Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

1956. április $, vasárnap NÉPLAP KEDVES VENDÉGEK SZABOLCS-SZATMÁRBAN Hazánk felszabadulásának 11. évfordulóján kedves ! vendégek látogattak el megyénkbe. '50 Kárpát-ukraj­nai küldöttet része Kisvárd lra is ellátogatott. Vendégeink meglátogat­ták a termelőszövetkezeteket, gépállomásokat, elmon­dották, hogyan élnek, dolgoznak. Hamar, megbarátkoz­tak egymássá Néhány üdvözölhettünk Záhonyban, akiknek egy . a vendégek és vendéglátók, ép a találkozóról: elmondotta, hogy A kárpát-ukrán vendégek látogatása a Vulkánban Vendégeink csütörtökön délelőtt ellátogattak a.Kis- várdai Vulkán Vasöntödébe is. Az üzem bejáratánál a dolgozók küldöttsége fogad­ta őket. — A hom­lokzatra erre az .alka­lomra egy remekbe készült vörös csillagot készítettek a. dolgozók. Berényi Ferenc elvtárs, az üzemi pártbi-. zottság titkára üdvözlő sza­vaiban milyen nagy öröm számuk­ra a küldöttség látogatása. Beszélt arról, hegy milyen nagy lelkesedéssel tölti el az üzem dolgozóit az SZKP XX. kongresszusa, majd el­mondotta, hogy a felszaba­dulás 11. évfordulójának I tiszteletére az üzem dolgo­zói eddig soha nem látott eredménnyel készültek. — Márciusi tervüket 121.7 szá­zalékra, a negyedéves ter­vet 117 százalékra teljesí­tették a' Vulkán dolgozói, ezzel, teljesítették az élüzem cím elnyerésének . feltéte­leit. A köszöntő beszédben a szovjet delegáció vezetője Jurij Vasziljevics elvtárs mondott beszédet/ majd, a Vulkán dolgozóinak nevé­ben l Rátkai Irén ajándékot j nyújtott át a , kárpit-ukrán I küldöttségnek, amit a ven­dégek hasonlóval' viszonoz­tak. A küldöttség tagjai meg- j tekintették a gyár üzem- ; egységeit, és a jóléti intéz- j ményeket. A látottal; meg-1 elégedéssel töltötték el ’ az elvtársakat. Az üzem meg-í tekintése után megvendé- j gelték.a delegáció tagjait a Vulkán dolgozói, ahol a szolyvai vegyigyár igazga­tója az ottani kollektíva üdvözletét tolmácsolta a Vulkán dolgozóinak. Rüll j Sándor, az üzem igazgatója; ezután a delegáció nőtag-■ jainak egy-egy játékvasalót • nyújtott át ajándékképen, f Meleg baráti légkörben folyt le a találkozás, ami nagy örömmel töltötte el az üzem valamennyi dolgo­zóját, Örülünk annak, hogy hozzánk is ellátogattak a szovjet vendégek és vala­mennyien, arra törekszünk, hogy még szebb eredmé­nyekkel pecsételjük meg ezt az igazi barátságot. Papp András és Sipos Gyula j tudósítók. 1 A kárpát-ukrán vendégelt és a záhonyi párt-, tö­megszervek, valamint az intézmények a hála és kegye-, let koszorúit helyezték el a szovjet harcosok emlék­A vendégek egy csoportja megláto-i gáttá a záhonyi Üj Föld Termelőszö­vetkezetet is, ahol megtekintették a tsz. belső gazdasá­gát. — Benedek György elvtárs, a beregszászi Kali­nin kolhoz szocia­lista munka hőse címmel kitüntetett agronómusa a tsz. tagjaival beszélget. (Balasa I. felv.) pár perc telt él hogy a Tisza hídja Alig azóta, felől befutott a küldöttség vonata a záhonyi állomásra. Kocsány Gyula elvtárs üd­vözlő szavaira válaszol Ju­rij Vaszíljevics Ilnyickij elvtárs, a küldöttség vezető­je. A tolmács Szorgalmasán fordít. Szerencsés életünkről 1 beszél. Igaz minden betűje. Sze­rencsés ez az élet. S a sze­rencse ott termett 1945-ben,, az akkori április 4-én. * Kisvárdán a gépállomás Udvarán már sokfelé kell figyelni. Akad nézője a grafikonoknak, a gépeknek, a laboratóriumnak, az élen­járó dolgozók szép tablójá­nak. S a szovjet’ vendégek szorgalmasan jegyezgetnek, fényképeken örökítik meg a látottakat. Nem; csodálkozna rajta senki, ha Huszti Ist­ván anarcsi tsz-tag 50.000 forintos évi jövedelméről ungvári újságok írnának. ’ ■ ■ •>£ Mindenütt, ahol megfor­dultak vendégeink, auto- grammgyűjtők ifjú csapa­taival találkoztak. Az egyik túlbuzgó úttörő még Fekszi elvtársat, a megyei tanács elnökét is unszolja egy alá­írásra. Alig lehet lebeszélni róla. Megszámolta a vendé­geket, amikor leszálltak a vonatról, Egynek az aláírá­sa pedig még mindig hiány­zik.. * öt perc elég az autóbusz­nak, hogy az étteremtől ki­érjen a kísérleti gazdaság­ba. S ez az öt perc arra is elég, hogy pár szót megta­nuljunk. Az Ukránok pél­Jurij Vasziljevics Ilnyickij elvtárs, a Karpátukraj- nai területi pártbizottság titkára válaszol az üdvözlő beszédre, amit nagy tapssal fogadnak a záhonyiak, , T| ■ ■■■ -■ ■ ■ ! ~ A kölcsönös üdvözlés után barátságos kézfogással pecsételik meg a barátságot a vendégek és a veadíg- íálók. í Isz volt és hetek óta. ''S sötétek a nappalok, mint a kegyetlen tömlőé. Nagyecsed félt, remegett és bujt mindenki, aki csak tu­dott. A dob megperdült s a vész­kiáltás végigfutott a népte- len utcákon, udvarokon: a község ifjúsága két órán belül jelenjen meg a vásár­terén. A dobszó elhangzott, de senki, egy ifjú lélek sem in­dult a vásártérre. Jegyzők, csendőrök uem voltak im­már. Hatalmukat porba hagyva futottak el, s akik maradtak a nép gyűlöleté­ben, azok hallgattak, mint a begyepesedett sir. És az SS haramiák fogcsikorgatva kutattak áldozatok után ... Az apák, anyák a legrej­tettebb helyekre vezették fiaikat, eldugták, bújtatták leányaikat. Könnyes szem­mel simogatták felnőtt gyer­mekeik arcát: maradjatok csendben, míg nem szólunk, 4 fiúk közül legtöbben a láp felé vették útju­kat a hajlatokon, rejtett dűlőkön keresztül. S mily jó volt, hogy az ősi mocsár­tenger még mindig megma­radt annyira ősinek, és rej­telmesnek, hogy eltakarta a beléhúzódókat. A nádasok, zsombékos részek még a szívdobogást is felfogták. Az én legjobb cimborám, Imre Karcsi is a lápra ment. Vele együtt tervez- l gettük már a bálba, a fa­("fájii/es Dinadat luba járási .. és titkon én is őriztem legbensőmben egy szőke, hamvas arcú, kékszemű leányt s ő is vett már egynek tükrös-mézes szívet. Lesz-e tovább? Lesz-e mindebből valami? Lenni kell, mert mi még nem is éltünk, a mi nemze­dékünk még soha nem élt, amióta úrrá és szolgává ha­sadt a világ. A temető végiben sok a kúp kóró. Ez talán nem kell azoknak a nagy láncos SS csendőröknek, ezt talán nem dúlják szét azok, aki­ket még a pólyásgyermekek se lássanak.. meg, ha féle­lemnélküli emberré akarnak nőni... Anyám belegöngyölt ugyan két karéj kenyeret, meg egy kicsiize darab sza­lonnát egy kosé-, ruhába, de nem tudtam hozzányúlni. Ki tud ilyenkor enni? Ül­tem az egyik kúp kóróban és vártam, szüntelenül vár­tam,, hogy mikor nyúl be értem apám hívó keze. De a másik pillanatban arra gondoltam: vajon átérné-e a körbeállított kórósort egy veszett vadságban kihegye- ződött SS szuronya? fyagyecsed felett még L ’ soha nem volt ilyen hosszú az éjszaka. De ilyen félelmetes és ijesztő sem. a ma-' jut az ugor dául így mondják gyárt: „uhorszkij”. Régi történelem ember eszébe az nyelvtől az ugorokról. S a történelmet folytatja, is Mé­hes György ignéczi tanító. Bölcs Jaroszláv, Könyves Kálmán korát idézi. Törté­nelmet tanít Kárpát-Ukraj- na gyermekeinek, Azt ta­nítja: mindig jó származott' belőle, ha egyetértett az uk­rán és a magyar.. 4 A hajnal végtelen lassú-1 Sággal bomlott szét. Egy­szerre csak azt veszem ész­té, hogy az egyik kicsi nyí­láson, a száraz levelek kö­zött benyúlik hozzám a kelő nap egyik' aranyul ja. Égisz a mezítelen lábamig ért és a hideg éjszaka után mily jól esett a meleg és fényes napsugár! Vajon kinek és miért fényesedéit így ki ez a virradat? Hatalmas dörrenés kon­gott fel a szép reggelben, de a nap tovább sütött. Aranyujja, amelyikkel be­nyúlt hozzám a kúp kóróba, meg se rezzent. Kívülről megzörgött az egyik kéve. Apám tette odébb és leguggolva né­zett be hozzám. Nagyokat nyelt, erőnek erejével s borostás álla feljebb kere­kedett, mert a sírás az na­gyon nehéz a férfiember­nek, a családapának. Sokkal de sokkal, nagyobb erőt kí­ván, mint a vasekét nyúj­tott karral feltenni a sze­kérre, vagy mint egy ma­gyar zsák búzát vékába áll­va vállra emelni... De amikor apám könny * szalmáséin bajuszára ' u­I lőtt, ott már a mosoiya I nyílt ki. Egyszerre mindkét I karjával nyúlt értem: — Gyere, gyermekem. Ideg menekültünk. Elmentek a kutyák. Mindenem zsibbadt, gém- ■i’' * beredett volt a sokáig való egyhelyben kucorgóé­tól s így jó volt, hogy apám magához ölelt erősen és megcsókolt. Csókolta az ő nagy fiát, amire nem em­lékeztem, hogy mióta kike­rültem a bölcsőből, valaha is ilyen határt engedett, volna neki a szegénységgel folytatott örökös küzdelme. Én így bújtam elő a nap­sütéses októberi reggelen s a többiek is hasonlóképpen, hogy alig egy óra múlva ott gyűljünk össze a Kraszna hídja mellett. A Kraszna hídja? Nem. Az ugyan már nem volt híd, csak roncs. Összerokkant vas- és beton­halmaz. Ennek a felrobban­tása dörgött bele a fényes virradatba, hogy a hitleri farkasok még a kétségbe­esett menekülésükben is csak rombolni és pusztítani tudtak. Álltunk és szüntelenül gyülekezett a tömeg, hogy lássuk, várjuk azokat a bá­tor, igaz hősöket, akik visz-t szaadtak minket anyáink­nak, apáinknak. S amikor megláttuk közülük csak a legelsőt is, éljent kiáltot­tunk! Ősz volt, de a mi életünk­ben örök tavas? nyílt. (A. B) ZÁHONYI ÉS KISVÁRDAI EMLÉKEK A záhonyi állomás ünnepi díszben várja a vendé­geket, . Az épületen orosz és magyar feliratok üdvöz- lik a kedves ; vendégeket. A fogadásra összegyűlt záhonyi dolgozók figyel­mesén halíga ják K'ocsány Gyula elvtárs, .az MDP.Sza- bp’es-Szatmár megyei végrehajtó bizottsága titkárának üdvözlő -szavait.

Next

/
Thumbnails
Contents