Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

N E P L A P 1956. április 22, vasárnap

Díszünnepség az Állami Operaházban Lenin születésének 86. évfordulója alkalmából

(Folytatás az 1. oldalról.) sa hibáit, s készségesen együtt dolgozott a forradalom olyan vezető alakjai- val is, akik időnként súlyosan hibáztak, de elismerték és kijavították hibáikat. Tökéletesen megtestesítette, amit a forradalmi vezető egyik legfontosabb tulajdonságának tekintett: a türelmet, a figyelmességet.

Mi, magyar kommunisták mindig nagyra értékeltük Lenin müveit. De a Sztálin körül kifejlődött személyi kultusz nálunk is háttérbe szorította Lenint. Kádereink elsősorban Sztálin műveit ismerték és tanulmányozták; sokkal jobban ismerik Sztálin életét, működését, mint Leninét. Nem vált ismeretessé a forradalom egyes eseményeinek hű története sem; ezekre a kérdésekre a forradalom történetének igaz, tényeken alapuló feltárása adja meg a végső feleletet. Sztálin művein kívül, amelyeket ezentúl kritikusabban kell forgatnunk, pártunknak is elsősorbah Marx, Engels és Lenin műveiből, Lenin eszméiből kell merítenie.

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa lenini kongresszus volt. Helyreállította a marxizmus igazságát, Lenin hagyatékát mindazokon a területeken, ahol korábban háttérbe szorították, vagy eltorzították ezt.

Ez a kongresszus hű volt Leninhez azért is, mert nemcsak Lenin szavait idézte, hanem elsősorban Lenin szellemében a bátor, alkotó marxista gondolkodásmódot fejezte ki. A XX. pártkongresszus óta újra eleven közelségbe került hozzánk Lenin, jobban megértettük őt, mint valaha. Megismertük őt igazán, mintha csak közöttünk volna. Miért? Mert újra ellenállhatatlan erővel hat ránk a lenini eszme.

A XX. pártkongresszus — mondotta a továbbiakban — lenini tervszerűséggel, nagy politikai és erkölcsi bátorsággal elítélte és elutasította a Sztálin körül elburjánzott személyi kultuszt, s helyreállította a pártélet lenini szabályait.

Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja óriási tekintélyre és befolyásra tett szert a munkásosztályban s a népben a legutóbbi évtizedekben; összeforrott a munkásosztállyal és a néppel, mert következetesen képviselte a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a nép érdekeit. Pártunk ma harcának eredményeként büszkén vallhatja, hogy a szocializmust építő magyar nép vezető ereje.

Pártunk sikeres útjában, harcában, átmeneti visszaesések, kudarcok is voltak. Többnyire azért?, mert a párt bizonyos történelmi helyzetekben helytelenülal- kalmazta, vagy éppen megsértette a marxizmus- leninizmus egyes elveit, a lenini eszméket. így történt az 1953-at közvetlenül megelőző években is.

Pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusában bátor önbírálattal feltárta a hibákat, s megjelölte e hibák megszüntetésének útját. A párt III.-kongresz- szusának határozatai ez út perspektíváit és tapasztalatait rögzítették le.

Mit jelentett ez?

Azt jelentette, hogy pártunkban fokozottan utat törtek a lenini eszmék, hogy pártunk mindinkább merített újra Leninből.

Pártunk és egész népünk örömmel fogadta a XX. pártkongresszus határozatait, s szíwel-lélekkel igyekszik, hogy hazánkban is megvalósuljanak a XX. pártkongresszus útmutatásai.' Ezen az úton megtettük az első lépéseket.

A párt erélyesen harcol a személyi kultusz marádvá- nyainak megszüntetéséért, mert a személyi kultusz eszméje és gyakorlata arra nevelte a párttagokat, és a dolgozókat, hogy egy személy csalhatatlanságában és döntéseiben vakon bízzanak. Ez fékezte, csökkentette a dolgozó osztályok, elsősorban a munkásosztály önmagába vetett hitét.

Pártunk a munkásosztályt arra neveli, hogy mindinkább tudatára ébredjen — hasonlíthatatlanul jobban, mint eddig —■ vezető szerepének, hivatásának, küldetésének, hiszen minden eddigi sikerünk forrása a munkásosztály kemény, hősies, áldozatkész harca, önfeláldozása.

Pártunk biztosítja, hogy a dolgozó milliók véleményé, észrevétele, javaslata, bírálata fokozottabban érvényesüljön, mint eddig.

Ebben a vonatkozásban a legfontosabb a pártdemokrácia lenini elvének helyreállítása és fokozottabb megvalósítása. A pártdemokrácia érvényesítése biztosítja, hogy a dolgozók hangja, mint a párt kollektív tapasztalata eljusson a párt minden vezető szervéhez. Ezért kell biztosítani, hogy pártunk minden tagja szabadon elmondhassa pártszerű kritikáját, véleményét, bírálhassa a csakugyan meglévő hibákat. Pártunk tagjai ne féljenek az igazság feltárásától.

De vessük fel világosan a kritika tartalmának kérdését ugyancsak Lenin szellemében. Nem lehet megtűrni pártunkban a marxizmus alapjai, a szocialista építés, vagy a párt egysége ellen irányuló támadást. Ezért szilárd eszí probléma az osztályharc i kérdése népi demokráciánk viszonyai között. Ismeretes, hogy Sztálin 1937-ben megállapította azt a tételt, hogy az osztályharc a szocializmus győzelmével párhuzamosan élesedik, mivel a mind szűkebb térre szoruló kizsákmányolok egyre vadabb és elkeseredettebb ellenállást fejtenek ki, s ez elkerülhetetlenül kiélezi az osztályharcot. Ez a tézis helytelen. A szocialista építés különböző szakaszaiban és a különböző országokban konkrétan nem általános I tézis alapján kell megvizs- I gálni az osztályharc problémáját. A szocializmus sikerei, az osztályellenség bázisának szűkülése idején az osztályellenségnek mind kevesebb az ellenállási lehetősége. Ennek következtében az osztályharc enyhébb formákat ölthet. Az említett tézis merev értelmezéséből hazánkban is hibák származtak. A rehabilitáció, a közelmúltban kiadott am- nesztia-rendeletek, a külföldre szökött magyarok részére biztosított amnesztia, az osztályellenség, a kulák- ság gyermekei és rokonai irányában folytatott rugalmasabb nolitika bizonyítja, hogy a párt egy ideje ebben a kérdésben is sikeresen alkalmazza a lenini eszméi bői leszűrhető következtetéseket, de a párt, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a dolgozó nép természetesen változatlanul harcol az osztályellenség minden káros megnyilvánulása ellen, az osztályellenség maradványainak konkrétan megnyilvánuló szocialistaellenes tendenciái ellen.

: mei harcban küzdenünk i kell az ilyen jelenségek el- j len, s szükség szerint kemé- : nyen szembe kell szállnunk velülj.

A pártban a széleskörű Idemokrácia elképzelhetetlen a többségi elv szigorú érvényesítése nélkül. Ezért őrködjünk, hogy a párttagság élhessen jogával, s tüzetesen megvitathassa a napirenden lévő kérdéseket, de ezentúl is szerezzünk érvényt annak az elvnek, hogy ha a többség határoz, azok is hajtsák végre a határozatot, akik a határozattal csak részben, vagy egyáltalán nem értenek egyet — ezt követeli tőlünk a proletárpárt vasfegyelme, az a lenini elv, hogy a proletárpártnak minden akciójában egységesen kell cselekednie.

Л párt intézkedik, hogy a dolgozó tömegekkel való kapcsolatai megjavuljanak. Jobban és szélesebbkörűen tájékoztatja a párttagokat és az állampolgárokat a párt s az állam ügyeiről.

Biztosítja, hogy az illeté- j kés szervek jobban bevonják a dolgozókat a párt és az állami munkába, figyelmesebben meghallgassák javaslataikat, bíráló észrevételeiket, lelkiismereteseb- ’ ben elintézzék a dolgozók beadványait és leveleit, szélesebb körben megszervezzék a képviselők és a tanácstagok fogadóóráit. Nagyobb lehetőséget teremt, hogy a dolgozók tömegei a tömegszervezetekben, különösen a szakszervezetekben és a DISZ-ben, de más szervezetekben is csakugyan öntevékeny, aktív életet éljenek.

Pártunk az ideológia területén harcol a dogmatiz- mus leküzdéséért. Arra törekszik. hogv megszüntesse az egyes elméleti tételek dogmatikus értelmezéséből eredt hibákat is. Ezek közül az r«'ők legfontosabb

Az ünnepség első része az Internaeionálé hangjaival ért véget.

A díszünnepség második részében művészi műsorra ■került sor.

A XX. kongresszus számunkra is fontos iránymutatása, hogy a szocializmus építése során elsősorban a marxizmus gazdasági oldala kerül előtérbe.

Ezt azt jelenti, hogy meg kell feszítenünk minden erőnket a folyó évi terv teljesítéséért, valamint a közeljövőben napvilágra kerülő új ötéves terv végrehajtásáért.

A munka termelékenységének növekedése, az önköltség csökkentése, a növekvő termelés az alap, amely lehetővé teszi, hogy pártunk a közeljövőben intézkedést tegyen a dolgozó nép életszínvonalának emelésére. A dolgozó nép szociális helyzetének további javítása, a hétórás munkanap rendszeresítésének ideje attól függ, hogyan hajtjuk végre dekádról-dekádra, hónapról-hónapra, évről-év- re a termelési terveket. Ezért most a termelést kell elősegítenie a pártmunká-. nak, az agitációnak, a propagandamunkának, a tudományos munkának is.

Ma, а XX. pártkongresz- szus tükrében világosan látjuk, és értékeljük a legutóbbi három év eseményeit és harcait. Jól látjuk feladatunkat: pártunk régi, nagy eredményeire támaszkodva а XX. pártkongresz- szus mutatta úton széles fronton, bátran, energikusan, határozottan, előre kell törnünk. Ettől nem tántoríthatják el pártunkat sem szektáns, sem jobboldali nézetek, mivel egész pártunk, egész népünk magáénak vallja а XX. kongresszus eszméit.

Ács Lajos befejezésül a XX. kongresszus jelentőségéről beszélt.

Duzzadó rügyekből pattannak elő a tavaszi levelek, sárgán, törékenyen, s az elctnedvtől csapzottan. Meleg, ragjogó fényes levegőbubába takargatja őket a nap. A halkan zöldülő kert fölött galambraj suhan végig, bukózik, kering, s eltűnik a Sztálin téri tanulóotthon irányában.

Az otthon előtt néhány izmos, magas fiú festi a vaskerítést. Zöld a rács, zöld a doboz, az ecset, de a kezük is. Az az öreg ember, akit láthatóan az enyhe tavaszi nap csalt elő szobájából, s most a kerten át erre sétál, meg is mosolyogja.

— Szépen, gyermekeim, szépen.

Az egyik fiú, világostekintetű, kicsit komolyan húzza össze szokása szerint a szemét, s az arca ilyenkor- álla felé meghegyesedik, — rápillant az öregre. Talán gúnyt keres a szavában. De nem, a fáradt, meghajlott, kabátba bugyolált ember színtelen bajuszos, barázdahas- gatott arcából fürgén repkedő, barátságos szem kacag rá. A fiú megnyugodva nyúl ecsetével a festékbe, s nagy gonddal keni tovább a rácsot.

— Tanulók vagytok, ügyi?

— Azok — hangzik a szűk felelet, de ezzel az ismeretség elkezdődik, ha csak szemenként is, mint ahogyan a tartós eső indul.

Az öreg sem megy tovább, meg is magyarázza: Ekkora onokám van nekem is, tanuló. Budapesten. Kőfaragó. Hát ti milyenek vagytok? Traktorosgépészek? Az szép. Bizony szép. Szerettem volna, ha az én onokám is motorszerelő lenne, de kőfaragó. Olyan nagy szobrokat fog faragni, meg a paloták tetejére domború alakot.

— Ki mit szeret.

— Aztán jó dogotok van? — óvatoskodik az öreg, mert az unoka jár az eszébe. Mintha csak azt vallatná. A váMULT ES JOVO

lasz megnyugtatja, sóhajt is egyet. — Hiszen jobb is, mint a mi időnkben. Tanulhattok. Ügy, ahogy megmondta. Pontosan úgy.

— Kicsoda mondta meg? — kérdi egy másik fiú, magas és vékony, hosz- szukás arc»al, tréfára hajló, könnyen ránduló szájjal. ■

— Hát Lenin.

A fiúk meghökkennek.

— Maga bácsi, ismerte Lenin elvtársat?

— Ösmertem, hogyne ösmertem volna. — Kacag az öreg szeme, ejnye, ezek a fiatalok, még azt se tudják, hogy ő ismerte.

Megállnak az ecsetek, csak itt-ott érik már a rácsot. Várnak. Friss szellő mozgatja meg a magasabbik fiú baját. Akkora lehet, mint az unoka.

— Régen volt, ac ösmertem. Még a múlt háborúba, amikor fogságba estem. Egyenesen a cáricini vasgyárba vittek. Lehettünk itt foglyok vagy ötezren. Komisz világ volt. Napi tizennégy órát dolgoztunk. Majdcsak két évig tartott, mikor kiütött a- forradalom. Az oroszok azt mondták, no veletek befejeztük háborút, menjetek haza. De a német, meg a magyar alakulatok nem engedtek át senkit, féltek, hogy hazav.sszük a forradalmat. Maradiunk Hú», elhelyeztek karakókba, dolgoztunk. A könnyűnk befele folyt, de dolgoztunk. Majd. egy eszi, esős napon híre jött. hogy. Lenin elvtárs ellátogat Cáricinba.

— És elment.

. — El. Ti nem tik milyen ember volt. Nagyon jó emb^r volt, ö aztán kijelentette: mától kezdve szabadok vagytok. Élhettek, dolgozhattok, mint az oroszok. Lejött hozzánk is, a hatos ba- rakba. Bejött a szobánkba^ sorba kezet fogott velünk, és ezt mondia: A magyarok nagyszerű' emberek. Beszélt róla, hogy ezután milyen más világ lesz Oroszországban, mi meg hallgattuk, és nőtt bennünk az elkeseredés, hogy ami hazánkban meg' tovább rész a szolgaság. Mondtuk is, amire azt válaszolta, hogy ne féljetek, húgz .év' múlva nálatok is másképpen lesz. ,

— Honnan tudta? ■.— kétkedik az élesszemű fiú.

Az öreg se ismer választ erre.

— Tudta! —■ bólint a fejével, szemével már a fiúk arcán kutat. — Jól tudta, mert így van, ez a fontos. Bár én is. kételkedtem benne, amikor nálunk is kitört a forradalom, és elbuktunk.

— Részt vett abban is? — száll innen is, onnan is a kérdés.

— Az ám. Röpiratokat csináltam másológépen. Régen volt, nehéz idők jöttek utána. Öreg ember vagyok, túl a hetvenen, de csak megértem ezt a mait.

— Most hány éves a bácsi? —kérdi a pirosképű, legifjabb tanuló.

— Hetvenhárom. — Azután hozzáteszi: — Imitt lakom csak, a Széchenyi utcán. Király Istvánnak hívnak. Ha egyszer arra jártok, megtalálhattok köny- nyen. Gondnok vagyok abba a tornyos házba, mindjárt a sarkon túl, talán a harmadik ház. Ti ügye olyan tizennyolc évesek vagytok'' Annyi ügye. Ilyen az onokám is. Erős, vállas gyerek. Honnan vagytok?

— Nagy Jenő vagyok, — mosolyodik cl az élesszemű fiú. — Én Tyúkodról jöttem, de. vannak. itt az ország minden részéből. Ezek meg itt Berencsi Géza, Magyarádi Endre, Karakó József...

Az öreg szeme már lepattant róluk. Most megint a felbolygatott emlékek között kutat.

— Milyen ember - volt Lenin elvtárs?

1

— üti meg a szó a fülét. Csak egy villanásra látja Berencsi Géza mozgé- liony száját.

— Milyen? Hát... egyszerűen öltö- . zött... úgy sorba kezet fogott mindünkkel. — S látja' maga előtt;, az ércbevésett alakot, kedves, de nagy erőt sugárzó arcát, ragyogó szemét, és halija a régi, régi, szavakat peregni határozott, ajkáról. Ahogy belépett a. barakszobába, kicsit meghajolva az alacsony ajtóban, azután felegyenesedve, s. kezét nyújtva, az első magyarnak, aki hozzá legközelebb állt. Azután Homel, Gomel környéke villan fel szeme előtt, a harcok, amelyeket mint vörös katona küzdött végig. Lázas képek lobbannak előtte hirtelen, a torka összeszorul. A fiúk csak azt látják, hogy szeme a fa fiatal levelét fürkészi, s valami álmosság vonul végig az arcán.

Hirtelen megrebben.

. — Hát olyan ember volt Lenin elvtárs. Majd, ha arra jártok, majd még elmondok róla egyet s mást. Kicsit hű- vösödik a szél.

Megrázza a fiúk kezét, s döcögősen elindul vissza a kerten. Kabátja kopottas, kezét mélyen a zsebébe nyomja. A fiúk elnéznek utána, furcsa érzésük van. Nagy Jenő gondolkozva mártogatja meg az ecsetet, valamit mondani akar. De ahogy a társaira néz, ugyanazt látja a többieken is, hogy a .szavakkal bajlódtak. Nem szól hát semmit, csak mosolyog.

S olyan jó, hogy a kert fölé visszaköröz a galambcsapat.

S. B.