Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1956-08-25 / 198. szám
NÉPLAP 1956. augusztus 25, szombat A szövetkezeti mozgalom napi kérdései: Az egyszerű termelési társulások Lenin elvtárs a „Szövetkezeti terv” című munkájában kifejtette, hogy a parasztságnak önkémesen, fokozatosan kell áttérni a szocializmus útjára. A parasztok egyszerre nem tud. nak lemondani a gazdálkodás régi formájáról és éppen ezért a kisparaszti gazdaság megszűnése, a föld társas megművelésére való áttérés nem megy végbe rövid idő alatt. Hosszú és szívós meggy jző munkára van szükség. Gyors intézkedésekkel, vagy különböző nyomással csak nehezíteni és lassítani lehet a parasztság szövetkezését. A párt Központi Vezetőségének július 18— 21-i ülésén hozott történelmi jelentőségű határozat Lenin elvtárs útmutatásából kiin. dúlva leszögezi, hogy falun a szocializmus építését továbbra is a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése jelenti az önkéntesség szigorú betartásával. A Központi Vezetőség határozata leszögezi, hogy a falu szocialista átépítésébe az elkövetkezendő időkben sokkal jobban be kell vonni a földművesszövetkezeteket, az egyszerű szövetkezeti, illetve termelési társulások (szakcsoportok) útján. A földművesszövetkezetek állandó fejlődése megterem, tette a feltételeit annak, hogy létrejöjjenek, szélesebb körökben terjedjenek a parasztgazdaságok termelési társulásainak különböző formái, gyümölcs-, zöldség-, burgonya-, dohány-, kukorica-, rizs-termelő társulások. Ezek a társulások a dolgozó parasztság szövetkezéseinek sokkal magasabb formái, mint a beszerző és értékesítő társulások. Egy lépés előre a magasabb szövetkezeti gazdálkodás felé. Ugyanakkor a parasztgazdaságok termelőszövetkezetekbe való tömörülésének szempontjából igen nagy jelentőségű a mezőgazdasági termékek szerződéses termelésének fejlesztése. Ebből eredően a földművesszövetkezeteknek az eddiginél sokkal jobban keli fejleszteni a felvásárlás, értékesítés, a szakcsoportok szervezése útján a mezőgazdasági termékek szerződéses termeltetését az egyénileg gazdálkodók körében. A Központi Vezetőség határozata alapján a megyei pártaktíva is felhívta a figyelmet arra, hogy az elkövetkezendő időben a földművesszövetkezeteknek nagyobb súlyt kell helyezni a különböző termelési társulások létrehozására. — Pártszervezeteinknek az eddiginél sokkal nagyobb segítséget kell adniuk a földművesszövetkezetek ilyenirányú munkájához. Az eddigi példák azt mutatják, hogy a dolgozó parasztság szívesen alakít termelési társulásokat. Elsősorban azért, mert anyagi érdekeltséget lát benne. Termelése könnyebbé, szervezettebbé válik, lehetősége van arra, hogy többet termeljen. A szocializmus építésének szempontjából pedig hatalmas jelentősége van annak, hogy a dolgozó parasztság a termelési társulásokon belül megszokja a szövetkezés gondolatát, megbarátkozik a közös gazdálkodás fogalmával és 1. A szakcsoport tagjai egymást segítve igyekszenek terméshozamukat növelni. 2. A vezetőség az illetékes szervek útján beszerzi a termeléshez szükséges vetőmagvakat, műtrágyát, megszervezi a gépi segítséget és a művelés alatt álló termény féleség közös megmunkálását. 3. A vezetőség gondoskodik a szakmai oktatás és a tapasztalatcserék megszervezéséről. 4. A szakcsoport vezetősége a tagsággal egyetemben szerződéses alapon megszervezi a termelt termék értékesítését és gondoskodik, hogy a szakcsoport tagjai megkapják az őket megillető 'részt. 5. A vezetőség havonta legalább egyszer összehívja a szakcsoport tagjait a feladatok és problémák megbeszélésére. A szakcsoport szervezeti A dohánytermelő szakcso. portok főcélja a terméshozam gyorsabb ütemű növelése — az egyszerű termelési forma alkalmazásával. Ennek megfelelően készítik el a megadott általános irányelvek alapján alapszabályukat és alakítják ki szervezeti életüket a tagok, öt vagy ennél több dohánytermelő dolgozó paraszt elhatározza, hogy egy szakcsoportot alakít, aláírják a belépési nyilatkozatot és jegyzőkönyvileg lerögzítik elhatározásokat. Ezután készítik el — a helyi szervek bevonásával, illetve segítségévéi — az alapszabályukat egy évre. vagy ennél hosszabb időtartamra. A kislétszámú szakcsoport csak elnököt, a nagyobb létszámú az elnökön kívül még két-négytagú intézőbizottságot választ. A szakcsoport vezetősége két — háromtagú felügyelő bizottságot választ. A szakcsoport vezetősége kél-három hetenként ülésezik. Helyes ha a vezetőség havonként egyszer vagy negyedévenként kétszer beszámol a tagságnak a gazdaság menetéről. Az ülésen a tagság dönt a szakcsoport egészét érintő kérdésekről és határoz a termelési, szervezeti kérdésekben. Az egyszerű termelési társulások tagjai gazdasági előnyökhöz is jutnak, az égyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal szemben. A dohánytermelő társulások részére a dohánybeváltó hivataloknak időben kell biztosítani a vetőmagot és- molinót. A dohánybeváltó hivataloknak hamarabb felismeri a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyét. életének helyes kialakítását és politikai tartalommal való megtöltését elsősorban a helyi pártszervezetek, tanácsok és íöldművesszövet- kezetek befolyásolhatják, azonban szigorúan szem előtt kell tartaniok a kialakult közösség szokásait és főleg a termelési társulás demokráciáját. A szakcsoportba belépett egyénileg gazdálkodó parasztok általában csak egy termelési ág művelési területét viszik be, — (többek között a dohánytermelők csak a do- hánytermeő területeket viszik be a szakcsoportokba), — a kint maradt területükön egyénileg gazdálkodnak. Éppen ezért minden lehetőt el kell követni, — törvényes keretek között és a szakcsoport alapszabályának a betartásával — hogy a termelésben társult dolgozó parasztok kialakíthassák termelési közösségüket, egymást megismerjék és megkedveljék. Ezen keresztül eljussanak a magasabb típusú termelési társuláshoz. elő kell segíteniök a szakcsoportokat abban, hogy a melegágyakhoz szükséges deszkát, valamint a dohány szárításához nélkülözhetetlen szeridafákat időben megkapják. Állandó szakmai tanácsadásukkal kell segíteniük a társultakat. A helyi szervek, közöttük a földművesszövetkezetek, szintén sok támogatást nyújthatnak és nyújtanak a szakcsoportoknak. A földművesszövetkezetek a szakcsoportok részére biztosítják a műtrágyát, különböző növényvédőszereket, gépi eszközöket, termékeiket felvásárolják. A földművesszövetkezetek a pártszervezetek irányításával nagyban elősegíthetik a szakcsoportban lévő tagok közösségi szellemben való nevelését. A közösségi szellem kialakításánál elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a termelési társulásban lévő dolgozó parasztok a munka végzése folyamán kölcsönösen segítsék egymást. A dohány- termelő társulások tagjait például nevelni lehet a közös palántanevelésre, a palánta kiültetésére, a közös kapálásra, kacsolásra, törésre és beszállításra. A dohánytermelés nagyszámú munkaerőt és kellő szaktu- lást igényel, tehát feltételezi a kölcsönös segítségadást. Az elmondottak csak kis részben érintik a különböző termelési társulások létrehozásának kérdéseit. Az a feladatunk, hogy a magasabb szövetkezeti társulások fejlesztése mellett az elkövetkezendő időben he feledkezzünk meg ez egyszerű szövetkezeti társulások létrehozásáról sem. Cs. Nagy István TPK előadó, r Általában melyek a különböző termelési társulások célkitűzései ? Néhány szó a gyakorlati munkáról MIT ÉR A VÍZ? Nem lehet se összeadni, se kivonni, a víz csak víz marad. Van a kútban, kút is van elég. (Ha nincs, majd kerít a tanácstag.) Az eső is ingyen esik. Csak hát itt a baj, hogy sokszor akkor nem esik, amikor kellene. Szerencsések lettek azok a tsz-ek és állami gazdaságok, melyek a Keleti Főcsatorna mentén kezdték meg gazdasági életüket. A mettékcsa- tornán és a barázdán csak végigrohan a viz és megitatja a száraz földet. Hanem azért a vízért — fizetni kell. A gépet, a munkást, talajegyengetést, a barázdabontást... Mikor az eső egyszer úgyis megjön! Talán ez nem megy a fejébe sok kemény, nyakas magyarnak, azért folyik el megyénket övezve a Tisza drága szőke vize, jóformán kihasználatlanul. Tiszalök- től lejjebb még csak van, de azonfelül... Tiszalök és Tiszavasvári között egy hét kilométeres szakaszon csak az állami gazdaság és az Űj Barázda TSZ veszi igénybe. Az Űj Barázda halastavát táplálja, az állami gazdaságnak a kertészetét öntözi itt a csatorna. Nincs ez kihasználva! Hány jó tag rizsföldet, kertészetet lehetne még teremteni a többi tsz-eknek is. Nem beszélve a szántóföldi öntözésről. Káposzta, paprika, uborka, tök, karfiol; a rizs, a legelő, a here, a kukorica és még sok növény jól meghálálja a szomjúságán könyörülőt. Az állami gazdaság tiszadadai gyümölcsösét 26 holdon öntözik, ezért nem dobta le az almafa az almát, amikor az idén szárazabb volt a koranyár. Csakhát.a vízért fizetni kell. De mennyit? Egy hold zöldpaprikát az esőre bízva (jöjjön aminek jönni kell!) kedvezőbb körülmények folytán 60 mázsás terméssel dicsérnek. A gazdaságban ugyanez öntözve: 160 mázsa. Éppen 10 0 mázsával több. A munka, amit az öntözés jelent: átlagosan 8 0 munkaóra, (a barázdabontóké négy öntözés alkalmával) meg egy hold egész évi öntözés díja, melyet az öntöző vállalatnak fizetnek, kb 4 5 0 forint. Ha erre az összes egyéb terhet rárójuk, nem több, mint 1200 forint a többletköltség, amibe az öntözés tulajdonképpen kerül. A többlet zöldpaprika Értesültünk arról, hogy a Megyei Építőipari Vállalat épületelem-előregyártó telepet kíván létesíteni. Megkérdeztük Bodánszky Tibor elvtársat, a Megyei Építőipari Vállalat főmérnökét a telep létesítésének céljáról, körülményeiről. Hogyan jutottak a gondolatra, hogy ilyen telepet kívánnak létesíteni? — Két tényező hatására határoztuk el magunkat. Láttuk, hogy az előregyártó termelés e téren meglehetősen centralizált. Az ország szükségletét a Budafoki Épületelemgyár elégíti ki. Ez jelentős szállítási költségeket okoz és minden igényt nem is elégíthet ki. Máviszónt kilónként 1.— forinttal számítva, 10 ezer forint. Ha a költséget levonjuk, tiszta haszonként 8.8 00 forint marad. A vízért 1200 forintot kell fizetni. És több, mint 8 ezer forintot ér.-k És, ha nem esik? hát nem esik. így mondták ezt a Tiszavasvári Állami Gazdaságban VargaGábor statisztikus, meg Aranyos Károly anyag- könyvelő. Elmondták még azt is, hogy öntöző- hajót is szerettek volna venni a gazdaságnak, s erről még mai napig sem. mondtak le. Si— sodszor alkalmunk volt tanulmányozni külföldi szak- irodalmat, fényképeket, műszaki leírásokat; gazdasági számításokat láttunk. Mikor valósul meg az előregyártótelep? — Egy millió forint építési, beruházási keretet fogunk kapni 1957-re. Ezt előre közölték, hogy az előkészítésre maradjon idő. A jövő évben az elkészülő dokumentációk alapján hozzá kell1 kezdeni a létesítéshez; Nemrég azonban kombinációba került a Dohányfermentálógyár hatalmas beruházási programja is. A terveket addig rögzíteni nem akarjuk, míg a végleges megállapodás e téren meg nem valósul. A Dohányfermentálógyár ugyanis mintegy 4 ezer dohánypajtát akar megépíteni. Ezt az építést előregyártott elemekből lehetne végezni, mely jelentős megtakarítást eredményezne. A gondolatot közöltük a minisztériummal, s tudomásunk szerint már a minisztertanács is foglalkozott vele. Milyen megtakarítás várható az előregyártott elemekkel való építéssel? — Pajtánként mintegy 30 százalék. Durván számolva negyvenmillió forintos megtakarítást jelent, tehát a fele költséget. Ezenkívül igen jelentős az időtakarékosság is, mert elgondolásaink szerint, ha egy teherkocsin egy pajta előregyártott elemet, az emelőszerkezet és az elemeket összeszerelő dolgozókat elindítanánk a helyszínre szállítva, egy nap alatt egy pajta elkészülhetne. Örömmel üdvözöljük a gondolatot s a megvalósításához sok sikert kívánunk; —yb— A harkovi villamosmozdonyberendezések gyára csaknem másfélszer annyi terméket gyárt, mint a megelőző évben. Jóval több nagyteljesítményű, hidrogénhű'éíes turbógenerátert, bányn-vil- lamosmozdonymotort, Diesel-mozdony generátort és ' motort gyárt, mint azelőtt. A képen: V. Leviszkij marós egy hidrogénhűtéses turbógenerátor forgórészét munkálja meg az óriási forgórész-marógépen. (Fotó: M. Nacsinkin) 1 nap alatt 1 pajta Interjú Bodánszky Tibor elvtárssal, a Megyei tpítöípari Vállalat főmérnökével--------------------4^^» -------------------• •Megjeleni- a Társadalmi Szemle legújabb száma A Társadalmi Szemle augusztusi száma „Pártegységgel a szocialista demokráciáért!“ címmel közöl vezércikket. Ebben a számban jelent meg a Magyar Dolgozók Pártja Közponii Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről.. Szabó Kálmán „Másodilc ötéves tervünk alapelvei” címmel írt cikket. Nagy Gyula írása mezőgazdaságunk belterjes fejlesztéséről szói. Sólymos Elek tanulmányának tárgya: „A békés egymás melleit élés lenini elvének érvényesülé- r' a népi demokratikus országok külpolitikájában“. Az új pártoktatási év feladatairól szól Vértes Imre írása. Ez a szám közli Zsigmond László „A proletár internacionalizmus — a francia és a német nép bélijének alapja és záloga' című tanulmányának első részét. A VITA rovatban Légrá- di Dezső szól hozzá Biha i Ottó „A képviselők és a tanácstagok munkájáról” című cikkéhez. A SZEMLE rovatban a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusát ismerteti Romját Irén; az építészet és az építésügy néhány kérdésével foglalkozik Pe- rényi Imre és a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének Vl„ brüsszeli.: kongresszusáról számol be dr. Kovács István. A KÖNYVISMERTETÉS rovatban Németh Lajos „A magyarországi művészet története“ I. kötetét méltatja,
