhatnánk ezt egy építési brigád munkája után is? Különösen akkor, ha mind szakember és tudják mit, hogy csináljanak. Egyébként, ha tagokká válnak, ott az ő jobblétük, ahol a mindnyájunké. Én javaslom: vegyük fel őket.“ Míg nőtt az egyik oldalon az egyenes mederbe terelődő határozott megnyugvás, úgy fogyott és gyengült a másik oldalon a további ellenvetés. S végül tehát a teljességgel való szövetkezeti demokrácia tisztázta a második napi rendi pontot: a szavazás termelőszövetkezeti tagokká avatta a felvételét kérő három kisiparost. Az építő- brigád vezetője Nagy Ferenc lett. (Folytatjuk.) Megjelent az An vages Adatszolgáltatás legújabb szánta Az Anyag- és Adatszolgáltatás augusztusi száma a marxizmus-leninizmus kérdései rovatban közli: Teljesen küzdjük le a személyi kultusz maradványait ' c. cikkét. A kommunista és munkáspártok életéből c. rovatban ismerteti a folyóirat Maurice Thorez elvtárs beszámolóját a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusán. Edward Ochab: A politikai és gazdasági helyzetről, s a párt legfőbb feladatairól, beszámoló a LEMP VII. teljes ülésén. A Német Szocialista Egységpárt munkája az SZKP XX. kongresszusa után, és a III. pártértekezlet határozatainak eddigi végrehajtása — címen Walter Ulbricht elvtárs beszámolója. Eugéne Dennis: Lehetsé- ges-e egy szocialista tömegpárt létrehozása az Egyesült Államokban? c. beszámolóját közli az Anyag- és Adatszolgáltatás új száma. Novemberben megkezdi adását a bratislavai televízió A bratislavai Kamzik-he- gyen gyors ütemben folynak 112 méter magas televíziós adóállomás befejező munkálatai. Az adóállomás dolgozói úgy tervezik, hogy október végén a nagy népszerűségnek örvendő létesítményt átadják rendeltetésének, úgyhogy november elején már a bratislavai televíziós központ is megkezdi rendszeres adását. A 112 méter magas televíziós adóállomás lehetővé teszi, hogy 100 kilométer, sőt 150 kilométer körzetben kifogástalanul vegyék az adásokat. A bratislavai és a környékbeli dolgozók valóságos televíziós lázban élnek. Az utóbbi hetekben ugrásszerűen megnövekedett a televizorok iránti kereslet és annak ellenére, hogy a pardubicei Tesla-üzem sorozatban gyártja a televíziós készülékeket, mégsem tudják teljes mértékben kielégíteni a lakosság igényeit. A készülékek ára 2.000, illetve 2.980 korona. A lakosság igényeinek kielégítése érdekében a Szovjetunióból ez év december végéig több mint 10.000 népi televizort importálnak. Ezek ára 800 korona körül lesz. A pardubicei Tesla-üzem dolgozói mindent elkövetnek annak érdekében, hogy teljes mértékben kielégítsék a dolgozók igényeit, ebben az évben összesen 43.000 televíziós készüléket gyártanak, jövő évben 90.000- et, 1960-ban pedig 220.000- et. A második ötéves terv végén Csehszlovákiában összesen 10 televíziós adóállomás lesz üzemben. A csehszlovák televíziós szakemberek már ebben az ötéves tervben hozzálátnak a színes televíziós-rendszerrel való kísérletezéshez. A második ötéves terv végén az üzemeknek meg kell kezdeni a színes képek vételére alkalmas televizorok gyártását Érdekes hírek Bíróság elé állítják, mert színesbőrűtöl vár gyermeke.* Baltimoreban vádat emeltek egy 20 éves fehérbőrű amerikai nő ellen, mert egy színesbőrű amerikaitól gyermeket vár. (Berliner Zeitung, aug. 3.) Fokozódik a gyermekbúnö- zés New Yorkban A New York Times kőa zölte Kennedynek, ■ New York város rendőrparancs- . nokának nyilatkozatai, - amelyben közli, hogy az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 40 százalékkal emelkedett a gyer- mekbünözök száma. (Izvesztyija, aug. 3.)-’ Heves ciklon pusztított Nyugat-Indiában Múlt hét végén a Karibi- tengerben fekvő nyugatindiai szigeteken órán- kinti 170 kilométeres sebességgel száguldó fot'gó- széivész pusztított. Szombaton a Kis Antilládhoz tar. tozó Guadalopue szigeten végzett szörnyű pusztítást, vasárnap pedig Puerto Ri- coban. A ciklonnak több emberélet esett áldozatul. Az anyagi kár többmillió dollár. (Neues Deutschland, aug. 14.) SOLTÉSZ ISTVÁN: JLúbúí/,0 lányok Regényes történet ax utolsó bosxorkányégetés idejéből — Eddig: 1715. nyarán az áruló gróf Károlyi Sándor és a megszálló németek panaszkodnak a szatmári Jezsuitáknak hogy a volt kurucok most sem nyugszanak Kérik az egyház segítségét Az egyház csodát csinál Máriapó- eson s az egyszerű embereket megfélemlítve őket a csa. szár iránti hüség/e inti. Ugyanakkor megkezdődik a volt kuruc katonák elleni terrorhadiárat Elrabolják a tyukodi Babocs és Kos család két fiúgyermekét. Anna rádöbben a Jezsuiták egész ármánykodására. András helyébe lép. szervezni kezdi a kurucmozgalir.at Eg,y éjszaka lovas hírnök érkezett. Elmondta: Békésszentand- ráson kurucfelkelés tört ki s várják a szatmáriak, sza bolcsiak csatlakozását is. A nyírj emberek megmozdulnak (23) Anna a temetőből kifordulva, a falu szélén lapuló Kós-házba kopogtatott be. Nem kellett sokat magyarázkodni. Ilona rögtön megértette, hogy miről van szó, elbúcsúzott az otthoniaktól és csatlakozott Babócsnéhoz. Együtt vágtak neki a nagy útnak. Császlóra mentek először. Nagy volt a felfordulás. A fegyverforgató férfiak jelentős része elment már, Itthon csak kevesen maradtak. Munka nem folyt a határban, teremtett lélek tem dolgozott a földeken. Annál többen voltak az utcán. öregek, asszonyok és néhány itthonmaradt férfi ember, gyermekek sürgölődtek a kapuk előtt, csoportokba verődve tárgyalták a nagy eseményeket. Amint Annáék beértek, a faluba, sokan felismerték őket. Reketyené volt az első, aki észre vette az érkezőket. Férje, aki Babócs András barátja, hadi társa és bujdosó cimborája volt — börtönben sínylődött, na azóta meg nem halt. Akkor fogták el, amikor Andrást meggyilkolták. A sokesztendei szervező munka során megismerte egymást a két asszony, Babócsné és Reketyené, Reketyené nagy örömmel szaladt eléjük, amim felismerte Annáékat. — Mi van Anna? Nem csapnak ránk a németek? Tényleg háború van? Ku- rucháború? Anna bólintott a fejével. Akkorára már egy sereg asszony és gyerek gyűlt köréjük, egymást taszigálva igyekeztek közel jutni az érkezőkhöz, hogy láthassák őket és az első szájból hallhassák a legfnsebb híreket. Érdekes, hogy síró, vagy siránkozó asszonyt nem lehetett a csoportosulok között látni, pedig egyetlen nő sem volt olyan, akinek apja, testvére, férje vagy vőlegénye ne ment volna el a felkelőkkel. Sóhajtoztak ugyan, de mintha mégis öröm töltötte volna el őket. Meg voltak győződve arról, hogy a férfiak most végre megváltoztatják a tűrhetetlen helyzetet, amit éppen az asszonyok éreztek leginkább tehernek, nyomasztó súlynak. Alighogy elmentek a férfiak, az asz- szonyok már győzelmes csatákról beszéltek. Lehet, hogy csak álmodták, de ezekben a forgatagos napokban az álom és a valóság valahogy összefolyt egymással az asszonyok, nők képzeletében, Nem csoda hát, ha nagy örvendezéssel fogadták Reketysnéék Annáékat — friss hírt reméltek tőlük. Persze Annáék nem tudtak semmi különöset újságolni, csak anyagit, hogy akármerre néz az ember, akármelyik útra tér a lába, mindenütt emberek százait lehet menetelni látni. Teljes órahosz- szat kellett beszélniük a falubeli asszonyoknak, amíg aztán szabadulni tudtak. Anna megsúgta Reketyené- nek, hogy menjenek a házukba. Ott, amikor magukra maradtak, Babócsné azonnal a tárgyra tért. — Mi hírt halottál az uradról? — Semmit. —A börtönben van még? — Nem tudom. Lehet, hogy a temetőben. — Akarsz biztosat tudni? Az asszony felugrott. — Tudsz valamit? Anna leintette. — Maradj csak nyugton. Nem tudok semmit, de Károlyi uramhoz, meg a jezsuitákhoz készülök. Kerekre nyílt Reketyené szeme. — Károlyi nagyságos úrhoz? A jezsuitákhoz? Minek mész?! — Megkérdezem, hogy mért gyilkolták meg a férjemet, mért rabolták el a fiamat, mért vetették börtönbe Reketye Jánost, meg a többieket?! — És egyedül mész? — álmélkodott az asszony. Most Babócspé állt fel. — Nem. Veled megyek! Jösz te is! — Én? riadt meg a másik. — Igen, te is és még sokan. És gyors, de meggyőző szavakkal elmondta, hogy m'ről van szó tulajdonképpen: nekik asszonyoknak kell felkerekedniük csapatba verődve és sietve Nagykárolyba menni, hogy erőszak nélkül, de mégis megakadályozzák Károlyit abban, hogy a felkelők ellen forduljon teljes erejével. Az asszonyt szónak, tettnek talán nagyobb eredménye lesz. Reketyené először ellenkezett: két nagyobbacska, serdülő gyermekét féltette, — Nem hagyjuk itt, hozza őket húgom — mondta Anna — visszük magunkkal. ök lesznek a mi fegyvereink. A gyermekek: — És ha gyilkolni, ölni, rabolni fognak a galádok? — rémüldözött a másik. — Nincs mit várni, most van a legjobb idő. Ha most késlekedünk, akár a sírba temetkezhetünk gyermekeinkkel együtt. Reketyené végül ráállt a vállalkozásra és azt' is vállalta, hogy hoz még magával néhány asszohyt, kuruc bujdosók özvegyeit, vagy más hozzátartozóit. Egész éjszaka folyt a tanácskozás. Anna két fertály órát aludt csak. Hajnalban Babócsné, Kós Ilona, Reketyené, Cigány Horváthné és még öt császlói jobbágyasszony úl- rakelt. Máriapócs felé vették az irányt, hogy az ottaniakkal és a közbeeső falvak asszonynépeivel is szót váltsanak. Valóságos asszonyhadsereget szándékoztak toborozni. Valóban, mire Máriapócs- ra érkeztek, mar vagy százötvenen voltak. Zavartalanul mehettek, mert mindenki azt hitte, hogy valamiféle zarándoklat halad Pócs felé. Még a pócsi helyőrségi vasasok sem szimatolták gyanúsnak. Az asszonyok a templom körül telepedtek le batyuikkal, gyermekeikkel s valóban búcsúsoknak nézhette őket mindenki. Két napig ma- .. radtak Pócson, míg sikerült néhány asszgnyt a sorukba állítani: Lábistyák aszszonyt, Mitruskánét, Bop csiknét. Különben a pócsi asszonyok nagy újságot tudtak mondani. Azt, hogy amikor híre jött a felkelésnek, néhány markos ember elkapta Vátrály Mihályt, aki nagyon gyanús volt az egész falu előtt, különösen azóta, hogy Károlyi úr parancsára bírónak kellett megtenni. Az erdőben megvallatták és az töredelmesen, sivalkodva vallotta be bűneit, árulásait. Egyéb s( kelleti az embereknek, felrántották egy fára hollók és varjak martalékának■, Nem kegyelmeztek neki. A feleségének pedig megparancsolták: menjen, jelentse a vasasoknak, hogy a bíró úr hosszabb útra ment,_ nem tudni, mikor tér haza. „ (FolytatjukJ l
