Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-16 / 65. szám

y?tm: \ v 1956. március 18, péntek Miről írnak as iisemi faliújságok, vállalati híradók A SZOVJET FILM ÜNNEPE A* „Olajmunkás“ című faliújságon a Nyír- bogdányi Kőolajipari Vál­lalat dolgozóinak cikkeit ol­vashatjuk. Sándor Lajos „A mérleg­beszámolók jelentősége üze­műnkben” — című cikké­ből idézzük: „Igen sok dol­gozó csupán egy halom szá­mokkal teleírt papírcsomó­nak tekinti a mérlegbeszá­molót és nem akar tudo­mást venni arról, hogy a sok szám és gazdasági mu­tató az üzem egész tevé­kenységének hű képét tük­rözi. A mérlegbeszámoló vá­laszt ad arra, hogy az üzem vezetői és dolgozói hogyan sáfárkodtak a vál­lalatra bízott vagyonnal, pontos képet nyújt az üzem eredményeiről, az ön­költség alakulásáról, a hi­bákról és a jó munkáról egyaránt. Az üzem dolgozói igye­kezzenek megismerni a mérlegbeszámolót és azt saját személyes ügyüknek tekinteni.” Zombori László „Karban­tartási munkák üzemünk­ben" — című cikkéből: „Üzemünk gépi berende­zése nem a legjobb álla­potban van, ennek az az oka, hogy nincs jól meg­szervezve a TMK-rendszer és üzemünk dolgozói sem úgy kezelik a gépi beren­dezéseket, mint ahogy azt kellene. Karbantartó mű­helyünk komoly felújítási és beruházási munkákat vé­gez, s így nem jut elég idő a gépi berendezések meg­felelő karbantartására. Feb­ruárban sok hiba fordult elő az atmoszférikus desz­tillációs üzemben, különösen a csőkályhával volt sok baj... Üzemünk dolgozói­nak jobban kellene vi­gyázni, hiszen az ő szégye­nük is. ha vállalatunk 'nem/ teljesíti terveit, ami- nemi kismértékben múlik gépi berendezésünk állapotán.” Marchal Béla elvtárs „Törlesztés" című cikkében Írja: „Februárban adósak ma­radtunk a tervteljesítéssel, feladataink tehát március­ban megnövekedtek. 110 százalékos tervteljesítést kell márciusban elérnünk, hogy törlesszük az adóssá­got. Minden területen jól megszervezett munkára van szükség. A siker titka a nyersolaj víztartalmának csökkentésében, az alap­anyagok helyes kezelésében, a belső mozgatás megjaví­tásában rejlik... A fejtések­nél lényeges, hogy a na­pontabeérkező tételek még aznap lefejtésre kerüljenek, hogy ne legyen torlódás a kirakodó rámpán... A fel­adatok elvégzésében külö­nös gondot kell fordítani a munka megszervezésére és irányítására, a diszpécseri szolgálatra, s minden üzem­részben meg kell javítani a munkát.” „A Kisker. .Híradója“ a „Jutalékos bérezésről” c. cikkében olvashatjuk; „A szocialista bérezési. elv megvalósítása felé újabb lépés volt vállalatunknál a bevezetett jutalékos bére­zési rendszer. Ezt, mint ál­talában minden újat, egye­sek idegenkedve fogadták. Nem volt igazuk. Megmu­tatta ezt a legutóbbi bér- elszámolás eredménye. Dol­gozóink sokkal több pénzt kaptak, mint az előző hó­napokban... A jutalékos bé­rezési rendszer bevezetése után a legmagasabb havi bért fizettük ki dolgozóink­nak. A vállalat életében a legmagasabb átlagbér 1054. decemberében volt, amikor az átlagkereset 996 forintra emelkedett. Most pedig 1133 forint az átlagkereset, te­hát 13.7 százalékkal ma­gasabb, mint a műit év hasonló hónapjában.” „A Sxabolcs- Szaímár megyei SzoTelkezcli Híradó“ egyik leveléből idézünk: „A kisvárdai Cipész KTSZ-nél egy pár félcipőt rendeltem. A szövetkezet által elkészített és pontosan leszállított cipő a kisipari munka remekműve volt. Még nem volt ilyen kényel­mes, kedvemre való cipóm. Ezután is a szövetkezetnél rendelek cipőt. Széles Ist­vánná nyíregyházi lakos.” Tihanyi Zoltán, a fodrász ktsz elnöke ezeket írta: „Ifjúmunkásaink részére tanműhelyt hoztunk létre, j melyet építőipari, festő, va­lamint faipari ktsz. tanulók hoztak rendbe, s tettek olyan állapotba, hogy ab­ban kényelmesen lehet ta­nulni. A tanműhelyben a fodrász ktsz. 11 tanulója és a magánkisiparosoknál lévő tanulók találnak otthont, akiket megfelelő képzettsé­gű mester fog oktatni.” A „nyíregyházi Háziipari és KépiipariRiivészeii Szövetkezet Híradója“ legújabb számából idő­zünk: „A magyar—szovjet ba­rátsági hónap tiszteletére indított munkaverseny szép sikert hozott. Februári ter­vünket 99.000 forint össze­gű munkával, 18.7 százalék­ban túlteljesítettük. A ti- mári vesszőfonó részleg érte el a legszebb eredményt. 43.000 forint helyett 73.906 forint értékű munkát vég­zett. Szép eredményt ért el a paszabí szövő, a nyíregy­házi kötő, a hímzett rv.lía- varró, a nyíregyházi szol­gáltató részleg.” Várjuk a jó időt ,,A TERMELŐSZÖVET­KEZET tagsága készül a tavaszi munkára — írja Nagy Józsejné a piricsei Kossuth Termelőszövetke­zetből. — Amíg az idő nem enged, minden gazdasági gépet, amelyik még nincs rendben, átvizsgáljuk és ki­javítjuk, Megalakítottuk a brigádokat és a munkacsa­patokat is. Vetéseink meg­mentésére pedig minden nap három ember végzi a víz levezetését. Most már valamit javult az idő, meg­kezdtük a melegágyak hé-' | szításét. Trágyáink már a ■földeken várják a jó időt. • I „Becsiiietboft" a diákotthonban A Nyíregyházi Apá­czai Cseri János Tanítóképző diák­otthonában „becsü­letbolt” nyílt meg. A dolgozószobában egy nagyobb ládá­ban füzeteket, író­szereket, borítékot és a legszüksége­sebb cikkeket vásá­rolhatnak a tanu­lók. A „bolt” ke­zelésével nincs kü­lön személy megbíz­va. A diákok be­csületére van bíz­va. hogy az áru el­lenértékét, — ame­lyet megvettek '—a ládában elhelyezett szelencébe belete- szik-e vagy sem. Nagy jelentősége van ennek a kez­deményezésnek, hi­szen becsületesség­re, a közösség meg­becsülésére nevel bennünket. Molnár Tibor, Ha a filmről, filmművé­szetről esik szó, kevés az olyan ember, akinek ne jutna rögtön egy-egy szovjet film az eszébe. A nagy hazafi, az Usakov filmek, az ,Egy életen át. a Szibériai rapszódia, vagy a Kővirág egy-egy képe jelerük meg a képzelet előtt. Elválaszthatatlan a magyar mozi közönségétől a szovjet film ünnepének megrendezése. A magyar-szovjet barát­sági hónap keretében ez­úttal kilencedszer rende­zik meg szerte az ország­ban a hagyományos szov­jet film ünnepét. Mit adott nekünk a szovjet film? Ha ezt kérjük számon saját magunktól, nehéz a válaszadás, mert a szov­jet film mindig ott volt, ha segítségre volt szüksé­günk. Mutatta kialakuló új életünk formáit. A szo­cialista embertípus neve­lésének az egyik ; eg nagy­szerűbb eszköze, hiszen n nagy Szovjet unió majd minden részét ismerjük a filmekről, de megismer­tük e nagy országban élő embereket is, legyenek azok üzbégek, ukránok vagy oroszok, városiak vagy falusiak. A film va­lamennyit bemutatta. Sa­játságos realizmusával se­gített abban, hogy jövőnk még elképzelhetőbb, még elérhetőbb legyen szá­munkra. A felszabadulás utáni első napokban már meg­ismerkedtünk a szovjei: filmmel. Még a Tisza mentén állt a front, de már Debrecenben, Nyír­egyházán és más tiszán­túli városokban vetítették az első filmeket. S ettől az időtől kezdve szinte naponta új és új szovjet filmmel ismerkedhettünk meg. Előttünk feilődötl ez a filmművészet, mutat­ta az utat a mi filmművé­szetünk számára. Előttünk hágott a szovjet film az emberábrá2olás csúcsaira. Ki ne emlékeznék például a Vihar Itália felett című film utolérhetetlen ember-» ábrázolására... A szovjet film ünnepe alatt bemutatott filmek nagy része már ezen _ az úton jár, s a belső ember, ábrázolás határköveit rak-« ja le a művészet előreha­ladó nagy útján. Az em­berábrázolás mélységért túl a szocialista realizmus magassága, útmutatása jellemzi a szovjet filmet; Falvainkban a kolhozok­ról szóló filmek mély ha­tást keltenek. A Vidám vásár és a Hajnal a Nye- mán felett sok-sok magyar parasztot is gondolkodóba ejtett már és segített meg-.; győzni a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyéről. S eb­ben is példát mutatott a magyar filmművészetnek; Még közvetlenebb volt ez a segítség, amikor ha­zánkban ismerhették meg a magyar film szakembe­rei Pudovkint, a nagy szovjet rendezőt. A nyír­egyházi közönség pedig tavaly személyesen talál­kozhatott Borisz Andre- jewel és Lidija Szuha* revszkájával, oly sok szov­jet film szereplőjével. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kong­resszusának irányelveiben nagy figyelmet fordít a filmre. Az irányelvek töb­bek között kimondják,; hogy „intézkedéseket; kell tenni a filmgyártás kiszélesítésére, s a filmek eszmei és művészi színvo­nalának: emelésére, a mo­zihálózat bővítésére. Biz-; tosítani kell, hogy az öt­éves terv végén évente, legalább 120, egész estét betöltő filmet gyártsunk.“ E sorokat olvasva láthat-, juk, hogy a szovjet film' előtt milyen óriási távla­tok állnak. Öröm ez min­den mozilátogató számára, hiszen hazánkban is egy­re több és jobb szovjet filmet láthat közönsé­günk. Bemutatjuk özvegy Tamás Mihálynét, a nagy kallói járási pártértekezlet küldöttét Nemrég múlt ötvenhat éves. A régi élet ezernyi gondja-baja sem tudta el­kedvetleníteni. A remény, az ösztönös akarat, — amely sokáig csak egyedüli se­gítség volt küzdelmében -- mindig jóbarátja maradt. Ezért mozgékony, fiatalos ma is. Aki nem ismeri kö­zelebbről, felületesen meg­állapítja: ,Ez az asszony oyan minden lében kanál — fajta.” S talán bizalmat­lanul fogadják amikor be­leszól a nagy család, a nagykálloi Vörös Zászló Termelőszövetkezet ügyeibe, amikor megmondja a véle­ményét kivétel nélkül min­denkinek. Ilyenkor elhang­zik ez is: „Nyugtalan asz- szony.” A nyugtalan asszony Igen. Valóban az. Nyug­talan asszony. Ez a jelző tökéletesen rá­illik özvegy Tamás Mihály- néra. De mi emberek haj­lamosak vagyunk elmenni kisebb dolgok mellett, s nem kutatjuk a nyugtalan­ság okát. Pedig, ha eltöl­tünk vele néhány érát, el­mondja életét, kiönti a szí­vét, választ ad a kételyek­re. Ekkor bebizonyosodik, hogy ez a nyugtalanság nála nem véletlen. Volt ide­je meggyűlölni a keserű múltat gyermeklány korától. S a negyedévszázad, amit a dohánybeváltóban töltött el, megtanította arra, hogy csak akkor igazi ember az em­ber, ha maga irányítja a sorsát. Tamásné régen tö­rekszik ere. 1945-ben belé­pett a pártba, s 1950-ben az elsők között a Vörös Zászló Termelőszövetkezetbe. A jövőt kereste itt. Azóta hat év telt el. Tamás Mihályné önélet­rajzában ma ez szerepel: „Tagja vagyok a tsz. intéző- bizottságának. a Vörös Zászló elnökhelyettese let­tem. megválasztottal: a tsz. MNDSZ-elnökének és a párttagság a pártvezetőség­ben is feladatokkal bízott meg.” A termelőszövetkezetért! Hosszú és göröngyös volt az út, amelyen ez az asz- szony eljutott idáig. így visszafelé lapozva a naptárt, már nem is tűnik olyan ne­héznek. A szövetkezet egy­re ível felfelé, minden év­ben jobb a számadás. S ha van is még nehézség, azt már egyre könnyebben győ­zik le. Tamásné az ősszel azért verekedett, hogy - mi­nél jobban fejlesszék, erő­sítsék a közös vagyont, a közös alapot. Sulyák And­rás brigádvezető akkor azt híresztelte: „Ha most nem kapjuk kézhez az egész ter­ményt és a jövedelmet, ak­kor nézhetünk utána.” Ta­más elvtársnő vitába szállt vele és megmagyarázta a tagoknak, hogy a jövedel­met senki nem veszi el tő­lük. A közösség bolöogulá- jsától függ az egyének, az egy ember boldogulása — magyarázta. S benthagytak 50 mázsa árpát, 400 mázsa kuka-•"'•át, 1000 mázsa bur­gonyát, amit az idén adnak el s az állatállomány fejlesz­tésére fordű.anak, elő’egkép- pen osztanak ki, vagv telje­sítik belőle állam iránti kö­telezettségüket. Értelmes asszony özvegy Trmásné. Előre láh mert a párt szemével néz. A párt- szervezet tagja', vezetői szí­vesen hallgatják meg a sza­vát. Talán éppen azért, mart nem mond nagy szavakat. Gyorsan megérti az újat, segít annak megvalósításá­ban. Januárban például, a vezetőségválasztó taggyűlé­sen ?z állattenyésztés fej­lesztését határozták meg fő­célnak. A pártvezetőség ez­zel a fontos feladattal bízta meg még akkor. Azóta már vettek két fejőstehenet, egyedi takarmányozással egy literrel emelték a fejési átlagot. Nagy tervek vál­nak valóra. Tovább emelik a fejőstehenek számát és a hízóknál a súlygyarapítás a céljuk. — Tudjuk, milyen fontos a megfelelő takarmány bá­zis — így mondja. — Ezért igyekeztünk a silózással, nem hagytunk szét egyetlen csutkát sem. Áprilisig bő­ven van takarmány, még a Rákóczi TSZ-nek-'" is segí­tünk. Nemrég alakult ez a szövetkezet, hadd haladja­nak ők is az állattenyész­tésben. A gyakorlatias partmunka híve Amit ebben a szövetke­zetben Tamásné tesz, azt nemcsak a munkaegysége­kért teszi. Ez az ő pártmun­kája. Szívesen teszi, mert | amint mondja, nem volt ! helyes, hogy a párimunka í sokszor — legtöbbször — ' teljesen független volt a | gazdasági munkától. — Mintha hozzánk beszél­tek volna az elvtársak a XX. kongresszuson. Ügy éreztem akkor, amikor a rádióban hallgattam, hogy r.agy fordulatra van szük­ség a mi pártmunkánkban is. Kevés az és tossz mód­szer, amit eddig alkalmaz­tunk. Most elvetettük és már is látszanak az ered­mények. Minden héten ve­zetőségi ülést tartunk, ahol beszámolunk a tapasztal­takról és hathatósan intéz­kedünk. A DISZ-szervezet tagjainál: pártmegbízatás­ként a vizek levezetését adtuk, amit a fiatalok lel­kesen teljesítettek. A párt­vezetőség minden tagjának megvan a feladata a maga területén. Egyik az állatte­nyésztési, másik a növény­termesztési területen folyó munkát ellenőrzi, van aki a gépi munka minőségéért felelős. így nem sikkadnak el a feladatok. Amióta többet törődik a pártvezetőség a gazdasági munkával, jobb a pártélet is. Száz százalé­kos a tagdíjfizetés, rendsze­res a pártoktatás, javult a szemináriumok látogatott­sága. özvegy Tamás Mihályné szülei napszámosok voltak. Rettegve gondoltak vala­mikor arra, hogy mi lesz velük idős korukban, ami­kor már nem bírjál: a haj­szát. A múlt keserű ta­pasztalatai, az élet és a párt tanították Tamás elvtársnőt arra. hogy javasolja: a nagykálloi Vörös Zászló TSZ-ben gondoskodjanak az idősebbekről, a betegek­ről. A tsz. tagsága 25.000 forintot szavazott meg a szociális alapra. „Nagyszer» asszony“ A kívülállók ismerik a Vörös Zászlót. Tudják, hogy a mezőgazdasági munkában ével: óta elsők a járásban,;• hogy a beadásban is orszá-! gos elsők, soha nem tartóz-' nal: adóval, gazdaságilag erősek. Ha tavaly 15 mázsás; volt búzából az átlagtermés sük, az idén 16 mázsást' akarnak. S ezt valóra is váltják. Ezért fejlődött a tsz. taglétszáma ősztől 104- ről 150-re. A belépésekhez természetesen van közük a tagoknak. De amint Tamás elvtársnő is elmondotta.; még sokat kell tenni azért, hogy ne elégedjenek meg; azzal: „Felszámoltuk a; szekíáns nézetet. El kell' menni és többet beszélni a kívülállókkal.“ Tamás elvtársnő ostoroz­za a hibákat, megmutatja, hogyan lehet azokat kija­vítani. Mégis érzik az em­berek, hogy ezt őértül: is! teszi. Ilyen véleményt alko­tott róla Váradi elvtárs tsz. tag: — Kifogástalan munkás, nagyszerű asszon;'. Ezt mondják róla na­gyon sokam Tamásné most a járási! pártértekezletre készül. Ez! a rövid feljegyzés is bizó-j nyitja: jól választottal: aj termelőszövetkezet kommu­nistái. 2

Next

/
Thumbnails
Contents