Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1956-07-04 / 155. szám

1956. július 4, szerda NÉPLAP (Folytatás a 2. oldalról.) keit, a dolgozók érdekeit. A szovjet állam és egész bél­és külpolitikája azt bizo­nyítja, hogy rendszerünk igazán demokratikus, iga­zán népi rendszer, A szov­jet állam legmagasabbren- dű célja és mindennapos gondoskodásának tárgya a lakosság életszínvonalának minden eszközzel való eme­lése, a nép békés életének biztosítása, A szovjet demokrácia to­vábbfejlődését bizonyítják azok az intézkedések, ame­lyeket a Párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jogai és hatásköre kiter­jesztésének, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibonta­koztató átszervezésének, a helyi szovjetek tevékenysé­ge aktivizálásának, a bírá­lat és az önbírálat fejlesz­tésének céljából tett. A kommunista párt által vezetett néptömegek hatal­mas kezdeményezése, ame­lyet rendszerünk szült, a személyi kultusztól függet­lenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas tör­ténelmi tettét és a szo­cializmus építésének útjá­ban álló minden akadályt leküzdött. És ez a szovjet szocialista rendszer demok- 1 ratizmusának legmagasabb- rendű kifejeződése. Orszá­gunkban a szocializmus nagy győzelmei nem ma­guktól következtek be. A párt és helyi szervezetei óriási szervező és nevelő munkája révén értük el őket, annak a révén, hogy a párt kádereit és az összes kommunistákat mindig a ' marxizmus-leninizmus irán- ■ ti hűség szellemében, a kommunizmus ügye iránti odaadás szellemében nevel­te. A szovjet társadalom ereje a tömegek öntudatos- ságában rejlik. Történelmi sorsát hős munkásosztá­lyunk, dicső kolhozparaszt­ságunk, népi értelmiségünk alkotó munkája határozta és határozza meg. Pártunk felszámolva a személyi kultusz következ­ményeit, helyreállítva a pártélet bolsevik szabályait és kibontakoztatva a szo­cialista demokratizmust, el­érte, hogy tovább szilárdul­tak a nagy tömegekhez fű­ződő kapcsolatai, hogy a tömegek még szarosabban tömörültek a lenini zászló köré. Az a tény, hogy maga a párt bátran és nyiltan fel­vetette a személyi kultusz felszámolásának kérdését, Sztálin által elkövetett meg. engedhetetlen hibák kérdé­sét, meggyőző bizonyítéka, hogy a párt szilárdan áll a leninizmusnak, a szocializ­mus és a kommunizmus ügyének, a szocialista tör­vényesség és a népérdekek tiszteletben tartásának, a szovjet polgárok jogai biz­tosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szov­jet szocialista rendszer ere­jének és életképességének. Ez egyúttal bizonyítja, hogy a párt szilárdan elhatároz­ta: teljesen leküzdi a sze­mélyi kultusz következmé­nyeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jel- lesű hibák forduljanak elő. Minden testvéri kommu­nista és munkáspártban he. Iveslést és széleskörű vissz­hangot keltett, hogy pár­tunk elítélte Sztálin szemé­lyi kultuszát és ennek kö­vetkezményeit. A külföldi kommunisták, amikor meg­állapítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szem­pontjából óriási jelentőségű, a személyi kultusz és kö­vetkezményei ellen vívott harcot a marxizmus—leni- nizmus elveinek tisztasá­gáért, a nemzetközi mun­kásmozgalom időszerű prob­lémái megoldásának alkotó felfogásáért, a proletár in­ternacionalizmus elveinek megszilárdulásáért és to­vábbfejlesztéséért vívott harcként fogják fel. Számos testvéri kommu­nista párt nyilatkozata he­lyesli és támogatja azokat az intézkedéseket, amelye­ket pártunk a személyi kul­tusz és következményei el­len hozott. A Zsenminzsipao, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának lap­ja A proletár-diktatúra tör­ténelmi tapasztalatairól cí­mű szerkesztőségi cikke is­merteti azokat a következ­tetéseket, amelyeket Kína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának poli­tikai bizottsága az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok megvitatásából levont és ezt írja: „A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin végakaratát követve, komolyan fogta fel ezeknek a hibáknak a kö­vetkezményeit. Tekintettel e következmények komoly­ságára, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Sztálin nagy érdemei elismerésével együtt a legélesebben fel kellett tárnia Sztálin hibái­nak lényegét és az egész pártot fel kellett hívnia, hogy óvakodjék e hibák megismétlődésétől és hatá­rozottan irtsa ki azokat az egészségtelen következmé­nyeket, amelyeket ezek a hibák okoztak. Mi, kínai kommunisták mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibontakozó éles bírálat után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnek mindazok az aktív ténye­zők, amelyeket a múltban bizonyos politikai hibák visszatartottak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az embe­riség történetében első, nagy, kommunista társada­lom felépítéséért, az egész világ tartós békéjéért ví­vott harcban.” A Francia Kommunista Párt politikai bizottságá­nak nyilatkozatában ez ol­vasható: „A Szovjetunió Kommunista Pártja veze­tőinek érdeme, hogy kijaví­tották a személyi kultusz- szál kapcsolatos hibákat és hiányosságokat, ami Lenin nagy pártjának erejéről és egységéről, a szovjet nép körében élvezett bizalomról és a nemzetközi munkás­mozgalomban szerzett te­kintélyről tanúskodik.” — Eugene Dennis elvtárs, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja Országos Bi­zottságának főtitkára is­meretes cikkében megálla­pítja az SZKP XX. kong­resszusának óriási jelentő­ségét és kijelenti: „A XX. kongresszus megerősítette az általános békét és a szo­ciális haladást. Üi szakaszt jelentett a szocializmus fej­lődésében és a békés egy­más mellett élésért vívott harcban, amely Lenin ide­iében kezdődött, a későbbi években folytatódott és egyre inkább hatásossá és sikeressé válik.” Egyúttal meg kell állapí­tani, hogy a személyi kul­tusz kérdésének megvitatá­sa során nem magyarázzák mindig helyesen a személyi kultusz okait és azokat a következményeket, ame­lyekre társadalmi rendünk szempontjából ez a kultusz vezetett. Például Togliatti elvtárs a Nuovi Argomenti című folyóiratnak adott alapos és érdekes interjú­jában sok igen fontos és helyes következtetésen kí­vül helytelen megállapítá­sokat is tesz. Többek között nem lehet egyetérteni az­zal, hogy Togliatti elvtárs felveti azt a kérdést > nem jutott-e a szovjet társada­lom „az elfajulás bizonyos formáiig?” E kérdés felve­tésének semmi alapja sincs. Annál érthetetlenebb, mert Togliatti elvtárs interjújá­nak másik helyén teljesen helyesen mondja: „Arra a következtetésre kell jutni, hogy a szocialista rendszer lényege nem veszett el, mert nem veszett el egyet­len előző vívmány sem és mindenekelőtt nem veszett el a szovjet társadalmat ké­pező munkás- paraszt, ér­telmiségi tömegek támoga­tása. Maga ez a támogatás bizonyítja, hogy ez a társa­dalom mindenek ellenére megőrizte alapvető demok­ratikus jellegét.” Valóban, ha a nagy nép­tömegek nem támogatták volna a szovjet hatalmat, a kommunista párt politiká­ját, országunk nem tudta volna páratlanul rövid idő alatt megalkotni a hatal­mas szocialista ipart, meg­valósítani a mezőgazdaság kollektivizálását, nem tu­dott volna győzelmet arat­ni a második világháború­ban, amelynek kimenetelé­től az egész emberiség sor­sa függött. A hitlerizmus, az olasz fasizmus és a ja­pán militarizmus teljes szétzúzása következtében indultak erős fejlődésnek a kommunista mozgalom erői, nőtt fel és lett tömegpárttá Olaszország, Franciaország és más kapitalista országok kommunista pártja, létesült népi demokratikus rendszer Európa és Ázsia több or­szágában, keletkezett és erősödött meg a szocializ­mus világrendszere, aratott páratlan sikereket az im­perializmus gyarmati rend­szerét szétbomlasztó nem­zeti felszabadító mozgalom. IV. Az SZKP XX. kongresz- szusának a személyi kul­tuszt elítélő határozatait a kommunisták és az összes szovjet dolgozók egyhangú­lag helyeslik és e határo­zatokban pártunk megnö­vekedett erejének, lenini clviségének, egységének és összeforrottságának bizonyí­tékát látják. „A forradalmi poletariátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. I. Lenin —, hogy nyil­tan bírálja önmagát, hogy a hibát és a gyengeséget minden köntörfalazás nél­kül hibának és gyengeség­nek nevezze.” (Lenin mű­vei, 1. kötet, 150. oldal, oro­szul.) Ezt a lenini elvet követ­ve, pártunk továbbra is bátran fel fogja tárni, nyil­tan meg fogja bírálni és határozottan ki fogja kü­szöbölni a munkájában mu­tatkozó hibákat és mel­léfogásokat. Az SZKP Központi Bi­zottsága úgy vélekedik, hogy máris meghozta po­zitív eredményeit az a munka, amelyet a párt ed­dig a személyi kultusznak és következményeinek le­küzdésére végzett. A XX. pártkongresszus határozataiból kiindulva, az SZKP Központi Bizottsága felhívja az összes pártszer­vezeteket: Egész munkájukban kö­vetkezetesen tartsák be a marxizmus-leninizmus ama tanításának igen fontos té­telét, hogy a nép a törté­nelem alkotója, az emberi­ség összes anyagi és szel­lemi javainak létrehozója, továbbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szerepet tölt be a társada­lom átalakításáért, a kom­munizmus győzelméért foly­tatott forradalmi harcban; azt a munkát, amelyet a párt központi bizottsága végzett az utóbbi eszten­dőkben annak érdekében, hogy az összes pártszerve­zetekben, a legfelsőktől a legalsókig, a legszigorúbban tartsák be a pártvezetés lenini elveit, elsősorban a legfőbb elvet, a kollektív vezetés elvét, valamint an­nak érdekében, hogy be­tartsák a pártéletnek a pártunk szervezeti szabály­zatában leszögezett elveit, bontakoztassák ki a bírá­latot és az önbírálatot; teljesen állítsák helyre a szovjet szocialista demokrá­cia elveit, amelyek kifejezésé­re jutnak a Szovjetunió al­kotmányában, teljes mér­tékben javítsák ki a forra­dalmi szocialista törvényes­ségen esett sérelmeket; mozgósítsák harcra káde­reinket, az összes kommu­nistákat és a dolgozók leg­szélesebb tömegeit a hato­dik ötéves tervben foglalt feladatok gyakorlati meg­valósításáért, s ennek érde­kében minden vonalon fej­lesszék ki a tömegeknek, a történelem igazi létrehozói­nak alkotó kezdeményezé­sét és energiáját. Az SZKP XX. kongresz- szusa rámutatott: korunk legfontosabb jellemvonása az, hogy a szocializmus vi­lágrendszerré vált. Már el­múlt a szocializmus fejlő­désének és megszilárdulá­sának legnehezebb szaka­sza. Szocialista országunk már nem az egyetlen sziget a kapitalista államok óce­ánjában. Ma már az embe­riségnek több mint egyhar- mada építi az új életet a szocializmus zászlaja alatt. A szocializmus eszméi a kapitalista országokban is meghódítják sok-sok millió ember gondolkodását. A szocializmus eszméi óriási hatást gyakorolnak a gyar­mati rendszer minden faj­tája ellen sikraszálló ázsiai, afrikai és latinamerikai né­pekre. Az SZKP XX. kongresz- szusának határozatait a bé­ke és a szocializmus min­den híve, az összes demok­ratikus és haladó körök lelkesítő programként fog­ják fel a világ békéjének megszilárdításáért, a mun­kásosztály érdekeiért, a szocializmus ügyének dia­daláért vívott harcban. A jelenlegi körülmények között a kommunista párt és az egész nemzetközi munkásmozgalom előtt lel­kesítő, széles távlatok nyíl­nak: az, hogy az összes bá- keszerető erőkkel egyptt ki­harcolják az új világháború megakadályozását. megfé­kezik a monopóliumokat é- biztosítják a tartós békét és biztonságot a népek számá­ra, megszüntetik a fegyver­kezési versenyt és leveszik a dolgozók vállairól az emiatt előállott súlyos adó­terheket, megvédik a de­mokratikus jogokat és sza­badságjogokat, amelyek biz­tosítják a dolgozók számá­ra, hogy harcolhatnak jobb életükért és boldog jövő­jükért. Ez az egyszerű em­berek millióinak alapvető érdeke a világ minden or­szágában. E problémák si­keres megoldását hatalmas mértékben elősegíti a Szov­jetunió, a Kínai Népköztár­saság és az összes többi, a szocializmus útján haladó ország békeszerető politiká. ja, újabb és újabb sikerei. Az új történelmi körül­mények között beszüntették tevékenységüket a munkás- osztály olyan nemzetközi szervezetei, mint a Komin­tern és a Kominíorm. Eb­ből azonban korántsem kö­vetkezik, hogy elvesztette jelentőségét a marxizmus— leninizmus álláspontján álló forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolatainak szükségessé­ge. Manapság, amikor mér­hetetlenül megnőttek a szo­cializmus erői és a szocia­lizmus eszméinek befolyása az egész világon, amikor a különböző országokban fel­tárul a szocializmushoz ve­zető utak sajátszerűsége — a munkásosztály marxista pártjainak természetesen meg kell őrizniük és erősí- teniök kell ideológiai egy­ségüket és nemzetközi test­véri szolidaritásukat az új háború veszélye elleni harc­ban, a monopoltőkének a forradalmi és haladó moz­galmak elfojtására törekvő népellenes erői elleni harc­ban, A kommunista pártokat összeforrasztja a nagy cél: a munkásosztály felszabadí­tása a tőke igája alól, a kommunista pártokat egy­befűzi a hűség a marxiz­mus—leninizmus tudomá­nyos eszmevilágához, a proletár internacionalizmus szelleméhez, a határtalan odaadas a néptömegek ér­dekei iránt. A jelenlegi körülmények között minden kommunista párt a maga tevékenységé­ben országa nemzeti sajá­tosságaiból és viszonyaiból indul ki, a legnagyobb tel­jességgel juttatva kifeje­zésre népe nemzeti érde­keit. Ugyanakkor annak tu­datában, hogy a munkás­osztály érdekeiért, a bé­kéért és hazájuk nemzeti függetlenségéért folytatott harc egyúttal az egész nem­zetközi proletariátus ügye, a kommunista pártok ösz- sze fognak és erősítik egy­más közötti kapcsolataikat és együttműködésüket. Mialatt a Szovjetunió oly sokat tett és tesz ma is a nemzetközi feszültség eny­hítéséért -a- ezt ma már mindenki elismeri —, az amerikai monopoltőke to­vábbra is nagy összegeket irányoz elő a felforgató te­vékenység fokozására a szo­cialista országokban. A hi­degháború tetőpontján — mint ismeretes — az ame­rikai kongresszus (a nem hivatalosan rendelkezésre bocsátott összegeken kívül) százmillió dollárt irányzott elő a népi demokratikus or­szágokban és a Szovjet­unióban végzendő felforga­tó tevékenységre. Nekünk józanul merlegel-* nünk kell ezt a tényt és lé kell vonnunk belőle a. megfelelő következtetése-* két. Világos például, hogy a poznani népellenes meg-< mozdulásokat ebből a for-> résből pénzelték. Ámde, az óceánon túli pénzügyi a la-* pókból fizetett provokátor roknak és íelforgatóknaki néhány óra alatt kifogyott a! lélegzetük. A poznani doi-í gozók visszaverték az eU lenséges támadásokat éa provokációkat. Kudarcba* fulladtak a „csuklya és tőr” sötét lovagjainak tervei, ku-* darcba fulladt aljas provo-i kációjuk a lengyelországi! népi hatalommal szembenj Mindez azt bizonyítja; t?í>gy nem szabad közömböJ sen nézni az imperialista- ügynökök újabb cselszövés nyeit. _Ezek az ügynökök: igyekeznek behatolni szó-, cialista országokba, hogy megkárosítsák és alássák aj dolgozók vívmányait. Az imperialista reakció1 erői arra törekednek, hogy: letérítsék a dolgozókat a* saját érdekeikért folytatott1 harc helyes útjáról, meg­mérgezzék lelkűket olymó­don, hogy ne bízzanak a béke és a szocializmus; ügyének sikerében. Hiába-' való a kapitalista mono-' póliumok ideológusainak’ minden fondorlata, a mun­kásosztály tapasztalt kom­munista élcsapatának veze-j tésével tovább halad a ma-j ga útján, amely a szocia­lizmus történelmi vívmá-i nyaira vezetett és a béke, aj demokrácia és a szocializ-i mus ügyének újabb győzel-1 meire fog vezetni. Biztosak': lehetünk abban, hogy min-, den ország kommunista és. munkáspártjai még maga-j sabbra emelik majd a pro-, letár internacionalizmus di-i cső marxista zászlaját. A szovjet dolgozók joggal: büszkék arra, hogy hazánk: elsőnek építette ki a szo­cializmushoz vezető utat. Most, amikor a szocializ­mus világrendszerré vált,, amikor a szocialista orszá­gok között testvéri együtt­működés és kölcsönös se-' gélynyújtás jött létre, újabb kedvező feltételek alakul-; tak ki a szocialista demok­rácia felvirágzásához, a kommunizmus anyagi-ter­melő bázisának további erő­sítéséhez, a dolgozók élet- színvonalának szakadatlan emeléséhez, az új, a kom­munizmust építő ember egyéniségének sokoldalú, fejlesztéséhez. A burzsoá ideológusok csak gyártsák' meséiket a kommunizmus. „válságáról”, a kommunista pártök soraiban állítólag mutatkozó „zavarról". Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség efféle ráolvasásai­ra. Az ellenség jóslatai mindig szétpukkantak, mint a szappanbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok meg­jelentek és eltűntek, de a kommunista mozgalom. a marxizmus—leninizmus hal­hatatlan és életet teremtő eszméi győzedelmeskedtek és győzedelmeskednek, így lesz a jövőben is. Ellensé­geinknek semmiféle ádáz, rágalmazó támadása sem tudja megállítani az embe­riség történelmi fejlődésé-; nek feltartóztathatatlan me­netét a kommunizmus felé. 1956. június 30. Szovjetunió Kommunista Partjának Központi Bizottsága. 3 A* SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről

Next

/
Thumbnails
Contents