Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-12 / 136. szám

(Világ, Qjtäleicitiai eg.ge.iiilieiflt,! Termelőszövetkezeti nap I Készülődés Az Erdőhát. lakói ke- ményfejú, bepsületben nö­vekedő emberek. A múlt­ban az uraknlak egyre töb­bet dolgozó, jelenben a ma­guk előrehaladását tekintő földművelők, életsorsuk egyengetése közben egyre keresték a paraszti élet ki- látástalanságának kivezető- jeként a mezőgazdálkodás­nak a magyar falura boldo­gulást hozó útját. Jíol így, hol úgy gondolták, s végül itt is, mint annyi számta­lan helyen, ráléptek a kö­zös gazdálkodás útjára. Ez a lépés emberben és a falu­ban egyaránt nem kis gon­dot okozott s ezt az évekig tartó vajúdást pedig csak élni lehet, nem pedig meg­írni: Az elmúlt években na­gyot fordult a világ és meg­izmosodott a császlói szö­vetkezet. A császlói szövetkezeti nap bizonyságtétel volt. Ezt érezte az a több, mint 40 résztvevő is Törő Sán- dorné volt tsz tag felkiáltá­sában, mely akaratlanul tört fel belőle az állatállo­mány megtekintésekor, összecsapva kezét, felkiál­tott, mikor meglátta a 31 db hízó sertést, a jól ápolt és tiszta istállóban tartott lo­vakat, teheneket. Mióta Kovács József volt 12 hol­das középnaraszt a brigád­vezető az állatgondozóknál, javult így meg a munka. „Meg kell adni, jól for­gatják magukat“ — kapok el itt is, ott is, egy-egy szófoszlányt a határt és a gyümölcsöst szemlélő soka- dalomból. A vendégek ar­cán érződik a vizsgálódó, a fontolgató] mérlegelő, ha- sonlítgató , tekintet, míg a csoporttagokén a büszke mutogató, de nem hivalko­dó kifejezés. Szemle és egyben vizsga ez a mai nap. A tsz. helytállt a pergő­tűzben. Három éve 87 tag lépett ki. Közülük 13 visz- szajött, de szinte majd mind jelen volt a mai szemlén, s a látottak nyomán mind­inkább I érlelődik — most már megfontoltabban — Beszélik, hogy Bak- Stt Józsi bácsi egy­szer nagy előkészüle­tek után ellátogatott Egerbe és a magát kínáltató, gyöngyöző egri bikavér egy-ket­tőre lesfedte a lábá­ról. A vár tövében aludta bégig a napot. — Na* milyen volt az az Eger? — kér­dezte majd otthon az asszony. — Az bizony „álom­szép" vplt. — felelte az öreg. A majdcsak 600 nyíregyházi kiránduló vasárnapi látogatása viszont sokkal ked­vezőbben, érdekeseb­ben, vidámabban és kellemesebben telt el, Császlón az új életformát vá­lasztó gondolat. Az újat kereső életakará­sok mellett gazdálkodási tapasztalatcsere is egyben a mai nap, egyénieknek és a tsz.-nek egyaránt. A gacsá- lyi Dózsa TSZ elnöke. Baki Sándor azt magyaráz­za, hogyan segítettek az ésszerűtlen répaegyelés folytán kevés répát betaka­rító módon. Nagy vita ala­kult ki a trágyázás módsze­rei körül is. Mikor pedig számvetésre került a sor egyéni és tsz-dolgozó kö­zött, megállapítást nyert az egyéniek részéről, hogy jobban élnek a isz. tagjai. Ezt mutatja az is, hogy igen sok tag már új és szép házat épített, sokmindent vett. A szövetkezetnek jelenleg 285 disznaja van, a jelen­legi hizlalásból kb. 69.000 forintot várnak. A pulyka­tenyészet is jövedelmezőnek ígérkezik, a méheket — me­lyeket most vándoroltatnak Öpályi környékén — szin­tén jövedelmezőnek tart­Jubileumi ünnepély a mátészalkai Zalka Máté általános iskolában Hetekkel az ünnepségek előtt nagy lázban volt az iskola tanári kara és a nö­vendékek több mint 800 fős tábora. ízléses meghívók, könyvjelzők, emlékplaket­tek tervezésével, valamint szavalatok, színdarabok, népi táncok tanulásával foglala­toskodtak. Nem kevés gon­dot jelentett az iskola fél­évszázados történetét be­mutató kiállítás anyagának az összehordása sem. Régi tablók, fényképek, doku­mentumok stb. mind-mind adatot szolgáltattak az is­kola múltjára vonatkozóan. Az iskola két nagy fiának, Zalka Máténak és Képes Gézának megjelent művei is ott szerepeltek a kiállí­tott tárgyalt között, több Képes Géza kötet dedikál­va is volt, a régi Alma Ma­ternek ajándékozva. Az is­kola haladó múltját tükröz­Vidám kirándulókkal Egerben mint a Baksa Józsi bácsié. Kezdjük mind­mindjárt a közepén, az egri várban, an­nak kazamatáiban. Igen érdekes látni­valókkal ismerkedtek meg a kirándulók. Van itt a vár védői­nek idejéből maradt mozsárágyú, kisebb és nagyobb méretű ma­gyar ágyú, régi fegy­verek és harci öltözé­kek. Főleg a férfiem­berek időznek ennél sokáig. De ha еду-két pil­lanatra elugrunk a tö­rök időkből maradt minaret környékére, itt is sok érdekes dol­got tapasztalunk. Itt tanyázik szerencsére a nyíregyházi kirán­dulók egyik csoportja. Papp Ilona, Sóczó Irén és Papp György készül felgyalogolni i minaret kilátó-iába. Gyurka, az útból visz- nzakiált a lent vára­kozó társaságnak. — Ha nem jön­nénk, akkor a menny­be is ellátogatunk! — Aztán eltűnik feje a csigalépcső rengetegé­ben. Leírhatatlan Eger és a környék szépsége. A kellemesvizű für­dő, az otthonos nép­kert, a Vadászkürt, vagy a Parkszálló nyitott terasza kelle­mes pihenéssel jutal­mazza az idesereglett kirándulókat. Ezen a napon fél­tucat IBUSZ-vonat futott be az egri állo­másra. A kíváncsi nyíregyházi, debrece­ni, kecskeméti, buda­pesti kirándulók való­sággal megszállták a várost. Többen vonat­ra ültek és a kanyar­gó úton eljutottak a Bükk hegységbe, meg­nézték Szarvaskőt, szalonnát sütöttek, kártyáztak és ezer­fajta vidám tréfával ják; A megjavult vezetés következtében minden re­mény megvan a jó zár­számadásra. Az 1200 holdból mintegy 765 holdon szántóföldi nö­vényeket termesztve, — a többi legelő és erdő. — A tagság nagyobb munka­kedve és eredménye mel­lett szól az is, hogy a mun­kaegység-tabellán olyan dolgozók is találhatók, mint Kincs Bálint, aki­nek az elmúlt hónapban 70 munkaegysége volt, ebben az esztendőben pedig már 245 munkaegységet teljesí­tett. Még nem volt vége a szövetkezeti napnak, amikor idős Varga Ist­ván háromholdas egyé­ni gazda kitöltötte a belépési nyilatkozatot. A többiek közül is sokan úgy távoztak, hogy a szö­vetkezeti útat most már járhatónak tartják, (fáj te a kézimunka és rajz­kiállítás, valamint aa agyagtárgyak kiállítása is, melyből arra következtet­hettünk, hogy itt mindig sokat adtak a tanulók szép­érzékének, valamint kéz­ügyességének fejlesztésére. A kézimunkák, melyeket gondos leánykezek varrtak remekbe, szebbnél, szebb népi motívumok ismereté­ről tanúskodtak. Az ünnepély napján, va­sárnap, pirosnyakkendös úttörők fogadták az iskola bejáratánál az érkező ven­dégeket. . Nagy Ilona 44 éves peda­gógiai múltra tekintő mun- da érdemrendes tanárnő megnyitója után, az iskola igazgatója, Erdős Jenő tar­totta meg ünnepi beszé­dét. Ismertette az iskola történetét és művelődéspo­litikai jelentőségét, az aratásra Szemet gyönyör- ködtetően szép a nyír- gelsei Béke őre TSZ -határa. Szép a nagy, újtelepítésű gyümöl­csös, szépek a hatal­mas kukorica-, bur­gonya-, napnaforgó- táblák. A kalászosok fejlődnek, szőkülve érlelődnek. A tagság most abban látja leg­nagyobb feladatát, hogy a kapásokat tisztán, gyommentes állapotban tartsa. Ez feltétlenül szükséges mind a jobb termés, mind pedig az aratás­hoz való sikeres fel­készülés érdekében. A növényápolási munkákkal egyidőben készülődnek az ara­tásra is. Javítják a munkaeszközöket, fel­szereléseket. Vállalás történt arra, hogy jú­nius 25-ig teljes ered­ménnyel zsizsiktele- níttk a szövetkezet magtárait. VERESS GYÖRGY mezőgazdász. Ezután a megyei, a járási és a községi tanács képvi­selői köszöntötték az 50 éves iskolát. A járási párt­bizottság részéről Blau Sándor elvtárs kívánt sok sikert az iskolának. Majd sorra üdvözölte az iskolát a gimnázium, a technikum, a többi általános iskola, a DISZ. Az iskola nevelői nevé­ben Nagy Sándor válaszolt. A műsor után közös ebéd, majd beszélgetés volt. Az esti műsoron több ének­szám után szavalatok, je­lenetek, zenés mesejáték és népi tánc került bemu­tatásra. Az esti műsort színpompás tűzijáték zárta be. Ezután szabadtéri tánc következett. Az ünnepségek alkalmá­val több, mint ezer volt diák, növendék és vendég jelent meg. (F. J.) töltötték a vasárna­pot. Heggel még gyana­kodva, ballonkabátba és pulóverbe bújva lesték a nyíregyházi kirándulók, milyen lesz az idő. A szom­bati nagy eső után pompás levegő és kel­lemes meleg időzött a vidéken. Este, amikor ismét vonatra száll­tak. mint régi isme­rősök és barátok be­szélgettek élményeik­ről. — Érdemes volt ki­rándulni Egerbe, na­gyon jól éreztük ma­gunkat — méltatták szinte egybehangzóan a „turisták" a napot. P. G. Tito elvtárs Sztálingrádba érkezett A moszkvai rádió jelentése szerint Joszáp Broz- Tito marsall megérkezett Sztálingrádba. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökével, és feleségével együtt Sztálingrádba érkezett N. Sz.' Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszerta- nácsának első elnökhelyettese, N. M. Pegov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára és N. M. Firjubin, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és' más hivatalos személyiségek. „Nagyon megszerettük a kedves, szép Nyíregyházát" A román népíanácsok küldöttsége megyénkben A széles, betonozott bi- harkeresztesi úton feltűn­nek a gépkocsik. Néhány perc, és frissen, baráti öle­lésre tárt karokkal száll­nak ki a régvárt vendégek, ismerősök és eddig ismeret­lenek a szabolcsi tanács­küldöttség számára. A szo­kásos bemutatkozás gyorsan lepereg, a szertartásos han­gulat azonban elmarad. A találkozás örömének első megnyilvánulásával már minden ittlévő úgy érzi: ba­rátok jöttek a szomszédból látogatóba, s a legjobban várt testvérnek kijáró sze­retettel fogadják őket. Fe­hér szegfűk halmaza a ta­nú, hogy itt többről van szó, mint tapasztalatcse­réről. A nevetős szemek egymásravillanó játéka, az erős kézszorítások elárul­ják, hogy a Román Nép­köztársaság kolozsvári tar­tománya néptanácsainak küldöttsége otthonról haza érkezett « « A népi demokráciák kép­viselői közül elsőnek jöt­tek el hozzánk látogatóba a román delegáció tagjai. Vi­szonozzák megyénk tanácsi küldöttségének nemrégen Kolozsvár tartományban tett látogatását, elhozzák sokéves tapasztalataikat, a szomszédos testvérnép üd­vözletét tolmácsolják. ömlik a szíves beszéd — legtöbb helyen magyarul. Tolmácsra különben sem igen volna szükség. Elmond itt mindent a mosoly, egy­más ölelése, gyönyörűen „fordítanak” a kicserélt ro­mán és magyar cigaretták. Tatára Joan egy csomag Dunareát vesz elő és barát­ságosan nyújtja. A megkí­nált elfogadja és viszonzás­képpen könyvet vesz elő. A töltőtoll írni kezdi: ..Tatara Joannak baráti em­lékül egy Szabolcs megyei ismerőse.” Délután kettő van, ebéd а Kossuth étteremben. A ze­nekar igazi meglepetésre a Pacsirta című népszerű és kedves román számot játsz- sza, majd a Csárdás király­nőbe kezd. A vendégek együtt örülnek a vendéglá­tókkal. A vasárnap délutánt vá­rosnézéssel töltötték ven­dégeink. Általános véle­ményt fejezett ki Vaszi- levszku Aurel elvtárs, Ko­lozsvár tartomány néptaná­csának vb. titkára: „Nagyon megszerettük a kedves, szép Nyíregyházát.” A rövid séta alatt is el­mondották viszont, hogy néhányórás tapasztalataik szerint úgy látják: jobban ki kellene aknázni Nyíregy­háza gazdag lehetőségeit, üdülőt építeni a Sóstón, az erdőben. Mosolyogva hoz­zátették: „Úgy gondoljuk, ezzel minden nyíregyházi lakos egyetért velünk. A tanácsnak lesznek tenniva­lói ezen a téren.” Egynapos körséta Nyír- egyházán nagyon kevés ah­hoz, hogy egészen megis­merjék a megye kétszázéves székhelyét. A program azon­ban sűrített, hisz sok ta­nácsot akarnak megismerni a megyében, sok jó mód­szert szeretnének átadni és átvenni tőlünk. Az égy hét pedig gyorsan halad, ezért: sürget az idő. A kirakatok,! üzletek, városi nevezetes­ségek megtekintésére, fény­képezésre, s hasonlókra' csak „terven felül” juthat) idő. A vendégek hétfőn ai megyei tanács és a városi tanács munkájával, dolgo­zóival, a megye és a város' történetével, fejlődésével, adottságaival ismerkedtek. „Legfőbb óhajunk, hogy, itt tartózkodásuk alatt érez­zék magukat jól, tanulja­nak tőlünk is, mint ahogy, mi nemrégiben az önök szép tartományában tettül«, éa azt is mondják meg, ha valami rosszat tapasztal­nak” — köszöntötte őket a megyei tanács tagjai, vég­rehajtó bizottsága és dolgo­zói nevében Fekszi elvtárs, a vb. elnöke. — A po­harak ezután a két nép, a küldöttség tagjainál« egészségére csengtek össze. „Éljen a magyar-román barátság!” — zúgott végig az üdvözlés a városi tanács folyosóján, amikor meglá­togatták barátaink a tanács dolgozóit. Másfél-két óráig beszélgettek a román és magyar tanácsvezetők, és sokat megtudtak egymás­ról. — Nagyon szép az em­bernek a valóságban látni és tudni, hogy a régen ta­nult Ady-vers itt, előttem beteljesedik — szólalt meg halkan Krecu elvtárs, a ko­lozsvári rajon néptanácsá­nak elnöke. — Még soká; emlékezni fogok erre a né­hány sorra: „Mikor fogunk már összefogni, Mikor mondunk már egy nagyot Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok.” Mert nagyszerű dolog bé­kében élni és gyűlölködés helyett közös, nagy tette­ket véghezvinni. —■ Корка —_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents