Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-18 / 92. szám
NÉPLAP 1956. április 18, szerda Az SZKP kongresszusának útmutatásai Lenin a termelékenység emeléséről és a technika fejlesztéséről Éles Istvánné, a tiszalöki járási pártértekezlet küldötte A XX. kongresszus beszámolói óriási távlatokat nyitnak a technika fejlesztése, a termelékenység emelése előtt. Ma már nem lehet vitás egyetlen percre, egyetlen ember előtt sem, hogy a szocializmus a jövő rendszere, hogy csakis ebben a rendszerben van lehetőség a javak hatalmas méretű termelésére, a termelés szakadatlan fokozására, — a technika fejlesztésén és a termelékenység emelésének útján — anrie a kapitalizmus soha, semmilyen formában nem képes. A XX. kongresszuson ebből a szemszögből vizsgálták a technika fejlesztését és Bulganyin elvtárs előadói beszédében meg'i'la- pította: „Csak az új technika , messzemenő alkalmazásával emelhetjük rövid időn belül jelentősen a munka termelékenységét és növelhetjük a termelést." Nem új ez a meghatározás, hiszen Lenin már 1893- ban szólott erről „Az úgynevezett piackérdésről“ írott cikkében és megállapította a következőket: „Ahhoz, hogy például az össztermék valamely részecskéjének előállítására irányuló emberi munka termelékenysége fokozódjék, elengedhetetlenül szükséges az, hogy ennek a részecskének termelése specializálódjék, külön termeléssé váljék." Lenin megmutatja a munka termelékenységének legfőbb útjait is. Rámutat arra, hogy „a munka termelékenységének emelése mindenütt a nagyipar anyagi alapjának — a fűtőanyag, a vas- és fémtermelés, a gépgyártás, a vegyipar fejlődésének — biztosítását kívánja meg." Ugyancsak I.e- nin hívta fel a figyelmet a másik igen fontos dologra is. amikor a következőket írta: „A munka termelékenysége emelésének másik feltétele először is a lakosság tömegeinek műveltségi és kulturális felemelkedése." Ezt a tanítást messzemenően figyelembe vette a XX. kongresszus és alkotó módon továbbfejlesztette Lenin útmutatását, amikor megállapította: „...a technika — az erő- és szerszámgépek és más felszerelés — az éremnek csupán az egyik oldala. A technika helyes kihasználásához, a technikai haladás gyors ütemének biztosításához az szükséges, hogy állandóan gondoskodjunk jó szakmunkások, technikusok, mérnökök és tudósok képzéséről, szakadatlanul fejlesszük a tudományt, tökéletesítsük a termelés szervezését." Ez a megállapítás egyaránt érvényes a megvalósult szocializmus országában és azokban az államokban, ahol most építik a szocializmust, tehát a mi országunkban is. A Központi Vezetőség november 9—12-i határozata is rámutatott e kérdések jelentőségére, megszabta ezeken a területeken a legfontosabb feladatokat. A határozat után sok szó esett megyénkben is a technikai színvonal emeléséről, de meg kell állapítanunk, hogy az eredmény — bár van e téren javulás — mégsem kielégítő. A megyei építőipari vállalatnál is elkészültek például a műszaki fejlesztési tervek, de maguk a műszaki vezetők, a gazdasági középkáderek nem fordítanak elég gondot saját továbbképzésükre. Nem ismerik az építőiparon [belül a gépesítés adta lehető ségeket és ebből következik az, hogy nem is tudják, nem merik alkalmazni a korszerű technikát, ami pedig jelentékenyen hozzájárulna a termelékenység növeléséhez. Az építőipar más területén is van elég tennivaló. A munka szervézése még sok kívánnivalót hagy maga után minden építőipari vállalatnál. Természetesen vannak jó példák is a megyében arra, hogy milyen mértékben lehet emelni a munka termelékenységét ott, ahol a gazdasági vezetés és a pártszervezet erre kellő gondot fordít. A tiszavasvári Alkaloidában jól hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát és a technológiai fegyelem megszilárdításával jelentősen, emelték az .alkaloida kinyerési százalékát. A munkások, mérnökök, művezetőig alkotó kezdeményezése nyomán olyan új gyártmányokat vezettek be, amelyek sokszázezer forinttal növelik népünk vagyonát. Hasonlóan jó a helyzet a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál, is, ahol a munkafegyelem megszilárdításával, a technológiai előírások fokozott betartásával export cikket is képisek gyártani. A XX. kongresszus rámutatott arra is, hogy milyen óriási lehetőségeid állnak a Szovjetunió előtt a gazdaság fejlesztésében a legkorszerűbb technika alapján, a' villamosítás útján, mindé- ■ nekelőtt a gép- és berendezésállomány állandó tökéletesítésében, a gyártási folyamatok komplex gépesítésének és automatizálásának megvalósításában. A teljes és fél automatagyárak olyan beláthatatlan távlatokat nyitnak a munka termelékenységének emelésében, amire egyetlen kapitalista államban sincs példa és éppen természeténél fogva nem is-tudja azt ilyen gyorsan és magas fokon megvalósítani. Férhet-e kétség ahhoz, hogy az utóbbi évtizedekben a szovjet ipar fejlődött a leggyorsabban?! Van-e olyan ember, aki kétségbevonhatná, hogy, a szocialista ipar kooperációja, a munkafolyama íók speciali- zálása. a munkások versenye és újítómozgalma az árucikkek gyártásának hatalmas méretű növekedésében jut kifejezésre, amely a szocialista rendszerben egyenlő az életszínvonal szakadatlan emélkedésével?! Kétségtelen, hogy még nagyon sok a tennivaló ezen a téren, sók erőfeszítésre, munkára van szükség ahhoz, hogy a gazdasági vezetők és a pártszervek megértsék ennek jelentőségét és közösen, mindent megtegyenek a technika fejlesztésének, a munka termelékenysége emelésének érdekében. Nem szabad azonban egy I pillanatra sem szem elől té- i vesztenünk a kongresszus; tanítását: „A technikai haladás nemcsak a tudomány dolgozóinak, a mérnököknek és technikusoknak, a tudományos kutatóintézetek és géptervező irodák dolgozóinak ügye. Nem, ez mindnyájunk ügye: a párt-, szovjet- és gazdasági szervezete-, ké, a tudósoké, a mérnö- . köké, a technikusoké, a - munkásújítóké, az ésszerűsítőke és a feltalálóké. Mun- , kálkodjanak hát-vállvetett erőfeszítéssel a technikai | haladás ügyének elöbbrevi- telén.“ Ez az útmutatás világosan és hosszú időre megszabja a gazdasági vezetők, a pártvezetők feladatait. Állandóan és rendszeresen azon kell munkálkodniuk, hogy a munkások nagy tömegben vegyenek részt az újítómozgalomban, szüntelenül ösztönözzék alkotó tevékenységüket és rendszeresen irányítsák a legfontosabb feladatokra figyelmüket. Ez annál is inkább fontos, mert országunk dolgozói „a legmesszebbme- nően érdekelve vannak munkájuk termelékenységének emelésében, hiszen a munka termelékenységének emelkedése az a. szilárd alap, amely lehetővé teszi a munkások és. alkalmazottak reálbérének emelkedését ... és az egész nép anyagi jólétének fokozódását." 1 Éles Istvánné elvtársnő, a Tiszavasvári Gépállomás agronómusa a tiszavasvári Új Élet TSZ-ben dolgozik. A járási revíziós bizottság tagja és a járási pártértekezlet küldötte. I Agrárproletár családból származom. Édesapám földműveléssel foglalkozott és 1938-ban négy testvéremmel együtt árván hagyott. Én elvégeztem az elemi iskolát és szerettem volna tovább tanulni, de csak három gazdasági iskoláig tellett, így lettem — apám halála után napszámos. Ez alatt az idő alatt a szocialista mozgalomban is részt vettem. Itt ismerkedtem meg férjemmel, aki malmi munkás volt. A felszabadulás után bekapcsolódtam a pártmunkába, az MNDSZ és a szülői munkaközösség munkájába. 1950-ben beléptem a hajdúnánási Haladás TSZ-be és brigádvezető let- ' tem. Férjem a termelőszövetkezet elnöke volt. Elvégeztem a Mezőgazdasági Akadémiát és 1952 őszén a Hajdúnánási Állami Gazdaságba kerültem, mint agro-\ nómus. 1954-ben költöztünk Tiszavasváriba. Férjem a' Petőfi TSZ tagja, én pedig agronómus vagyok a tiszavasvári Új Élet TSZ-ben. 1 ■ Emellett dolgozom a községi pártbizottságban és a já- . rási revíziós bizottságában. Munkámat nagyon szeretem. A Szovjetunió tapasztalatai alapján sokat foglalkozok agrotechnikai és zoo- technikai kérdésekkel. Jelenleg olyan problémák megoldása előtt állok, amelyeket a XX. pártkongresz- szuson elhangzott tapasztalatok, javaslatok vetettek fel bennem. Azokat a termelési módszereket keresem, amelyek a mi tsz-ünkben is alkalmazhatók és a termésátlag emelését szolgálják. Mi különösen nagy gondot fordítunk a zöldség-, és gyümölcskertészetünkre', amely a Keleti Főcsatorna mellett terül el. s így az ön-. tözés lehetséges. Jövedelmünk igen fontos részét biztosítja a kertészet. - . ■ Ahol nem félnek az újtól A balsai Haladó TSZ sok gonddal küszködött a múlt években. Egyik legnagyobb problémájuk volt a munkaerő hiány. A föld sok volt, a munkaerő kevés. Sokan viszolyogtak a gépállomás segítségétől, mert attól tartottak, hogy a gépi munka díja sokba kerül.. A vezetőség javaslatára mégis megpróbálkoztak a gépek alkal- j mazásával, és nem is bánták meg. Jövedelmük, jólétük fokozódott. Ennek volt [ köszönhető, hogy taglétszá- [ műk megkétszereződött, i Most már a munkaerővel I nincs problémájuk. Többen is vannak, a gépet is megszerették. A gépállomás segítségével minden talpalatnyi földet megművelnek. A nagyobb jövedelmet biztosító új ágakat és módszereket bátran alkalmazzák. Például elsőnek vetették el a faluban 7 hold csíráztatott burgonyájukat, amelyből 56.000 forintot várnak. Tervbe vették, 20 hold almáskert tele'pttésélü. amelyből már 10 holdat-'e.t. ültettek. Eddig nem vföltkir elégítő a talajerő visszapótlása. Ezen most úgy segítenek, hogy alkalmazzák a csillagfürtös zöldtrágyázást, az istállótrágya nyersfps'zfá-, tos erjesztését és fejlesztik: az állatállományt is. . Tóth Jámysr Balsa „Erőnkben, akaratunkban, a népben bízva../ * A nagykállói járási pártértekezlet tanácskozása Szombaton fontos állomáshoz érkeztek el a nagykállói járás kommunistái: a járási pártértekezlethez. A járás pártszervezeteinek küldöttei és a járási pártbizottság egyaránt alaposan felkészültek a tanácskozásra. A járási pártbizottság beszámolójából, a küldöttek felszólalásaiból az a bátor bíráló és önkritikus hang csendült ki, amely az SZKP XX. kongresszusa óta oly jó hatással van az egész pártmunkára, életünkre, a szocializmus építésére. A beszámoló, — A kollektív vexetés érvényesülése a Járásban A tanácskozás elemezte a vezetőségválasztások tapasztalatait, s joggal állapította meg, hogy a leváltott pártvezetőségi tagok többségét azért bírálták a járás kommunistái, mert megsértették a kollektív vezetés elvét. Helyes volt, hogy ezzel kapcsolatban bírálták Márton elwtársat, a amelyet Száraz János elvtárs, a járási pártbizottság első titkára tartott — elemezte a kollektív vezetés területén meglelhető hibákat. Bizonyos fokig új világításban is megmutatta, hogy például a járási pártbizottság nem megfelelő kollektív irányítása oda vezetett, hogy a gazdasági munkát elszakították a pártmunkától, úgynevezett „tiszta pártmunkára” törekedtek. Ez károsan éreztette hatását az egész bizottság, de az alsóbb pártszervezetek munkájára is. Nagykálló községi . pártbizottság titkárát, aki nem tartotta meg a Vb-üléseket, s a pártbizottsági üléseket is csak a járási pártbizottság figyelmeztetésére hívta össze. Bírálatot gyakorolt a járási végrehajtó pártbizottT ság azért, mivel a pártbizottsági tagokat nem tájékoztatta a feladatokról, s ezért nem is tudtak élni jogukkal. Enyedi István elvtárs, a kállósemjéni községi pártbizottság titkára is beszélt erről. Meg kell azonban állapítani, hogy a beszámoló és a hozzászólások is adósak maradtak az egyszemélyi vezetés okainak és káros következményeinek ismertetésével. A tanácskozáson kiderült, hogy á . kollektív vezetés elvének megértésénél még komoly hibák vannak, hiszen sokan félreértik, úgy gondolják mint azt Kovics elvtárs, a járási tanács vb- elnökhelyettese is értelmezte, hogy most már „mindenki vezet és senki nem dolgozik”. Mások a kollektív vezetést csak abban látják, hogy a párttaggyűlés beszámolóját a vezetőség együtt elkészíti. Arra nem gondolnak, hogy a párttagságnak milyen nagy szerepe van a pártszervezet munkájának kialakításában, a feladatok végrehajtásában. Ennek jelentőségét alaposan megmagyarázta a beszámoló, de már annál kevésbé beszéltek róla a küldöttek. A járási pártértekezletre különösen jellemző volt az, hogy a pártpolitikai munkával, a pártépítés kérdéseivel, a vezetés kollektivitásával kevésbé foglalkoztak. A kádermunka, az emberekkel való foglalkozás mint a pártmunka szerves része is kevés helyet kapott. Beszéltek ugyan arról, hogy Érpatakon, Kállósemjénten s még több helyen éveken keresztül egymást váltották a párttitkárok, de az okait már nem elemezték. Menyhárt Mihály elvtárs küldött is beszélt erről, de a magyarázattal, a véleménnyel adós maradt. Bátor bírálat A beszámoló egyébként bíráló és önkritikus volt. Ez arra serkentette a küldötteket, hogy minden gátlás nélkül elmondják véleményükét, bátor bírálatot gyakoroljanak a fogyatékosságokkal, a hibákkal szemben. A tanácskozás megmutatta, hogy’ az egyszerű párttagok jobban fel merik vetni a fogyatékosságokat, bírálják a gazdaságvezetést, mintahogy azt a Balkányi Állami Gazdaság pártszervezetében is teszik. Az. előremenetelt azonban gátolja az, hogy a bírálatot, a hibák felvetését egyes vezetők még mindig intrikánüx, személyeskedésnek veszik. Az értekezlet állást foglalt amellett, hogy a kommunisták igenis mondják el a hibákat, pá.'t- szerűen bírálják a vezetőket, s azon legyenek, hogy a hibákat kijavítsák. Egyes helyeken tapasztalható a pártszervezet ellenőrző munkájának, a kommunisták bírálatának olyan módon való meggátlása, mint ahogy azt a nagykállói kísérleti gazdaságban próbálták, ahol különösebb ok nélkül, — félve a pártszervezet ellenőrző tevékenységétől — a pártvezetőségi tagokat, a gazdaság különböző munkaterületeire akarták szétszórni, hogy ezzel is nehezítsék pártmunkái u- kat. A tanácskozás helyesen mutatott rá, hogy a járás pártszervezetei az utóbbi időkig nem éltek a bírálattal. Tapasztalható volt az, hogy egyesek igyekeztek elkenni a hibákat, hallgattak róla. Ez megmutatkozott a járási pártbizottság munkájában is, miért Száraz elvtárs önbírálatot gyakorolt. Még kevésbé élt a bírálat szelleme a községi bizottságokban * és az alapszervezetekben, A kállósemjéni pártbizottságon ügy vélekedtek, hogy jobb a hibákat szűk baráti körben megbeszélni, mint a vb.-ülésen kiteregetni. Ez a nézet bizonyos fokig a tanácskozáson . is éreztette hatását, hisz voltak olyan küldöttek, mint Rácz Mihály elvtárs, a nagykállói Béke TSZ pártszervezetének titkára, ’ aki mielőtt , felszólalt volna,‘ azt mondotta, hogy nem' lesz-e hiba, ha ő elmondja, mennyire nem kaptak segítséget termelési és beadási problémájukhoz hosz- szú időn keresztül. A vesetök kapcsolata a tömegekkel Beszélni kell arról a nagy változásról, amelyet a? tanácskozás a kommunisták egyik legfontosabb feladataként jelölt meg. A kommunisták, a vezetők éljenek a tömegek, a dolgozók sűrűjében. Ez a követelés szinte elemi erővel hangzott el valamennyi felszólaló ajkáról. Bár a beszámoló az utóbbi három hónapot vizsgálva, kezdeti eredményekről adott számot, a felszólalások bizony azt mutatták, hogy a változás édeskevés. A beszámoló (Folytatása a 3, ollalon)’
