Szabolcs-Szatmári Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-126. szám)

1956-05-06 / 106. szám

v Г А Р ’955. május в. vasárnap PÁRTÉPITÉS A bírálat szabad légkörében... Megyénk a második ötéves tervben I. Molnár István nem mond­ta, hogy a nevezetes kong­resszus olyan hatással volt a pártéletre, mint tavaszi vetésre a májusi eső. Sza­vaiból őszinte hang csen­dült, amikor ezeket mon­dotta: ..Hiába vagyok én a párt tagja, ha nem látom, hogy mint kommunistával bánnak velem.“ A tuzséri párt-alapszervezet öreg har­cosa nem ügy értette ezt, hogy megkülönböztetésre, protekcióra van szüksége a kommunistáknak. A közel­múltról vélekedett így, ami­kor az egyszerű párttagok véleményét mellőzték a pártszervezetekben, s kicsit t jelen helyzetet is megfes­tette, amely még akadályoz­za a pártélet előrejutását Tuzséron. A tiszaparti kis község kommunistái, az egyszerű Ha nem érvényesül a A kommunisták második otthona a párthelyiség. A tuzséri párt-alapszervezet tagjai ilyen otthonnal évek óta nem rendelkeznek. Hiá­ba kérték a járási pártbi­zottság segítségét, az a mai napig elmaradt. Mégsem ez volt a legdöntőbb akadály, mert az iskola tantermében meg lehetett volna tartani a taggyűléseket. Ezek azon-, ban az utóbbi években rendszeresen elmaradtak. Az alapszervezet vezető­sége elhanyagolta a helyi kommunisták legfelsőbb fő­i-urnának összehívását. A régebbi pártvezetőségek elő­ször Kovács Mihály, később Dóczi László párttitkár elv­társakkal az élen elmulasz­tották ezt. A vezetőség be­számolója rendre elmaradt. A több mint 70 tagot és tag­jelöltet számláló pártszerve­zetekből alig 30—35 elvtárs ment el egy-egy ritkán meghirdetett gyűlésre. Az utóbbi egy év alatt tehát (kivéve a vezetőségválasztó taggyűlést!?) határozatké­pes, a szervezeti szabály­Лет figyelnek fel a falu problémáira... Nagyon szomorú, de Tu­zséron egyes kérdéseket vizsgálva, még mindig 1945— 1946-ot írnak. Itt van pél­dául a legeltetés ügye. A pártszervezet tagjai sokszor elmondták már azt az áldat­lan állapotot, amely» veszé­lyesen szétválaszt ja egymás­tól az új földhözjuttatotta- kat és a régi dolgozó pa­rasztokat. Ugyanis két le­geltetési terület van. Az egyik legelőre csak a régi gazdák hajthatták állatai­kat. Ha véletlenül odavető­dik egy „új gazda“ tehene, azt elzavarják. Az egyénileg dolgozó paraszt párttagok régen kérik ennek az orvos­lását, de hiába. Pedig Tu­zséron komoly probléma ez, mutatja, hogy nemcsak a Gyengül A régebbi pártvezetösé- gek nemcsak a taggyűlé­sek megtartását, hanyagol­ták el, hanem a kommu­nisták, a tagjelöltek, a párt­csoport bizalmiak nevelését is. A párttagok elmondot­ták, hogy egy éve nincs pártoktatás az alapszerve- zetben. Ezekután nem lehet azon csodálkozni, hogy az egyénileg dolgozó paraszt párttagok nézete, vélemé­nye, a párt politikájában való jártassága igen hiá­nyos. (Nem ők tehetnek el­sősorban erről.) Az egyik egyénileg dolgozó paraszt azt állította, hogy Lenin elvtárs nem beszélt a pa­rasztok szövetkezéséről. Azt mutatja ez, hogy Tuzséron párttagok a múltban sem, de most sem a felületes ember szemszögéből vizsgál­ták a fejlődést. Míg mások megállapítanák, hogy nincs itt semmi hiba, az emberek békésen dolgoznak, élik a maguk mindennapi éle­tét, addig a kommunisták a falu fejlődését gátló aka­dályok leküzdésén gondol­kodnak. Mostanában még inkább ezt teszik, hisz egyre job­ban a szívükbe itatódik az a légkör, amely a XX. kongresszust jellemezte. Érzik a megújhodás, rügy- -fakadás idejét, s úgy vélik, hogy ezzel együtt a párt­élet is fellendül. Sokszor el­mondták már bajaikat a fel­sőbb szerveknek, bele is fá­radtak néha. Most, hogy a kongresszus éltető forrásá­ból erőt, bátorságot merí­tettek, cselekednek is. párídemokráeia... nem kaptak segítséget. Még csak a napokban szereztek arról tudomást (nem a já­rási pártbizottság jóvoltá­ból), hogy progresszív tag­díjfizetés van, s ezzel kap­csolatban mi a tennivaló­juk. A párt III. kongresszu­sán elfogadott módosított szervezeti szabályzat egé­szen az utóbbi napokig a fiókban hevert. A párttag­ság nevelésének elhanyago­lása megmutatkozik a párt­bizalmiaknál is. Hogyan vé­lekedik erről Tóth Mária? „Én 1951 óta vagyok bi­zalmi. 11 párttag tartozik hozzám. Többek között az zatnak megfelelő, a község életére, az egyénileg dolgo­zó parasztok munkájára, gondolkodására kihatással lévő párttaggyúlést nem tartottak. A pártvezetőség tagjai, a párttitkár elvtársak gondatlansága, nemtörő­dömsége következtében az egyszerű párttagokat meg­fosztották jogaik gyakorlá­sától. a párt helyi politiká­jában való részvételtől. Ez a pártdemokrácia lenini el­vének súlyos megsértésére vezetett. A pártéletben, a gazdasági, társadalmi mun­kában a hibák hónapról- hónapra fokozódtak. A párt­vezetőség tagjai nem hivat­kozhattak arra, hogy a párt­tagok nem figyelmeztették őket a hibákra. Molnár Ist­vánnak, Révész K. G. Al­bertnak, s több egyénileg dolgozó paraszt párttagnak régen szöget ütött a fejébe a pártvezetőség súlyos mu­lasztása, szóltak is ezekről a vezetőségnek, kérték őket a hibák kijavítására, de ■. minden maradt a régiben. [ tuzséri Béke és Vörös Csil-! lag TSZ tagsága és az egyé­nileg dolgozó parasztok kap­csolatán szükséges javítani,' hanem más tennivaló is | van. Aki ezt itt nem veszi ' észre, súlyos hibát követ el. Mert ez a község égjük leg- j égetőbb kérdése. Ennek a; megoldását követelték a' párttagok akkor, amikor ki- I jelentették, hogy a legelte- , tési bizottságba válassza- ' nak kommunistát is. mert j az nem a párt politikájának i megfelelően működik. Hiá- ! ba volt azonban a párttag- I ságnak a párt politikáját : helyesen értelmező figye’- * 1 meztetése. A régi vezetőség i ezt elengedte a füle mellett. Tegnapi számunkban „Pe- I dagógus szemmel így látom a magyar népgazdaság fej­lesztésének második ötéves tervét...” címmel Albert Antal, a baktalórántházi járási tanács oktatási osz­tály vezetője írt rövid cik­I két. A cikkben többek kö- l'zött kitér arra, hogy a terv mintegy' 4100 általá­nos iskolai osztály terem építését irányozza elő. Ezt rövid számítások után ke­vésnek ítéli Albert elvtárs. A tény az, ha iskoláink ál­lapotát megvizsgáljuk, e szám nem magas. Merthi- szen az egyházi iskolák át- kos nyomait a Horthy- tendszer reakciós iskola­politikájának nyomait még nem tudtuk teljes mérték­ben eltüntetni. Kevés a tantermünk, tehát van mit építeni. Albert elvtárs cikkéről még azt is kell mondani, hogy a mechanikus számo­lással való végeredményre jutás nem mindig helyes. Mert nézzen csak végig me­gyénkén, és arról kell meg­győződnie, hogy megyénk társadalma, a szülők nem tétlenkednek, a jelek azt mutatják, hogy' hozzáadják a maguk erejét, lehetősé­A helyzet ma is változatlan j « pártélet vannak akik nem ismerik a marxizmus-leninizmus klasszikusainak még az alapvető tanításait sem. A pártélet fellendítésébe.! ma nagy szerepet töltenek be a pártcsoport bizalmiak. Az alapszervezetben több ilyen funkciót betöltő elv­társnő van, mint Tóth Má­ria. Cseh Istvánné és Bá­lint Margit. Szívvel-lélekkel dolgoztak volna ezelőtt is, ha rendszeresen foglalkoz­tak volna velük. De egy év alatt mindössze egyszer hív­ták őket össze megbeszélés­re. Ezek az elvtá s'k al­kalmasak erre a pártmun­kára. Valamennyien helye- sen látják, mit kellett vol­na tenniök, azonban ehhez apám is. Négy hold földön gazdálkodunk. Őszintén mondva nem szoktam a csoportomba tartozó egyé­nileg dolgozó paraszt rárt- i tagokkal a termelőszövetke- I zetröl beszélni, mert megfe- > lelnének. Te sem vagy tsz- ’ tag —■ mondanák. S igazuk i lenne. Az a baj, hogj- senki I nem tanított meg bernün- : két arra, hogyan neveljük a I kollektív gazdálkodás szel- : lemére a párttagokat. És én t is hibát követtem el, mert I nem tevékenykedtem. 1 ' (Folytatjuk.) FARKAS KÁLMÁN. Képek о május l.-i felvonulásról Az MTH 110. számú Intézetének fiataljai a ma­guk által készített jelvény felnagyított másával vettek részt a május 1-i felvonuhíson. Szép színfoltja volt a felvonulásnak az úttörő paj­tások díszelgése.-Zászlóikat tisztelgésül meghajtották a díszemelvény előtt. Ä társadalom iwgy ereje A Tüzép dolgozói a baráti népek lobogói alatt vo­nultak fel május 1-én. ezzel is kifejezve a népeink között lévő barátságot. A kenyérgyáriak készítményeik hatalmas mását vit­ték a felvonuláson a tehergépkocsin. (Folytatás аг 1. oldalról.) befejezése. Folytatjuk a keleti járásokban a gazdasági kisvasút építését. Ebben az évben 13 község kap vil­lanyt, jövőre húsznál is több, s az ötéves terv végére befejezzük a faluvillamcsítást. Borbányán megkezdtük a melegvíz feltárását, s ha a várt eredmény nem ma­rad el. modern gőz- kád- és strandfürdőt építünk Nyíregyházán. Idei feladat a városi sportstadion átadása, a Hon­véd utca kikövezése, a szálkái kenyérgyár továbbépí­tése. hogy jövőre megkezdhesse a munkát. Jelentősen bővül a nvíregvházi dohányfermentáló. Befejezzük a Patyolat Vállalat úi üzemének építését. Többmillió forint értékű berendezéssel fejlődnek gépállomásaink, mindannyian az új követelményeknek- megfelelő gépe­ket kapnak. Ebben az évben fejezzük.be a nyírbátori, jövőre pedig a mátészalkai gimnázium építését. Kór­ház épül Vásárosnaményban, szülőotthon Csengerben. Oldalakon keresztül lehetne sorolni megyénk úi létesítményeit, s akkor sem jutnánk a végére. Első­sorban azért, mert ötéves tervünk számadatai még nem véglegesek. Az újságok hasábjain most vitatja az ország dolgozó népe: mit lehetne még megvalósítani, milyen kiaknázatlan erőforrásaink vannak még. Itt vannak például a községfejlesztési tervek. A községi tanácsok gazdálkodnak a készpénzben jegyzett béke­kölcsön 50 százalékával, a vállalatok terven felüli nye­reségével, a lakosság hozzájárulásával és társadalmi munkájával, s ezzel az erővel lehetetlennek látszó fel­adatokat is meg tudnak oldani. Nem egy művelődési otthon felépítése, útjavítás és más társadalmi munka dicséri a dolgozók tettrekészségét. • Csak egy adatot említünk: a megyei községfejlesztési terv végrehajtása az idén 29 és félmillió forintot igényel. Ebből közel 9 millió a társadalmi munka, két és félmillió forint pedig az anyaghozzájárulás. Hasonlóképpen nem közömbös, hogy hogyan csök­ken az üzemekben a termelés önköltsége, hogyan emel­kedik a termelékenység, hogyan javul a minőség, ho­gyan használjuk ki a meglévő termelési kapacitást, s hogyan takarékoskodunk. Olcsóbban többet és job­bat kell termelnünk. Ennek művészetét kell elsajátí­tania a gazdasági vezetőknek és a dolgozóknak. Nagy­szerűt alkotunk a második ötéves tervben, de csak akkor, ha százezrek, milliók adják hozzá munkájuk legjavát. Ha az ország gazdáihoz méltóan részt vesznek most az ötéves terv kidolgozásában, a végrehajtásban és annak ellenőrzésében. Ha kezdeményezésükre gyor-> san elterjednek a jó munkamódszerek, s bírálatukra megszűnnek a hibák. így kelnek majd életre, így válnak valósággá a második- ötéves terv számadatai, az 50—52 százalékkal növelt ipari termelés, az ipar műszaki színvonalának emelése, a mezőgazdaság további gépesítése, műtrá­gyával, védőszerekkel való ellátása és termelésének 27 százalékos emelése. így lesz korszerűbb közlekedé­sünk, 35 százalékkal magasabb az áruforgalmunk. így­vetjük meg az alapját az életszínvonal 25 százalékos emelésének, a harmadik ötéves tervben általánossá váló hétórás munkanapnak, a második ötéves terv szá­mos ajándékának. Érdemes értük legjobb tudásunk szerint dolgozni! Kocsis László, a megyei tanács vb. tervoszt. vez. geit ehhez a számhoz. Vál- lajon például a legutolsó . évben két tantermet épi- . tettek, Mándokon egyet, Nagydoboson szintén. So­rolhatnánk ezt tovább, és hiszen csaknem mindenütt a szülői munkaközösség vi­tázik ilyen tervek felett, a melléképületek egész sorát építették meg a legutóbbi időben is. Sőt van egyj ilyen mozgalom is a me-; gyében: „Az iskolák és óvodák társadalmi megse­gítése.” E mozgalom is szép eredménnyel dicseked­het, hiszen szeptembertől március 31-ig közel 1,200.000 forint értékű mun­kát végeztek el e mozgalom keretében. A fenti néhány adat bi­zonyítja, hogy megyénk társadalma — és ez így van országosan is — segíti az óvodáknak, iskoláknak és anyagi áldozatoktól sem riad vissza. Tehát, ha ezt is hozzászámítjuk- és ilyen | módon nézzük a második ötéves terv előirányzatát, a 4100 tantermet, olyan kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy igen nagy segítség ez.' a múlt át-kos nyomainak’ eltörléséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents