Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-15 / 139. szám

1956. június 15, péntek NÉPLAP ^3 „4 Szovjetunióban megtaláltuk a dolgozó ember meleg szívét“ A TASZSZ különtudósítójának jelentése a Frunze-cirkáló fedélzetéről Frunze-cirkáló, (TASZSZ) Ragyogó napfényes időben halad a Frunze-cirkáló No- voreszijszból ^Szocsi felé. A Jugoszláviánál^ és a Szov­jetuniónak a zászlaja alatt haladó cirkálót egymás után üdvözlik, a szembe­jövő hajók. A hajók le­génysége a fedélzeten fel­sorakozva tiszteleg. A Frunzö-cir kálón az ebéd utáni pihenést a ten­gerésztüzérek lőgyakorlata, majd a cirkáló légelhárító gépágyúinak I bemutatója követte. Délután a cirkáló személyzete a hátsó fedél­zetre gyűlt össze, ahol a tengerészek kultúrcsoport- jai műsort adtak. A Frunze-cirkáló fedél­zetén a jugoszláv vendé­gekkel 19.30 órakor futott be Szocsi kikötőjébe. Joszip Broz-Tito а I cirkáló elha­gyása előtt a következő be­jegyzést tette a hajónapló­ba: .,Felejthetetlen órákat? «(öltött a jugoszláv kor­mányküldöttség a Frunze- cirkálón. Njagyon köszö­nöm a tengernagyoknak, a tiszteknek és a harcosok­nak a meleg fogadtatást. Újból meggyőződtem arról, hogy népeink ba­rátsága megbonthatat­lan, mert egyek va­gyunk, mert egy célra, a szocializmusra törek­szünk.” Edvard Kardelj, a szö­vetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese a következő bejegyzést tette: „A Szovjetunióban meg­találtuk azt, amire szá­mítottunk, a dolgozó ember meleg szívét, a mely a jugoszláv mun­kásokban is dobog. Ép­pen ezért meg tudják találni egymáshoz az utat. A Szovjetunió és Jugoszlávia dolgozóinak megvan az okuk arra, hogy magabiztosan te­Tito elnök és Mikojan Ssocsiban Szocsi. A TASZSZ külön- tudósitójától: Amikor a motornaszád a Jugoszlávia, a Szovjetunió és az OSZSZSZK zászlói­val díszített Szocsi kikötő­höz közeledett, a helyi la­kosok és a Szocsiban üdü­lők tízezrei gyűltek össze, hogy üdvözöljék a magas vendégeket. Megkezdődött Budapesten a dolgozó nők első világkonferenciája Csütörtökön reggel Buda­pesten az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában megkezdődött a dolgozó nők első világkonferenciája. A konferencián 50 ország dolgozó női képviseletében több mint 500 nőküldött vesz részt. Madelaine Grassi, az SZVSZ nőbizottságának ve­zetője üdvözölte a kong­resszust, majd megválasz­tották az ülés elnökségét. Krisnahan. az indiai nők képviselője mondott elnöki megnyitót. A konferencia napirend­jének elfogadása után Gás­pár Sándor, a SZOT elnö­ke üdvözölte a megjelente­ket. Gáspár Sándor beszéde után a konferencia részve­vői megválasztották a mun­kabizottságokat, majd meg­hintsenek közös szo­cialista jövőjük elé.” А. I. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese a kö­Tito elnök, Mikojan, Kardelj és a kíséretük­ben lévő személyek tapsvihar és üdvrival­gások közepette léptek partra. A kikötő mellett lévő téren nagygyűlést tartottak. A jugoszláv és szovjet ve­zetőket Vasziljev, a ''szocsi hívták az elnökségbe Renée Alexandret, a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség képviselőjét és Beatrice Johnsont, a Demokratikus Nők Világszervezetének tit­kárát. Ezután rátértek a napi­rend első pontjára: A dol­gozó nők és a szakszerve­zetek egységes harca a bér­emelésért, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” Görögország vádirata Nagy-Britannia ellen Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Palamasz, Görögország állandó ENSZ küldötte szerdán emlékira­tot osztott szét az ENSZ 67 tagállamának küldöttei kö­zött. Palamasz az emlék­iratot átnyújtotta Ham­marskjöld ENSZ főtitkárá­nak is. Az emlékirat hangsúlyoz. vetkező mondatot írta a naplóba: „Dicsőség a fe­ketetengeri flottának —ha­zánk déli határai harcos őrének.” városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke üdvö­zölte. Tito elnök a gyűlésen be­szédében a város dolgozói­nak sikereket kívánt .mun­kájukhoz, az üdülőknek pe­dig jó pihenést. Ezután Mikojan mondott rövid beszédet. elv hathatós érvényesíté­séért, a megkülönböztetés minden formája ellen, a dolgozó nők életkörülmé- nyeinek megjavításáért, jo­gaik kivívásáért és a bé­kéért. A napirend előadója Germaine Guille, a Fran­cia Általános Munkásszö­vetség (CGT) titkára, a dol­gozó nők világkonferen­ciája előkészítő bizottságá­nak tagja volt. 'za, hogy Görögország kérni ! fogja a ciprusi kérdésnek az . ENSZ közgyűlése elé ter­jesztését „a szabadság, béke és biztonság fenntartása ér- ^dekében". Az emlékirat az­zal vádolja meg Nagy-Bri- tanniát, hogy a tengelyha­talmaktól kölcsönözte esz­közeit Ciprus szabadságá­nak elfojtására. Költöznek a a Szuezi csatorna övezeté­ből. Ezekben a napokban az utolsó angol katonai egységeket rakják hajóra, s június 19-én az utolsó szuezi épületről is elviszik az angol zászlót. 74 éve lobogtak ott a zászlók. Nem sokkal a csatorna megnyitása után kerültek oda — egyfor­mán szolgálva a hadi és kereskedelmi ügyeket, egyformán ellenőrizve a Vörös tenger forgalmát és a környező ázsiai és I afrikai nemzetek rab éle­tét. A német imperializmus kétszer is célba vette Szuezt. A brit gyarmatbi­rodalom azonban minden erő mozgósításával meg­védte támaszpontját. De lehet-e erő, amely ellenáll az ébredő nép­akaratnak? Lehet-e az idők végtelenségéig rab­ságban tartani nemzete­ket? — Ami nem sikerült Vilmos császárnak és Hit­lernek, sikerült a szuezi övezet jogos tulajdonosá­nak, az egyiptomi nép­nek. A második világhá­borút követő nemzeti megmozdulás függetlensé­get hozott Egyiptomnak, a szomszédos Szudánnak, s most lehetővé válik, hogy újra birtokába ve­gye a Szuezi csatorna övezetét az ősi kultúrájú egyiptomi nép. 1954 június 19-én szü­letett a nagyjelentőségű megegyezés Anglia és Egyiptom között. Húsz hónapot szabtak meg a költözködés idejére. Most jár le pár nap múlva. j Ami bánat az angol im- perie.Jizimusnak, öröm az' egyiptomi népnek. Egy­hetes ünnepségsorozatot rendez a kormány, ame­lyet köztársasági elnök- j választás tetőz be. megszállók Örülhet a sikernek min­den szabad és szabadsá­gáért küzdő nemzet. Kü­lön örülhetünk mi magya­rok, mert jó gazdasági partnerünk Egyiptom. — Magyar dolgozók építenek hidat a Níluson. Magyar mozdonyok futnak az egyiptomi sineke/i, öreg­bítve a magyar ipar vi­lághírét — és a kölcsö­nösség alapján segítve az elmaradt ország fejlődé­sét. Külföldi hírek M. A. Szuszlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja — ak; feleségével szabadsága egy részét Magyarországon töl­tötte — a csütörtök, dél­előtti órákban elutazott Budapestről. Kínában jegyezték fel a világ leghosszabb meséjét. A „Pin-Tan“ elnevezésű klasszikus kínai versmondo művészet egyik meséje olyan hosszú, hogy ha na­ponta három óra hosszat mesélnék, a teljes mese el­mondása nyolc hónapot venne igénybe. * Június 15-én megnyílt a varsói Nemzeti Múzeum­ban a francia festőművészet remekeinek kiállítása. A XIX. század nagy francia festőművészeinek 90 műve szerepel a kiállításon. Lengyel tengerészek fe­hér fókát fogtak a gdanski öbölben. A fóka a legrit­kábban vetődik lengyel­országi partokra. A tenge­részek a fókát átadtak a tengerparti állatkertnek. ELSŐ BENYOMÁSAIM Szudánról az egyik nagy kairói filmszínházban ve­tített híradóhoz fűződnek. Február elején készítette az egyipto­mi állami filmstúdió Khártumban. A rendkívül ötletesen összeállított filmkoc­kák Szudán felszabadulásának ünnepsé­geit mutatják be. Khártumban, a gyar­mati kormányzóság épületének parkjá­ban rendeztek meg az ünnepséget s erre meghívták a külföldi követségek diplo­matáit is. Szudán I új miniszterelnökének be­széde közben a világ legfiatalabb köz­társaságának elnöke az angol diplomatá­nak átnyújtotta azt a zászlót, amely né­hány órával J annak előtte még a kor­mányzósági I palota homlokzatán jelké­pezte a gjjarmaturalmat. Ugyanakkor felhúzták az| épület homlokzatára a zöld­fekete, feliéi? félholddal és három csil­laggal díszített új szudáni nemzeti zász­lót. A FÜGGETLEN SZUDÁNBAN _ ÚTI JEG YZETEK ­nódna egybe a kékes színű Nilus-ág vize a Fehér Nílussal. HAJNÄLODOTT, amikor a khártu- mi repülőtéren leszálltunk. A Román Népköztársaság első kereskedelmi meg­Felejthetetlen pillanat "olt. Február I végén indultu: 1 el Egyip­tomból Szudánba, egy keli.mes „tavaszi napon“; olyasféle időjárás volt akkor Kairóban, nfiint Bukarestben július de­rekán. A repülőgép a hosszú távolságot hét óra alatt teszi meg. Felejthet etl-n az éjjeli repülőút a telihold fényénél. Alat­tunk mindvégig a Nílus ezüstcsíkja csil­logott, elrepültünk Luxor pislákoló fé­nyei felett és egy órával később a hatal­mas asszuárii Nilus-gát építkezése tűnt fel alattunk. A Nílus mentén a gazdagon termő árterület és az öntözött földek zöld sávjain főleg gyapotültetvények vannak, távolabb kietlen homoksivatag egyhangú színe keretezi a képet. Asszuán után emelkedni kezd a fennsík, amplyen Szudán nagy része fek­szik. A repülőgépben emelkedik a hő­mérséklet, rhűködésbe lépnek a ventillá­torok. A forró Afrika leheletét érezzük. Közeledünk Khártumhoz, Alattunk a Fehér és Kék Nilus találkozik. Később meggyőződtem róla, hogy nem véletle­nül neveztéjk el így < Nilus két. ágát: egyesülésük után is hosszú kilométere­ken át mintha kétszínű szalagban to­bízottai voltunk, akik Szudán földjére léptek. Rajtunk kívül csak angolok utaztak a repülőgépen. Úgy mondották, hogy tigris- és bölényvadászatra indul­nak a Szudán déli részein elterülő ős­erdőbe . . . Meglepetéssel néztünk körül a szép, modern khártumi repülőtéren. A nagy hőségben mintha hűsített volna a sz_p pázsit és a tarka virágágyak. A repülő­tér állomásépületeiben mindenféle ven­tillátorok berregnek. 30—35 fok meleg lehetett ilyenkor hajnalban. Átnyújtjuk az útleveleinket a rövid- nadrágos fiatal katonatisznek.' Be’enéz az elsőbe, ránk mosolyog: You are from communist country? (önök kommunista országból jöttek?) — kérdi. — A Román Népköztársaságból érkeztünk — vála­szoljuk angolul. A tiszt hosszasan, mele. gen rázza a kezünket. A várakozó ango­lok megrökönyödésére otthagyja őket és elkísér bennünket a vámvizsgálathoz. Odahívja a vámtisztet, arabul megma­gyarázza neki, hogy az első románok ér­keztek országukba. A vámtiszt ki sem nyitja koffereinket, ráírja a jelzést és sajátkezúleg viszi el poggyászunkat a reánk várakozó autóhoz. Az első érzésünk, hogy barátok közé érkeztünk. Ez az érzés szudáni tartóz­kodásunk alatt még inkább erősödött bennünk. Hosszú sugárút szeli át a sivatagot a repülőtértől a városig. Mire Khártum- ba értünk, a felkelő nap vörös fénye sugározta be a földszintes házakat. A karcsú minaretek párkányáról messzire elhallatszott a müezzin reggeli imája. A Grand Hotel portása udvariasan mentegetődzött. hogy bár idejében érte­sítették őket érkezésünkről, sajnos, nincs pillanatnyilag üres szobájuk s néhány napig a Nilus partján lehorgonyzóit ha­jók egyikén tud csak szállást adni. KÜLDÖTTSÉGÜNK csak a gyar­maturalom idején újjáépült fővárosban Khártumban és a kék Nilus túlsó part­ján fekvő Ondurmanban fordult meg. Ezt az ősrégi várost a gyarmatosítók az ország elfoglalásáért folytatott ütközet­ben földig rombolták. A szudániak most >s beszélnek még az ondurmani ütközet­ről, amikor Kitchener tábornok állig felfegyverzett szárazföldi hadsereggel és a nílusi flottával összelövette a várost. A két város merőben különbözik egymástól. Khartum a gyarmaturalom bélyegét hordja magán. A központ föld­szintes fehér kőházai körül ápolt par­kok. Az arab negyedekben vályogházak, nádfedéllel, a gyarmatosítók tilalma miatt itt egyetlen fát sem ültethettek. S mégis mindenfelé feltűnő tisztaság. A kormányzósági épületet, a főiskolát s még néhány nagyobb épületet arab­mór stílusban tervezték. Minaretek emelkednek ki az alacsony házak közül.: SZUDÁN GAZDASÁGI ÉLETÉBEN: a gyapottermelés foglalja el a legfonto­sabb helyet. Szudán körülbelül tíz milliós lakos­ságának elég jelentős része arab — a szemita, hamita és más eredetű őslakos­ság javarésze is saját nyelvén kívül aia- bul is beszél — délen, az őserdők vidé­kén sokféle néger törzs él. A szudáni arabok a gyarmaturalom több mint fél évszázada alatt is megőrizték a tiszta iro­dalmi arab nyelvet. Legnagyobb részük, mohamedán, de vannak keresztény ara­bok is. Becsületes, egyszerű, rátermett, tehetséges emberekkel ismerkedtünk meg Szudánban. AUTÓKIRÁNDULÁSAINK ALKAL­MÁVAL egy kis ízelítőt kaptunk a fő­várost környező vidék életéből is. Khár- tumtól délre az országút a dzsungelt szeli át. A kertekben kúszónövényekből font lugasokban kis csoportokat láttunk, a fehér ruhába öltözött fel ctebőrű tanító / írta fel a táblára az arab betűket, körü­lötte pedig 15—20 fiú a földön ülve fi­gyelmesen követte a tanító magyaráza­tát. Lányokat nemigen láttunk a tanít­ványok között, mint ahogyan általában kevés nőt látni- az utcán is. A fiatal asz- szonynak nem szabad kilépnie 'az utcá­ra. míg első gyermekét meg nem szülte. Később is leginkább a ház körül fogla­latoskodik. Érdekes volt számunkra az itteni éj­jeli égbolt, a csillagképek egészen má­sok. mint minálunk. A csillagok fénye­sebben ragyognak itt s az ember oly kö­zelinek érzi őket, hogy szinte kinyújtaná értük a kezét. . (RÚZSÁN GYÖRGY cikke a romá­niai ,,Előré"-ben.)

Next

/
Thumbnails
Contents