Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-28 / 150. szám
19Ь6. június 28, csütörtök NÉPLAP SzaMei-Szatmáii lÍJÚSÁS Évzáró ünnepség egy 99 éves iskolában lát, még akkor is, ha szülei I jóhiszeműlég elküldték. De hány, meg hány volt, aki azért maradt távol — különösen a téli időkben — mert nem volt ruhája vagy lábbelije. Itt pedig olyan „vöröscsillagos“ napnak nevezett, 80-nál több hiányzásmentes tanulmányi napról beszélnek egyes osztályok, amely magasabb fokú iskoláknak is dicséretére válna. A szorgalmas tanulás mellett jut idő a játékra, az úttörő munkára is. A nyírbélteki iskola első lett a járásban a hulladékgyűjtésben. Milyen hangyaszorgalommal jártak ezek a kis pajtások házról V asárnap kedves, ünnep- ’ ségre gyűltek a szépen feldíszített iskolában a nyír- bélteki iskolások és a falu dolgozóinak nagy része. Évzáró ünnepséget tartottak. Soha nem látott izgalom, kipirult arcok, türelmetlenkedő úttörők: Vajon milyen lesz a bizonyítvány?!... Bizony, izgalmas pillanat ez. Egy fehér lapról leolvashatják egész évi munkájuk értékét. Kinek okóz majd kellemes, ' és kinek kevésbé kellemes meglepetést az évvégi bizonyítvány? .: ; A , igazgatói beszédből hallhatják, láthatják a szülők is azokat az eredményeket, amelyeket egy év alatt elértek az iskola tanúlói, a Hornyák Ilonkák, a .Békés Jávörkák, a Bódán Ilonkáit, a Varga Pisták és a többiek, akik a járási versenyeken, körzeti versenyeken is jól megállták a helyüket, mind a matematikában, mind az orosz nyelvi versengésben. De illetlenség volna megfeledkezni a Ш /b. osztály 4,1-es tanulmányi eredményéről, vagy a Il/b. apróságairól, akik 4,03 eredjménnyel zárták ezt az évet. Az embernek önkéntelenül is eszébe jutnak azok az évek, amelyeket ehhez hasonló kife iskolában töltött. Mennyivel másabbak ezek az apróságok. — Mennyivel komolyabban veszik a tanulást, az iskolába járást! A régi időkben hány gyermek elkerülte az iskoKoratavasszal ígéretet tettünk a tavaszi .munka jó elvégzésére. Most nem azért adúnk magunkról hírt, hogy eredményeinkkel kérkedjünk, csupán azért, hogy lássák: vállalásunkat teljesítettük is. 40 fiatal dolgozik az ib- rányi Rákosi Termelőszövetkezetben. Külön brigádjaink vannak, így munkánk értékelhet óbb. Június 1-re a növények kétszeri kapálását befejeztük. A vállalásunk csak ennyiből állott. De mi túltesziínk rajta. Míg az aratás megkezdődik, még kétszer megkapáljuk a növényeket. Ez már könnyebben megy, hí-. szén a jól megmunkált földben könnyen halad az ember. Sokan azt mondják: „Nem kell már többször kapálni, hiszen olyan tiszta a föld, mint a tenyerem...’’ De mi nem azért tanuljuk az agrotechnikai eljárásokat, hogy ne tudjuk, mi kell és mi nem. Minél többször kapálunk, annál szebben fejlődik a növény. Nekünk meg erre van szükség, hiszen kukoricából 32, cukorrépából 250 mázsás termésátlagot kell elérnünk. Az aratás megkezdése előtt betakarítottuk a íeka- szélt takarmányt. Eddig 300 mázsa lóhere, lucerna szépen bekazlazva várja a teHűség a néphex, hűség a párthoz! házra, s összeszedték a használhatatlan vasat, fémet, papírt, üvegeket. Az iljen fiatalokra számíthatunk az életben is. Mert: amilyen a Jancsi, olyan lesz a János... S ézsk a kis Jancsik megérdemlik, hogy szeressük, hogy megbecsüljük őket. S szeretetü- ket kifejezték a község dolgozói, vezetői, amikor 107 jutalomkönyvet adtak a legjobb tanulóknak. Az iskola jövőre ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Már most készülnek erre. Szinte az egész falu segít nekik. Hiszen mindannyian ennek az iskolának, a tanulói voltak. m unkájáról A múlt hónapban két vö- roskeresztes napot tartottak a szervezet tagjai. 1260 forint tiszta bevételre tettek szert. így aztán van miből a felszereléseket kibővítem. De arra is jut, hogy az úttörők nyári üdülését elősegítsék némi anyagi támogatásukkal. Az üdülési alapot 200 forinttal gazdagították. A további bevételeket, amelyek kulturális ténykedéseikből születnek, az egészségügyi állomások és az egészségház felszerelésének gyarapítására fordítják. Somrai ' József Tiszalök. Hz ígéret szép szó — ...de mi meg is tartottuk let. — Gyümölcsösünk is nagyon szép. Időben . elvégezzük a permetezést és az altalaj gondozást. Szárnyakat ad nekünk az anyagi juttatás is. A napokban 15.80 forintot kaptunk előlegként egy-egy munkaegységre. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzéssel tölt el bennünket kultúrotthonunk felépülése. Rövidesen kész lesz. Villany is lesz benne,' ugyanis a termelőszövetkezetbe most vezették be a villanyt. Most már csak az lesz hátra, hogy egy jó kultúrcsopor- tünk alakuljon. Akkor aztán sokoldalúbb lesz az életünk. Néma Miklós <w>—...ITT" т yy ■^ű-ndöLaiőít Bessenyei sírjánál Északi temető, balra az első sírhely. Az idegen azt gondolná, gyönyörű, előkelő hely ez, díszére válna bármelyik temetőnek. Az idevalósinak azonban sajnos szomorú tapasztalatai vannak. Pár tő viharvert virág megtépett levelekkel, satnya derékkal álldogál a homokon, varja a gondos kezeket. De hasztalan. Nincs aki leseperje fejecskéjükről a szélhozta homokszemcséket. A fejdísz, a sírfelirat, a vakolatlan, idökikezdte téglafalon vérszegénykedik. Kicsiny, közönséges fekete tábla. Szerényebb, s mondjuk úgy — szegényesebb — nincs is a közelben. Minden sírfelirat ízléses, és szép. Csak ez nem. Pedig a jelentéktelen, kicsiny táblán nagy név olvasható! Bessenyei Györgyé. Itt nyugszik népünk nagy költője, megyénk szülötte. Ide hozták hamvait a paszabi csendes, félreeső temetőből, a legelőkelőbb helyre. És itt van a sir, elhagyatottan, árván. Hosszú időn keresztül nagy harc folyt azért, hogy elhozhassák Bessenyei hamvait Paszabról. Mert a paszabiak magukénak vallották. Nyíregyháza is. És ime... Az ember, ahogy itt áll a temetőben és nézi a vakolatlan falon a táblát, a száraz nyárfalevelek díszítette sírhantot, halványan kirajzolódik előtte Bessenyei nagysága, írói hagyatékainak ismerete. Igen, ez a férfiú megvetette az elavultat, a haladás kerékkötőjét. Hogy tudott, és hogy mert harcolni a parlagiasság ellen! Hogy szembeszállt a dogmákkal, és hogy küzdött mindazért, ami új, haladó! Mennyit fáradozott, hogy a terméktelen, meddő, katlankórót termő magyar földből bő termés fakadjon. Hányszor kifejtette, hogy a magyarság nem azért kénytelen ilyen átkozott homályban élni, mert tehetségtelen, mert a magyar nyelv alkalmatlan-az érzések, a gondolatok legfinomabb árnyalatának kifejezésére. Hanem azért, mert nem hagyják fejlődni, előrehaladni. S ő néhány társával vállalkozott arra, hogy a magyar nemzetet előbbre vigye. Erre tette egész életét. Két évszázad múltán láthatjuk, hogy Bessenyei fáradozása nem maradt meddő. Tudjuk, hogy az irodalomtörténetben az ő fellépésétől számítjuk az újat, a gyökeres fordulatot. Ö volt az, aki töprengett, gondolkodott, küzdött az ifjúság újszellemű neveléséért. Hol vannak hát azok a fiatalok, akik most vizsgáztak, érettségiztek Bessenyei röpirataiból? Akikben még frissen él Bessenyei haladó világnézetének ismerete? Akik úgy ismerték meg a nagy gondolkodót, mint az ifjúság tanítóját?! Pirulhat az orcánk, hogy a szépen gondozott temető szégyene ez a sirhant! Fiataljaink a város szépítésében részt vesznek. De erre senki nem gondol. Vegyünk annyi fáradságot, szünidőnket töltő diákok, hogy egy-egy délutánon kisétálunk a temető-, be és egy órát Bessenyei sírjának rendbentartasara fordítunk. Ugye nem nagy megerőltetésbe kerül? (M. J.) Szív kell a fiatalok irányításához.. Tapasztalatok a Balkányi Állami Gazdaság A napokban ülést tartott a DISZ Nagykállói Járási Végrehajtó Bizottsága. A gyűlést kéthetes brigád munka előzte meg, így a fiatalok nagy tömegét sikerült megszólaltatni a beszámolóban, és az ő hangjuk, problémáik, javaslataik alapján készült el a határozat is. Mert probléma és sok esetben jogos panasz bőséggel akad a nagykállói járás DISZ-szervezeteiben. Lássunk ezek közül csak egyet, a Balkányi Állami Gazdaság fiataljainak helyzetét, amivel részletesen foglalkozott a vb; ülés is. Az elmúlt évben és az idén is nemegyszer bebizoAx ifjúság érdekvédelme A központi vezetőség határozata a fiatalok érdekvédelmével is külön foglalkozik. S mégis, a Balkányi Állami Gazdaságban nem tartják meg ezt a törvényt. Lássunk csak egyet: a premizálást. Bizony a fiatalokat nagyon kifelejtették a jutalmazásokból, noha ők elsősorban megérdemelnék a prémiumot. A gazdaság vezetője megkapta jópárezer forintját, de számos kiváifjúságának életéből nyították, hogy tudnak dolgozni, és olyan eredménye- két elérni, amelyek, országos hírnevet biztosítanak az itt dolgozó fiataloknak. A múlt évben például jó munkájukkal elsők lettek az ország állami gazdaságai között. A DISZ KV és az Állami Gazdaságok Minisztériuma ezért nekik ajándékozta a vörös vándorzászlót. Ekkor azt ígérték, hogy ebben az évben is jól dolgoznak és megtartják azt. Ennek minden előfeltétele megvan, de van egy sor hiba, ami akadályozza őket a jó munkában és abban, hogy fiatalos, egészséges szervezeti élet alakuljon ki, lóan dolgozó fiatal csak 1—200 forintot kapott jutalom címen. Tehát prémiumról szó sem volt. De ez csak a prémium. Több esetben azonban a dolgozók végzett munkájuk egy része után nem. .vagy késve kapják meg a jogos bért. A fizetett szabadságot sem kapták meg jónéhányan. (Sándor Mária tudna erről bővebb felvilágosítást adni.) Az ifjúsági vezetők a pótdíjat még most sem kapták meg, mert nem számfejtették. Pedig többízben fordultak panasszal Maxim elvtárs- hoz, és elmondták, hogy ez jár nekik. De hogyan intézkedett Maxim elvtárs? Ha jó kedvében volt „az istenhez”, ha ballábbal kelt fel, esetleg kacifántosabb helyre küldte a fiatalokat. Jó volna, ha a fiatalok panaszának intézéséből kihagyná Maxim elvtárs, az istent és más egyebeket, ha ő is elintézheti minden nagyobb nehézség nélkül. És mi a véleménye erről Radnai elvtársnak, a gazdaság főagronómusának? Az ő „szerény” véleménye az, hogy a fiatalok nem dolgoznak, azért nem keresnek. (Kiderül, hogy jogtalanul kapták az elismerést, az •országos hírnevet!...) S e meggyőződését fenn is tartja, ezért káromkodik a fiatalokra, ezért nevezi őket „büntető lágernek”. (Különösen a központi üzemegység diszistáit becézi ilyen szépen.) Ezen sürgősen változtatni kell. Az ifjúságot egyáltalán nem nyugtatják meg az igazgató elvtárs ígéretei, hogy majd javítanak ezen, ha az ő-szabadsága letelik. Nagy dolog ez Bojtor elvtárs! Ügyeljünk az, ifjak problémáira, és ne engedjük, hogy így bánjanak velük. Tekintsék végre a fi- talságot is olyan erőnek, amely a hegyet is megmozgatja, ha szárnyakat kap. Miért nem beszélgetnek velük, miért nem ismertetik a premizálási rendszert? Nem ártana, ha a Munka Törvénykönyv egyes pontNagyobb eredményeket is elérhetnének... Mert jelenleg nem jó a közösségi élet. Az ifjak egymás között panaszkodnak, suttognak, zúgnak, de nem mondhatják el véleményüket nyíltan . . . Pedig sokkal nagyobb; eredményeket is elérhetnének a termelésben is, ha a közösségi élet jobb lenne. Az ifjúsági brigádok burgonyából például ?0, kukoricából 10 mázsás terven felüli termelést vállaltak. — Nemrég pedig arról adtunk hírt, hogy a gyümölcsösben dolgozó brigád .tagjai 90 százalékos exportgyümölcstermelést vállaltak. — De ha továbbra is. magukra maradnak, nehezen tudnak eleget tenni vállalásuknak. Hiába dolgoznak, munkájukat nem értékelik. Amilyen a mosdó, Egy kicsit erős ez a kifejezés, de van némi igazság abban, hogy a gazdaság fiataljai is jobban Kiharcolhatták volna jogaikat, ha bátran kiállnak jait ismertetnék. Ügyelni kell a bérezésre, a helyes és pontos elszámolásra is. És egyáltalában miért nem lehet olyan légkört teremteni, amelyben a fiatalok bátran elmondhatják véleményüket, javaslataikat, bírálatukat? Véleményünk szerint ezzel hasznára volnának a gazdaságnak, segítenének a jó közösségi élet kialakításában. Nem tudják például, hogyan állnak a brigádok. — Nem kapnak hírt arról, hogyan dolgoznak például a szakolyi üzemegység fiataljai. Az egyes munkacsapatok nem tudják, mit kell még tenni, hogy tervüket teljesítsék. Nem beszélve arról, hogy szakmai segítséget sem kapnak. És általában nem értékelik bennük a lelkesedést, a versenyszellemet. Jó volna, ha az augusztus 20-i versenyt úgy szerveznék meg, hogy üzemegységenként megbeszélnék a feladatokat, a jutalmazások módszerét stb. Vonják be a verseny értékelésébe, a 75.000 forintos pénzbeli jutalmak szétosztásába a DISZ-vezetőséget is. olyan a törülköxő igazuk ' mellett,, ha erős, ütőképes DlSZ-szervezetet teremtenek. De ez az, ami nincs meg az állami gazdaságban. Egy-két üzemegység kivételével szinte megbénult a DISZ-élet. Hosszú időn keresztül hiányos vezetőséggel irányították a szervezetet. Talán most biztatóbb a helyzet, mivel kiegészítették a vezetőséget. Sok múlik rajtuk is. Csak egy példát vegyünk: A fiatalok szívesen sportolnak, szeretik a kultúrát, de anyagi eszközök nincsenek hozzá. Van egy futbaiifel- szerelés, és más mondhatni semmi. Pedig a gazdaságnak külön kerete van az ilyen eszközök beszerzésere. A múlt évben jelentős összeget visszautaltak, jelezvén, hogy ezt megtakarították. (Szép dolog a takarékosság. De nem ilyen áron!) A múlt évben nem álltak a sarkukra a fiatalok. Várták, hogy a kezükbe adjanak mindent. Most már ne várjanak, hanem kérjenek. Anyagi lehetőségei vannak arra a gazdaságnak, hogy elősegítse a fiatalok művelődését és sportolását. És még nagyobbak lesznek a lehetőségek, ha a fiatalok is segítenek — mondjuk egy röplabdapálya építésével. Arra nincs hely, hogy kifejtsük a pártszervezet fiatalokkal való foglalkozását. Csak annyit: törődjék jobban az ifjúsággal, ne engedje, hogy szerteszéledjen. hogy elkeseredjen. Segítsen ott. ahol legszükségesebb. Akár jogaikról, akár kötelességeikről, akár anyag’ juttatásokról van szó! . . Kwvácsvölgyi ZeHá«.
