Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1956-06-24 / 147. szám
NÉPLAP 19ав. június 24, vasárnap Az ötéves terv irányelveiből 270 felajánlás és több újítás az Útfenntartó Vállalatnál Tengerparti üdülő A Nyíregyházi Útfenntartó Vállalat üb-elnöke, Tótfalusi Ferenc a következőket közli szerkesztőségünkkel: Vállalatunknál a dolgozók arra törekszenek, hogy minél jobb munkát végezzenek. Most, hogy közeledik augusztus 20, alkotmányunk évfordulója, 270 út őrünk tett felajánlást ennek tiszteletére. Azt fogadják az útőrök, hogy minőségi útszakaszokat létesítenek, ami annyit jelent, hogy az előírtnál kevesebb anyagból is a legmagasabb minőségi százalékú utat képeznek. Sipos János aporligeti útőr i például 30 köbméter anya- ! got akar megtakarítani ebben az esztendőben úgy, hogy útszakasza emellett is kiváló minőségű lesz. Ehhez csatlakozott Nagy Kálmán vitkai útőr és többen mások. A felajánlások mellett mind többen foglalkoznak a műszaki fejlesztéssel, olyan újítások elkészítésével, gépek kikísérletezésével, amelyek megjavítják, meggyorsítják a munkát. Gaál István tjszadobi hídmester a tiszai feljáróknál iszapkaparó felszerelést alkalmaz, aminek segítségével áradás esetén többszáz köbméter iszaptalanítást tud elvégezni. Erdős Béla újításával komoly segítséget nyújtott a terv teljesítéséhez, a technika tökéletesítéséhez. Olyan gépet helyezett üzembe, amely folyékony bitument és zúzalékot szór. Szerkezete nagyban csökkenti az önköltséget is. Tamás Bertalan apagyi útőr áteresztisztító szerszáma jelenleg kísérlet alatt van. Vállalatunk dolgozói mind nagyobb számban vesznek részt a munkaversenyben és új szerszámok, gépek készítésében, aminek eredményei a tervteljesítéeben, az önköltség csökkentésében mutatkoznak meg. I Igazságot tesznek A XX. kongresszus óta minden községben felmerült már az osztályharc helyi kérdéseinek felülvizsgálatára és rendezésére serkentő gondolat. Több községünkben a párttagok és dolgozó parasztok javasolták és sürgették az igazságtételt. A vállaji kommunistáknak és dolgozó parasztoknak is kívánsága volt már ez a nagy kongresszus óta. A községi MDP-veze- tőség a kongresszus szellemének megfelelően, e kívánságnak tett részben eleget azzal, hogy taggyűlésen javasolta: vizsgálják meg Vállajon az osztályharc problémáit és akit igazság illet, annak tegyenek igazságot. A taggyűié? határozatban fogadta el a javaslatot és azzal bízta meg a vezetőséget: gyűjtse össze az f osztályharcra, a kulákkérdésre vonatkozó adatokat, (vizsgálja meg e kulákok közé sorolás okait. A vezetőség ezután megtárgyalta a feladat megoldásának módját, majd úgy döntött, hogy egy húsz tagú aktívaértekezletet hív össze és a részvevők elé tárja a felülvizsgáltak névsorát, kikérve a jelenlévők véleményét. Kedden az aktívaértekezlet össze is ült. A következő napon, szerdán taggyűlés volt Vállajon. A kommunisták összegyűltek, hogy’ most már többen vitassák meg a dolgot. A vezetőség az összegyűjtött adatok ismertetésével, a kulákká minősítés okainak tisztázásával a tagság elé tárta a 18 vállaji ügyét. A taggyűlés részvevői között nagy számmal. ; voltak olyanok is, akik valamikor a 18 kuláknak ; minősített egyikénél, másikánál dolgoztak. így pél-, ' dául Rost Pál és Szabadi elvtársak, és többen mások. A taggyűlés éjfél után két óráig tartott. A részvevők’ nyugodtabb lelkiismerettel mehettek haza. ' A községi MDP-vezetőség és a tanács a jövő hé- > ten megvitatásra a község dolgozói elé tárja a 18 ) ember ügyét: tegyenek igazságot. A vállaji dolgozó ) parasztok nagy érdeklődéssel készülnek a jövő héten < megtartandó gyűlésre. < (Juhász Mihály tájékoztatása alapján.) A Kaukázus és a Krim-félsziget tengerparti vidékein évről-évre újabb és újabb üdülők nyílnak. A képen: A gagrai (Abház ASZSZK) olajipari munkások szanatóriuma. (Foto P. Lucenko) A jónevű csehszlovák Praha Cirkus már napok óta Nyíregyházán időzik és kitűnő számaival szórakoztatja a város dolgozóit. Mind az idősek, mind a fiatalok körében legnagyobb közkedveltségnek örvendenek Emil Sarnes idomított medvéi. Felkerestük a mackókat, hogy a gyermekeknek egy „közvetlen beszélgetés"- sei bemutassuk ezeket a jólnevelt állatokat. — Szabad egy kérdést, kedves mackó komák? — Venda vagyok. — Petya vagyok. Röviden így mutatkozik be ez a két szép barna állat. Venda különös jóindulattal szagolgat ki a rácson, de Petya elfordul és morog, mert — szó köztünk maradjon — kissé rabló természetű, gonoszkodó mackó. — Hány évesek? — Ötévesek vagyunk — felel Venda. — Meglehetősen fiatalok ahhoz képest, hogy ilyen remekül megtanultunk kézen járni, akarom mondani, mancson járni és nem utolsó sorban öklözni. Pe Petya nagyon durva, — panaszkodik Venda halkan. Őshazájuk a Szovjetunió távoli regényes hegyvidéke. Erről tanúskodik fehér örvük is. Mintegy másfél éve „dolgoznak". — Az előadáson kívül gyakorolnak is, kedves mesterek? — Ö, hogyne. Rendszerint éjszaka tréningezünk. — És mi a fizetés? Petya dühösen mordul: — Egy kevés méz. Igazán ezért nem érdemes dolgozni. Venda enyhíti társának gúnyolódását és hozzáfűzi, hogy bőséges étkezést kapnak. — Szárított kenyeret, répát és cukrot. Napi adagjuk több, mint öt kilő. — Hiszen nézzenek ide, ezeket a muszklikat —• mondja és hatalms mellső mancsait megfeszíti. — No majd este, ha felhúzzuk a piros box-kesztyű- ket, meglátjátok gyerekek, hogy mit tudunk. Elbúcsúztunk a mackóktól a ma esti viszontlátás reményében. Több nemzedék gondja Már sokan leírták, hogy- az emberi életpálya egy hosszabb, rövidebb fonalhoz hasonlítható. Lebomlik előttem, a társadalom megtölti hivatásom teendőivel, jogokkal, kötelezettségekkel és mögöttem felgofnbolyodik. Változtathatok rajta, gazdagíthatom szineit. eseményeit, üres szakaszait megtölthetem hasznos és haszontalan dolgokkal, vagyis sorsom kovácsa lehetek, de sok függ attól is, hogy hol és hogyan gombolyodik ez a fonal. Más például egy városi és egy falusi tanító életpályája és mindkettőtől elüt a falusi tanítónőé. Érdemes vizsgálgatni ezt, hiszen a fiatal tanítónőkön, lelkiismeretességükön, hivatásszeretetükön nem kisebb, mint gyermekeink nevelése, oktatása, az épülő szocializmus képzett, okos embereinek a felnevelése áll. Fontos ezt éppen most megtennünk, amikor a megyénkben többszáz fiatal tanítónő kéri áthelyezését: '•árosba, vagy városaink közelébe. Miért? Erre a falusi tanítónő élete ad feleletet. Hogyan él egy fiatal falusi tanítónő ? Mindenek előtt tanítói munkájának él, mert szereti választott és tanult hivatását, mert erre kötelezi lelkiismerete és a társadalom, ezt kívánja, tőle becsülete, tó hírneve és előrehaladása is. Ezek sarkallják abban, hogy mindennap felkészül „a. következő napi órákra. Ezt a tanterv, a tanítványok szorgalma, az osztályfők alapján végzi el. Az óravázlat elkészítése mellett a hivatásával járó adminisztrációt is elkészíti, társadalmi munkát végez, mert ez társadalmi kötelessége. Ezek mellett dolgozatot javít, tanulóit látogatja és maga is tanul — továbbképzésre, vagy képesítőre, valamilyen vizsgára készül. Este pihenhet е8У keveset: rádiót hallgat, kollegáival beszélget és olvas, mert szeret olvasni és a művelődéssel lépést kell tartania. Másnap reggel sietve — esetleg az ágyban — mégegyszer átismétli az óraanyagot, szobájában rendet teremt, bemegy- az iskolába, megtartja az órákat, dolgozatot írat, feleltet. Délután újra kezdi elölről, mint ahogyan ezt hivatása megköveteli. Szórakozás Szórakozásra a szombat délután és a vasárnap egyrésze van. Megkérdeztük G. I. fiatal tanítónőt, aki V..........községben két év óta tanít, hogyan tölti ezt az időt, így felelt: — Tanítás után, ha valami közbe nem jön, mosok, vasalok, házi dolgaimat végzem. Ez eltart estig. Este kolleganőimmel beszélgetek (A községben csak egy férfi tanító van.) és rádiót hallgatok, vagy olvasok. Nagyon szeretnék elmenni szórakozni, táncolni valahová, de nincsen hova és nincsen kivel. Nem tudok mást tenni, mint lefekszem. Másnap délelőtt tíz óráig ágyban vagyok, olvasok, aztán délig takarítok. Délután elmegyek kolleganőimmel sétálni, hazatérve újra rádió- zok és olvasok. Este pedig készülők a hétfői napra. Ami meglepő, hogy nincsen kivel szórakoznia. Pedig huszonegy éves, szőke, kékszemű, csinos, kedves, barátkozó természetű lány. Nem talál a háromszáz lelkes kis faluban magához valót. Két évi tanítás után sem akad a helyi legények közt, aki szórakoztatná. Sokan kimondják. sokan magatartásukkal fejezik ki: „Nem hozzánk való, tanítónő.“ Inkább mennek az egyszerű, magukfajta falusi lányok után. Unatkozik hát. Pedig milyen hivatásszerető ember! Önálló, tiszta fejű, éleslátású, kész egyéniség. Persze, éppen emiatt nem értették meg otthon a szülei sem. Önállósága is arra sarkalta, hogy elkerüljön otthonról. Ezt így mondja el: — Nem értettük meg egymást édesanyámmal. Apám rátarti kisvárosi bölcsessége és apai mivolta is nyomasztó volt — magyarázza — de különösen anyám gyámkodása volt terhes. Ha valahová készültem, elé kellett állnom, eligazította ruhám ráncait, aztán kioktatott: „Kislányom! Ha süt a nap. a hűvös oldalon menj, ne égesd magad cigányra. Ha ismerősökkel talalálkozol kezétcsóko- lom-mal köszönj, idegennek jónapot-tal. Az egyik zsebkendőbe az orrod fújd, a másikkal, ha poros a cipőd töröld meg. Ne fecsegj, ne vihogj ...“ így volt és ezt még az a tudat sem tehette elviselhetővé, hogy jó szüleim mindezt határtalan sze- retetből csinálták. Ettől tehát — ha szabad így mondanunk — megszabadult. Szorgalmasan munkához kezdett, amikor idekerült. Dolgozik, unatkozik és gondolkozik, vajon hogyan, kihez mehet itt férjhez? Mégis csak az a célja, hogy férjhez menjen, családot, gyermekeket neveljen. A házinénije ismeri ezt a gondját, sajnálja az unatkozás miatt és megpróbált változtatni rajta. Mikor traktoros fia, aki egy távoli gépállomáson dolgozik, hazajött, bemutatta a két fiatalt egymásnak. — No mostmár nem fogsz unatkozni! — mondta és hitte maga is. És mi történt? A két fiatal nem tudott miről beszélgetni. Ha beszélgettek, egyik vagy másik hallgatta udvariasságból, de unalommal a másik mondókáját. A fiú is belátta, hogy nem értik meg egymást. Egyszer bálba mentek együtt. A fiú táncra kérte, aztán magára hagyta. A vele egykorú, vagy tőle fiatalabb dolgozó paraszt lányokat táncoltatta. A falubeli fiatal fiúk pedig, ha meg is táncoltatták, hozzámondták: „Tanítónéni.“ Elhatározta, hogy segít a fiúnak, tapintatosan. óvatosan oktatni fogja. Ez nem •sikerült. A fiú hallgatott, figyelt, „tanítvány“ lett. Mikor visszament a gépállomásra, nem is írt. Az édesanyjának küldött levélben érdeklődött csak: „Ott lakik még a kis tanító néni?“ A házinéni' biztatta a fiát, hogy írjon, vegye feleségül. de a fiú azt válaszolta: „Szép lány, kedves, de nem akarok egész életemben iskolát magamnak.“ S a tanítónő újra dolgo. к unatkozik, vágyakozik a szórakozás és mindaz után/ amit a kisváros, a diákévek egyszer megadtak. Mit mutat a jövő ? A második ötéves terv, a falu szociális-' ta átszervezése művelt, tanult emberek létét feltételezi falun is. A jövő falusi képe azt mutatja, hogy lesz a szocialista faluban sok művelt, képzett brigádvezetö, ' szakember, agronómus, közigazgatási vezető és mások, akik közül választhat majd élettársat minden falusi tanítónő. Ez azonban még a jövő. A idő pedig bizony sürgeti a 20—22 éves lányokat is. Ezt érzik, tudják. Innen a faluról való . elkívánkozás. Kimondva, vagy elhallgatva ezt vallják': Szeretjük a hivatást, de nem akarunk vénlányok maradni. Mit tegyünk most? Teljesítsünk min-, den áthelyezési kérést? Ez lehetetlen. De' a fiatal tanítónők problémáját meg kell., oldanunk valahogy, hiszen fontos hivatás-, nevelési probléma ez. A felszabadulás után — nemhiába szolgál nagy örömünkre — megnőtt a fiatal, tanítani vágyó, tehetséges tanítónők arányszáma falun. Ennek megtartása és fokozása azonban attól függ, mit teszünk a fiatal tanítónők érdekében. A legelfogadhatóbb javaslatokat maguktól a tanítónőktől várhatjuk. Szükséges is, hogy nyilvánosan ők maguk vitassák meg ezt a dolgot, mert csak javaslataik alapján oldhatjuk meg a felnövekvő nemzedékek nevelésének, tanításának problémáját. Szabó György,
