Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-21 / 95. szám

FÉNYSZÓRÓ tanácstagok fóruma Megyeszert« jól síké-1 Fűltek az április havi ta- í nácsülések. A Központi' Vezetó'ség határozata alapján ezeken az ülése-, ken vitatták meg az ifjú­ság nevelésének ügyét. — Mégis volt olyan község, járás, ahol kevésbé vet­ték figyelembe a megyei tanács rendelkezését s nem gondoskodtak arról, hogy az említett napi­rendi pont bekerüljön а tanácsülés anyagába. A nyíregyházi járás 17 köz­ségében egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a prob­lémával. Kirívó eset a nagykállói is, ahol a 16.-ára Összehívott köz­ségi tanácsülést határo­zatképtelenség miatt kel­lett elhalasztani, mert a 75 tanácstag közül mind­össze 35 jelent meg. A község vezetői is el­ismerték, hogy' a tanács­ülést nem az utolsó perc­ben kell előkészíteni, ha­nem a tanácstörvény erre vonatkozó tételei szerint. Nagykállóban pedig ez nem így történt, az utolsó pillanatban szaladgáltak a tanácstagokért. Azt hisz- szük, hogy ebből az eset­iből tanult a nagykállói rközségi tanács vb., de ta­nulhatnak mindazok, akik­nél ez még „szokás”. Járási tanácsülés volt az elmúlt héten Nagy­kállóban. A tanácsülésre meghívták a járási be­gyűjtési hivatal vezetőjét is, ő azonban nem ment el. Pedig jó lett volna, ha részt vesz a tanácsülésen, mert a tanácstagok fényt derítettek a hivatal hiá­nyos munkájára is. Több helyen, mint Kállósem- jénben, Nagykállóban ha­nyag munkát végeznek a begyűjtési megbízottak, illetve csoportok, s a kö­telezettségüket teljesítő dolgozó parasztokat akar­ják elszámoltatni a való­ban hátralékosok helyett. Ez valószínű a hiányos nyilvántartás következ­ménye, amin feltétlenül változtatni kell! Pátroha község több, mint húszezer forint értékű adománnyal járult az árvízkárok enyhítéséhez Pátrohán eddig 5.269.— forint készpénz, és mintegy 16 ezer forint értékű ter­mészetbeli adomány gyűlt eddig az árvízkárosultak­nak. özvegy Balogh Mi- hályné 100.— forintot, har­minc kiló burgonyát, Kromplák János 100.— fo­rintot, B. Nagy Gáspár 50.— forintot, 50 kg. bur­Bemutatjuk Király István tivadari tanácstagot Akit most bemutatunk, régi harcos. Kommunista volt már a tanácsköztár­saság idején, sokat szen­vedett a Horthy-rezsim évei alatt. Mégis úgy vég­zi munkáját, hogy akár­melyik fiatalnak dicsére­tére válna. Király István feleségével és gyermekei­vel az Üj Élet Termelő­szövetkezet tagja. Elnöke a tivadári községi tanács mezőgazdasági állandó bi­zottságának. Még egyszer sem hiányzott a tanácsülé­sekről. Lelkes szervezője a mezőgazdasági munká­nak és a begyűjtésnek, s neki is köszönhető, hogy a község minden cikkféle­ségből jóval túlteljesítette gonyát és 20 kg. babot, többen borjút és egyéb ál­latot adtak. A tanács bált rendezett, amelynek jöve­delmét szintén befizette. A termelőszövetkezet pedig adományain kívül vállalta, hogy a vízkárosultaknak felajánlott borjakat Kis­váráéra szállítja fogatával. első negyedévi beadási tervét. Választókerületé-! ben, ahol 25 választó la- kik, 42 napi társadalmi munkát szervezett. Ö ma­ga családjával együtt 6 napi munkát vállalt, hogy tovább fejlődjön a község^ Király elvtárs rendsze­resen olvassa a Szabolcs- Szatmári Tanácsok Lapját és nem szégyenkezik, ami­kor a tanácstagi köteles­ségek elvégzéséről van szó. Hiszen rendszeresen megtartja a tanácstagi be­számolókat. Feljegyzi és elintézi a választók javas­latait, kérelmeit. Szerény és szorgalmas. Ezért tisz­telik szerte a község­ben. Amikor például a belvíz elöntötte községün­ket, egyedül kezdte meg a jeges földdel a harcot, fel­bontotta a hidat. Ma is elöljár a munká­ban. Nem elégszik meg ez­zel. Már „verekszik“ azért, hogy minél hamarabb fe­jezze be községünk a ka­pásnövények vetését. Ilyen ember Király Ist­ván. Olyan tanácstag, aki­vel öröm dolgozni. Szlepák Józsefi vb. titkár. íra feljegyezze a hal­api jelentés magvát. i fodrász ktsz. elnöke londta lel elsőnek vé- ’.ményét a tavaszi étéiről, aki vállalta, ogy az egész község z előadás szellemé- en fog dolgozni. A ildműpesszövetkezet gyvezetője megígér- г, hogy a divatbe- lutatót is összekötik vetéi előbbrevitelé. el. A parasztok so- aiból 'valaki felkiál- )tt, hogy ne mutas- inak I semmit, csak ntézzek el, hogy ad- inak cserevetőmagot s kócsikenőcsöt. — Nem kulák az lletőj — kérdezte Kő­ér elvtárs a párttit- ártól. — Ö nem. Igaz, a larmfadik szomszédja űszeres volt — hang­olt a válasz. >— J Szóval mégis az •llenség befolyása Iáit van — s máris egyezte a konkrétu­mot. Mivel sem a tsz-el- ök,i sem a párttitkár nem volt jelen, a könyvelő vállalta, hogy 5 nappal a ha­táridő előtt fejezik be a vetést. Az egyéni­leg dolgozó parasztok nevében a mezőgaz­dasági előadó tett vál­lalást. Kövér elvtárs az órájára, majd a ta­nácselnökre nézett, aki intett, hogy nincs több „előkészített“. így elérkezett a gyűlés bezárásának ideje. — öröm tölti be szivemet — kezdte befejező szavait, — hogy Turtótfalvát megismerhettem. Ne­kem jutott az a nagy­szerű megtiszteltetés, hogy a megye színe elé írhassam dicső vállalásaikat. De hosz- szúra nem nyújtom beszédem, mert ilyen­kor már a parasztem­ber korán szeret fe­küdni, hogy korán kelhessen. — Ebbe az egybe igaza van — szólt va laki a tömegből. Erre az egész te­remben nagy lett a mozgolódás, kinyíl­tak az ajtók. A ba­romfiátvevő, a fele­sége és néhány szö­vetkezeti alkalmazott pedig az első sorban el kezdtek tapsolni. 3. — Minden jó, ha a vége jó — mondta nagy boldogan Kövér elvtárs, ahogy behup­pant a gépkocsi hátsó ülésére. Kerekes elv­társ, a gépkocsivezető nem értette mire cé­loz főnöke. — Sikerült a gyű­lés — magyarázkodott Kövér. — Lehetséges —vá­laszolt a sofőr. — Biztosan más lenne a maga véle­ménye is, ha bent lett volna — védte állás­pontját az igazgató. — Én csak azok után kételkedem, amit a parasztoktól hallot­tam — jegyezte meg Kerekes. — Mit hallott? — Ahogy jöttek ki­felé, megálltak a ko­csi mellett rágyújta­ni, ott mondtak egyet- mást. Az egyik cso- port azt kifogásolta, hogy a község terüle­tének fele gyümölcsös és arról egy szó sem volt az előadásban. — Nem volt a silla­buszban sem. — Mások meg azt hiányolták, hogy nem beszélték meg ezen a gyűlésen sem, hogy a Nagylapos dűlőből mi­kor vezetik már le a vizet. Mindenki jönne társadalmi munkába, de nincs aki megszer­vezze. — Kerekes elvtárs, maga még nem ismeri a parasztokat, azok csak panaszkodni tud­nak. — Az asszonyok ar­ról beszéltek, hogy ebben a nagy dolog­időben a szalmaát­vevő reggel korábban nyithatna, ne кеЧепе egy félnapot eltölteni párkiló szénával. — No, látja micso­da koholmány. A na­pokban négy instruk­torom dolgozott itt és ilyen panaszt egy sem jelentett. Már pedig jobban hiszek a saját embereimnek, mint az utcán pletykázó asszonyoknak. 4. Másnap délutánra tizenkét gyűlésről ér­kezett jelentés a те- zőgazdasági igazgató­ságra. A főagronómus ezekből szedte a leg­frissebb adatokat a végrehajtóbizottsági ülésre kerülő előter­jesztéséhez. Megörült/ amikor Kövér Gusz­táv jelentése került a kezébe. Máris diktálta szinte szószerint a jelentést. „Turtótfal- ván nagy lelkesedés- sei, versenyben dol­gozik az egész község/ öt nappal határidő előtt fejezik be a ve­tést. Munkájuk köz­ben sikeresen leple­zik le az ellenséget is... “ CSIKÓS BALÁZS.

Next

/
Thumbnails
Contents