Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-03 / 180. szám

<V/láo (tre-íelárfal ríjijc ulljefrli! SZABOLCS­SZATMÁRI XIII. évfolyam, 180. szám ARA 50 FILLER 1956 augusztus 3, péntek „A néptömegeknek megnőtt a felelősségérzete a haza sorsa iránt, mert magukénak, sajátjuknak tekintik*4 Unokában az országgyűlés Az országgyűlés csütörtö­ki ülését néhány perccel tíz óra után nyitotta meg Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke. Részt vett az ülésen a párt és a kormány vezető) közül Apró Antal, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hi­das István, Kiss Károly, Ko­vács István, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula és Vég Béla s a Mi­nisztertanács tagjai. A diplomáciai páholyok­ban helyet foglalt a buda­pesti diplomáciai testület több tagja. Az ülés első napirendi pontjaként Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke szá­molt be a parlamenti kül­döttségek kölcsönös látoga­tásáról és az Interparla­mentáris Unió munkájáról. Rónai Sándor beszámolója Tisztelt Országgyűlés! A Szovjetunió következe­tes békepolitikájában nagy­fontosságú lépést jelentett a Szovjetunió Legfelső Taná­csának a világ parlament­jeihez intézett felhívása, amelyben javasolta, hogy valamennyi ország parla­mentje vállalja a béke megőrzésének és megszilár­dításának felelősségét, tegye lehetővé a parlamentek kö­zötti közvetlen kapcsolatok megteremtését, a parlamen­ti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kap­csolatok és együttműködés fejlesztése, a béke megszi­lárdítása érdekében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának kezdeményezé­se új fejezetet nyitott meg a törvényhozó testületek kö­zötti kapcsolatok történeté­ben. A felhívás pozitív visszhangra talált sok or­szág parlamentje részéről. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és az Országgyűlés Elnöksége nyilatkozatában őszinte örömmel üdvözölt? a felhívást, s hangsúlyozta, hogy ez újaüb nagy fontos­ságú lépést jelent a nem­zetközi feszültség enyhítése, a béke további megóvása és megszilárdítása érdekében. Népünk egységes és szi­lárd békeakaratát juttatta kifejezésre országgyűlésünk 1955 április 22-i ülésének határozata, amelynek alap­ján meghívtuk hazánkba a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, az Olasz Köztársaság és az Osztrák Köztár­saság parlamenti küldött­ségét. — Az országgyűlés 1956. február 8-i határozata alapján pedig meghívtuk a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Finn Köztársa­ság, és a Török Köztársaság parlamenti küldöttségét. Meghívásunk alapján ed­dig látogatást tett hazánk­ban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének küldött­sége, a Román Népköztár­saság Nagy Nemzetgyűlésé­nek képviselői, a Finn Köz­társaság parlamenti delegá­ciója, s jelenleg a Lengyel Népköztársaság parlamenti delegációját üdvözölhetjük hazánkban. Az Országgyűlés Elnöksé­gének meghívására hazánk­ban járt és néhány napot itt töltött a szíriai parla-. ment két tagja, a japán parlament három tagja, a brazil szenátus két tagja és parlamenti delegációja, a Német Demokratikus Köz­társaság Népi Kamarájának Elnöksége pedig arról érte­sített bennünket, hogy még az ősszel tesznek elegei meghívásunknak. Bízunk abban, hogy meghívásunkra a többi meghívott országok népei és parlamentjei is pozitív választ adnak. Országgyűlésünk öröm­mel fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, a Román Népköztár­saság, a Finn Köztársaság meghívását. — Ugyancsak örömmel fogadtuk a Len­gyel Népköztársaság szejm- jének meghívását, amelyet országgyűlésünk mostani ülésén Stanislaw Kulczynski elvtárs, a hazánkban tartóz­kodó lengyel parlamenti de­legáció vezetője adott itt át. Rónai Sándor ezután be­számolt a Csehszlovák Köz­társaság Nemzetgyűlése hét­tagú küldöttségének látoga­tásáról, a csehszlovák küldöttség Zdenek Fier- linger eivtársnak, a Nem­zetgyűlés elnökének vezeté­sével múlt év júliusában látogatott el hozzánk. Ez volt az első parlamenti de­legáció, amely meghívá­sunkra hazánkba érkezett. Magyarország és a szomszé­dos Csehszlovákia között — mint ismeretes — már ko­rábban is szoros és gyü­mölcsöző gazdasági, politi­kai és kulturális együttmű­ködés alakult ki. A két or­szág Legfelső Törvényhozó szervei között azonban a közvetlen és személyes kap­csolat felvételére ez volt az első alkalom. Csehszlovák barátainknak, bár rövid időt töltöttek hazánkban, módjukban állt msgisrrer- kedni szocialista ép'tésünk eredményeivel, iparunk és mezőgazdaságunk fejlődé­sével, kultúránkkal és mű­vészetünkkel. Ezután a Rcmán Népköz- társaság parlamenti küL döttségének látogatását is­mertette, majd részletesen foglalkozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tizenhá­rom tagú küldöttségének látogatásával. Hangsúlyoz­ta: — A Szovjetunió parla­menti küldöttsége több mint két hetet töltött országunk­ban. Országgyűlésünk El­nöksége igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a Szovjetunió parla­menti küldöttsége a rendel­kezésére álló, viszonylag rö­vid idő alatt minél alapo­sabban megismerhesse or­szágunkat és népünket; szovjet barátaink minél többet láthassanak azokból az eredményekből, amelye­ket dolgos népünk felsza­badulásunk óta kivívott, s amelyek jogos nemzeti büszkeséggel töltenek el mindnyájunkat. A küldöttség tagjai meg­ismerkedtek fővárosunk ne­vezetességeivel s ellátogat­tak számos vidéki váro­sunkba. Idejük jelentős részét né­hány fontos tudományos és kulturális intézményünk megismerésére fordították. A küldöttség tagjai min­den alkalmat felhasználtak annak érdekében, hogy mi­nél jobban megismerjék né­pünket. Dolgozóink a szovjet parlamenti küldöttség részéről megnyilvánuló ilyen érdeklődést joggal tekintették meghitt, őszinte barátság meg­nyilvánulásának. Dolgozóink készséggel mu­tatták meg üzemüket, házu­kat és büszkén beszéltek elért eredményeinkről. El­mondták dolgozóink azt, hogy ezeket az eredménye­ket jelentős mértékben a hazánkat felszabadító Szov­jetuniónak, a szovjet nép segítőkészségének köszön­hetjük. Szovjet barátainknak ha­zánkban tett látogatása nemcsak felejthetetlen ba­ráti találkozás volt, hanem olyan alkalom, amikor hasz­nos eszmecserét folytathat­tunk a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa küldötteivel, s amint a delegáció tagjai is elmondták, hasznos volt ez a találkozás vendégeink szá­mára is. Szovjet képviselőtársaink itt tartózkodásuk alatt szá­mos tanú.lelét látták annak, hogy népünk helyesen tud élni a Szovjetuniótól kapott szabadsággal, hogy szilárd őre a békének, s nincs olyan erő, amely le tudná téríteni arról az útról, amelyet ma­ga választott, a szocializ­mus építésének útjáról! (Nagy taps.) Meghívásunknak szívesen tett eleget a Finn Köztár­saság oarlamenUe — foly­tatta Rónai Sándor. A finn rokonnép képviseletében 1? tagú parlamenti delegáció tett látogatást hazánkban, A delegáció tagjai nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról s a következőket mondották: „Reméljük, hogy a jövőben még többet teszünk majd mindketten a magyar—finn barátság el­mélyítése és a béke érdeké­ben.” — A továbbiakban a Brazil Köztársaság szenátusa két tagjának látogatásairól szólt az előadó. Itt tartózkodásuk alatt elmondották, hogy a brazil szenátus veze­tősége célul tűzte ki a kelet-európai államok­kal való kapcsolat ki­építését, s ez nem csu­pán gazdasági, hanem diplomáciai kapcsolat megteremtésére is vo­natkozik. Mindaz, amit láttak és ta­pasztaltak, mély benyomás­sal volt rájuk. Az egyik szenátor őszintén megmond­ta, hogy mielőtt idejött, ő is elhitte, hogy Magyarorszá­got az oroszok tartják meg­szállva, hogy a templomok ajtajai be vannak szögezve és hogy a papok — ha még van ilyen egyáltalán Ma­gyarországon — nem mi­séznek. Kijelentették, sze­mélyesen győződtek meg arról, hogy mindazoknak a koholmányoknak, amelye­ket Magyarországról hallot­tak, pontosan az ellenkező­je igaz. Elutazásuk előtt a sajtó képviselői előtt And­rade szenátor kijelentette: „Népeink társadalmi rend­szerének különbözősége nem akadályozhatja meg baráti együttműködésünket.” Elmondotta Rónai elvtárs, hogy rövid ideig vendé­günk volt a szíriai és a ja­pán parlament néhány tag­ja is, majd a magyar parla­menti küldöttségek látoga­tásairól beszélt. A csehszlovák parlamenti küldöttség baráti látogatá­sának viszonzására ez év elején került sor — mon­dotta. Ez a látogatás a két ország népei közötti barát­ság ápolásának újabb fon­tos állomása volt. Tapaszta­lataink még jobban meg­erősítették azt a meggyőző­désünket, hogy az egyes or­szágok parlamentjeinek köl­csönös látogatása rendkívül hasznos és gyümölcsöző. Küldöttségünk részletesen megismerkedett a csehszlo­vák nemzetgyűlésnek, a nemzetgyűlés különböző bi­zottságainak tevékenységé­vel. A képviselők munkájá­val. E területen több olyan hasznos tapasztalatot szer­zett, amelyet felhasználha­tunk országgyűlésünk mun­kájának megjavítására. — Küldöttségünk tagjai sok hasznos tapasztalatra tettek szert a meglátogatott üze­mekben, termelőszövetkeze­tekben, tudományos és szo­ciális intézményekben. Delegációnk örömmel tapasztalta, hogy cse­hek, szlovákok, magya­rok mindinkább össze­forrnak a szocialista építésben. A Szovjetunió legfelső Tanácsának meghívására 14 tagú parlamenti küldöttsé­günk ez év április 20-tól május 9-ig látogatást tett a megvalósult szocializmus or­szágában, a Szovjetunióban. Élményekben, tapasztala­tokban rendkívül gazdag volt ez a felejthetetlen 19 nap. Egy életre való élmény felejthetetlen tapasztalatai­nak puszta felsorolása is túlhaladná beszámolóm ke­reteit. Látogatásunk min­den mozzanata a gazdag ta­pasztalatok tárházát nyitot­ta még a delegáció szá­mára. Tisztelt Képviselőtársak! Sok dolog tett a delegáció tagjaira mély benyomást a Szovjetunióban, de a legmé­lyebb benyomást a szovjet emberek erkölcsi magasla­ta, érzéseik őszintesége, egyszerűségük, a béke vé­delmében tanúsított C..3- kéltségük tette ránk. Min­denütt érzékelhettük a szovjet emberek pezsgő élet­kedvét, munkaszeretetét, s azt a szilárd, megingatha­tatlan hitüket, hogy a szo­cializmust építő országok dolgozóival vállvetve, a ha­ladásért küzdő emberiség­gel együtt diadalra viszik a népek békéjének és barát­ságának magasztos nagy ügyét. (Taps.) Nagy hatással volt dele­gációnk minden tagjára a szovjet népnek és vezetői­nek a mi népünk iránt ki­fejezett őszinte és mély ba­rátsága. Megnyilvánult ez magánbeszélgetésekben és hivatalos üdvözlésekben, az üzemi nagygyűlések lelkes hangulatában, a fogadások megkapó külsőségeiben. (Folytatás a 2. oldalon.) 100 százalékos gépi aratás A ffoírbogdányi Állami Gazdaságban az elmúlt években az aratásnál nem minden esetben váltotta ki a gépi munka a legnagyobb elismerést. Az idén azon­ban osztatlanul a gépi mun­káé az elsőség. A gazdaság 666 holdas gabonaterületé­ből 500 holdat vágott le korftbájn, 140 holdat arató­gép és 26 holdat fűkasza. Hupcik István kombájnve­zető 270, és Illés Gábor 230 holdról takarította be a terményt. Batári Gyula aratógépével 140 holdat vá­gott le. Átlag 11 mázsa kenyérgabona a Kisvárdal Gépállomás körzetében A Kisvárdai Gépállomás 50 csépl őgéppel kezdte meg körzetében a cséplést. A mai napig négy tsz. kivé­telével befejezték a csép- lési munkálatokat. Az ed­digi eredmények azt mutat­ják, hogy a termelőszövet­kezetekben a kenyérgabona 11, a tavaszi árpa 9 és fél mázsás átlaggal fizetett. — Több községben, például Szabolcsbákán, Anarcson egy-két napon belül az egyénileg gazdálkodók ts befejezik a cséplést, it A székelyi Békéért Har­coló TSZ-ben Pásztor Vero­nika munkacsapata naponta 14—16 fővel végzi a do­hányalj levelek törését. Ed­dig 7000 póré dohányt fűz­tek fel, ☆i A nyírteleki Vörös Csil­lag megkezdte a nyári is­tállótrágyázást. Eddig 12 kát. holdat istáliótrágyázott. A zajtai Dózsa TSZ első cséplési eredményei Annak ellenére, hogy nem valami jéminőségű talajon gazdálkodik a termelőszö­vetkezet, az első cséplési eredmények jó közepes ter­mést mutatnak. A Tibahát dűlőben termelt árpa hol­danként 12 mázsát adott. A Kengyelesi-dülő búzája 10 mázsát fizetett holdanként. Eddig 15 mázsa őszi árpát' csépeltek el, Eredményes begyűjtés flporligeien Aporligeten jól érvénye­sült a választott vezetők, a tanácstagok példamutatása a falu beadási tervének el­ső félévi teljesítésében. — így névszerint kell megem­líteni Falajtár Mihály, Pitlu János, Hernádi András ta­nácstagokat, akik egész évi tojás és baromfi beadásu­kat teljesítették* ­Az elért eredményhez a földművesszövetkezet is ha­tékonyan járult hozzá azzal, hogy a falutól távolabb eső tanyai részeken külön be­gyűjtési napokat rendezett, amelyek igen kedvező ered­ményt hoztak. Zsukk Miklós Nyírbátor,

Next

/
Thumbnails
Contents