Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-20 / 68. szám

1950. március 20, kedd N íí PL A P :s Moszkva, (TASZSZ). A Pravda J. Koszniinszkij kadémikus cikkét közli „a Szovjetunió és Anglia kö- ótti baráti kapcsolatok el- : -jjyítéscárt“ címmel. Az utóbbi időben — hang­sak-a cikk — a nemzetközi kapcsolatokban bizonyos fordulat következett be. Űj szellő fujdogól a világ fö­lött. amit gyakran „Genf szellemének“ neveznek és Jiiába igyekeznek az erőpo­litika hívei arról meggyőz­ni magukat és másokat, hogy Genf szelleme halott. Genf szelleme él és élni fog, mert most milliók mély meggyőződése, hogy a béke fenntartható, hogy az ál­lamfők közötti eleven kap­csolatokkal, nyílt, eszmecse­rékkel eloszlatható a köl­csönös meg nem értés és el­lenségeskedés függönye, és megtalálható a békés egy­más mellett élés útja. Koszminszkij akadémikus « továbbiakban áttért a Szovjetunió és Anglia kap­csolataira és kiemeli, hogy é két ország együttműködé­sének szilárd alapja van. A szovjet emberek rend­kívül fontosnak tartják a Szovjetunió és' Anglia bé­kés és baráti kapcsolatain; k megteremtését és ápolását. Ez az európai béke szilárd biztosítékát jelentené. A Szovjetunió semmiféle terü­leti igényt nem emel Nagy- Britanniával szemben. A szovjet emberek jól ismerik Anglia nagy jelentőségét a nemzetközi kapcsolatok mai rendszerében. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetunió és Nagy-Bri- tannia között nincs olyan kérdés, amely elválrsztaná őket egymástól? Ilyen kér­dések természetesen akad­nak, de azoic egy része a hidegháborús politika mes­terséges szülötte és a hideg­háború elutasításával egy- j idejűleg megszűnik. A Szovjetuniónak és Nagy-Britanniának egyaránt létérdeke, hogy eloszoljék a bizalmatlanság és a rosszin­dulat mérgezett és mester­ségesen fenntartott légköre. Ez a légkör az utóbbi évek­ben már tisztult. Az embe­rek közvetlen érintkezése, a Az egyházok oz árvízkárosultakért Az árvízkárosultak meg­segítéséért indult országos akcióból az egyházak is részt kértek. A református egyetemes konvent 100.000 forintot, a magyar izraeliták országos irodája 30.000 fo­rintot, az evangélikus egye­temes egyház 20-000 forintét ajánlott fel a károsultak se­gélyezésére. A Katolikus Papok Or­szágos Béksbizottsága felhí­vással fordult a magyar ka­tolikus papsághoz s a hí­vókhoz. A felhívás többi között a következőket mondja: „Népünk öntudatos dol­gozói a gyárakban, a bá­nyákban, a szántóföldeken nemcsak a segítés, országos munkájából vették ki részü­ket ott, ahol a veszély a leg­súlyosabb volt, hanem ado­mányaikkal és munkafel­ajánlásaikkal is elsőknek mutattak példát a szociális segítésre. Késztessen min­ket is ennek az áldozatos példának követésére a né­pünk és. híveink iránti sze­retet: adakozzunk lehetős í- günk szerint az árvízkáro­sultak megsegítésére.“ A felhívás nyomán szép eredményekkel megindult a gyűjtés a katolikus papság körében. politikusok, tudósok, művé­szek, gazdasági szakembe­rek, technikusok kölcsönös találkozása fontos eszköz a két ország baráti kapcsola­tainak fejlesztésében. Szélesebbre kell tűrni a kaoukat és mindkét ország­nak meg kell találnia egy­másnál a szellemi kapcso­lat még feltáratlan formáit és a kulturális fejlődés ösz­tönzőit — írja ezután Kosz­minszkij akadémikus. — Angliában már igen sokan felismerték a Szovjetunió­hoz való politikai, gazdasági és kulturális közeledés szükségességét. A cikk befejezésül han­goztatja: N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöké és N. Sz. Hruscsov, | a Legfelső .Tanács Elnökség ; gének tagja Nagy-Britan- nia kormányának meghívá­sára a közeljövőben Ang­liába utazik. A szovjet köz­vélemény. nagy elismeréssel kíséri ezt a látogatást és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a szovjet államférfiak’ útja elősegíti a két hagy ország baráti kapcsolatai­nak elmé’yülését, és a2 egyetemes béke megszilár­dulását. Nem vonjuk' két­ségbe, hogy a Szovjetunió­ban és Angliában épp úgy, mint a földkerekség min­den országában a béke összes őszinte hívei csatla­koznak ehhez a kívánság­hoz. Magyar szövetkezeti kiiliiöüség utazott a román kisipari szövetkezeteit !l. kongresszusára Hétfőn délelőtt magyar kisipari szövetkezeti dele­gáció indult a román kis­ipari szövetkezetek II. kong­resszusára. A küldöttséget Aleva Lajos, az OKISZ el­nöke vezeti. „Az Egyesült Altok kudarcokat szenved Ázsiában’ I United Press tudósítója Dulles délkeleiássiai hórútjáról New York, (TASZSZ). Dulles amerikai kü! ügymi- niszter délkeletázsiai kőr­útjával kapcsolatban az United Press hírügynökség ismerteti tokiói tudósítójá­nak szemléjét az ázsiai po­litikai helyzetről. ..Az Egyesült Államok kudarcokat szenved Ázsiá­ban” — írja a tudósító, aki rámutat: az Egyesült Álla­mok ázsiai politikáját még olyan szövetségesei is bí­rálják, mint Thaiföld, a Fülöp-szigetek és Japán. Többi között megállapítja, hogy nagy elégedetlenséget kelt Ázsiában az Egyesült Államok katonai aktivitása ebben a világrészben.” Egyeseknek az a vélemé­nyük — írja, — hogy ez a militarizmus megjelenése és a békét fenyegeti, to­vábbá, hogy az Egyesült Ál­lamok ázsiai politikáját ka­tonai vezetők szabják meg, nem pedig az amerikai kül­ügyminisztérium... Már ön­vpvp nv. n +pnv i.c elégedetlenséget kelt, hogy amerikai csapatok vannak Ázsiában. A tudósító megállapítja, hogy rendkívül népszerűt­len az Egyesült Államoknak Csang Kaj-sek és Li Szin Man rendszerét támogató politikája. ‘ Azt is beismeri hogy az ázsiai országokban egyre nagyobb ellenszenv­vel találkoznak az amerikai gazdasági „segélynyújtási tervek.” Az ázsiai országok az amerikai ajándékokat — írja — erős gyanakvással fogadják. Felvetik a kér­dést, vajon mit akar ellen­szolgáltatásként az Egye­sült Államok.” A tudósító az Egyesült Államok politikájának ázsiai kudarcait elsősorban azzal magyarázza, hegy Azsia nagy része „megújho- dott”. „Az ázsiai országo-, kát az a vágy hatja át., hogy szabadok és függetle­nek legyenek — állapítja’ meg sajnálkozva. Ezek az országok maguk akarják! irányítani ügyeiket és emel­lett egyenjogúságot követel-' nek.” MUDSJS-osszoofok esz árvízkárosultakért Az MNDSZ-asszonyok or­szágszerte kiveszik részüket az árvízkárosultak megsegí­tésére megindult gyűjtés­ből. A Tolna megyei Köles- den egyetlen délután 15 mázsa kukoricát, 10 mázsa A szovjet energetikusok angliai tartózkodása London, (TASZSZ). G. M. íny éken lévő Windsor kas- Malenkov, a Szovjetunió télyba tettek kirándulást. A Minisztertanácsának elnök- helyettese, a villamoserő­művek minisztere, az Ang­liában tartózkodó szovjet energetikus küldöttség ve­zetője március 18-án fogad­ta a Battersea-i (London) villanytelep munkásbizott­ságának képviselőit. A bi­zottság elnöke a villanyte­lep munkásainak megbízá­sából üdvözlő levelet nyúj­tott át G. M. Malenliov- nak. A szovjet küldöttség tag­jai délután a londoni kör­küldöttek ezután Hampton- Court-ot, az angol királyok régi palotáját látogatták meg, Fisher, a palota építé­szeti emlékeinek felügyelő­je a palota bankett-termét bemutatva elmondotta, hogy valaha itt lépett fel színhá­zával Shakespeare. A szov­jet vendégek beszámoltak Fishernek a nagy angol drámaíró műveinek Szov­jetunióbeli népszerűségéről. G. M. Malenkov megje­gyezte: „Shakespeare mű­vészete egyesíti a népeket.“ burgonyát, ezenkívül zsírt és szálastakarmányt gyűj­töttek. Bonyhádon néhány óra alatt többi között 15. kiló zsírt és 400 tojást gyűj­töttek az MNDSZ-asszo­nyok. Simontornyán már az első napon sok ruhaneműt, élelmiszert gyűjtöttek. A kecskeméti homokbányán azoknak a tiszteknek a fe­leségei gyűjtenek, akiknek férje a gátakon harcol az árvízzel. Hétfőn délután 2: órára már nagy ruhakosár ruhaneműt vittek be az MNDSZ-szervezetbe. Valósággal versengenek az asszonyok, hogy otthont adjanak a hajléktalanná vált árvízkárosultak gyer­mekeinek. Szekszárdon a bonyoszlói, öcsényi és decsi gyermekeket fogadták ma­gukhoz. Kecskeméten eddig 47 gyermeket helyeztek eh Összesen 200 gyermeket várnak, de máris csaknem. 400 asszony jelentkezett,1 hogy szívesen vállalná a gyermekek gondozását. Megdöbbenve hallovuk vasárnap a hírt, hogy Anatolij Petrovics Tul- banov, a szovjet hadsereg tizedese és Horváth Sándor államvédelmi törzsőrmester, határőrségünk harcosa március 16-án hősihalált halt a Duna veszedelmes árjával vívóit harcban. E hír felidézte bennem az 1954. nyári szigetközi árvízzel foly­tatott küzdelem hősi napjait, amikor — mintahogy most is — a szovjet katonák a mi fiainkkal együtt ón- feláhlozóan harcoltak az emberi éle­tek megmentéséért. A nap lassan-lassan kibújik a bá­rányfelhő takarók alól és nagyot nyúj­tózva felkapaszkodik a vízben álló fűzfák koronája fölé. A napsugarak tündértán- eot, járnak az ár felett. Valahol nagyon messze egy' vonat íüttyent, mintha kö- szöntenc a reggelt. A hangra madarak százai rebbennek fel és reggeli éneket zengve magasba szökkenve trillázva üd- vözlik az új napot. Amerre a szem ellát, mindenütt víz. A házak, a mezők, az apró erdők déli­bábhoz hasonló tüneményességgel visz- szaverődnek a vízből. Mintha minden egyes fa, vagy ház hiúságból tükröt tar­tana maga elé. Mozdulatlanság min­denütt. A víztükör már megnyugodott, mint harc után a seregek, mart nagy. csata volt az éjjel. Az ostromlott Rév-, falut meghódította a víz. Húrom óra húsz perckor átszakadt a gát... Megindult a víz ... Néhány órá­val a gátszakadás előtt a körtöltésen ka­tonák, munkások százai dolgoztak, hogy megfékezzék az elvadult folyót. Azon igyekeztek, hogy kordában tartsák a Du­nát, de a víz egyre csak emelkedett. A pár nap alatt épített gát mindenütt erő­sítésre szorult. A betöréseket sikerült elreteszelni. Bárhol próbálkozott is a víz, útjába álltak, két-három perc alatt már a homokzsákok egész hegye bizonyította, hogy nem kímélik erejüket a gáton dol­gozók. Á víz olyan rohamosan emelke­dett, hogy a veszély már éjféltájt ál­landóvá vált. Ekkor indultak el határ­H. Szabó József 5YERMEKMOSOLY őreink, hogy jelt adjanak a még Rév­faluban tartózkodó lakosoknak. Minden házba bekopogtattak. Mindenkit figyel­meztettek a veszély közeledtére. Az öt­hat perc múlva érkező csoport már te­herautókkal jött, hegy a megfogható in­góságokat is segítse megmenteni. Majd végül egy harmadik részleg arra vigyá­zott, hogy a kiürített utcákban ne ma­radjon senki. A munka szépen haladt. M*r csak­nem az egész terület- lakosságát sikerült biztonságba helyezni, amikor megtörtént a baj. A Duna árszintje itt-ott már átcsa­pott a gát tetején. Ide újabb segítség érkezett, gyors tempóban emelték a töl­tést. Míg egyszeresek recsegve-rcpogva a víz egy hosszú szakaszon felemelte a friss gátat, s mint egy hatalmas kaput, kétfelé lökte azt s a betömhetet'en — több mint 20 méter széles — résen óriási robajjal megindult az ár. Tajtákzottak ;; hullámok, méteres, vagy még nagyobb tarajos görgetegként száguldottak be az utcákba. Nekirontva a kcrítísek"e'r. fa­laknak, mint könnyű pelyhekef felkap­kodva helyükről, sodorva magukkal «*. faépítményeket. Egy-két vályognak ez első rohamnál térdreesett. tetejét e'ra- gadta a víz és vitte, vitte, milliónyi da­rabra törve vale a közeli házak ablaka'-1. Az emberek, akik ott voltak a gátszaka­dásnál, felhúzódtak kétoldalt -a megma­radt töltésre. A teherautók, cl " nyerek rohanva igyekeztek kilóié. Az utolsó ko­csikat üldözőbe vetle a víz. Már-mér páskbita a hátsó kerekeket, kocsivíg; - két, amikor sikerült a hídra vezető útra kanyarodni. Az ár, amit maga előtt talált, megrohanta, volt olyan fa, melyet tö­vestül kicsavart s mint könnyű pálcikát, a hátára kapott. S amikor megfáradt, letette, így néhány pete. alatt egész tor­laszokat hordott össze egyik-másik hely­re. Euaraava a nagy rombolástól, lasou hullámokkal érte el a víz a Kis-Duna ■ töltését. A felkelő nap fénye már nem lát­hatta a vad ár tcmbolását. De annál töb­bet látott a mentok százaiból, ezreiből. Honvédek, szovjet harcosok, határőrök, karhatalmisták és mindenki, aki csak úgy érezte, hogy seg.iséget tud nyújtani, ott volt a Kis Duna töltésén, vagy a rév­falui hídnál. Alig telt el egy negyedóra, a víz megnyugvása után és halászladik­tól versenykajakig mindent igénybevéve megindultak a mentőcsapatok. Még alig világosodott, amikor a pontont szállító teherautók átkanyaredtak a hídon. Egy­két perc alatt vízrebeesátetták a honvé­dek a pontonokat. Ekkor már a határ­őrök és folyamőrök motorcsónakjai is megkezdték a mentést. Alig indultak el az. első csónakok az elöntött utcák felé, amikor a szovjet katonák kétéltűjei is belegázoltak a vízbe. Rácz János határőr és három társa is egy rocsóval indult el. Egy vagongyári munkás lakása felé igyekeztek. Az elv- túrs már ett ült a csónak errában. Olajos munkaruhája már vizes volt. Éjjeli mű­szakban dolgozott, de amikor a megafon hírül adta a betörtest, azonnal elindult a ővárból, hegy megmentse lakásának ér­téktárgyait. Családja már három napja nem járt haza aludni, így hát azokért i cm kellett aggódnia, de a bútorok és sok minden más otthon van, ott vannak a nyulak a padlásén, biztosan éhesek, meg az aprójószágot sem vitték el, azo­kat is ki kellene hozni, meg jó lenne megmenteni egy pór bútordarabot is. Mert még most megszárad, nem less semmi baja, de ha néhány nap ázik, akkor aztán hasznavehetetlen lesz min­den. Erre gondolt, de amikorra a hídhoz ért mar csax szembejövő emberekkel találkozott, akik úgy mondták, a sar­kukban a víz. Ö mégis megpróbálta, de hiába, a házig sem juthatott el. Most az-, tán a katonák segítenek motorcsónak­kal. Elérték a házat. Bizony a tetőcsere-, pet kellett kibontani, mert az ablak felső részéig ért a víz. Rácz és a vagongyá- rista bementek a padlásra. Néhány cse­repet még felhúztak, hogy jobban le­hessen látni. Bodnár bácsi gyors léptek­kel ment a nyúiketrecekhez. Mintha em­berekkel beszélne, úgy szólogatta a nyu- lakat. Megnézte mind sorra, mindegyik­hez volt egy-két szava. Egyiket-másikat ki is vette és úgy simogatta meg, mint mások kedves cicájukat. Bandinak szólí­totta a baknyulat. Az, mint egy hűséges kutya, úgy bújt hozzá. Bodnár bácsi egy két kalapácsütéssel széjjellazította a ket­receket. Rácz elvtárs nagyot nézett, hogy milyen huncutul van az megcsinálva. Egy pár ék tartja össze az egészet. Elő­ször bizony azt hitte, hogy nem fognak boldogulni vele, hiszen jó másfél méter magas, de így aztán egyenként szépen kihordták a ketreceket a csónakba. Az­tán összefogdosták Bodnárék kezes tyúkjait. Nem. repdestek ezek egyáltalán, megültek az ember előtt. De most kez­dődött a munka neheze, mert mégis csak kellene egy pár bútordarabot is vinni. Bodnár bácsi úgy gondolta, megborftja a padlást, de az nagyon nehéz lett volna. Deszkából van a mennyezet és nem is régi az épület, úgy hogy nem korhadt a faanyag. Nem maradt más hátra, mint az ahlak felső részén valahogy kiúsztál ni a bútorokat. De ehhez ki kellett tömi a keresztfát. Sikerült is egy szekrényt, két éjjeliszekrényt, meg az ágyakat kihúzni csáklyával, sajnos, a másik szekrény az bennmaradt. Nem érték el sehogy sem. Elindultak a rakománnyal a híd felé. Ott már teherautók egész sora várta a megmentett értékeket. Elbúcsúztak Bod­nár bácsitól. Még nem volt talán íé:h-' sem. amikor újra visszaindultak. (Folytatjuk.) „Szélesre kell tárni a kcspukot" Koszminszkij akadémikus cikke a Pravdában a szoviet-anffoí baráti kancsolatok elméi vitáséról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents