Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-177. szám)
1956-07-04 / 155. szám
1956. július 4, szerda NÉPLAP (Folytatás a 2. oldalról.) keit, a dolgozók érdekeit. A szovjet állam és egész bélés külpolitikája azt bizonyítja, hogy rendszerünk igazán demokratikus, igazán népi rendszer, A szovjet állam legmagasabbren- dű célja és mindennapos gondoskodásának tárgya a lakosság életszínvonalának minden eszközzel való emelése, a nép békés életének biztosítása, A szovjet demokrácia továbbfejlődését bizonyítják azok az intézkedések, amelyeket a Párt és a kormány a szövetséges köztársaságok jogai és hatásköre kiterjesztésének, a törvényesség szigorú megtartásának, a tervezési rendszer helyi kezdeményezést kibontakoztató átszervezésének, a helyi szovjetek tevékenysége aktivizálásának, a bírálat és az önbírálat fejlesztésének céljából tett. A kommunista párt által vezetett néptömegek hatalmas kezdeményezése, amelyet rendszerünk szült, a személyi kultusztól függetlenül és annak ellenére végrehajtotta hatalmas történelmi tettét és a szocializmus építésének útjában álló minden akadályt leküzdött. És ez a szovjet szocialista rendszer demok- 1 ratizmusának legmagasabb- rendű kifejeződése. Országunkban a szocializmus nagy győzelmei nem maguktól következtek be. A párt és helyi szervezetei óriási szervező és nevelő munkája révén értük el őket, annak a révén, hogy a párt kádereit és az összes kommunistákat mindig a ' marxizmus-leninizmus irán- ■ ti hűség szellemében, a kommunizmus ügye iránti odaadás szellemében nevelte. A szovjet társadalom ereje a tömegek öntudatos- ságában rejlik. Történelmi sorsát hős munkásosztályunk, dicső kolhozparasztságunk, népi értelmiségünk alkotó munkája határozta és határozza meg. Pártunk felszámolva a személyi kultusz következményeit, helyreállítva a pártélet bolsevik szabályait és kibontakoztatva a szocialista demokratizmust, elérte, hogy tovább szilárdultak a nagy tömegekhez fűződő kapcsolatai, hogy a tömegek még szarosabban tömörültek a lenini zászló köré. Az a tény, hogy maga a párt bátran és nyiltan felvetette a személyi kultusz felszámolásának kérdését, Sztálin által elkövetett meg. engedhetetlen hibák kérdését, meggyőző bizonyítéka, hogy a párt szilárdan áll a leninizmusnak, a szocializmus és a kommunizmus ügyének, a szocialista törvényesség és a népérdekek tiszteletben tartásának, a szovjet polgárok jogai biztosításának őrhelyén. Ez a legjobb bizonyítéka a szovjet szocialista rendszer erejének és életképességének. Ez egyúttal bizonyítja, hogy a párt szilárdan elhatározta: teljesen leküzdi a személyi kultusz következményeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jel- lesű hibák forduljanak elő. Minden testvéri kommunista és munkáspártban he. Iveslést és széleskörű visszhangot keltett, hogy pártunk elítélte Sztálin személyi kultuszát és ennek következményeit. A külföldi kommunisták, amikor megállapítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szempontjából óriási jelentőségű, a személyi kultusz és következményei ellen vívott harcot a marxizmus—leni- nizmus elveinek tisztaságáért, a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémái megoldásának alkotó felfogásáért, a proletár internacionalizmus elveinek megszilárdulásáért és továbbfejlesztéséért vívott harcként fogják fel. Számos testvéri kommunista párt nyilatkozata helyesli és támogatja azokat az intézkedéseket, amelyeket pártunk a személyi kultusz és következményei ellen hozott. A Zsenminzsipao, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja A proletár-diktatúra történelmi tapasztalatairól című szerkesztőségi cikke ismerteti azokat a következtetéseket, amelyeket Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai bizottsága az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok megvitatásából levont és ezt írja: „A Szovjetunió Kommunista Pártja Lenin végakaratát követve, komolyan fogta fel ezeknek a hibáknak a következményeit. Tekintettel e következmények komolyságára, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin nagy érdemei elismerésével együtt a legélesebben fel kellett tárnia Sztálin hibáinak lényegét és az egész pártot fel kellett hívnia, hogy óvakodjék e hibák megismétlődésétől és határozottan irtsa ki azokat az egészségtelen következményeket, amelyeket ezek a hibák okoztak. Mi, kínai kommunisták mélységesen hisszük, hogy az SZKP XX. kongresszusán kibontakozó éles bírálat után mindenütt feltétlenül mozgásba jönnek mindazok az aktív tényezők, amelyeket a múltban bizonyos politikai hibák visszatartottak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép az eddiginél még egységesebb és tömörebb lesz az emberiség történetében első, nagy, kommunista társadalom felépítéséért, az egész világ tartós békéjéért vívott harcban.” A Francia Kommunista Párt politikai bizottságának nyilatkozatában ez olvasható: „A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek érdeme, hogy kijavították a személyi kultusz- szál kapcsolatos hibákat és hiányosságokat, ami Lenin nagy pártjának erejéről és egységéről, a szovjet nép körében élvezett bizalomról és a nemzetközi munkásmozgalomban szerzett tekintélyről tanúskodik.” — Eugene Dennis elvtárs, az Egyesült Államok Kommunista Pártja Országos Bizottságának főtitkára ismeretes cikkében megállapítja az SZKP XX. kongresszusának óriási jelentőségét és kijelenti: „A XX. kongresszus megerősítette az általános békét és a szociális haladást. Üi szakaszt jelentett a szocializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért vívott harcban, amely Lenin ideiében kezdődött, a későbbi években folytatódott és egyre inkább hatásossá és sikeressé válik.” Egyúttal meg kell állapítani, hogy a személyi kultusz kérdésének megvitatása során nem magyarázzák mindig helyesen a személyi kultusz okait és azokat a következményeket, amelyekre társadalmi rendünk szempontjából ez a kultusz vezetett. Például Togliatti elvtárs a Nuovi Argomenti című folyóiratnak adott alapos és érdekes interjújában sok igen fontos és helyes következtetésen kívül helytelen megállapításokat is tesz. Többek között nem lehet egyetérteni azzal, hogy Togliatti elvtárs felveti azt a kérdést > nem jutott-e a szovjet társadalom „az elfajulás bizonyos formáiig?” E kérdés felvetésének semmi alapja sincs. Annál érthetetlenebb, mert Togliatti elvtárs interjújának másik helyén teljesen helyesen mondja: „Arra a következtetésre kell jutni, hogy a szocialista rendszer lényege nem veszett el, mert nem veszett el egyetlen előző vívmány sem és mindenekelőtt nem veszett el a szovjet társadalmat képező munkás- paraszt, értelmiségi tömegek támogatása. Maga ez a támogatás bizonyítja, hogy ez a társadalom mindenek ellenére megőrizte alapvető demokratikus jellegét.” Valóban, ha a nagy néptömegek nem támogatták volna a szovjet hatalmat, a kommunista párt politikáját, országunk nem tudta volna páratlanul rövid idő alatt megalkotni a hatalmas szocialista ipart, megvalósítani a mezőgazdaság kollektivizálását, nem tudott volna győzelmet aratni a második világháborúban, amelynek kimenetelétől az egész emberiség sorsa függött. A hitlerizmus, az olasz fasizmus és a japán militarizmus teljes szétzúzása következtében indultak erős fejlődésnek a kommunista mozgalom erői, nőtt fel és lett tömegpárttá Olaszország, Franciaország és más kapitalista országok kommunista pártja, létesült népi demokratikus rendszer Európa és Ázsia több országában, keletkezett és erősödött meg a szocializmus világrendszere, aratott páratlan sikereket az imperializmus gyarmati rendszerét szétbomlasztó nemzeti felszabadító mozgalom. IV. Az SZKP XX. kongresz- szusának a személyi kultuszt elítélő határozatait a kommunisták és az összes szovjet dolgozók egyhangúlag helyeslik és e határozatokban pártunk megnövekedett erejének, lenini clviségének, egységének és összeforrottságának bizonyítékát látják. „A forradalmi poletariátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. I. Lenin —, hogy nyiltan bírálja önmagát, hogy a hibát és a gyengeséget minden köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek nevezze.” (Lenin művei, 1. kötet, 150. oldal, oroszul.) Ezt a lenini elvet követve, pártunk továbbra is bátran fel fogja tárni, nyiltan meg fogja bírálni és határozottan ki fogja küszöbölni a munkájában mutatkozó hibákat és melléfogásokat. Az SZKP Központi Bizottsága úgy vélekedik, hogy máris meghozta pozitív eredményeit az a munka, amelyet a párt eddig a személyi kultusznak és következményeinek leküzdésére végzett. A XX. pártkongresszus határozataiból kiindulva, az SZKP Központi Bizottsága felhívja az összes pártszervezeteket: Egész munkájukban következetesen tartsák be a marxizmus-leninizmus ama tanításának igen fontos tételét, hogy a nép a történelem alkotója, az emberiség összes anyagi és szellemi javainak létrehozója, továbbá azt a tanítását, hogy a marxista párt döntő szerepet tölt be a társadalom átalakításáért, a kommunizmus győzelméért folytatott forradalmi harcban; azt a munkát, amelyet a párt központi bizottsága végzett az utóbbi esztendőkben annak érdekében, hogy az összes pártszervezetekben, a legfelsőktől a legalsókig, a legszigorúbban tartsák be a pártvezetés lenini elveit, elsősorban a legfőbb elvet, a kollektív vezetés elvét, valamint annak érdekében, hogy betartsák a pártéletnek a pártunk szervezeti szabályzatában leszögezett elveit, bontakoztassák ki a bírálatot és az önbírálatot; teljesen állítsák helyre a szovjet szocialista demokrácia elveit, amelyek kifejezésére jutnak a Szovjetunió alkotmányában, teljes mértékben javítsák ki a forradalmi szocialista törvényességen esett sérelmeket; mozgósítsák harcra kádereinket, az összes kommunistákat és a dolgozók legszélesebb tömegeit a hatodik ötéves tervben foglalt feladatok gyakorlati megvalósításáért, s ennek érdekében minden vonalon fejlesszék ki a tömegeknek, a történelem igazi létrehozóinak alkotó kezdeményezését és energiáját. Az SZKP XX. kongresz- szusa rámutatott: korunk legfontosabb jellemvonása az, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Már elmúlt a szocializmus fejlődésének és megszilárdulásának legnehezebb szakasza. Szocialista országunk már nem az egyetlen sziget a kapitalista államok óceánjában. Ma már az emberiségnek több mint egyhar- mada építi az új életet a szocializmus zászlaja alatt. A szocializmus eszméi a kapitalista országokban is meghódítják sok-sok millió ember gondolkodását. A szocializmus eszméi óriási hatást gyakorolnak a gyarmati rendszer minden fajtája ellen sikraszálló ázsiai, afrikai és latinamerikai népekre. Az SZKP XX. kongresz- szusának határozatait a béke és a szocializmus minden híve, az összes demokratikus és haladó körök lelkesítő programként fogják fel a világ békéjének megszilárdításáért, a munkásosztály érdekeiért, a szocializmus ügyének diadaláért vívott harcban. A jelenlegi körülmények között a kommunista párt és az egész nemzetközi munkásmozgalom előtt lelkesítő, széles távlatok nyílnak: az, hogy az összes bá- keszerető erőkkel egyptt kiharcolják az új világháború megakadályozását. megfékezik a monopóliumokat é- biztosítják a tartós békét és biztonságot a népek számára, megszüntetik a fegyverkezési versenyt és leveszik a dolgozók vállairól az emiatt előállott súlyos adóterheket, megvédik a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, amelyek biztosítják a dolgozók számára, hogy harcolhatnak jobb életükért és boldog jövőjükért. Ez az egyszerű emberek millióinak alapvető érdeke a világ minden országában. E problémák sikeres megoldását hatalmas mértékben elősegíti a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az összes többi, a szocializmus útján haladó ország békeszerető politiká. ja, újabb és újabb sikerei. Az új történelmi körülmények között beszüntették tevékenységüket a munkás- osztály olyan nemzetközi szervezetei, mint a Komintern és a Kominíorm. Ebből azonban korántsem következik, hogy elvesztette jelentőségét a marxizmus— leninizmus álláspontján álló forradalmi testvérpártok nemzetközi szolidaritása és kapcsolatainak szükségessége. Manapság, amikor mérhetetlenül megnőttek a szocializmus erői és a szocializmus eszméinek befolyása az egész világon, amikor a különböző országokban feltárul a szocializmushoz vezető utak sajátszerűsége — a munkásosztály marxista pártjainak természetesen meg kell őrizniük és erősí- teniök kell ideológiai egységüket és nemzetközi testvéri szolidaritásukat az új háború veszélye elleni harcban, a monopoltőkének a forradalmi és haladó mozgalmak elfojtására törekvő népellenes erői elleni harcban, A kommunista pártokat összeforrasztja a nagy cél: a munkásosztály felszabadítása a tőke igája alól, a kommunista pártokat egybefűzi a hűség a marxizmus—leninizmus tudományos eszmevilágához, a proletár internacionalizmus szelleméhez, a határtalan odaadas a néptömegek érdekei iránt. A jelenlegi körülmények között minden kommunista párt a maga tevékenységében országa nemzeti sajátosságaiból és viszonyaiból indul ki, a legnagyobb teljességgel juttatva kifejezésre népe nemzeti érdekeit. Ugyanakkor annak tudatában, hogy a munkásosztály érdekeiért, a békéért és hazájuk nemzeti függetlenségéért folytatott harc egyúttal az egész nemzetközi proletariátus ügye, a kommunista pártok ösz- sze fognak és erősítik egymás közötti kapcsolataikat és együttműködésüket. Mialatt a Szovjetunió oly sokat tett és tesz ma is a nemzetközi feszültség enyhítéséért -a- ezt ma már mindenki elismeri —, az amerikai monopoltőke továbbra is nagy összegeket irányoz elő a felforgató tevékenység fokozására a szocialista országokban. A hidegháború tetőpontján — mint ismeretes — az amerikai kongresszus (a nem hivatalosan rendelkezésre bocsátott összegeken kívül) százmillió dollárt irányzott elő a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban végzendő felforgató tevékenységre. Nekünk józanul merlegel-* nünk kell ezt a tényt és lé kell vonnunk belőle a. megfelelő következtetése-* két. Világos például, hogy a poznani népellenes meg-< mozdulásokat ebből a for-> résből pénzelték. Ámde, az óceánon túli pénzügyi a la-* pókból fizetett provokátor roknak és íelforgatóknaki néhány óra alatt kifogyott a! lélegzetük. A poznani doi-í gozók visszaverték az eU lenséges támadásokat éa provokációkat. Kudarcba* fulladtak a „csuklya és tőr” sötét lovagjainak tervei, ku-* darcba fulladt aljas provo-i kációjuk a lengyelországi! népi hatalommal szembenj Mindez azt bizonyítja; t?í>gy nem szabad közömböJ sen nézni az imperialista- ügynökök újabb cselszövés nyeit. _Ezek az ügynökök: igyekeznek behatolni szó-, cialista országokba, hogy megkárosítsák és alássák aj dolgozók vívmányait. Az imperialista reakció1 erői arra törekednek, hogy: letérítsék a dolgozókat a* saját érdekeikért folytatott1 harc helyes útjáról, megmérgezzék lelkűket olymódon, hogy ne bízzanak a béke és a szocializmus; ügyének sikerében. Hiába-' való a kapitalista mono-' póliumok ideológusainak’ minden fondorlata, a munkásosztály tapasztalt kommunista élcsapatának veze-j tésével tovább halad a ma-j ga útján, amely a szocializmus történelmi vívmá-i nyaira vezetett és a béke, aj demokrácia és a szocializ-i mus ügyének újabb győzel-1 meire fog vezetni. Biztosak': lehetünk abban, hogy min-, den ország kommunista és. munkáspártjai még maga-j sabbra emelik majd a pro-, letár internacionalizmus di-i cső marxista zászlaját. A szovjet dolgozók joggal: büszkék arra, hogy hazánk: elsőnek építette ki a szocializmushoz vezető utat. Most, amikor a szocializmus világrendszerré vált,, amikor a szocialista országok között testvéri együttműködés és kölcsönös se-' gélynyújtás jött létre, újabb kedvező feltételek alakul-; tak ki a szocialista demokrácia felvirágzásához, a kommunizmus anyagi-termelő bázisának további erősítéséhez, a dolgozók élet- színvonalának szakadatlan emeléséhez, az új, a kommunizmust építő ember egyéniségének sokoldalú, fejlesztéséhez. A burzsoá ideológusok csak gyártsák' meséiket a kommunizmus. „válságáról”, a kommunista pártök soraiban állítólag mutatkozó „zavarról". Mi nem szoktunk hallgatni az ellenség efféle ráolvasásaira. Az ellenség jóslatai mindig szétpukkantak, mint a szappanbuborék. Ezek a kudarcot vallott jósok megjelentek és eltűntek, de a kommunista mozgalom. a marxizmus—leninizmus halhatatlan és életet teremtő eszméi győzedelmeskedtek és győzedelmeskednek, így lesz a jövőben is. Ellenségeinknek semmiféle ádáz, rágalmazó támadása sem tudja megállítani az emberiség történelmi fejlődésé-; nek feltartóztathatatlan menetét a kommunizmus felé. 1956. június 30. Szovjetunió Kommunista Partjának Központi Bizottsága. 3 A* SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek leküzdéséről