Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1956-06-01 / 127. szám

<Vil(Lq fLi^le/árjai Készül a fénykép ! AZ MDP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 127. szám Д munkaverseny nem külön feladat! A legutóbbi — május elseje tiszteletére indított — munkaverseny eredményei világosan megmutatták, hogy a jól szervezett, elérhető célokért folytatott ver­seny feltétlenül gyümölcsöző. Érthetetlen azonban az a még ma is megtalálható papír-módszer, amely a versenyt némely üzemben kíséri. Hogy csak egyetlen példával -világítsuk meg: a dohány fermentálógyárban több, mint tíz oldalon állították össze a verseny ered­ményeit, s ennek az összeállításnak majdnem teljes egésze ilyen mondatokból áll: Kiss Borbála vállalt 105 százalékot, teljesített 112 százalékot. De hasonló „kiértékeléseket” lehet találni másutt is. A papírgyáros „versenyfelelősök”, vagy a szakszer­vezeti aktívák ezt úgy indokolják, hogy a versenynek nyilvánosságot kell biztosítani. De vajon tényleg ez a módja-e a nyilvánosságnak? Szédülve olvassa az em­ber a részletező írást már a második oldalon, s végül sem tudja meg, hogy a nagyobb munkateljesítmény­nek volt-e következménye, csökkent-e a költség, nőtt a termelékenység? Pedig hát ez a cél, ezért versenge­nek a munkások, egyébként öncélú kirakat játék az egész munkaverseny, bármilyen alkalomból folyik is. Nem gyanúsítás ez, mert mindjárt meg is mondjuk, van teljesíttnény a számok mögött, azonban ezt külön ki kell „kaparni”, legtöbbször nehezen, mintha semmi köze sem volna a munkaversenyhez. A másik hátránya ennek a papírharcnak, hogy jól „bevált” módszer, aminek múltja van. A munkások is megtanulták már, szinte semmi szervezés nem kell hozzá, csupán az előző havi teljesítményhez öt száza­lékot „hozzávállaltatni”. És ez jó bármilyen alka­lomra. Nem szólunk arról, hogy az ilyen versenynek semmi lelkesítő hatása nincsen, legyenek akármilyen jutalmak kitűzve. És végre kell arról is beszélni, hogy a nagyobb teljesítés utáni nagyobb kereset sem lelkesíti annyira a dolgozókat, amennyire egy „közös ü|y”, feladat megoldása. Gondoljunk csak arra, hogy a Vulkánba)! a havi termelés negyven százalékát húsz nap alatt, a maradó hatvan százaléknyi munkát pedig fele idő alatt, tíz nap alatt végezték el az öntödei dol­gozók. Vagyl a Ruhagyár fiatal DISZ-brigádja, amely­nek tagjai példanélkül álló eredménnyel gyűrték le az anyaghiány miatti feltorlódott munkát. Ha csak a ke­reset billent sné ilyen irányba a mérleget, altkor az effajta munkagyőzelmek mindennaposak volnának, s nem egy ilyen versenyszakaszban történne mindegyik. Fel kell tehát hagynunk az ilyen érvelésekkel, a leg- kételkedöbbek is lássák be, a munkások a maguk ügyének látják az eredményes termelést, s helyes fel­adatok láttán meg is oldják azokat. A feladatok meg­határozása, közelebbről a terveknek az egyes felada­tokig történő szétporciózása vár a versenyszervezésre. Ha az üzem maga elé tűzött öt százalékos költség­csökkentést, ezt az egyes munkahelyek lehetséges meg­takarításainak összegezésével tette. De vajon tudnak-e erről a munkahelyek dolgozói? Tudja-e Kiss Sándor, hogy neki személy szerint ötszáz forintot kell megta­karítani ebben a hónapban? Mert, ha tudja, ez a gon­dolat betölti1 minden munkapercét, s az eredmény nyilván biztosabb, mintha „rávállaltatnak” öt százalé­kot előző havi teljesítményére. S itt ki kell térni arra, hogy a verseny „ügyintézése” legtöbb helyen nagyon is központosán van megoldva. Ha az üb. elnök, vagy versenyfelelős nincs a munkahelyén, legfeljebb csak a tervosztály vezetője tud felvilágosítást nyújtani, vagy éppen az igazgató, de ezek a felvilágosítások is nagyon általánosak. Mi a tanulság ebből? Nyilván az, hogy a munkaverseny az ilyen helyeken külön munkafeladat, külön „reszort”, terhes és felesleges — holott enélkül sem nagyobb' termelés, sem önköltségcsökkenés, tehát a termelékenység emelkedése nem képzelhető el. Hi­szen emelkedik itt is a termelékenység, hogyne, mert a munkások versenyeznek, csak erről éppen a verseny­szervek nem tudnak. Le kell rázni végre ezt a bürokratikus verseny­nyilvántartást, változtatni kell a módszereken. Na­gyobb jogkört kell biztosítani e téren a brigádveze­tőknek, a feladatokat sokkal élesebben, s közelebb a vállalat tervéhez, kell kitűzni. A brigádvezetők érezzék azt, hogy a vállalati terv rájuk eső részét kell telje­síteni, s ne csak részletmunkát lássanak maguk előtt. Ugyanígy az üzemrészek, mint erre jó példa a Vulkán. A dohányfermentálógyárban a brigádok legtöbbje közt egészséges vetélkedés van. Meg kell teremteni, hogy a vállalások nyomán a teljesítések fogható módon je­lentkezzenek az önköltség alakulásában, a termelé­kenység emelkedésében, s a kitűnt dolgozók népszerű­ségét növelje az, hogy munkamódszerüket átadják többi dolgozó társaiknak. A termelékenység 4—5 szá­zalékos növekedése többet elmond, mint húsz oldal versenypapír, s akinek módszerét bevezetik dolgozó társai, büszkébb lehet, mint az, akinek neve egy eső­mosta verseny táblán hónapok óta ottfelejtve letörlésre várakozik. ÁRA 50 FILLÉR 1956. június 1, péntek Újítás a záhonyi grafit-pakolásnál A napokban újítást ve­zettünk be a záhonyi át­rakónál. A Szovjetunió grafitrudakat szállított hazánknak, amit nekünk át kell pakolni magyar vagonokba. Nem könnyű feladat ez már csak azért sem, mert a szovjet kocsi jóval magasabb a mienk­nél és egy-egy grafitláda súlya eléri a 10—14 má­zsát is. A pakolásnál bányafá­ból fűrészelt fagörgőt használunk. Hat ember helyett három is elég volt az átrakáshoz. Az új mód­szerrel a brigádban a többieknél jóval maga­sabb eredményt értünk el. Juhász István. Tito elvtárs nyilatkozata Joszip Broz-Tito, a Jugo­szláv Szövetségi Népköz­társaság elnöke a Szovjet­unióba való elutazása előtt a TASZSZ belgrádi tudósí­tójának kérésére nyilatko­zatot tett. Többek között a következőket mondotta: — Utazásunkat úgy kell tekinteni, mint a két or­szág közötti viszony igen gyors rendeződésének és a baráti együttműködés megteremtésének eredmé­nyét. Különösen nagy sze­repet töltöttek be ebben a belgrádi nyilatkozat és azok a megbeszélések, ame­lyeket a nyilatkozat alá­írása idején folytattunk szovjet vezetőkkel. Ilymódon most megál­lapíthatjuk, hogy e nyilatkozatnak a mi vi­szonyunkra vonatkozó összes tételeit mara­déktalanul teljesítettük. — ' Szeretném kiemelni azt a rendkívül fontos tényt is, hogy a két or­Pusztadobos dolgozói is a terv sikeréért harcolnak Községünk dolgozói az elmúlt években sem kul­logtak hátul a mezőgazda­sági munkák elvégzése és a begyűjtés teljesítése terén. Az idén május 7-re nem maradt egy talpalatnyi be­vetetlen terület a község­ben és megkezdték úgy a Béke TSZ-ben, mint az egyéniek területein a nö­vényápolást. Az első öthó­napos begyűjtési felada­tunk végrehajtásának 153.9 százalékban tettünk eleget, s vágómarhából 156.4, ser­tésből 142.6, baromfiból 138.8, tojásból 137.9 és tej­ből 194.2 százalékra telje­sítettük a tervet. Ezeknek a szép ered­ményeknek az elérésé­hez nagyban hozzájá­rult az a lelkesedés, amit államunk eddigi segítségadása váltott ki a község dolgozói­ból. 1953. óta kapott a község mélyfúrású kutat, 2000 mé­ter hosszú járdát, földmű­vesszövetkezeti üzletházat, és egy fióküzletet. Ebben az évben a lakosság legna­gyobb örömére megépítik a község villanyhálózatát, új kutat is kapunk, tatarozzuk a kultúrházunkat, 700 mé­terrel bővítjük a betonjár­dát. Dolgozóink tudják, hogy milyen nagy segítség mind­ez s igyekeznek is állam­polgári kötelességüknek ma­radéktalanul eleget tenni. A község lakosságá­nak az még a vágya, hogy építsenek meg egy 1500 méteres be­kötőutat, ami igen meg­könnyítené a közleke­dést s nagyban hozzá­járulna a terméshozam növeléséhez, s szeretnénk, ha a posta igazgatósága 1954. évi ké­résünket végre teljesítené. Kértük, alakítsák át az ég- renyiló postahivatalt, hogy ne legyenek kénytelenek a dolgozók esőben, sárban, hóban, fagyban a nyílt utcán állva intézni ügyes­bajos dolgaikat. Nagy Ferenc Pusztadobos. Megyénkből több a A mindennapi munka után jól esik a szórakozás és természetesen egy évi fáradtságos munka után felüdít, új erőt rd egy hosszabb pihenés. Hazánk legszebb tájain kényelmes, jól felszerelt üdülök vár­iák a vendégeket. Álla­munk hatalmas összege­ket fordít az üdüiőottho- nok szépítésére, bővítésé­re. Ebben az évben beren­dezési tárgyakra 15 millió forintot fordítottak és csaknem 300 üdülőt tata­roztak. Balatonfüreden ezen a nyáron nyílik meg először a SZOT 200 férő­helyes szanatóriuma, amely 8 millió forintba került. Az idén körülbelül 180 ezer dolgozót és 23 ezer gyermeket üdültél: kedvezményesen a SZOT. De körülbelül ugyaneny- nyien töltik szabadságu­kat a saját üzemi, válla­lati, hivatali üdülőkben. Megyénkből is ezen a A képen: Készül a fénykép! . . . Munka után az urnyekszki gabonaszovhoz (Kazah SZSZK) egyik dől-: goizója traktoros-társait fényképezi. a TASzSz tudósítóidnál« szag közötti viszony, mint két egyenjogú állam viszo­nya, tökéletesen világos és szilárd jelleget kapott és hogy ez alatt az egy év alatt majdnem teljesen ki­küszöbölődtek mind­azok az elemek, ame­lyek kétségessé tehet­nék viszonyunk ilyen jellegét. — Ami a külpolitikai kérdésekben megnyilvánuló együttműködésünket illeti, azt tartom, hogy nem szabad lebecsülni azokat az eredménye­ket, amelyeket eddig elértünk, mivel a Szov­jetunió és Jugoszlávia közös nézeteket vall olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint pél­dául a leszerelés, a kollektív biztonság, a békés és aktív egymás mellett élés, a béke megszilárdítása, a nem­zetközi, gazdasági és kulturális együttműkö­dés stb. Ha eltérnek nézeteink né­hány nemzetközi esemény vonatkozásában, ezek jelen­tősége nem lényeges. Véle­ményem szerint ez norma-; lis olyan államok viszony-, latában, amelyek önálló külpolitikát folytatnak. — Magától értetődó do­log, hogy a külpolitikai együttműködés fejlesztésé-; nek folyamatában azonos: nézeteket lehet majd elérni 1 ' azokra a problémákra vo-' natkozóan is, amelyekben' most különböző véleményt' vallunk. Ha elemezzük kor-1 Hiányunknak az utóbbi idő­ben folytatott külpolitiká­ját, — amelynek legfőbb! célja a béke megőrzése és: a nemzetközi együttműkö­dés. a békés egymás mel-* lett élés megteremtése az! államok között, függetlenüll azok belső rendszerétől — ■» úgy h.’szem, nem lehet kétségbe vonni, hogy utazásunk célja és óhajunk a szi­lárdabb együttműködés kiépítése Jugoszlávia és a Szovjetunió között. — A Szovjetunióba in­dulva, Jugoszlávia népei' nevében forró üdvözletem küldöm a Szovjetunió né­peinek, boldogságot és to-: vábbi sikereket kívánok nekik fejlődésükben. „Kellemes, jó pihenést I" mint kétezerháromszáz dolgozót üdültél SZOT ezen a nyáron nyáron 2372 dolgozót üdül­tet a SZOT, ezen kívül a pedagógus szakszervezet 60 gyermek nyaralását biztosítja és 105-en üdül­nek saját költségükön. Jelenleg a hajdúszobosz- lói gyógyfürdőben üdül Pólyák György üzemi ko­vács, a tiszaberceli tégla­gyár dolgozója, Szabó Gá­bor kocsiszerelő és Bem András gépkocsivezető a magasépítőktől, Rozicska Sándorné, a Hodászi Álla­mi Gazdaság fejőgulyása, Kovács István, a Nyírma- dai Gépállomás igazgató­ja. A csopaki MEDOSZ üdülőben tölti szabadsá­gát Jakab Sándor, a bak- talórántházi erdőgazdaság dolgozója. a visegrádi SZOT üdülőben Szűcs Miklós, az Üjfehértói Gép­állomás traktorosa, a ba­latonfüredi MÁV üdülő­ben Szamosszegi Gyula váltóőr, Guthi István ko­csirendező Hévízen, Sallai Sándor vonatvezető Bala- tonbogláron üdül. A napokban érkezett szerkesztőségünkbe egy le­vél, amelyben a nyíregy­házi Csillag utcai óvodá­sok szülői munkaközössé­ge köszönetét fejezte ki azért, hogy gyermekeik egy hétig a Sóstón nyaral­nak. „Valamennyi szü­lő legnagyobb megelége­désére tapasztalhatjuk —• írják —, hogy gyerme­keink kitűnő bánásmód­ban részesülnek. Az óvó­nők és a gondozónők nagy szeretettel veszik körül őket, s fáradtságot nem i kímélve otthonossá, laká­lyossá tették a nyaralót és 63 kis apróságnak vidám,} kellemes nyaralást biztosí­tottak egy hétig.“ Minden egyes üdülő-, nek és nyaraló gyermek­nek mi is kellemes, jó nihenést kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents