Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

1956. április 1, vasárnap NÉPLAP A tarpai asszonyok útja FELE SE (áprilisi) TRÉFA lovász ezerkilencszázStvenhotbon Ha minden rosszul megy, meg ezt a taolat is Kitűzhetik az epui> nyíregy­házi színház elé. Közelebb az élethez — Siessünk kartásak, mert mindjárt kezdődik az igazgató jkartáB előadása. — Miről szól az előadás? A címe: ..Közelebb az élethez.” A 6. sz. Mélyépítő Vállalattól jelenti Bácskái József faliuj ságfelelős, hogy találkozott a vállalatnál a bürokrácia halvány jeleivel; hogy egyesek összetévesztik a köztulajdon megkáro­sítását az egyéni takarékossággal: hogy ezen az eseményen se ütköznének ■ meg, ha még sokáig használnak a sofőrök benzinlámpát. Akik lekerültek a színpadról Hajmeresztő tréfa Boros bekötött fejjel, kéz­zel és lábbal jelenik meg az utcán április 10-én. — Hát veled mi történt? — kérdezi tőle barátja. — Megtréfált egy gépko­csivezető április elsején. — Hogyhogy? — Balra intett az index­szel és jobbra kanyarodott. * Mind a két levél egyszer­re érkezett szerkesztősé­günkbe és mind a kettő Tarpáról íródott. Idézünk a fiatal, 17 éves Bánhidi Ve­ra leveléből: „Sajnos, Tar- pán munkaalkalom nincs. Próbáltam elhelyezkedni, de minden hely be van már töltve...” özvegy Darcsi A levélíróknál Bánhidi Vera élénk tekin­tetű, gyakran mosolygó leány. Özvegy édesanyja nyugdíjat kap. Több gyer­mek nincsen a háznál. — ... És maga, hogy nem találja meg helyét, Ve- rácska? Körhajas fejét megbillenti előbb jobbra, aztán balra és szégyenlősen süti le fekete szemét. — Én nem tudom... Én nem vagyok gazdálkodó lány. Még soha nem is vol­tam mezőn. Nyolc á'taláno- som van és akartam már elhelyezkedni a földműves­szövetkezetnél, a tanácsnál. De mindenütt azt mondják: be vannak töltve a helyek. — Van-e valami életcélja, valami határozott szándéka? — Óvónő szeretnék lenni. Jövőre akarok ilyen isko­lára jelentkezni. De addig is szeretnék valamit csi­nálni .., Este a moziba megyünk és egyszeresek azt mutatja Bánhidiné, hogy ott jön ni a másik levélíró: özvegy Darcsiné. Kicsit meglepett a dolog, hogy ilyen egy pa­Néhány szó a múltról Éppen maga, özvegy Dar­csi Gusztávné szólott többek között a legnagyobb gyűlö­let hangján mindarról, ami és ahogy a felszabadulás előtt volt: „Akkor nem be­szélhettünk ilyesmiről, mert nem lehetett. Sok ilyen öz­vegyasszony, meg szegény­sorsú leány csak szolga, cse­léd lehetett.” Igen. De még a szolgaság­nak, a cselédkedésnek is kegyetlen ára volt. Kulák Papp Alajos nyíltan és rö­högve mondta ki, hogy ne­Akarat nélkül nincs előrelépés Sütő Bertalan elvtárs, a községi tanács elnöke azt mondja: — Nem tudom olyannak a mai tarpai asszonyok hely­zetét, hogy végszükségük­ben Írogassanak. Ha teszik ezt, az van benne, hogy a vannál is még jobbat akar­nak. Mert ma már nincs itt olyan senki, hogy ne élne meg emberségesen, ha dol­gozni akar. A Bajcsy-Zsi- linszky, meg a Rákóczi TSZ-ben asszonyok, lányok is vannak. És jól vannak. — Mindenütt szükség van a nők kezére. Ez igazság, mint sajnos az is, hogy Tarpán inkább maguk az asszonyok ma­rasztalják el a termelőszö­vetkezettől férjeiket, csa­ládjaikat. — Lakásától alig ötszáz méterre van a baromfitele­pünk. Nekivaló könnyű munka lenne ott, ha közénk állna. Megkeresne annyit, hogy gondtalanul éljen. Az­tán a kertészetben, a tehe­nészetben is sok nőnek tud­nánk könnyű munkát bizto­sítani. Bizony, kedveskedő, fi­nom gondozás kellene a sok apró borjúnak? Kik tudják ezt a leeiobban csinálni, ha nem a fehérnépek?! Palán- tázni, kertet r"'r>dozni, apró jószágok seregét nevelni, szívet, szemet gyönyörköd­tető dolgokat kötni, varrni, hímezni. S a kultúra soha nem látott fénnyel lobban­hatna fel. Hiszen már épül Gusztávné, aki innen van még az ötvenen, egyik so-! rában ezt írta: sokat gon-; dolkozom, mihez kezdjek,' hogy könnyebb lenne meg- é'bet őségem.” Mi az? Mi van Tarpán * Hogy idősebbje, fiatalja ilyen szigorúan panaszra teszi a jelent. Nézzük meg.. naszkodó asszony... Nevetve köszön és azt mondja: — Eljöttem, men hallom., jó ez a film. Másnap özvegy Darcsinét is felkeresem. A ház kívülj 'belül szerénységében iscsu- pa tisztaság. Egyetlen fia szerszámkor vács szakmát tanult Bin dapesten. Nem is igen jön onnan haza, — azt írja, — * mert jó b ’”e és jó kere­sete van. De ő mit csinál­jon a másfél hold földjével, amikor messze van az a községtől és trágya is kelle­ne rá, de se szekér, se gaz­da. Ö maga pedig beteges. Könnyű munkát szeretne. — A termelőszövetkezet­ben megvan a lehetőség erre. — Nem tudom — feleli bizonytalankodva. — Hogy ott lehetne-e ilyen. Hanem varrogatnék, kötögetnék, nagyon jól tudjuk mi ezt, tarpai asszonyok. Ha lenne egy ilyen szövetkezet. íme, a két levél írásának indítékai: egyrészről türel­metlenkedés, másik részről bizonytalankodás. ki csak olyan harmadosok! kellenek, akiknek jóképű feleségeik vagy leányaik] vannak. Zéberg főjegyzői „úr” éveken keresztül alja-: sül becstelenített meg az élet keservétől segítségért' hozzá forduló anyákat, szol­gaságba űzött szegény lá-J nyokat. És ezerkilencszáz-' harminckilencben, amikor egy-egy harctérre űzött sze­gény felesége felment a: községházára segélyért, az volt a felelet: „Vigyétek! kölykeiteket a legelőre!” is az új kultúrház. Énekkar,, zenekar, tánc és színjátszó] csoport kell hozzá, a leendő: nagy könyvtárhoz olvasni tudó és művelődni akaró emberek! A felnövő boldog kicsik szeretettel fognák közre Bánhidi Verát, a napközi otthon vezetőjét... De mindezt nem elég csak várni, kívánni, hanem tenni is kell érte. Tenni azt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fája Tarpán is minél előbb virágba boruljon, és min­denki megtalálhassa — aki csak akarja — a még jobb és még könnyebb életét. A tarpai asszonyoknak,] lányoknak ez a további he-! lyes út. Asztalos Bálink! A LOCSOLÖDÖKAT húsvéti csokoládé­tojással ÉS EGYÉB FIGURÁVAL] ILLIK VÄRNI! Nagy választékban kapható' vasárnap is a KISKERESKEDELMI VÄLLALAT! édesség szaküzletében. (Városi tanács épület.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents