Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-24 / 121. szám

1956. május 24, csütörtök NÉPLAP NEMZETKÖZI SZEMLE A szovjet-francia kapcsolatok jövője Nem telt el még egy hó­nap sem egészen attól az időtől, amikór Bulganyin és Hruscsov [elvtársak ha­zaérkeztek imgliai útjuk- ról. S a rövid pár hét uj nagyjelentőségű találkozót készített elő: a francia államvezetöls moszkvai ta­nácskozását. Az elmúlt héten az is befejeződött — és nem is | akárhogyan: meghozta á várt sikert. Megcáfolta azokat — és itt Guy Mollet francia minisztereinek szavait idézzük —. ,,akik szerint ezekből a tárgyalásokból semmi konkrét eredmény -sem származhat.“ A fran­cia miniszterelnök haza­érkezése után még a re­pülőtéren kijelentette: „Az ilyenfajta tanácskozások­nak meg kell ismétlőd­niük.“ Szavai mintha csak az egynapp al korábban el­hangzott Bulgany in-nyilat­kozatot viszhangozták vol­na. A tanácskozások befe­jezése alkalmával rende­zett fogadáson mondta a szovjet miniszterelnök egy francia újságírónak: „Min­dig új és uj lépéseket kell tennünk, másképp nem biztosíthatjuk a békét.“ A két kijelentés — akár­csak a tanácskozásokról kiadott zárónyilatkozat — félreérthetetlenül utal ar­ra, hogy ha vannak is még eltérő vélemények, ha nem is oldódott fel végleg a bi­zalmatlanság, több alap­vető kérdésben a Szovjet­unió és Franciaország egyetértésével számolhat a világpolitika. A zárónyilatkozatot ol­vasva elsősorban az ra­gadja meg a figyelmet, hogy szijnte minden be­kezdésében újra és újra előfordul, az Egyesült Nemzetek Szervezetének neve. Az (ENSZ alapokmá­nyára utal a nyilatkozat számos esetben, s mindez bizonyára emeli majd a nagyrahiyatott nemzetközi szerv tekintélyét. Hcsszú évek teltek el, amelyek kiábrándították a népeket az ENS^-ből. mert úgy tűnt., hogy alapokmányá­nak magasztos szövege írott malaszt marad. S most 1—2 éve egyre több a remény, hogy mégis be­töltheti hivatását. Az alap­okmány [elveinek hatékony alkalmazását sürgeti a szovjet-francia nyilatkozat, árhelyek előírják a vitás kérdések békés rendezését, amelyek megtiltják az erő­szak alkalmazását. A nyilatkozat azt ígéri, hogy a' két ország közös erőfeszítéseket tesz az ENSZ-ben a leszerelés, az atomfegyverek eltiltása ér­dekében, az elmaradt or­szágok , gazdasági megsegí- téséértj a közel- és közép­keleti feszültség fe’cldásá. ért, a I palesztínai térség békéjének helyreállításá­ért. Sok tekintetben meg­ismétli a szöveg az egy hónappal ezelőtti szovjet­francig nyilatkozatot. Ez az ismétlés azonban az ügynek korántsem árt, sőt használ, mivel ismét egy- gyel több tekintélyes nem­zet vállalta feladatának a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését. Ezen túlmenően a francia kormány képviselőjének .mái- alkalma volt méltatni azt a nagyjelentőségű szovjet lépést is, amely 1 200 000 katona leszerelé­sével bizonyította a Szov­jetunió reális békeszándé­kait. ; Európa biztonságának mindkét tárgyaló fél nagy jelentőséget tulajdonított, bár a biztonság megterem­tésérek eszközeiben nem állapodtak meg. Sokkal nagyobb lehetőség adódott viszont a megegyezésre a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Érdemes megemlíteni: az elmúlt év őszén tartott külügyminiszteri tanács­kozáson Dulles körömsza- kadtig védte azon állás­pontját, hogy előbb a nagy politikai kérdéseket kell megoldani, aztán le­het különféle gazdasági és kulturális egyezményeket kötni. Az élet rácáfolt e véleményre. Egy hónapja Londonban és most Moszkvában egyaránt a gazdasági és kulturális pcsolatok fejlesztésében érték el a tárgyalófelek a legnagyobb haladást. A dullest elgondolás cáfolata logikus: egyszerűbben megoldható feladat a szov­jet kultúra és technika termékeit bemutatni Pár rizsban, Londonban az An­golokét,, franciákét Moszk­vában, mint megegyezni az egész világot érintő leszere­lés ügyében. Ám egy könyv, film vagy más cikk kül­földi diadalútja is köze­lebb hozhatja egymáshoz a nemzeteket. Eredménnyel jártak te­hát a szovjet-francia tár­gyalások. Örömmel üdvöz- lik megállapodásait a ke­leti és nyugati vélemények egyaránt. A Libération cí­mű francia lap például „egy régi barátság újjáéle­déséről“ ír, s megjegyzi: „Friss áramlatok söprik el az élőitéleteket és aggodal­madat, amelyek oly hosz- szú ideig mérgezték a kap­csolatokat.“ Nyugaton per­sze nem egyöntetű az öröm. Az amerikai hivata­los politika például aggo­dalommal leste: nem vá- lik-e „árulóvá“ a francia Bulganyin és Hruscsov meghívást kapott Svédországba, Norvégiába és Dániába (Вел zeigte tétek a imtulaiizáll&bati A nap átsütötte a nyir- i egyházi vasutasszálló nagy üvegfalát. Délutánra járt az idő. Egy ideig csend volt, majd egyszerre nyíl­tak az ajtók a folyosón, mintegy megbeszélt jelre, s egyenruhás vasutasok tar­tottak a kijárat felé. Az übé helyiségében csak hárman maradtak együtt, akiket lekötött valami kö­zös téma. Beavatottak így mondanák: 1 a forgalom, a kereskedelem és a kisvasúi adott véletlen találkozót Ferkó Pál, Kontra György és Szalontai Sándor szemé­lyében. Indult a beszélgetés azzal, hogy hát bajok van­nak. Kicsi az állomás Nyír­egyházának, kevés a sze­mélykocsi, a vonatkísérők felesleges készenléti idő­ket töltenek, a kisvasút vonóereje nem megfelelői — Új személyvágányok kellenek, — crősítgette Kontra György, — akkor le kell bontani a raktárt, át­helyezni, de hová? Most helyezték el a mozgódarut, ezt is át kellene építeni, micsoda költséggel! — Abból a felesleges költ­ségből hány korszerű ebéd­lőt építhettetek volna! — helyeselt Ferkó Pál. — Hiába, ezt a békát le kormány, azaz: tárgyalásai nem gyengítik-e meg a NATO-t? Most önmeg­nyugtatással jegyzik meg, hogy nem született meg­állapodás a leszerelés, az európai biztonság kérdésé­ben. Általában különös előszeretettel emelik ki az egyezmény negatívumait, s nem sok szavuk van a lé­nyeges haladásról. Megfi­gyelők véleménye szerint az óvatosság jellemzi a washingtoni politikai kö­röket — de a londoniakat is, szemben Párizs re­ménykedő hangulatával. De a londoni és washing­toni vélemények sem ve­hetők egy kalap alá, hi­szen az Egyesült Államok­ra az a jellemző, hogy ta­gadja az értekezlet jelen­tőségét, Angliára pedig az, hogy elismeri. Ami pedig Franciaor­szág ,.NATO-húségét“ ille­ti, inkább így kellene ezt megfogalmazni: „hűség az ENSZ-hez“. Ismeretes, hogy Pineau külügymi­niszter, — aki egyébként most nagyobb körútat tesz a Szovjetunióban — a NATO tanácsülésén világ­gazdaság-fejlesztési ügy­nökség létesítését javasol­ta, amely az ENSZ-nek lenne felelős. Ebben a tes­tületben helyet kapott vol­na a Szovjetunió és szá­mos arab állam. Igaz: a terv az erőteljes dullesi támadásra összeomlott. Hí­ven tökrözi viszont, hogy a NATO tagállamai sem tekintik világmegváltó szervnek ezt a társulást, s jobbszeretnék a legszé­lesebb nemzetközi fóru­mon, az ENSZ vitaporond­ján intézni a világ dol­gait. csának elnökét, valamint N. Sz. Hruscsovot, a Leg­felső Tanács Elnökségének tagját, hogy 1957 első felé­ben látogasson el Svédor­szágba, Dániába és Norvé­giába. kell nyelnünk. Bővíteni kell az állomást. — Költségek, költségek, — szólt Szalontai Sándor. — A mi kisvasúti gőzmozdo­nyainkat is ki kellene cse­rélni nyersolajmotorokra. Mennyi költséget megtaka­ríthatnánk! Nem gazdasá­gosak ezek a kis gőzmoz­donyok. És ráadásul hiá­nyunk is van vonóerőben. Képtelenek vagyunk ellátni az áruszállítást. — És talán a vonatkísé­rők felesleges készenléti ideje nem kidobott pénz? De hány helyen lehetne megfogni a költségeket. Itt is csupán egy központi irá­nyító, diszpécser kellene a debreceni igazgatóságra, aki a szomszédos Igazgató.ág­gal is összedolgozhatna. így nem kellene a dolgozóknak felesleges időket pazarolni, ezalatt otthon pihenhetné­nek, s munkabérben jelen­tős összeget lehetne megla- I karítani. It'gy pillanatnyi szünet következett. Ismét Kontra György folytatta gondolatait: — A rakodót bitumennel kiöntetnénk, nem len.te annyi sok árukar. E: is megtakarítás. Én sokszor csodálkozom rajta, hogy mennyi jó javaslatot adnak az emberek. A termelési ér­tekezletünkön csakúgy zá­poroztak, hogy mi még a rossz, mit kellene javítani, csinálni. Ott van például ez a javaslat: Húsz személy­kocsira lenne szüksége még a meglevőkhöz Nyíregyhá­zának. A személyforgalmat nehezen tudjuk csak lebo­nyolítani. — így vagyunk mi is. — kapcsolódott bele azonnal Szalontai Sándor. — Mi ugyancsak tiz új kocsit sze­retnénk, de arra aztán nagy szükségünk lenne. Szomba­ton, vasárnap nem fér fel az utazóközönség a kocsik­ra. Meg kellene javítani a villamosközlekedést is, mert ott új kocsikat nem kapha­tunk. Gyorsítani kellene, ezt úgy képzelem, hogy bi­zonyos fokig elkülöníteni a villamosjáratot a távolsági­tól. Hurokvágányokra gon­dolok. — Te, — csapott Ferkó Pál Kontra György lábára. — Tudod, hogy milyen jó a Lénárt javaslata? — A kihúzóvágány? W e hallgassuk tovább. ■ ’ Hiszen már felálltak, I menni készülnek. De ugyan, erről beszél az az őszbecsa- •varodott bajszú munkás is Az MTI jelenti: A Minisztertanács kedden; ülést tartott, foglalkozott az állami és a vállalati igazgatás egyszerűsítésével, az egész egyszerűsítési mun- ' ka továbbfejlesztésével. — Megállapította, hogy tartós és lényeges eredményeket csak a központi szervek i munkájának egyszerűsítésé- I vei lehet elérni. A Minisz­■ tertanács ennek érdekében I megbízást adott az illetékes vezető elvtársaknak, hogy többek között dolgozzák ki a tervezés, az anyaggazdál- ; kodás, a pénz- és hitelgaz­dálkodás, a beruházás és a [ számvitel rendszere egysze­■ rűsítésének alapjait, általá- ; nos irányelveit. A Minisz- i tertanács határozatában a : hivatali munka egyszerű- • sítéséért minden szinten a [ vezetőket személyükben te- [ szí felelőssé. A határozat . értelmében az egyszerűsí- : tési intézkedéseket az üze- I тек, a hivatalok dolgozói­■ nak a területet legjobban j ismerő szakemberek és tu- j dósok bevonásával kell el­készíteni. A Minisztertanács határo­zatot hozott egyes alacsony fizetésű dolgozók bérének rendezéséről. A határozat értelmében azoknak az idő­béres (órabéres, havibéres) dolgozóknak, akiknek beso­rolás szerinti alapbére a havi törvényes munkaidő teljesítése esetén a 650 fo­rintot nem éri el — kivéve a mezőgazdaságban foglal­koztatottakat, a prémiumos időbérrendszerben és a da­rabbérrendszerben dolgozó­kat, átképzősöket, a házfel­ügyelőket, az ipari tanuló- I kát, valamint az építőipar I egyes területein dolgozókat I — alapbérét 650 forintra kell kiegészíteni. A rendel­kezés június 1-én lép ha­tályba, végrehajtásáról a miniszterek intézkednek. A Minisztertanács a Szak­szervezetek Országos Taná­csának javaslatára határo­zatot hozott, amely szerint az egészségre ártalmas mun­kakörökben — az alumí­niumkohászatban, a nitro- és nitrobenzol származékok i gyártásában, az ólomfesték, ia penicillin-, a szuperfosz- I fát és nikotingyártásban a fehérkötényes asszonnyal, a konyha előtt. — Mint váltókezelő öre­gedtem meg a. vasútnál, Sallainé, értek hozzá. Fején találta a szöget Lénárt. ki­húzóvágány kell, mert ha .megépül a biztosítóberende­zés, a tartalék nem fog tud­ni dolgozni, amikor sze­mélyvonat fut be. — Ezt Varga bácsi job­ban tudhassa, én csak azt tudom, hogy a mi kony­hánk már nagyon kicsi. Télen majd megfúlunk a gőzben. — Tudom, tudom — bó­logat az öreg. — Jó ez az épület, de már nem elég jó. — És az nem bánt engem, hogy eleget se tudunk főz­ni? Majd a szivem szakad meg, hogy néha húsz em­bernek se jut ebéd, dehát hol főzzek annyit? Nagyobb konyha kellene, hiába, és új edények. — Tudom. Tudom, azt hiszi, Sallainé. hogy engem nem maceráinak a pihenő vasutasok, amikor bemen­nek a fürdőbe és nincs me­legvíz? Megmutatom én ugyan, hogy a kazán 85—90 fokos, nem lehet jobban fűteni, de azzal ők még nem fürödtek meg. Nagyobb me- legviztartály kellene, Mert, foglalkoztatott dolgozók, nunkaidejét 1956 június 1-től kezdődően fokoza­tosan heti 42, vagy 40 és egyes munkahelyeken 36 órában kell megállapítani. A munkaidő csökkentesé­nek mértékét, valamint azokat a munkaköröket, amelyekben a munkaidő csökkentését be kell vezet­ni, a szakszervezettel egyet­értésben a miniszter hatá­rozza meg. A nők egészségének fo­kozott védelme céljából az egészségügyi miniszter ja­vaslatára a Minisztertanács határozatot hozott a terhes­ség megszakítására vonat­kozó, indokolatlanul szigo­rú rendszabályok enyhíté­sére és elhatározta, hogy ebben az értelemben a fennálló törvény móclMita- sára javaslatot tesz az El­nöki Tanácsnak. A Minisztertanács meg­vitatta az igazságügymi- nisztemek azt a javaslatát, hogy egyes, jelenleg bűn­tettként elbírált kisebb bűncselekményeket a jövő­ben pénzbírsággal bünte­tendő szabálysértésnek mi­nősítsenek. A Miniszterta­nács a javaslatot előter­jeszti a népköztársaság El­nöki Tanácsához. A Minisztertanács meg­tárgyalta a kőolaj- és a földgázkutatás és termelés helyzetét. Megállapította,, hogy a kőolajkutatás és a kőolajbányászat jelenlegi gépi berendezési ellátott­sága nem teszi lehetővé a dieselesítéssel, a mezőgaz­daság gépesítésével és a vegyipar fejlesztésével a kőolajiparra háruló növek­vő feladatok teljesítését. Az olajtermelés fejlesztése cél­jából a Minisztertanács ha­tározatában kötelezte érdekelt minisztereket, hogy hazai forrásból és import útján soronkívül biztosítsák a kutatáshoz és a termelés­hez szükséges gépi beren­dezéseket. A Minisztertanács ha­tározatot hozott a tanulmá­nyaikat 1956-ban fejező szakközépiskolások, főis­kolások és egyetemi hallga­tók szakmai továbbképzé­séről és munkába állításá­ról. аи ha már megvan ez a jó kis épület, legyen olyan, ami­lyennek lenni kell! — Bizony jó, hogy van. Nézem sokszor azokat, akik jönnek kormosán, elfárad­va, ki tudja honnan, Pest­ről, Szolnokról, mit csinál­nának, ha nem lenne ez a szálló? — Hát erről azelőtt ál­modni sem lehetett. Bizony. Sallainé. Én tudom. Ezért ■ akarom, hogy még jobb le- , gyen. Az első ötéves terv I megadta, a Második meg­koronázza ezt is, mást is. így lesz ez Sallainé. Éri 1 tu­dom. Eláruljuk, hogy a javas­latukat valóban megfonto­lás tárgyává tették, mint olyanokat, amelyeket meg kell és lehet valósítani. Hi­szen nem fedezetnélküli követelések. 11 ennek ők is, de lám,, már új beszélgetők sietnek végig a folyosón. Püspökladányi vonatkísé­rők. Frissen, pihenten tar­tanak az előcsarnokba, va­lami viccet mesél az egyik, jó lenne ezt is meghallgat­ni, de már el is tűnnek a kijáraton. Munkába men­nek. A nap süt. s az épület előtt pompás kis kert illa­tozik a fényben, SB, Moszkva (TASZSZ). Sohl- man svéd, Moerch dán és Braadland norvég nagykö­vet május 22-én felkereste Molotov külügyminisztert és kormánya nevében meg­hívta N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertaná­A Minisztertanács keddi ülése ■ öngól és német lapok Mollet és Pineau moszkvai látogatásáról London, (MTI). Az angol lapokat továbbra is élén­ken foglalkoztatja a szovjet és francia államférfiak kö­zött Moszkvában folytatott tanácskozások. A lapok pár­huzamot vonnak a londoni angol-szovjet és a moszk­vai szovjet-francia megbe­szélések eredményei között. Yorkshire Post a moszk­vai megbeszélésekkel fog­lalkozva a többi között azt emeli ki. hogy „azok nagy­jában az Eden által a szov­jet vezetőkkel folytatott megbeszélések mintáját kö­vették s szintén, teljesen őszinte, szókimondó hangon folytak.“ A lap a továbbiakban rá­mutat arra, hogy e meg­beszélések „nem vezettek [ egyezményekre olyan kér­désekben. mint a német egység, az európai biztonság és a leszerelés, azonban ke­reskedelmi és kulturális té­ren valamivel tovább men­tek, mint az angol-szovjet megbeszélések.“ * Berlin, (MTI). A német főváros demokratikus öve­zetében megjelenő Berliner Zeitung szerdai vezércikké­ben a moszkvai szovjet­francia tárgyalások hatását elemezve megállapítja, hogy a Moszkvában közzétett szovjet-francia nyilatkozat csak a hidegháború bajke­verőinek hozott csalódást. A lap a továbbiakban le­szögezi : — Szovjetunió és Fran­ciaország kormánya kötele­zettséget vállalt, hogy foly­tatja erőfeszítéseit az ENSZ keretében megvalósítandó leszerelési egyezmény el­érésére. . A moszkvai nyilatkozat- [ ban a NATO-hoz tartozó Franciaország a német kér­dés megemlítése nélkül is értésére adta Bonn-rak, hogy a franciák nem haj­landók részt venni a nyu­gatnémet imperialisták há­borús kalandokra épített politikájának végrehajtásá­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents