Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1956-08-23 / 196. szám

4

Nt(*l U

195S augusztus 23, csütörtök

UTAZAS A MARSRA

IRTA: J. BRANDISZ

ÍG. Martinov: „220 nap az űrhajón" című könyvéről)

A

z emberiség évszázados alma — a világmindenség titkainak megismerése — régóla foglalkoztatja a regényírók tan- táziáját.

Az égitestek közötti utazás napjainkban már nem pusztán a képzelet játéka. A tudomány utat tör a távoli, megismerhetetlennek hitt világokba. Nincs már messze az az idő, amikor az ötéves tervek célul tűzik ki az űrhajózást is.

A tudományos fantasztikus művek, szerzőjének ma egyrészt könnyebb, másrészt viszont nehezebb a dolga, mint régen. Köny- nyebb azért, mert az űrhajó — K. J. Ciolkovszkij és követői kutatásainak eredményeképpen — eléggé reális körvonalakat nyert. Az atom- és gázsugárhajtá- sos motor szinte korlátlan lehetőségeket nyit az űrhajózás előtt. Nehezebb a dolga azért, mert a fantázia szabad szárnyalását összhangba kell hoznia a tudomány reális lehetőségeivel és távlataival, amelyek gyakran bizony megelőzik az írói fantáziát. — Nem véletlen, hogy sok szovjet fantasztikus regényíró egyúttal komolyan műveli a műszaki tudományokat Is.

G. Martinov: „220 nap az űrhajón” című tudományosfantasztikus regényében a fantázia pontos tudományos adatokkal kapcsolódik össze.

A „SZSZSZR—LSZ2” űrhajó sikeres utat tesz a Föld, a Vénus és a Mars között, majd ismét visszatér a Földre, — így foglalhatjuk össze röviden a mű tartalmát.

Vfarttnov könyvét első- sorban a megalapozott, tudományos érvelés és az ügyes meseszövés teszi érdekessé. A mű szerkezete átgondolt és kiegyensúlyozott, az író meggyőzően indokolja az eseményeket, elkerüli a hamis romantikát, s nem halmozza a kaia'dókat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a cselekmény kibontakoztatásához. A reális adatok, amelyek tudományos hitelességet kölcsönöznek a fantasztikus írásnak, szervesen beilleszkednek a cselekménybe, s elválaszthatatlanok a mű általános eszméjétől és kompozíciójától.

Természtesen útközben történik a legkevesebb esemény az űrhajón, éppen ezért a szerző ezeket a fejezeteket használja fel arra, hogy az űrhajózás elméletét népszerűsítse. — Szinte azt mondhatnánk, hogy Jules Verne is ugyanilyen módszerekkel élt az űrhajózásról szóló regényeiben.

G. Martinov igazi költői ihlettel ír a Venusról, a „Föld testvéréről”, erről a hófehér égitestről, amely telve van ifjúi erővel, s amelyen nemrégen született az élet. A szerző itt is, — akár csak az egész műben — a? evolúció lassú útjáról, a világmindenségben előforduló, s fejlődésükben közös és egységes törvényeknek alárendelt életformák sokféleségéről szóló tudományos-materialista eszmét hirdeti.

4 Marson már egé- szén más kép fogadja a látogatót. A Nap gyéren hulló sugarai alig melegítik fel ezt az égitestet. Víz itt alig található. G. A. Tyihov szovjet csillagász elméletének megfelelően itt ott csenevész, kék növények szigetei tarkítják a homok-óceánt.

Bár a levegő a Marson ritka, kevés oxigént tartalmaz, az élőlények mégis alkalmazkodtak ezekhez a nehéz viszonyokhoz. G. Martinov plasztikusan, szemléltetően írja le a

Mars éghajlatát, növény- és állatvilágát.

A regény legfőbb értéke természetesen nem ezekben a többé vagy kevésbé fantasztikus leírásokban rejlik. Az olvasó megtudja, hegy az égitestek közötti utazás nemcsak magasszínvonalú technikát igényel, hanem különböző szakképzettségű tudósok nagy csoportjának kitartó és alapos előkészítő munkáját is, — s ez a legfontosabb. Martinov könyvében az űrhajózás nem könnyű séta, mint sok külföldi fantasztikus regényben. A szerző hangsúlyozza, hogy amig az űrhajó sebessége kisebb lesz az égitestek sebességénél, addig a kutatók időben erősen korlátozva lesznek. Martinov regényében az :dő-tényező viszi előre a cselekmény kibontakozását is.

. . . Csaknem egy időben két űrhajó ereszkedik le a Marsra: egy szovjet és egy amerikai. Hephord amerikai tudós, akit Beison újságíró kisér. azt a tisztán sportfeladatot tűzte maga elé, hogy bármi áron megelőzi a szovjet expedíciót. Hephood ezért nem áll meg, mielőtt olyan határig növeli az űrhajó kezdeti sebességét, amely már veszélyes a hajó személyzetének egészségére nézve. Az amerikaiak éjszaka kiszállnak az űrhajóból, hogy fényképen is megörökítsék rekordjukat, azonban Hep- hood-ot marsbeli ragadozók támadják meg. Beison egyedül marad, s fogságba akarja ejteni Kamovot, a szovjet expedíció vezetőjét, hegy az ő segítségével térjen vissza a Földre. A támadót idejében lefegyver- zik és a szovjet űrhajóra viszik.

A „SZSZSZR—LSZ2’

** visszatérésre készül, Kamov terepjárón még egyszer bejárja a környéket. Elhatározta, hogy megvizsgál egy sziklás hegyvonulatot, de a maisbeli ragadozók birodalmába kerül, amelyek türelmetlenül várják, hogy áldozatuk mikor zuhan le a magas szikláról .. . Eljön az utazásra kijelölt óra. Tovább nem lehet a Marson tartózkodni. A szovjet űrhajó a levegőbe emelkedik, köröket ír le, s fényszóróval keresi az elűnt Kamovot. De Kamov szorosan a sziklához lapul, hogy ne vegyék észre, különben az expedíció minden tagja elpusztulhat. A motor erős zúgása megijeszti a ragadozókat . . .

Az „SZSZSZR—LSZ2” szerencsésen visszatér a Földre. Az expedíció szerencsés kimenetelére csak Kamov, a jó elvtárs, barát, parancsnok, a nagy szovjet tudós tragikus pusztulása vet árnyékot . , . Az űrhajó földet ér. Az űrhajó utasait ünnepélyesen fogadják. Az expedíció tagjai kilépnek a gépből és . . . Kamov ölelő karjaiba esnek. Nem nehéz kitalálni, hogy Kariiov az amerikai űrhajón tért vissza a Földre.

A Marson lejátszódott drámai események nemcsak a cselekményt teszik még érdekesebbé, hanem bemutatják Kamovnak és a szovjet expedíció többi tagjainak ragyogó erkölcsi tulajdonságait, bátorságát és hazaszeretetét.

A fiatal olvasók nagy érdeklődéssel fogadták G. Martinov könyvét. Elismerő leveleket írnak a műről a Szovjetunió minden ré- s/léből, Csehszlovákiából, sőt Japánból is.

Földközelbe ér a Mars

Nyíregyházán is lesz csillagászati hét

Napjainkban a késő esti órákban a kek.*i égbolton

egy vörösesen fénylő égitest vonja magára a csendes augusztusi estében gyönyörködő emberek figyelmét. Csak néhány egymás utáni este kell egy-egy pillantást rávetni, s feltűnik, hogy ezen égitest fényessége igen erős mértékben nő.

Nem kell mindenkinek csillagásznak lennie, hogy kiderítse erről az égitestről, hogy egyik bolygónkról, mégpedig a Marsról van szó, melyet a legrégibb időben a görögök és a rómaiak, de az ősmagyarok is a hadiszerencse csillagaként tiszteltek. Nevezetessege most e bolygónak, hogy nap körüli pályáján a földhöz viszonyítva a lehető legközelebbi helyzetben lesz. Innen van állandó, szokatlan fényessége is. E fényesség szeptember 7-én éri el legnagyobb értékét, mei t ekkor lesz hozzánk legközelebb. Ettől az időtől kezdve a Föld és a Mars ismét távolodik egymástól, a Mars halványabb lesz.

Mint szomszédunkról és a Föld tulajdonságaival igen sok egyező égitestről sokat tudunk, de az emberi kíváncsiság érthető módon még többet szeretne -megtudni róla. A „közelség“ azonban még mindig olyan hatalmas távolság, hogy igen sok kérdésre nem kapnak a csillagászok sem minden alkalommal kielégítő választ. Most a Föld minden részén csillagászati intézetek a távcsövek sokaságát irányítják a Mars felé, igyekszenek a tudományos ismereteket újabb eredményekkel gazdagítani

Ezen nagy esemény alkalmából a magyar asztro- nómusok csillagászati hetet rendeznek szeptember elején. Előadásokat és távcsöves bemutatásokat tartanak, hogy a csillagos ég néhány hozzáférhető titkát az érdeklődök seregével megismertessék.

Nyíregyházán is megtartjuk a csillagászati hetet. A nagy csillagászati eseménnyel kapcsolatosan a Mars bolygóról való ismereteink lesznek az előadások középpontjában. Hallani fogunk például a Mars bolygón való élet lehetőségeiről, a Mars nevezetes '.hósapkáiról“, „csatornáiról“ stb. Más előadás az ür-hajo- zás, a csillagok közötti utazás lehetőségeit ismerteti,

M. Takács Ferenc.

Kitüntetések

A Szaboie^-Szatmár megyei Tanáé 3 Mezőgazdasági Igazgatóságán augusztus 3 9*én több termelőszövetkezeti ég gépállomási dolgozó kapott miniszteri kitüntetések a termelőszövetkezetek gazdasági m ege rösod égéért és számbeli fejlejtéséért végzett jó munka elismeréseként. A kitüntetéseket a földművelésügyi miniszter, nevéljen Vincze József, a megyei igazgatóság vezetője adta át.

,,A termelőszövetkezet kiváló dolgozója“ jelvényt kapta:

D, Tóth István (nyírbátori Lenin TSZ), Harcsa András, Kónya Janóé. Szabó Károly (nyírbátori Vörös Csillag TSZ), Molnár Eszter (nyirmihátydi Kossuth TSZ), időé Kajnyik József. Csaba Ferencné (nj'írceá- szári Haladás TSZ), Csordás

Ferenc, Harcsa Sándor bhyírbe- gáti Rákóczi TSZ). Szigeti József (ti«z>adobi Táncsics /!*>£). Már földi Andráis (nagykállói/ Uj Élet TSZ). Juhász László (nagy-' káliói Vörös Zászló TSZI, Süveg József (nagykálloi TJj Alkotmány TSZ). Pírja k Jijnos (balkányi Kossuth TSZ), illőn Kéve* József (biri Táncsics TSZ). _ '

,.A szakma, kiváló dolgozója" címet kaptak az alabbi gép« állomási dolgozók;

IioroB József traktor vezHÖ

(Tv agy kálió). N. Ltaik Endre ‘ Dobos Béla, Fazeka« Pál, Győri' Péter (Kölest:).

..A gépállomás kiváló dcJgo. zója“ jelvényt kapta:

Diószegi Lajos igazgató 'ÍJj- fehértó). Malom Bertalan igazgató (Mátéja ]«u).

(B&izíL az

— Mit akar uram? Vagy hogyis na, elvtárs; talán a központból jött? Mit figyelik az ember minden lépését =?

uiea&eßtta

dünyögte félre fordulva, amíg a kocsihoz támasztotta a széles seprőt.

— Nem most tgnulom én ntán ezt, nem nagy mesterség — pittyesztette le a száját s várakozóan rámnézett, mit szólok hozzá. Tél szemmel végignézte a kockaköves útburkolatot, fél szeme pedig a dohányos szelencére irányult, amit felpai- tantott, hogy cigarettát sodorjon. Simlis sapkáját egy gondolattal feljebb tolta a kezefejével, s könnyedén ráült a szemetes kocsi oldalára.

— Ismerek én ennél jobb mesterséget is. Teszem azt, kőműves. Ismerem... Tudom én nagyon jól, hogy mi az. Nem azért, mondom, de építettem én már olyan családiházat is, hogy megnyalná az ujját, ha magáé lenne. Szóval, a központból keres. Nem? Azt hittem pedig, hogy a felsorolásom újságolja.

— Enyje a gyufám ni, legyen olyan kedves ... Köszönöm. Azért olyan csóró nem vagyok ... Ahogy látom végignézett ... Nem, nem, ne tagadja, tudom én is, hogy nem úgy nézek ki, mint akinek sok pénze van. De ki az isten tehet róla, ha nem foldja be senki a nadrágomat, mert hát... Kedves feleségem, a tavaly őszön elhagyott. Három gyerek, mind kicsi. Mind fiú, mert ha lány volna köztük, csak ráállna az ujja a tűre. De ezek á vakolókanalat keresik. Mert bennük van a vér — sóhajt büszkén s a füstöt hosz- szan kifújja az orrán s a szájára tapadt dohányszálakat elfordulva leköpködi. — A Jani, — néz hirtelen a szemembe, s emberi öröm csillan a tekintetéből — az még csak 9 éves, de már esténként alig találom otthon, mindig valami építkezés

mellett kujtorog. Abból kőműves lesz. Nem Ilyen ...

— Hát hiszen mesterség ez is — ejte- geti lassan a szót, oktatva, mint öregember az unokái. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kódus kenyér. Csak ne men- tcgelőddzön, tudom én, amit tudok. Látom én, ahogy elmennek mellettem, hogy úgy megsajnálgatják az embert. Mert nem mondom az én apám is utcaseprő volt, mint öregember. De az még más volt. Hogy én most ilyen rongyos vagyok, az csak az én ... ütött a mellére, ■<— csak az én hibám. Megmondom úgy, ahogy van, mert kitalálták, na tudja már biztosan; az ital. Én uram rokkant ember vagyok, nézzen rám. Se szivem, se tüdőm. Azt elvitte a kocsma. Megevett engem a pálinka, nem vagyok én már ember. Hej, pedig — elkalandozott a szeme, az utcát futotta most is, de nem igen látta — még tán az asszony sem hagyott vóna itt, ha ötét szeretem. Most már mindegy. Azt mondják, a temetőből még nem jött visz- sza senki. És ez így van.

— Van azért nekem ruhám, csak a vállalattól kapok téli, nyári ruhát, bakancsot, köpenyt, kesztyűt, még sapkát is. A sapka éppen jó a Jancsi gyereknek, mert olyan nagyfejü gyerek, tetszik tudni.- Azt mondják, az az okos ember. De látszik is. 700 forintot keresek én, meg a családipótlékot. Hát éppen megélek belőle. Meg aztán, ahogy az ember itt letudja a 8 órát, reggel 5 órakor kezdünk ugyebár, déli 1 órakor szabad az ember, mint a madár, lehetne délutánonként csinálni valamit, van egy kis kertem, üehát azt hiszi uram, hogy csinálok? A féldeci, megint a féldeci és -megint a féldeci. Verje meg a Krisztus a tövét, nincs ebből szabadulás. Ha még fiatalabb volnék, vagy az asszony meglenne. Sokszor sírva verem a fejem az asztalba, ha fizetéskor elfolyik a pénz. Mert ugye ott van a Karoly. az ott seper a második kerületben, azt tetszene megnézni, mikor délután kihúzza magát, mert nem sok pénz az a 700 forint, de beosztással, meg ugye ez is az is; az ember ügyes, egy kis disznó, baromfi, mindig kerül valami. Csak én vagyok ilyen ... ilyen ...

— Jönnek, mennek az emberek. Elfigyelem olykor-olykor. Ügy szégyellem :is magam, mert nemigen látok rongyos embert. Gondoltam rá, hogy megnősülök, dehát az ital. Kinek kell az ilyen ember, mint én? Már azt hittem, hogy a központból tetszik jönni, hogy valami kifogas .. < hogy nem, seprek jól, vagy mi... Mert mondták, hogy lesorolhatnak, atlasznak valami mellékutcába. Jönnek ide is a fiatalok, azok nem isznak. Hál éppen az öregek sem isznak, a félkezemen megszámolhatom, akiket ismerek. Most gondolja magaban, hogy megbambultam, elmondok mindent magamról, dehát csak lassú, nem vagyok én akármilyen ember, — A cigaretta végig égett, nagyokat szív még belőle. — Az apám egyszer egy száz pengőst talált, emlékszem egy kora őszi hajnalon. Egy áltó napig rágódott rajta, hogy beadja-e. — De mégsem adta be. Akkor’ télen volt először cipő a lábamon, pedig már a tizedik évet tapostam. Én meg, Csak úgy dobálom ki az utcára a százasokat, fetrengem cl az árokban. Lekopni való dolog ez uram. Pedig, ha ember‘ akarnék lenni, hát lehetnék.

— Nagy dolgok történnek uram. Olvasom én az újságot. Valami rendeződés van itt, visszafelé nem megy semmi. Nekem is rendeződni kellene — dobta el a körmére égett cigarettavéget s rátette a kezét a kocsira. — Lehet, hogy megpróbálom ... lehet, hogy megpróbálom. .

S1PKAY BARNA;