Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-20 / 94. szám

NÉPLAP 1956 április 20, péntek Nagyobb megbecsülést a kitüntetett munkásoknak ! Régi ismerősöm Anderkó István munkaérdemrendes kőműves, aki Makszimenko elvtárs mellett tanulta и gyorsfalazást. — Ügy tudtam, hogy a megyei építőipari vállalatnál dolgo­zik. Mikor nemrég összeta­lálkoztam vele, megdöb­benve hallottam tőle, hogy már nincs a vállalatnál. Ér­deklődésemre elmondoita, hogy ott hagyta a vállalatot, mert nem hallgatták meg javaslatait, nem törődtek kezdeményezéseivel, nem adták meg a segítséget a fejlett építési módszer al­kalmazásához. A gazdasági munkák mellett mint ki­váló munkással, de mint emberrel sem törődtek meg­felelően. A tiszaszalkui •munkahelyről különösen so­kat panaszkodott. Ügy látta, hogy a vállalatnál nem be­csülik meg megfelelően a. dolgozókat. Mikor Anderkó elvtárs bejelentette a vállalatnál, hogy szeretné, ha kiadnák a munkakönyvét, egy félóra múlva minden további nél­kül ki is adták azt neki, beleegyeztek, hogy átmenjen a csengeri ktsz-hez dolgoz­ni. Anderkó elvtárs párttag. A pártmunkában nem olyan példamutató, mint a munkában, s ezért is helyes lett volna ha a vállalat pártszervezete, vagy az üze­mi bizottság, nem különben az igazgató elvtárs megér­deklődte volna tőle, hogy A Minisztertanács határozata az új lakások elosztásának rendjéről Ля új lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részvevő dolgozóknak kell juttatni Államunk mind na­gyobb anyagi erőt fordít a dolgozók lakásigényei­nek kielégítésére. Aziden állami erőből csaknem kétszer annyi lakás épül, mint tavaly. A Miniszter­tanács azért, hogy az ál­lami erőből épülő lakáso­kat elsősorban a terme­lésben közvetlenül rész­vevő munkások és mű­szakiak kapják, a nagy­üzemi dolgozóknak több lakás jusson és megnö­velje a lakások elosztásá­ban a tanácsok végrehaj­tó bizottságainak jogait, a lakáselosztás eddigi rendszerét a következők szerint megváltoztatja: 1, Az állami erőforrás­ból épülő összes lakások kétharmadát a termelés­ben részvevő munkások­nak és a termelést köz­vetlenül irányító műsza­kiaknak kell juttatni. A fennmaradó lakásokat kell felosztani a többi igény­jogosult között. A fenti arányok bizto­sítása érdekében a Szén­bányászati Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, a Vegyipari és Energiaügyi Miniszté­rium, az Építésügyi Mi­nisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium, a Könnyűipari Mi­nisztérium, az Élelmiszer­ipari Minisztérium, a Földművelésügyi Minisz­térium és az Állami Gaz­daságok Minisztériuma a rendelkezésükre bocsátott lakások legalább 85 szá­zalékát üzemi munkások­nak, a termelést közvet­lenül irányító műsza­kiaknak juttassa. A szénbányászati mi­niszter, a vegyipari és energiaügyi miniszter, a kohó- és gépipari minisz­ter, az építésügyi minisz­ter, a közlekedés- és pos­taügyi miniszter és köny- nyűipari miniszter a ré­szére biztosított lakások­nak legalább a felét az irányítása alatt álló nagy­üzemeknek bocsássa ren­delkezésére. Ezeket a la­kásokat a szakszervezeti bizottság meghallgatásá­val a nagyüzemek igazga­tói a leginkább rászoruló és munkájuk alapján legérdemesebb dolgozók­nak juttassák. A többi lakás felett a rendelke­miért akarja otthagyni ai vállalatot. Azt mondja, hogy I ezt senki sem kérdezte I meg. Egyéni életében is szükség lett volna jó tanács­ra, a párt, az üb. vagy az igazgató baráti szavára. A híres kőműves rövid ideig dolgozott a csengeri ktsz-nél, majd beköltözött Mátészalkára és most alkal­mi munkákat végez. Amikor beszéltem vele, a dunamen- ti árvízsüjtotta községekbe készült építeni, dolgozni. Hiszem azt, hogy Ander­kó elvtárs újra megtalálja majd az alkotó és nagy tet­tekre buzdító munkakedvet. Anderkó elvtárs példája legyen figyelmeztetés első­sorban a megyei építőipari vállalat vezetőjének, de más vállalatoknak is: sokkal kö­A szégyenszállás Tiszadada kellős közepén van. Bejárás éjjel-nappal akadály nélkül. A helyiségben két páros, i. azaz emeletes vaságy. A?, . ágyakon egyvegtiben nyúló szalmamatrae, melynek durvavászon huzatától sok­kalta feketébbek az egyéb­ként fehérnek született gyolcslepedők. A fejvánko­sokon nincs huzat. Ha egyetlen órát alszik rajta valaki, olyanná válik az arca, mintha rostalemezt nyomott volna hozzá. A asztal-látványosság is ritkaságszámba mehet: van azon rémségcs gyorsan száradó kenyér, a begön­gyölt papírok szorításától zsírkönnyeket hullató sza­lonna-darabok: egy odave­tett nyaksál, amott félbe­hagyott vasárnapi bukta- katócs, zsebkendők, akta­táskák és deszka utlkofíe- rek, egy irkalapon félma- réknyi só, fél fej hagyma, mellette versenytársként egy petróleumfőzo illato­zik. Az egyik ágy alatt két csomó íavottazsir. Az ajtó mellett olajoskanna, s egy törött lóca, ami elég arra, hogy éppen elférjen rajta a mosdó-tál. És? ... Nincs tovább. Talán nem elég? Mi kel­lene még? Hogyan? Poha­rak, fogasocska, szekré- nyecske, seprücske, szap- panocska, néhány köny­vecske, egy kicsike nép­rádió ... Hogy tisztább, rendezettebb lehetne min­den? Ugyan kérem! Hiszen alig két hónapja mosták a lepedőt! S ezek az aprósá­gok, mit számítanak ahhoz képest, hogy kinn miként halad a munka. Az, hogy „szégyen-szállónak” nevez­ték el a pihenőt?! —Ugyan ki tehet arról, hogy tréfás kedvvel ilyen elnevezést találtak a falusiak, meg a traktorosok? Nézze meg akárki, hogy a nyújtott műszak után e „szállásra” hazatérő trak­torosok milyen „megszo- kottsággal” támaszkodnak hol ide, hol oda. Ügyet sem vetnek arra, hogy nincs ülő alkalmatosság. — Enni is csak úgy esznek állva és külön „jó tulaj­donságuk", hogy ilyen helyzetben is tudják egy­mást noszogatni a tovább evésre... A lefekvés pedig a legegyszerűbb: a kabátot éppen levetik, lehúzzák a bakancsot is, de a pulóvert és a nadrágot már nem. Azt mondják: „így tisztáb­ban marad rajtunk a le­helne- A másik „előny”, amiről szerényen hallgatnak. hogy ilyen módszerrel hamarabb le- fekhetnek. Előfordulhat, — soha se lehet tudni. — hogy a Ti- szavasvári Gépállomás bri­gádvezetői. Oláh László és Krasnyóczki Mihály. — akik gvakrabban fordulnak meg Tiszadadán, — vagy ami kevésbe valószínű — Dobos József igazgató elv­társ Gál Miklós elvtárssal az üzemi bizottság elnöké­vel együtt egyszer mun­kájuk végeztével betérnek éjszakára az elkeresztelt nevű brigádsráPásrn. De mj azt kérjük, ne bízzák eÄ a véletlenre. E'sős.or- ban Gál Miklós elvtársnak javasoljuk, hogy kereked­jen fel és próbálja ki a sa­ját bőrén a szégyenszállás vendégszerető kényelmét. Nyugodtan mehet. Az ajtó éjjel-nappal nyitva áll. — ab. — zelebb kell kerülniük az emberhez, jobban meg kell becsülni őket, jobban kell ragaszkodniok a munkások­hoz. SZABÓ JÓZSEF levelező. Jozef Jetinár elvtárs meglátogatta iskolánkat I Kedves vendég látogatott el a nagycserkeszi általános iskolába: Jozef Jetmár elv­társ, a csehszlovák népmű­velésügyi minisztérium kül­dötte. Megtekintette a Nagycserkeszen folyó szlo­vák kultúrmunkát, vala­mint érdeklődött az iskola munkájáról, s baráti beszél­getést folytatott. Аг ének­kar vidám szlovák dalok­kal köszöntötte a kedves vendéget. С. M. levelező. A vakok igazi megbecsülése Az elmúlt 11 év alatt nagy változás állott be a vakok életében. Azelőtt mindössze négyszáz világ­talan ember volt munkával ellátva a vakok intézetei­ben. Napi tizenkét órai munkával alig kerestek né­hány fillért, bérezésük a rabmunka jövedelme alatt volt. Társadalombiztosítás­ban nem részesültek. Ma már rendes bért kapnak munkájukért. A jólkeresők elhagyhatták az intézeteket, családot alapíthattak. Az intézetben megürült helye­ket a vidéken élő vakokkal tölti be a szövetség. Eddig már 1200 vak-ember szaba­dult fel a vaksággal járó súlyos teher, a keresetkép­telenség, magatehetetlenség súlya alól. Jelenleg 70 vak­nak tudna még helyet biz- , tosítani a szövetség, olya­noknak, akik szeretnék ma­guk keresni kenyerüket. — Jelentkezni és felvilágosí­tást kérni Nyíregyházán, a Dózsa György út 7. szám alatt lehet, a szövetség he­lyi csoportjánál. (I’asztorck főtitkár) zési jog a minisztert illeti meg. A fővárosi (megyei jo­gú városi) kerületek és a városi tanácsok végre­hajtó bizottságai a szol­gálati lakások kiutalása­kor ellenőrizzék, hogy a juttatások a lakásügyi jog­szabályoknak megfelelje­nek. A végrehajtó bi­zottság az esetleg tapasz­talt visszásságokról az il­letékes minisztert, vagy az állami ellenőrzés mi­niszterét tájékoztassa. A szolgálati lakások kiuta­lásakor a végrehajtó bi­zottság időnként tanács­ülésen számoljon be. 2. A tanácsok végre­hajtó bizottságai részére több állami erőből épülő lakás felett kell rendel­kezési jogot biztosítani. Már az idén az Építés­ügyi Minisztérium La­kásépítési Igazgatósága lebonyolításában a Buda­pesten épülő lakások 40 százalékának szétosztása | felett a fővárosi tanács | végrehajtó bizottsága, il­letve a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai rendelkeznek. A következő évektől kezdve a vidéki városok­ban épülő lakásokból is többet kell a tanácsok végrehajtó bizottságai rendelkezésére adni. A tanácsok végrehajtó bi­zottságai a rendelkezé­sükre bocsátott lakások legalább kétharmadát üzemi munkásoknak és a termelést közvetlenül irá­nyító műszakiaknak utal­ják ki. 3. Főbérleti (társbérlet') lakással rendelkező dol­gozók új lakás kiutalásá­ban csak úgy részesülhet­nek, ha régi főbérleti (társbérleti) lakásukat a tanács végrehajtó bizott­sága — szolgálati lakás esetén az erre illetékes állami szerv — rendelke­zésére bocsátják. 4. Budapesten 1956-ban a hivatalok jobb és cél­szerűbb elhelyezésével 1500 lakást kell a lakos­ság részére felszabadí­tani. 5. Jelen határozat ren­delkezéseit az Д956. év­ben elosztásra kerülő la­kásoknál már alkalmazni kell. (MTI) A kisvárdai történeti-régészeti kutatások 1955. évi eredményei A várban folytatódó ku­tatások anyagi fedezetét 1955-ben a helybeli tanács biztosította, örvendetes szá­munkra ez a tény, nemcsak azért, mert e támogatás nél­kül nem is dolgozhattunk volna, hanem azért is, mert egyik jele ez a tanácsi szer­vek, tanácstagok érdeklődé­sének. A kisvárdai munka eredményessége sokban függ attól, hogy mekkora érdeklődést ébreszt fel a helység vezetéséért, fejlődé­A kisvárdai várban előkerült kályhacsempe rajza. séért felelős elvtársakban, a pártbizottság és a ta­nács dolgozóiban. E téren az anyagi támogatás mel­lett az, nogy előadásainkon számos tanácsi dolgozó, az elnök, elnökhelyettes, titkár is megjelent, újabb bízta­tás, ösztönzés számunkra. A kisvárdai várban a rendelkezésünkre bocsátott összegből egyrészt feltártuk és részben helyreállítottuk a sportpályán talált, telje­sen betömődött kutat. — Emellett a fennálló várro­mok környékén ástunk kutatóárkokat. Mindezek­nél jelentősebb volt azon­ban az a munka, amelyet műemlékvédelemmel fog­lalkozó építészmérnökök végeztek. Elkészítették az épületmaradványok teljes műemléki felmérését. Ez természetesen nemcsak a meglévő állapot rögzítése szempontjából volt fontos, hanem a további helyre­állító, megóvó munkák megtervezéséhez is. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a kút kitisztí­tása, az ásatás és a mű­emléki felmérés folyamán milyen önzetlen munkatár­sakat kaptunk elsősorban a sportpálya „mindenese”, Tamássy bácsi személyé­ben, majd a gimnazista fiúk és a helybeli tűzoltó elvtársak jónéhányában. — Lelkesedésük mértékét ta­lán jól mutatja az, hogy szakadó esőben egy teljes napon át diákok végezték a kúttisztítás közben a víz szivattyúzását, vagy az. hogy gyakran cmladékony falrészek felmérésénél a tűzoltó elvtársak segítségé­vel, tizenötméteres létráról, sikerült a falak állapotá­ról hiteles rajzot készíteni. Ugyancsak a tanács ál­tal biztosított összegből si­került annak a fehérmár­vány emléktáblának mását elkészíttetnünk, amelyet a milleneumkor a vár falán elhelyeztek. A vár és a város törté­netének kutatása nemcsak Kisvárdán, hanem Buda­pesten és Nyíregyházán is folytatódott, főleg a levél­tárakban. Egyre több és több eddig ismeretlen adat, oklevél szélesíti a hajdani Kisvárda életéről, lakosai­nak sorsáról alkotott ed­digi képünket. Komoly Pé­ter elvtárs a Kisvárdán megjelent újságokból és személyes tapasztalatai alapján az 1918—1948. kö­zött eltelt harminc év, tehát még a felszabadulás utáni időszak történetét is magábafoglaló korszak Kis- várdáját irta meg tanulmá­nyában. A kisvárdai munkák be­fejezéseképpen, kötelessé­günknek tartottuk, hogy a város népszerű történeti előadások és főleg saját történeti múltja iránt ér­deklődő lakossága számára újból, immár másodízben megrendezzük a Történeti Metet. A hét napon ke­resztül tartó sorozatban főleg szabolcsi és kisvár­dai vonatkozású előadások hangzottak el, azonban bi­zonyára élmény volt a ma­gyarországi várépítészet legjobb ismerőjének a ma­gyar várakról,, s a kuruc szabadságharc kutatójának a kuruc költészetről tartott előadása is. Az egész évi munka ösz- szefoglalásaként és a Tör­téneti Hét . befejezéseként is nyilvános ülésen alakí­tottuk meg a Kisvárda és Felsőszabóles - történetének kutatásával foglalkozó mun­kaközösséget, melynek tag­jai között a helybelieken kívül számos budapesti, debreceni és nyíregyházi régész-történész, művészet­történész akad. Éppen a munkánk iránt érdeklődő, egyre nagyobbszámú mun­katársi gárda 'kialakulása ösztönzött bennünket arra, hegy a továbbiakban ne csupán Kisvárda, hanem az egész környék történelmé­nek, néprajzának tanulmá­nyozásával is foglalkoz­zunk. A részletes munka­terv alapján munkaközös­ségünk néhány tagja rend­szeres munkához is fo­gott, azonban pénzügyi akadályok nehezítik a rendszeres kutatást és az eredmények kiadványokon keresztül történő közlését, népszerűsítését. Éri István.

Next

/
Thumbnails
Contents