Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-03 / 80. szám

NÉPLAP 1956. április 3, kedd JHászak után A földműves’ szövetkezetek Szántóföld, gyümölcsös, tfalu. Megint szántóföld, gyű- ] Hiölcsös, falu — ez a csen- ■ geri járás. S a széliben egy : kis üzem: A POKCSALMAI KENDER- j GYÁR Ide jöttem DISZ-fiatalok- • kai ismerkedni és megnézni, begy milyen náluk a Kultu­rális elet. Későn értem be, éppen elhallgattak a gépek, es a sűrű, linóm por már keres­te magának a helyet éjsza- Kára, Vége a műszaknak.— Csak a színjátszó és a tánc­csoport tagjai maradtak benn próbálni. Azért szól' hát a zene a hangosító i hangszórójából. „A követ-! kezó dalt я kócrázóban dol­gozó Varjas! Erzsébetnek küldjük, akinek mai telje­sítménye 125 százalék volt.” Es Varjasi Erzsi nevet. Azt mondja, azon nevet, hogy a jutalonyialt a saját leme­zükről küldik neki. Ezt nem • egészen értem. — Hát úgy, hogy az üze- j mi bizottságtól most kap-! tunk egy csomó lemezt jól munkánkért, ezekből tettek > lel egyet nekem — mondja • magyarázatul. Mire ez a; lemezhistória kivilágosodik I előttem, már új dal hang­zik: ez most Magyar Mik­lóst és Borsos Károlyt, a kőműves brigád tagjait kö­szönti, akik felszabadulási műszakot vállaltak és már egy héttel április negyediké előtt 105 százalékra teljesí­tették vállalásukat. AZ IGAZGATÓ, A PART- JITKÄR ÉS AZ Ü. B. ELNÖK még benn vannak. Az üzem '■ magasabb termelékenységé- t ről és az önköltség csök­kentésének lehetőségeiről beszélgetnek. Számolgatják, hogy a termelékenység eme­lésében mennyit jelent a 8 új, hatalmas, betonból ké­szült áztató-medence. Ezek­ben már egy évre való ken­dert tárolhatnak. S a fiatal­ság? Őket kérdezem. — Nézzen szét köztük, - próbálnak. Amilyen ügye­sek a táncban, olyanok a munkában is — mondja az üb. elnök és sorolja a ne­veket — Miski Piroska, Tordai Rozi, Simon Irén, Papp István, Pongó Bálint, Habarits Imre, Almási Pis­ta, valamennyien túljárnak a 100 százalékon. Most na­gyon készülnek az április 4-1 ünnepségre, minden es­te gyakorolnak. A KULTÚRTEREMBEN Móricz „Ki szép, ki jó” c. egyfelvonásosát próbálják. András bácsi: Almási Ist­ván, Terka néni: Vadas Jolán (DISZ-titkár), többi szereplők: Láncos Katica, Mohácsi Antal, Farkas Ilonka. Rendezi: Erdős Kál­mánná. Egy-két simítás kell még és ezzel a darabbal is benevezhetnek a Szamuelly Tibor kulturális teljesít­ményversenyre. Azért mon­dom, hogy „is”, mert, egy vidám szovjet egyfelvoná- sossal már beneveztek. S mi jön a Móricz darab után? Mert ahogy a kis Farkas Ilonka kultúrfelelős lendü­letes mozgását, szeme csil­logását nézem, biztosra ve­szem, hogy van új készülő­dés. Van ám! A Vándor­madarak című, munkásté­májú új magyar darab megtanulásához fognak a felszabadulási ünnep után. De jönnek már a tánco­sok. 6 pár. Pörögnek a lá­nyok — s ha már kender­gyárban vagyunk, hozzá ken tenni: — mint az orsó. Egyszerre toppan’2 csizma. Egy levelezés margójára A vásárosnaményi járás­ban Barabáson működik az egyetlen dolgozók iskolája. VII—VIII. osztály anyagát tanulják a felnőttek. Ez az iskolatípus közvetlen a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága irányítása alá tar­tozik. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és n tanfolyamvezetők között élénk levelezés fejlődött ki. Kozák László tanfolyamve­zető például egy ilyen leve­let kapott. „Dologi ellát­mányt a közeljövőben uta­lok, addig kérem az általá­nos . iskolát, előlegezze a tüzelőt és a villanyt." Ide kívánkozik az első megjegy­zés. Vajon van-e olyan gaz­dag a barabási iskola, hogy a villanyt előlegezni tudja. Mert annak kilométerje körülbelül 50 ezer forint­ba kerülne, s a 3 és fél kilo­méter — mert legközelebb Vámosatyán van villany — előlegezése 180 ezer forintba is belekerülne. Tudvalévő, hogy egy ilyen tanfolyam bizonyos pénzbe kerül. Az iskola ve­zetője készített költségve­tést. A költségvetést el is küldte, választ is kapott rá. „Költségvetését átnéztem.. Dologi kiadásaira novem­ber 20-j. körül utalok ki ta-\ nulócsoportonként 700 fo-\ rintot.“ Ez tehát 1400 fo­rint- A pénz nem érkezett meg, a már említett „vil- lanykölcsön kérés“ azért vált szükségessé. Tanfolya­mért igen nehéz dologi ki­adások fedezése nélkül ve­zetni. Ezért hát a barabá- siak türelmetlenkedni kezd­tek. És január 31-i keltezés­sel, kérték a megígért 700 forintokat. A válasz így hangzott: „Az 1956. január 31-én kelt levelére válaszol­va az alábbiakat közlöm: a tanfolyamok a dologi ellát­mány állítólagos késedelme miatt nem szűntek meg. Az élvtár' vezetése alatt műkö­dik két ■ tanfolyam, amely­nek félévi ellátmányát , 600 forintot folyósítottam a másik félév, az év hátralévő idejében folyósítunk. Mi nem adhatjuk azt az össze­get, amit az elvtárs az állí­tólagosán jóváhagyott költ­ségvetésbe beállított. Tudo­másom szerint semmiféle költségvetést nem hagytam jóvá. Itt nem lehet alkudni, hogy ennyit, meg ennyit fi­zetek.“ Nagyon érdekes megfi­gyelni a két levelet. Az egyikben azt írják a „költ­ségvetését átnéztem“. En­nek még a tanulságát is le­vonja a levélíró, tanulócso­portonként 700 forintot ígér. Ez a 700 forint a másik le­vélben már 600-ra zsugo­rodik, és a hátralévő idő­ben folyósított már csak 400 forint lett. Normára hi­vatkozik a levélíró, de nem tudhatja, hogy mekkora épületrészről van szó. Hi­szen az alapAjzot nem kér­ték be. Kint viszont nem jártak e tanfolyam ideje alatt. Ezért nem is tudhat­ják, hogy villany sincs. És még egy megjegyzés. A normakönyvben is érde­kes hibát lehet felfedezni. Addig, míg az este működő dolgozók iskolájának 2- fo­rintban állapítja meg lap­méterenként a világítási díját, a nappali iskola nor­mája 2.40 forint. Érdemes elgondolkodni ezen is. És érdemes nemcsak beosztot­taknak, hanem embereknek is tekinteni a barabási akat. Veres Mária jó munkájának gyümölcse Veres Mária, a gávai Dóssá. Termelőszövetkezet fejőnője 4 hónap alatt 11.1&0 liter tejei fejt hí 8 te­héntől. Ez mintegy 33.9W forintot úlvwtemwett я szövetkezetnek. Levél Polgári Sándor elvtársnak, Tiszavasvári Állami Gazdaság Kedves Polgári Elvtársi 4 nnak ellenére, hogy személyi ismeretségünkre ed- dig még nem kerülhetett sor, sok mindent meg­tudtam Polgári elvtársról. Többek között azt is, hogy szorgalmas tehenésze az állami gazdaságnak. Mint jó fejőgulyájt ismerik a dolgozók, s hogy 12 tehén van a keze alatt. Azt is elmondták, hogy jó szakember, s ré­gebbi idő óta tagja pártunknak. Munkáját becsülettel, kommunistához méltóan elvégzi, s ezért becsülik az elvtársak. Szép új házat biztosítottak számára, s mindent megadtak, amire egy állami gazdasági dol­gozónak szüksége van. Még a téli tüzelőt is biztosí­tották. Szándékosan említem a téli tüzelőt, mivel ez adta i az okot, hogy levéllel keressem fel. Ugyanis Polgári I elvtárs nem szocialista gondolkodású emberhez mél- ' tóan cselekedett, amikor jogtalanul elhordta az állam tulajdonát képező fát, mondván: „nyersen nem ehe- tem meg az ételt!” Vagyis arra panaszkodott, hogy ■ nincs tüzelője, nem biztosított a gazdaság. Polgári elvtárs! j U ány dolgozója van az állami gazdaságnak? Hirte- I lenében nem tudná megmondani úgyc?! Sok, S hány dolgozó cselekedett úgy, mint Maga? Erre köny-> nyű szerrel válaszolhatott volng: ... a szükség nem kényszerítette erre a gazdaság dolgozóit. Ha nem volt elegendő az a gally, amit kiosztottak, a gazdaság a Tüzépről utaltatott ,ki fát és szenet. No, de nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy Polgári elvtárs nem élt, ezekkel a lehetőségekkel. Azt állította, hogy az 'ősszel vagy a télen nem ért rá gallyazni, sok dolga volt. Mi elhisszük, hogy sok a munkája. Mikó László viszont ugyanolyan dolgozója a gazdaságnak, mint Polgári elvtárs, ő is sokat dolgozik, s mégis jutott ideje arra, hogy gondoskodjék tüzelőről becsületes úton. Tegyük fel, Polgári elvtárs állítása igaz, — valóban nem volt ideje. Bár ez kétségbevonható, hisz a gazdaság heten­ként egy szabad napot biztosít a dolgozóknak. Miért nem használta ezt fel a tüzelő biztosítására úgy, mínt- ahogy azt mások tették?! Polgári elvtárs jól tudja, hogy párttagnak lenni nagy megtiszteltetés. Azt is tudja, hogy a kis piros kommunista tagsági könyv sok mindenre kötelezi a leninista párt tagját. Nem csak arra, hogy példát mu­tasson a munkában, hanem arra is, hogy kommunista magatartást tanúsítson, a szocialista tövényesség szelle­mében nevelje a dolgozókat... Hogyan akarja így nevelni Polgári elvtárs a pártonkívülieket, ha maga, mint a párt tagja, az állampolgárokra vonatkozó tör­vényeket megsérti, nem tiszteli az állami, társadalmi tulajdont. Nem kommunistához méltóan cselekedett amikor november óta meg nem engedett úton eltulaj­donított nagyobb mennyiségű tüzelőfát. Hány elvtársi éjszakai nyugalmát zavarta meg ezzel! Mert elárulom,, hosszú időn keresztül figyelték: ki lehet a tetté * . Sok téli éjszakát kinn töltöttek a határban azért, hogy megakadályozzák a lopás elharapózását. polgári elvtárs bizonyosan tudott arról, hogy az * üzemegység területén nem kis mértékben ütötte fel a fejét ez a jellemtelen dolog: a konyhán, a kö­zös szálláson és másutt. Ahelyett, hogy Polgári elvtársi fellépett volna a társadalmi tulajdon megsértői ellen, mert ez lett volna a becsületes dolog, nem csak szemet 1 húnyt felette, hanem követte rossz példájukat. Gondoljon azokra a kommunistákra, akik a legna­gyobb nehézségeket vállalják a szocializmus felépíté­séért, s azokra, akik életük kockáztatásával segítettek az árvízlíárosultak életének, vagyonának megmentésé­ben. Ezek igazi kommunisták, az ilyen elvtársakraí nyugodtan számíthat pártunk és dolgozó népünk. Be­csületesek, kemény emberek, s az egyéni érdekeket alávetik a közösség, a társadalom ügyének. LT azánk felszabadulásának megünneplésére készül népünk. Boldogok vagyunk, a dolgozók számárai örömet jelent ez a nap. Polgári elvtársnak is ezt je­lenti. De mennyivel boldogabb lehetett volna, ha előtte nem erről a kellemetlen dologról kellett volna, írnunk, hanem arról, hogy teheneinél az istállóátlagát 7.6 literről 8 literre emelte. Ügy még inkább boldogabb lett volna. Magán, kizárólag Polgári elvtárson múlik, hogy a következőkben olyan levéllel keressük fel, melyben jó munkájáért, becsületességéért, példamu­1 tató kommunista fegyelmezettségéért megdicsérjük. Segítsen nekünk ebben! Elvtársi üdvözlettel^ M. J. ■ Mi hír Csengerú'Wan? A csengeri járás mezőgaz- dasági osztályának főagro- I nómusa, P. László Miklós I elvtárs arról számol be, ■ hogy a járás területén is I mindenütt megkezdődtek a I tavaszi mezőgazdasági mun­kák. Levelében a követke­zőket olvashatjuk: „Legel­sőnek a járásban a csen- gerújfalusi Béke Termelő­szövetkezet vetett el 8 kát. hold tavaszi búzát Katona Gyula, a termelőszövetkezet elnöke a múlt héten még a járási tanácsnál dolgozott, de a termelőszövetkezet tag­ságának hívására visszatért ! a szövetkezetbe.“ „Ezüstkalászos44 bírok Porcsalmán befejezték aa ezüstkalászos tanfolyamok^ 60—70 éves gazdák is szíve-i sen látogatták az előadáso­kat. Szorgalmuknak a vizs-j ga alkalmával meg lett al szép eredménye. Ezen a vizsgán az idősebbek mutat-{ tak jó példát a fiataloknak^ • # 23 gazda kapta meg a$ ezüstkalászos oklevelet! Mándokon. A tanfolyanjj hallgatói közül 18-an értelj el jeles eredményt. Nézze csak, a fiúk mi-! lyen * jól csinálják — csap térdére ültiben Szánás Jó­zsef főgépész és rám néz. Nincs idő rá, meg nem is illik kimondani a kérdést, hogy hát mit keres itt; csak a szemem kérdez, ő meg kicsit mentegetőzve teszi hozzá az elöbbmondotthoz: — Szeretem ezeket a fia­talokat Mindig itt maradok velük. — Na, de a fiúkat ne hagyjuk csak annyiba, ve­lük kapcsolatban a már említett Vadas Joli DISZ- titkárnak mondanivalója van. Megtudom, hogy a DISZ-nek egy ideig nem volt fiú tagja. Erre műkö­désbe lépett A LEÁNY TAKTIKA. Fonóestéket rendeztek a gyárban, melyre némi orsó­kapkodásért, szórakozásért eljöttek a fiúk is. Később a fonóesték mellé Petőfi is­kolát szerveztek. S a fiúk ezen is maradtak. Aztán nyolcán beléptek a szerve- Izetbe. — De ezt nehogy el­mondja nekik — szól visz­I sza félútról Joli, mert már indul, hogy beálljon az új táncba, a négyesbe. Ezt a táncot ők alakítják. Min­dennap hoznak egy-két fi­gurát a faluból, a 60 éves Anna nénitől, aki nagyon érti a régi táncokat. A NÉPHAGYOMÁNY így lesz élővé és már majd­nem kész a „porcsalmai I értesítik a termelőket, hogy I a rendkívüli időjárás, s a hosszú ideig tartó hideg miatt a keltetési idényben mintegy 3—4 heti késés ál­lott elő. Ennek következté­ben a naposcsibék szétosz- ; tása is mintegy 3—4 héttel J eltolódik. Éppen ezért aj ’ földművesszövetkezetek i közük, a naposcsibe igény- ’ ‘lökkel, hogy várjanak türe- ; lemmel, míg a keltetőállo-’ másokon kikeltetett napos­1 csibék — a megrendelés sorrendjében — a földmű-' vesszövetkezetek útján szét-' osztásra kerülnek. Jelentés az elmúlt hét levelezői munkájáról Az elmúlt héten 234 leve­let kapott a szerkesztőség. Az újságban 91 levelpt kö­zöltünk. A szorgalmas levelezők i közül könyvjutalmat kap- ' nak: Szilágyi Gyula (Nyír­egyházi Fűtőház), rituk Mi- ; hály (Nyírparasznya), Szila- • gyi Veronika (Piricse), Bé- : rés László (Tiszadob) és ’ Jámbor József (Nyíregyhá­za). A könyvet postán el­küldjük. botos”. Jó, hogy odatettem a „majdnem”-et, mert így kiált fel Farkas Ilonka: — Té Pista, a legjava kimaradt, a kacsintgatós! S kezdik elölről. Bizony elkelne itt egy kis szakmai segítség. Megígérik, hogy valaki bemegy közülük legközelebb a megyei népi- tánc-továbbképzésre Nyír­egyházára. Indulnék, de még ma- raszt egy kicsit Török And­rás éneke: Édesanyám, csikós leszek, nem gulyás, Ostort veszek a vádamra, karikást, Felnyergelek három csikót, hat derest, Engem a vármegye hiába keres. A híres betyár.: Bogár Imre balladája ez. Búcsúzás közben Vadas Joli még elmondja, hogy a jövő héten meglátogatják a szamosbecsi Dózsa Terme­lőszövetkezetet műsorukkal. Megnézik azt a művelődési otthont, ámít a tsz. a maga erejéből épített, és amiről már a Művelt Nép is írt. Aztán a nagyhalászi ken­dergyárral is össze akarják mérni . erejüket kulturális téren. Az ismeretterjesztő előadásokat sem hanyagol­ják el ezután. Hazafelé jövet mind csak azon gondolkoztam, hogy milyen jó ma fiatalnak lenni. Munka, megbecsülés, művelődéi: — igaz és szép élet. (da»)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents