Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-04 / 81. szám
1956. április 1. szerda NÉPLAP c4 334. tíkiiM Az árvizkárosultalí megsegítésére Friss, tavaszi szél fénye-; siti az eget. Utcákon, tereken csillog a sugár, ragyog' az emberek tekintete, mosolyog minden és mindenki, mert új élet indulását jelzik a derűs napok. Tavaszodik. A városi tanács délnyugatra néző udvari szobájából úgy látni, mintha reflektorfénnyel megvilágított színpadi háttér lenne a napfényben fürdő fák koronája, a házak teteje és a tiszta tavaszi ég. A szobában kellemes meleg. Dús lombú pálma a sarokban, székek, fotelek, szőnyeg, csillár, az ablakokon földigérő függöny és a két ablak között egy falitükör. A szoba tárgyalóasztala inogott Népköztársaságunk címere és képek. Az asztalon cserepekben zöldellő virágok között díszes kötésű szürke „Házassági anyakönyv“. Van a világon sokkal fényűzőbben berendezett szoba is. Vannak modernebb bútorok, de azt hiszem, akik ebbe a szobába lépnek, egészen más dolgokon gondolkodnak, mint ezem Szemben az anyakönyvvezetővel szőke 20—23 éves vőlegény áll. Mellette néhány évuel fiatalabbnak tűnő kékszemű barna menyasz- szony. A leány * a tükörbe néz és igazít a haján. Csinos és szép. A szeme csillog, mozgása kissé zavart és nem olyan határozott, mint a barátságosan beszélgető vőlegényé. Az anyakönyvvezető átal- veti félvállán a nemzeti színű vállszalagot, amelyen selyemmel hímzett magyar népköztársasági címer van. És üt az ünnepélyes esemény jelentős órája. Csend van. Olyan csend, hogy meghallik a lélegzet nesze és hallik, hogy az ablakpárkányra repült egy kíváncsi szénfejű kis cinegemadár. Kevés köszöntő szó után határozott és , hivatalos lesz az anyakönyvvezető hangja: Félig ünneplés hangulat honol a záhonyi Uj Föld Termelőszövetkezet központjában. Sokan az iroda körül szorgoskodnak — most tüntetik el a tél utolsó nyomait. Cseh néni gereb- lyével a kezében foglalatoskodik. Szaporán gyűjti az elhullott szalmaszálakat. — Pokol Imre — telt, csupa erő, negyven év körüli férfi — a kerítésen talál igazgatni valót. Közben át-át- szól Cseh Istvánnénak a kerítésen. Csehné válaszol- ggt is, de úgy, mint akinek másfelé jár az esze. Keserű emlékek szorítják <----szívét, mikori visszagondol a negyvennégyes esztendőre. Ezen az őszön tűnt el a férje, s azóta bizony öz- vegyeskedik. öt gyerekkel maradt egyedül. A nagyob- bi'- kislánya öt éves volt akkor. A legkisebb gyerek három hónapos. Mindig könny lopakodik a szemébe, ha visszagondol, hogyan tengette a család életét erős, dolgos segítőkéz nélkül. — Te Imre! — szól át a kerítés körül foglalatoskodó embernek. — Sokszor eszembejut úgy munka közben, hogy negyvenkilencben, amikor megkezdtük tizenegyen, hát akkor csupa asz- szonynép volt itt. Varga Jóska bácsi meg Hegedűs Miklós volt velünk, ha jól emlékszem. Eleinte téblábol- tunk, mint áki nem találja a helyét. Sonse fogom elfe- Titani az eljsö közös mun29 épitőmunkás indult el Mohácsra Megyénk dolgozói forintjaikon kívül mind több anyagi segítséget is nyújtanak az árvízsujtotta • terület dolgozóinak. A napokban 29 épitőmunkás — 20 kőműves és 9 ács — ajánlotta fel segítségét, két keze munkáját azok megsegítésére, akiknek lakóházát elpusztította az árvíz. Az építőipari szövetkezetek dolgozói ezenkívül már elkészítettek 30 ajtót és 48 ablakot az épülő, új lakóházakhoz, valamint tervbe vették azt, hogy padlózati anyagot is küldenek segítségképpen. Dicséret a szatmárököritói Szabadságnak! Ez a termelőszövetkezel az idén úgy kezdett munkához, hogy nem három, hanem annál is több százalékkal akarja túlszárnyalni a tavalyi termést és a zárszámadást. Ezért amilyen korán csak lehetett, munkához fogott. Ma már 10 hold tavaszi búza, 5 hold tavaszi árpa csírázik a földben. Megkezdték a borsó vetését is. Emellett folyik a többi vetemény számára' is a szántás, magágykészítés. A traktorok mellett 5 fogat dolgozik földjeiken. A pillangósok termesztésére is nagy gondot fordítanak, mert ez az alapja az állat tenyésztés fellendítésének. Nem vártak arra, hogy a központi készletből kapjanak vöröshere vetőmagot, hanem öntevékenyen vásároltak 48 ■forintos kilónkénti áron vetőmagot. A mátészalkai járásban általában elmondható a termelőszövetkezetekről ez a dicséretes öntevékenység. Az egész járásban eddig 7, mázsa vörösheremagot és 51 mázsa lucernamagot vásároltak a termelőszövetke-1 zetek. kát. ötvenben március 14-én mentünk ki először a gyümölcsfákat tisztogatni. Nem is tudom milyen érzésünk volt akkor. Jó is, rossz is. Rettegtünk a holnaptól... Sikerül? Nem sikerül? — De a pajta építése már jobban ment. Igaz? — kérdi Pokol Imre. . — Ugyan, hagyd már! Életemben nem láttam addig pajtaépítést. A többiek lse nagyon. De azért sikerült — mondja mosolyogva, s erélyeset ránt az összegyűjtött szemétkupacon. — Tudod Imre, meg kellett csinálni. A finánc azt mondta, hogy baj lesz, ha egy hónapon belül nem leszünk készen az építéssel. A dohány, all vagon alma, a szerződéses uborka, meg a saláta húzott ki bennünket a sárból. A két hold magsaláta 7.000 forintot hozott. Meg is dolgoztunk érte. — Hajnalban főztem, késő este mostam, hogy a gyerekeknek ne legyen hiányuk. Sál Istvánná, meg a többi asszonyok kezdtek ránk irigykedni az első zárszámadás után. Mindig azt hajtogatták, hogy j’ó nekünk, beleültünk a készbe. Akkor még nem tudták, mit kellett nekünk dolgozni, hogy elkerüljük a szégyent. — Aki dolgozott annak azelőtt is jutott — szól közbe Pokol Ferenc bácsi, aki az istállók felől került elő. Ferenc bácsi már a hetvenedik évét tapossa. Ősz haja, bajusza, <’ tiszteletet parancsol, de Pokol Imre mégis ellenszegül. — Ne haragudjon Ferenc bátyám, de magának is volt a bérlettel együtt 12 hold, nekem 17, hát mi megvoltunk. De István komának a felesége, meg a másik tíz csak úgy álltak ösz- sze semmi nélkül, mint az ujjam. Nekik azelőtt sem volt földjük. Hiába akartak volna jobban élni. Nem volt miből. — Emlékszik Ferenc bátyám — szól közbe Csehné — azt a 82 holdat úgy kaptuk a kulákok által leadott tartalékból. Azért is adtuk a téeszünknek az Üj Föld búzát, több mint 200 mázsa kukoricát és babot, majdnem 100 sertést, valamint más termény és állatfélésé- geket gyűjtöttek össze. A gyűjtés tovább folyik megyénkben, hogy minél több segítséget nyújthassunk dolgozó társainknak, akiket! az árvíz megkárosított. AxSZKP XX. kongTesesnrs* jóváhagyta az 1956—1960. évi hatodik népgazdaság-fejlesztési, tervének irány-, elveit. A hatodik ötéves terv a Szovjetunió népgazdaságának, elsősorban a szocialista gazdaság alapjának, a nehéz-1 iparnak, újabb hatalmas fejlő-' dósét irányozza elő. A terv teljesítése biztosítja a Szovjetunió gazdaságának felvirágzását, a népjólét jelentős emelését és a kultúra fejlődését.- A képen: A' Szovjetunió acéltermelése (millió ionná-1 ban). nevet. Mi nem voltunk olyan szerencsések, mint más községben. A bolondos Odeschalchy herceg még 1937-ben a nyakára hágott földjének. — Maguk tudtak akkor belőle venni? Ügye nem? Hát akkor mi? ... Ferenc bácsi csak bólogat. Abba is hagyják a témát, inkább az 1951-es időket emlegetik már. — Mi volt akkor? — kezdi Pokol Imre. — Mikor öten megalakítottuk a téeszcsét, olyan volt á falu, mint egy megbolygatott méhraj. Másnap már jöttek vagy tizenöten. — Alig egy hét múlva Varga Géza, Resku Mihály átment hozzatok a hármasba. Aztán megint vissza Pető Ferencnél Biró Béla, Béres Ferencné meg még néhá- nyan háromszor is kiléptek, visszajöttek. Már meguntam. Azt mondtam nekik, ha az egyesnek a fele átmegy az Új Földbe, akkor én is megyek velük. Beszélgetés közben a nap a látóhatár felé közeledik, _s Felrobbbant anrerikai elpusztított e$y terük várest Az „Al Huda“ libanoni lan isztambuli tudósítója arról ad hírt, hosv catr lécrömb. amelyet аз amerikaiak török területen bocsátottak fel a Ftekete- tenger nartdán fekvő Gei-ze török vároe feltett felrobbant, éa szörnyű tüzvéeat okozott, a váróéban. A tüzvéez során tob'Ú ember meerhelt й, a váror l’wek ТОл. körtl 1335 eiwnsstti» * . Jóleső érzéssel., Szabó Gábor, a tiszalöki Üj Élet TSZ tagja írta e rövid néhány sort április 1-én: „Jóleső érzéssel közölhetem, hogy termelőezö-l vetkezetünk április 4-e tiszteletére vállalt kötele-* zettségeit teljesítette. 200 hold őszi vetést pétisóval fejtrágyáztunk. A tavaszi árpa vetőmagot el5csiráz-| ^tattuk, hogy ezzel is gyor-| sítsuk a kelését. 20 holdad vetet tünk el előcsir áztatva. Ezenkívül végeztünk 3 hold mák és 20 hold cu-J korrépa vetésével. Az időjárás most mán annyira javult, hogy minden munkaerőt mozgósí-i tanunk kell a tavaszi ve-i tések mielőbbi befejezésére. Ez nálunk nem nehéz, mert tagságunk munkakedve jó és biztos, hogy gyors és jó munkában nemj lesz hiány."’ a tavaszi alkony friss leve-| gője legyint! arcukat. Fo-I lyik a szó. Felsorakoznak az I emlékek. Mindhárman is-: merik az életet. A régit is, j az újat is. De olyan jó visz- szaemlékezni. Olyan jólesik a közös eredményeket együtt megbeszélni. — Mindenkinek lenne még mondanivalója. Pokol Imre arra gondol, hogy milyen jól gazdálkodhat az a kárpátukrán kolhoz, amelyiknek 7000 hektár földje van. Ha eljön látogatóba a küldöttséggel a kolhoz elnöke,! akkor sok mindenről elbe-i szélget vele. Ferenc bácsi visszaemlékezik nagyon messze, abba az időbe, amikor még a Wolf Adolfé volt a falu. Pokol Imre megáll a kerítés végében, s a lebukó nap felé hunyorog, amely arany szegéllyel koszorúzza a tanya épületeit. Sokáig néz- néz. Pillantása elkalandozik túl a Tiszán. Gondolatai Salamonban járnak. Innen várnak vendégeket. Lassan megfordul, rátámaszkodik a kerítésre, szemben Ferenc bácsival. * — Ferenc bátyám — mondja egészen halk hangon. — Ügy gondolom, nem vallunk szégyent kárpátukrajnai vendége ink előtt. Az új föld, a szabad föld nemcsak azé a tizenegyé, akik negyvenkilencben kezdték, hanem a miénk, az egész községé lett. > Samu András. t 300 mázsa terményt küldenek a demecseriek A demecseri földművesszövetkezet dolgozói szívügyüknek tekintik a dunai árvíz áldozatainak megsegítését. 50.000 forint összegyűjtése mellett mintegy 300 mázsa terményt is felajánlottak segítségképpen, közte búzát, rozsot, árpát, kukoricát, amit úgy étkezés, mint vetőmag céljára i felhasználhatnak a duna-menti területeken. Megyénkben a tsz-ek, az egyénileg dolgozó parasztok és a szövetkezetek tagjai is jelentős mennyiségű terményt ajánlottak fel az árvízokozta károk pótlására. Eddig több mint 1000 mázsa burgonyát, közel 150 mázsa — Felteszem a kérdést, hogy K. J. akar-e házasságot kötni az itt jelenlévő D. Irénnel? Aztán a menyasszonynak szól a kérdés: — akar-e házasságot kötni, az itt jelenlévő K. Jánossal. — Igen. Egyszerű szavak. És két sorsdöntő „igen“. Az első úgy hat, mintha ez a szó indította volna meg a „MÜ“ lendkerekét. A másik csendesebb, de szeretetteljes, segítő és bíztató. Érzések, gondolatok, vágyak és tervek zsúfolódnak mögötte. A pillanatok múlása szinte sodor. — Egybehangzó kijelentésük után a Magyar Népköztársaság törvénye szerint Önöket házastársaknak nyilvánítom. Házastársak lettek tehát. Egy új életet alkotó nép, a Magyar Népköztársaság „családi pillérei“, amelyre János és Irén most már közösen építik a szebb jövőt Két embernek, egy mederbe terelődött az élete folyása. Körülöttük pattog a rügy, zsong az induló élet: a. TAVASZ. Az ablakpárkányról elrepül a kismadár ... Az utcán végigfut az első öntöző autó ... A kisvonat mozdonyából olajos arccal nevet a mozdonyvezető ..: Gyermekek játszanak a Kossuth-szobor körül, és töprengő emberek nézik a szovjet katonák sírját. I Kevesen hallották, hogy az idén 334 „igen“ hangzott el a városi tanács anyakönyvvezetője előtt. Kevesen hallották, de ki ne látná, hogy földművelők, vasesztergályosok, géplakatosok, raktárosok, gyorsírók, könyvelők, csaposok, vonatkezelők, villanyszerelők, agronó- musok és újságírók mondták. Legények és leányok, akiknek kedvük van a munkához, mert már tizenegyedik éve szabadon élnek, alkotnak és boldogulnak gyönyörű városunkban. T. I.
