Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-16 / 140. szám

(Világ eggtA illicit k! SZABOLCS­SZATMÁRI AZ MDP MEGYÉI 1 SIZCíHSÁGA ШИШ Él JANÁCS LAPJA ХШ. évfolyam, 140. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956 június 16, szombat A leszerelés kérdésének új felvetése Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának, el­nöke a leszerelés kérdésében üzenettel fordult az Egyesült Aijamok, Franciaország, Nagy-Britannia, a Nemet Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Kanada és Törökország kormányához. Világszerte százmilliók vallják, hogy a leszerelés tne rendkívül fontos és halaszthatatlan probléma. Az országok, elsősorban a nagyhatalmak, valamint a nagy államok kormányai nem mellőzhetik a népek e köve­telését. A népeknek létérdeke, hogy megvalósuljon a fegyveres erjők ée fegyverzetek csökkentése. A leszerelés problémájának megoldása haladékta­lanul szükségessé vált az utóbbi években, amikor meg­jelentek a tömegpusztító fegyverek, az atom és hidro­génbomba. Ugyanakkor most vannak a legkedvezőbb feltételek e probléma megoldásához, annak eredménye­ként, hogy jelentősen enyhült a nemzetközi feszültség. Ebben a helyzetben a fegyverkezési hajsza fenntartá­sát és folytatását semmivel sem lehet indokolni. Ha­ladék nélkül intézkedéseket kell tenni a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére. Gyakorlati lépé­sekre van szükség, halogatás nélkül, még ma, nem várva, amíg az. ENSZ-ben létrejön a nemzetközi meg­egyezés a leszerelésről. A szovjet kormány, mint ez Bulganyin üzeneteiből kitűnik, a leszerelés kérdésének új felvetését javasolja, a kérdés olyan fevetését, amely végtére kivezethet a zsákutcából A világközvélemény kellően értékelte azt a tényt, hogy a Szovjetunió valóban történelmi jelen­tőségű új kezdeményezést tett az utóbbi időben a le­szerelés kérdésében. A szovjet kormány példát muta­tott valamennyi államnak a leszerelés problémájának új felvetésére. A népek közti béke megszilárdításának fennkölt céljai által vezéreltetve május 14-i nyilatko­zatában közölte, hogy nem várva be, míg létrejön a megegyezés a leszerelésről, 1957 május 1-ig újabb 1,200.000 fővel csökkenti fegyveres erői létszámát, az 1955. évi 640.000 fős leszerelésen túlmenően. Ennek megfelelően csökkenti a szovjet fegyveres erők fegy­verzetét és felszerelését, valamint az állami költség­vetés katonai kiadásait is, A szovjet kormány természetszerűleg elvárja, hogy más államok kövessék békés kezdeményezését s tegyenek gyakorlati intézkedéseket fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére. Minden békeszerető nép osztja a szovjet népnek Bulganyin üzeneteiben kifeje­zésre juttatott ebbeli reményét. Ha mindegyik állam csökkentené fegyverzeteit még a nemzetközi megegye­zés létrejötte előtt, ez kétségkívül még egészségesebbé tenné a nemzetközi helyzetet és létrehozná a feltétele­ket átfogó leszerelési program végrehajtásához. Termé­szetesnek tűnne, hogy valóban megtegye a megfelelő intézkedéseket egész sor olyan állam, amelynek kép­viselői már helyeslőleg nyilatkoztak a szovjet kormány fegyveres erői létszámának csökkentésére hozott hatá­rozatáról. Az, hogy egyes államok részt vesznek bizonyos egyezményekben és ebből kifolyólag meghatározott, köztük katonai jellegű kötelezettségeket vállaltak, nem lehet akadálya annak, hogy az ilyen egyezmé­nyekben részvevő legnagyobb államok most gyakorlati lépéseket tegyenek fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére. A világ valamennyi országának közvéleménye üd­vözli a Szovjetunió új békés kezdeményezését. Kíná­ban, az európai népi demokratikus országokban és Jugoszláviában a sajtó az ázsiai országok széles tár­sadalmi köreivel együtt aláhúzza e kezdeményezés jelentőségét. A nyugati országokban, mint a Timer című angol lap beismeri, a szovjet kormány javas­latai „már mély gyökeret vert eszméket erősítenek meg , , Ennek fényében igen gyengének tűnik egyes amerikai, nyugatnémet és más körök elutasító álláspontja. Ezek a körök kézlegyintéssel szeretnék túltenni magukat a szovjet kezdeményezésen s azt „propagandának” (!) állítják be. Ezzel elárulják ma­gukról, hogy a fegyverkezési hajsza folytatása az ér­dekük és félnek a békétől. A leszerelési probléma megoldása elől azonban senki sem térhet ki. A né­pek követelik a leszerelési probléma megoldását. Ezt a kérdést meg kell oldani! (Izvesztyija) ..............r-i . ................................. - . Minek köszönheti Ibrúny a versenyzászlót? Ibrány e hó elején ver­senyzászlót és jutalmat kapott a begyűjtési ver­senyben elért jó eredmé­nyeiért. А II. területi kate­góriában a második helye­zést érte el. Minek köszönheti a köz­ség e jó eredményt? Első­sorban annak, hogy az ib- rányi dolgozó parasztok megértették a beadás nép­gazdasági jelentőségét és hazafias kötelességüknek tartják annak pontos telje­sítését. Erre bizonyíték az, hogy a verseny tartama alatt egyetlen egy kény­szerbehajtás sem történt. A község vezetői, a tanácsta­gok, a begyűjtési állandó bizottság tagjai, a tömeg­szervezetek és a népneve­lők szoros kapcsolatban él­nek a falu dolgozó töme­geivel. A versenyzászló átvétele alkalmával Erdei Mihály községi tanács vb-el- nök ígéretet tett a dolgo­zók nevében, hogy a kö­vetkező versenyszakaszban a második helyet felcseré­lik az első hellyel. Hegedűs József vb-titkár. Zsebrádió szerelése Az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiája kijevi fizikai intézetének tudósai sokat fáradoznak szón, hogy új konstrukciójú műszereket alkossanak — félvezetők­kel. M. Gorbunov, a félvezető-osztály főmérnöke olyan zsebrádiót készített, amelyben az üvegből készült rá­diócsöveket germanium diódák és triódák helyettesítik. A közönséges cigarettatartóban elhelyezhető vevőkészü­lék súlya még 300 gramm sincs. A képen: M. Gorbunov, a félvezető-osztály főmér­nöke, zsebrádiót szerel. iFoto M. Melnyik) Újabb 11 burgonyafajta született a Kisvárdai Kísérleti Gazdaságban A Nyírségi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet kis­várdai burgonyanemesítő gazdaságában újabb sikere­ket ért el Teichmann Vil­mos tudományos kutató. Az eddig ismert többszáz külföldi és hazai fajtából többezer magoncot állított elő, melyeket évről-évre kü­lönös micsurini eljárások­kal és módszerekkel szapo­rít tovább és szelektál. Különösen jól bevált a burgonyanemesítésben a tömeges kiválasztás módszere, amellyel igen sok értékes bötermő s jó tulajdonságokkal rendelkező fajtát állí­tottak elő. Az eddigi nemesítések so­rán kialakult és tömegter­gonyák összes tulajdonsá­gát egyesítő fajta is meg­született már, s ezzel a fi- toftóra (burgonyavész) nagy veszélye is megoldódott. Előállítottak még 11 olyan ipari célra kiváló burgonyafajtát is, amely a világszerte bőtermő­nek ismert Leniné nevű lengyel burgonyát is jóval túlszárnyalja nö­vekedésével, termésével egyaránt. Ezeket a burgonyafajtákat elhelyezték hazánk vala­mennyi tájegységén, ahol megállapítják, hogy melyik vidéken és talajon terem a legjobban. A kisvárdai burgonyane­mesítő gazdaságban most folyik az újfajták első sze­lektálása. A kutatók véle­ménye szerint megállja helyét az új nemesítési el­járás, amit az is bizonyít, hogy kísérleti parcellánként alig egy-két degenerált ma- gonc található. melésben is elterjedt Kis­várdai Rózsa, Boldogító, Aranyalma, Gülbaba búr­I . I Nem akarunk I pironkodni : I 1 : Papp András tsz-tag ; I írja Győréről: „A 1 rossz tavaszkezdet ide- i 1: jén tagságunk azt hit- ; I te, hogy a vetéssel , 1 1 sem tudunk végezni i 1 idejében. A gépállo- ; más segítségével azon­1 ban legyőzzük a ne- I hézségeket. Jó erre ■ I most emlékezni, ami­kor túl vagyunk az l ; első kapáláson, amely i. . 81 holdat tesz ki. Most . : 20 hold takarmányunk ' 1 ; gyűjtésével, bekazlazá- : | I. savai bajlódunk, ami I ’ az esős időben kissé 1 körülményes. A 12 hold í , к ohányföld sarnbolf’sa I ’ is szorongat, szüksé- 1 , 1 ,ik van minden dől- I ■os kézre. Nemsokára 1: Tt az aratás, amikor ' ( 1 : Jvásra is alig jut idő. ; I, No, de azért nem ho- . I ’ :unk szégyent téeszünk 1 '• nevére. Nagyvarsány ' i : is Kisvarsány egyaránt 1 1; versenyre hívtak be;:- :. 1 j n linket, de nem píron- ; I. kódunk előttük.” . Felelőséget növelő határczst születeti Tiszavasváriban Román Károly levelezőnk június 10-i keletű levelé­ben arról tudósította szer­kesztőségünket, hogy a ti­szavasvári Petőfi TSZ meg­kezdte a lóhere kaszálását. „Úgy a közöst, mint a munkaegységre válót пип- kacsapatonkint külön-külön egymással versenyben vág-, ják — írja Komán elvtárs. Az egyes munkacsapatok kollektiven felelősek a végzett munkáért. Nem en­gedünk egy szál takarmányt sem elveszni. Ha bárme­lyik munkacsapat területén baja lesz a takarmánynak, közösen tartoznak megtérí­teni a kárt.” A kisvárdai Vulkán pártbixottsági titkára írjai A gyár dolgozói az élüzem címért küzdenek de elvárják a minisztérium segítségét is Ismeretes, hogy a Vulkán Vasöntöde 1956. év első ne­gyedében lényegében telje­sítette azokat a feltételeket, amelyeket az illetékes ipari igazgatóság az üzem szá­mára előírt. Tény azonban az is, hogy a hatainjas fejlő­dés ellenére a Vulkán néhány dologban — el­ső sorban a selejtcsök- kentés terén — még mindig nem érte el az országos átlag-szintet, s valójában ezért is nem nyerte el az élüzem cí­met. Április elején a Vulkán­ban sűrűn hallatszottak csüggedő hangok. Minde­nekelőtt egyes vezetőktől: „ha a Vulkán most nem lett élüzem, akkor sosem lesz az ...“ — mondogatták. A lehangcltság a dolgo­zókban azonban nem tudott - yökeret verni, mert a gyár munkásai a pártszervezet segítségével és irányításá­val újabb, s talán még na­gyobb lendülettel láttak .lunkához. A pártbizottság a gyár vezetőivel rendszeresen megbeszéli a • legdön­tőbb kérdéseket és az ■xlapszervczetek, bizal­miak és népnevelők út­ján állandóan mozgósít a feladatok elvégzésére, a hibák leküzdésére. Az alapszervezetek vezető­ségei az üzemrész vezetői­vel úgyszólván nap, mint nap megbeszélik a tenniva­lókat és ez hoz eredménye­ket. Nem igen beszélnek róla mostanában, de lendü­letes munkájukkal a dolgo­zók most is a büszke él­üzem címért, a terv min­den részletre kiterjedő tel­jesítéséért harcolnak. Ennek a harcnak az lett az eredménye, hogy már az áprilisi tervet is túlteljesí­tette az üzem. Májusban újabb lényeges sikereket értek el a Vulkánban. A gyár májusi tervét 106.3 százalékra teljesítette és az első negyedévi átlaghoz vi­szonyítva májusban 20 szá­zalékkal lett kevesebb az öntödei össz-selejt. Természetesen vannak komoly nehézségek is. Az üzem ütemes ter­melését elsősorban az egyes üzemrészek mun­kával való ellátottságá­ban mutatkozó hiányos­ságok akadályozzák. A minisztérium, a felettes ipar-igazgatóság ebben úgy­szólván semmilyen segítsé­get nem nyújt a gyárnak. Ennék következtében gyak­ran előfordul, hogy a gyár vezetői, az igazgató, a- fő­mérnök és főkönyvelő na­pokat töltenek távol azért, hogy megrendeléseket sze­rezzenek az üzem számára. E közben természetesen hiányzik e vezetők ellenőr­ző, és irányító munkája a gyárban. A júniusi hónap első de­kád jának eredményei éppen az e téren meglévő hibákat tükrözik. A vállalat első dekádjának termelési ter­vét csak 95 százalékra tel­jesítette, ami azt jelenti,' hogy a következő két de­kádban sokkal többet kell majd termelni, hogy a havi tervet a gyár teljesíteni tudja. Egyébként sajnos még mindig gyakori a hé­végi hajrá, mely ebben a hónapban sem lesz úgylátszik elkerülhető. A Vulkán dolgozói а II. ötéves terv irányelvei meg­tárgyalásakor elmondtak néhány javaslatot, mellyel megoldhatók lennének a problémák. A dolgozók re­mélik, hogy javaslataikat a II. ötéves terv végleges el­készítésénél figyelembe ■ is veszik. Berényi Ferenc, az üzemi pártbizottság 1 titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents