Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-15 / 64. szám
X L T 1. A 1’ 1936. március 13, csütörtök Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) ponti Bizottság körű tömörült és magabiztosan vezeti az országot a nagy Lenin mutatta úton." A Szovjetunió Kommunista tártja Központi Bizottságának munkáját az az elv vezérelte, hogy a pártnak félelem nélkül a nép elé kell tárni a hiányosságokat és a nehézségeket is. 'Nem forradalmár az, aki ■fél a hibák és a gyengeségek beismerésétől. A Központi Bizottság felhívta a pártszervezeteket a párfde- mokrácia, a bírálat és önbírálat minden erővel való fejlesztésére, a végzett munka eredményeinek bíráló értékelésére, az önáltatás, az önelégültség, az elbizakodottság elleni harcra. A párt egységének továb- j bi erősítése és a pártszer-! vezetek aktivitásának foko-j zása megkövetelt® a part- j elet Lenin által kidolgozott, i korábban gyakran megsze- ’ gett szabályainak az érvé- 1 nyesítését. Ebben elsőrendű jelentőségű volt a kollektív vezetés lenini elvének visszaállítása és általános megerősítése. „A kollektív vezetés elve — mondotta e kérdéshez Mikojan elvtárs — elemi dolog a proletár párt, a lenini típusú párt számára, és mégis hangsúlyoznunk kell ezt a régi igazságot, mert körülbelül 20 éven ói nálunk a valóságban nem volt kollektív vezetés. A személyi kultusz virágzott, amit már Marx, majd Lenin is elítélt és ennék természetesen feltétlenül- rendkívül kedvezőtlenül kellett befolyásolnia a párt helyzeét és tevékenységei. ' A marxizmustól teljesen idegen a személyi kultusz. Meg kell állapítani, hogy Sztálinnal kapcsolatban, akinek jelentős érdemei ismeretesek, az évek folyamán olyan személyi kultusz alakult ki, mely gátolta a kollektív vezetést, a pártdemokrácia fejlődését és nem egy téren komoly politikai és elméleti hibák forrásává vált. A személyi kultusz szelleme kihatott a népi demokratikus országokra. köztük hazánkra is, ahol ugyancsak komoly hibák keletkeztek belőle. Köztudomású, hogy a, marx izmus—leninizmus súlyosan elítéli a személyi kultuszt. Marx és Engels számos írásában határozottan állást foglalt egyes személyek nyilvános dicsőítése ellen. Lenin is kíméletlenül ostorozta a személyi kultusz minden formáját, szakadatlanul kihangsúlyozta a párt vezető szerepét és a párt központi bizottságának nagy jelentőségét, aláhúzta, hogy nem egyes személyek, hanem a dolgozó tömegek a történelem alkotói. Lenin mindig büszkeséggel beszélt a pártról, mint a nép vezetőjéről és tanítójáról, ő mondotta a pártról, hogy korunk esze, becsülete és lelkiismerete. Lenin ismételten hangoztatta, hogy a bolsevik pártvezetés legfőbb ?lve a kollektivitás. Lenin életében a párt ennek meg-| felelően működött. A kongresszus tehát újra hangsúlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát és újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemei uz elmúlt 20 esztendő folyamán a személyi kultusz 1 következtében elb alvá nyod - lak. 1 Erről is szó van itt elv-j j társaki Hosszú esztendőkön lát háttérbe szorult Lenin Itörténelmi szerepe, elhomályosodtak óriási érdemei. Ő volt az, aki Marx—Engels j örökségét „kiásta” abból a posványból, ahová a szociáldemokrata reformisták és revizionisták eltemették, ö volt az, akj alkcfóan to- j vábbfejlesztette Marx és í Engels tanait, felfedte az imperializmus kérdéseit, kidolgozta a forradalmi pro-j letárpártról szóló elméletet j s lerakta annak szervezeti, és egyéb alapjait, létrehozta ! a szocialista forradalomnak j elméletét. Az ő vezetésével i s annak a pártnak a veze-! tésévej, amelyet ő alkotott j meg, győzött először a vilá- j gon a szocialista forrada-' lom, a poletárdiktatúra. Lenin dolgozta ki a szocialista építés alap- ] vétó tériéit, a tervgazdálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, sőt a kollektivizálás lényegét is ö határozta meg. O rakta le mind e kérdésekben az alapot. Mindaz, amit véghez vitt,; megfelelt a történelem objektív fejlődésének és ez juttatta őt ilyen kimagasló szerephez! Lenin alkotta meg a forradalmi proletár; párt normáit. Ö dolgozta ki a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat, a demokratikus centralizmus elvét, ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta. Mint mondottam, az utolsó két évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bizonyos fokig feledésbe mentek elévülhetetlen érdemei, a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz következtében. Ez nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük nálunk is. Most gondoskodni kell róla, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk és Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet, amelyet zseniális műveivel. forradalmi alkotásaival méltán megérdemel. Ezzel kapcsolatban az eddigieknél élesebben és világosabban kell aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. „A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és leküzdhetetlen erő: az új élet, a történelem alkotója.“ Ez magyarázza meg. hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit. Egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben. A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a pártszervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödéséi, valamint apart tömeg befolyásának növekedését eredményezte. Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió I Kommunista Pártjának veszocialista alapon való átalakításának a szovjet formán kívül van a népi demokratikus békés formája is, amelyet Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más országok a konkrét történelmi, társadalmi és gazdasági törvényeinek és sajátosságainál megfelelően teremtettek meg és alkalmaztak. Sok sajátos vonással gazdagítja a szocialista építést a Kínai Nép- köztársaság, mely a forradalom győzelme után békésen, fokozatosan alakítja ál a magánipart és kereskedelmet a szocialista gazdaság részévé. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság mely a szocializmust építi ezt ugyancsak a maga sajátszerű formái közt tesz meg. Nagyon valószínű, hogy ; szocializmusba való átmenet formái egyre változatosabbá válnak, magatartásunk persze nem . jelentheti azt, hogy gyengít- : jük a harcot a burzsoá ideo- , lógia ellen, vagy elhanyagoljuk honvédelmünket. : Világszerte gyötri az em■> berek millióit az a kérdés, ! hogy az emberiségnek, amely ■_> két.. véres vi 1 ágháborút átélt,. át kell-e é[nie még egy harmadikat? Lenin tétele szerint, amíg ,; imperializmus van, háborúk . | is vannak Ezt a tételt ak- .kor dolgozta ki, amikor az .‘imperializmus mindent át- .'fogó világrendszer volt, és ; a háborúkban nem érde- 1 kelt társadalmi és politikai ; - erők gyengék, szervezetle- ; pék voltak, és ezért nem kényszerülhették rá az im- ; perialistákat a háborúkról ífvaló lemondásra. Ma azon- ; ban a helyzet gyökeresen ! megváltozott. Kialakult és | hatalmas erővé vált a szo- i cializmus világméretű tá-1 j bora, s a békeszerető erők- j ínek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik! is megvannak az agresszió j elhárítására. Van egy sok százmilliót számláló államcsoport, mely ugyancsak j aktívan ellenzi a háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot: átfogó békemozgalom. Ilyen körülmények között továbbra is érvényes; az a lenini tétel, hogy mi-] vei van imperializmus, j megvan a háború keletkeze-; sének gazdasági alapja. De a háború többé ' rém1 végzetszerűen elkefülhetet- j len. j Ma már létre jöttek azok a hatalmas társadalmi < és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúk kirobbantásá- bau, vagry megsemmisítőén visszaverhetik az agressijorokat, meghiúsítják kalandor terveiket. „Ehhez arra van szükség — mondotta a beszámoló—, hogy mindenki, aki ellenzi a háborút, legyen éber és álljon készen, egységfrontban lépjen fel-.. Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosíték arra, hogy nem lesz új háború.“ Azt hiszem tisztelt Központi Vezetőség, hogy a magyar dolgozó nép, a magyar kommunisták, mint a múltban, úgy a jövőben sem kímélik erőiket, hogy megvédjék a béke nagy ügyét. Éberen fogunk őrködni s szoros egységben a világ minden békeszerető erőivel harcolunk, hogy meghiúsuljanak az imperialisták háborús tervei. Minél szorosabbak pártunk kapcsolatai a dolgozó néppel, minél eg\ .végesebben követi pártunkat az egész ország, annál nagyobb a hozzájárulásunk ahhoz, hogy megvédjük a békét. A nem/elkösi küzdőtéren bekövetkezett változások folytán új távlatok nyílnak meg az, országoknak és nemzeteknek a szocializmusba vaió átmenete tekintetében is. Ennek az átmenetnek most már nem kell okvetlenül polgárháborúval járnia. Már Lenin rámutatott arra, hogy az egyes nemzetek nem teljesen egyformám fognak a szocializmushoz elérni. Ezt a megállapítást Lenin még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt tette, s a történelmi tapasztalatok teljesen igazolták e s a mai történelmi helyzetben, amikor a szocializmus és a demokrácia tábora világszerte mérhetetlenül megnövekedett és napról-nap- ra bebizonyítja hatalmas belső erejét, döntő fölényét a kapitalizmussal szemben, a kapitalizmus pedig jóval gyengébb lelt, nem okvetlenül kell a szocializmus építésének polgárháborúval járnia. zelese alatt kul- és belpolitikájában, gazdasági és kulturális építés terén az elmúlt három év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz; fűződő egészséges viszony j elmélyülése mérhetetlenül megnövelte a párt harc-( készségét. Az ideológiai munka kér-: déseivel kapcsolatban is azt; követelte a beszámoló, hogy: Lenin tanításainak megíe-! leiden az elmélet vezérfo-; nál legyen a szocializmust; építő gyakoriati tevékeny-; séghez. Lenin azt tanította,; hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak - hol az egyik, hol a másik j oldala kerül előtérbe. Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a főhangsúlyt tenni. A Szovjetunió Kommu- J nista Pártja XX. kongresz-í szusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a háború elhárítási-j nak lehetősége korunkban; és a különböző országok1 szocializmusba való átme-! netének formái s amelyek’ a magyar dolgozók életér-] dekeit is közvetlenül érintik. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig taktikai, konjunkturális elgondolás. A szovjethatalom első! évei óta szakadatlanul küzd a békés egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fog-j va a . szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxizmus- leninizmus eszméi éppen ezért hatoltak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, amint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak. „Hisszük — mondotta a beszámoló, — hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőzödéi t a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért folyó harc út jára lép.” A békés egymás mellett élés elve mind általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van. vagy a békés egymás mellett éiés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja; harmadik út nincsen. | Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek ! a békés együttélés felel ! meg. ] Ez felel meg a magyar i dolgozó nép, a Magyar Nép- i köztársaság érdekeinek is. I Ez a lenini elv vezette pár- i tunk munkáját a felszabad !ás óta, és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen ksz, ahol az államok békés egymás mellett élésének iigy?t kell elősegíteni, és védeni. Ez e A mai körülmények között több kapitalista országban megvan a reális lehetősége annak, hogy a munkásosztály maga köré tömörítse a nép nagy többségét, s így biztosítsa a legfontosabb termelési eszközök néptulajdonba kerülő-j sét. Annak a munkásosztálynak, mely a kommunista párt vezetésével magn mögé tudja tömöríteni a dolgozó parasztságot, az értelmiséget, az összes hazafias erőket, megvan a lehetősége arra is, hogy a parlamentben szilárd többséget szerezzen, a parlamentet a burzsoá demokrácia szervéből a népakarat eszközévé tegye és ezzel megteremtse azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a gyökeres szociális átalakulás megvalósítását. Természetesen azokban az országokban, amelyekben a burzsoázia hatalmas katonai és rendőri apparátussal rendelkezik s a reakció még erős. ellenállást fejt ki, ott a szóéin! izmusba való átmenet kemény osztályban:, forradalmi harc éles formái közepette történik. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája volt 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte is. Tudvalevőleg a magyar dolgozók, a Magyarországi Kommunista Párt vezetésével minden fegyveres harc. egyetlen lövés nélkül vették kezükbe 1919. március 21-én a hatalmat. A polgárháború csak akkor kezdődött, amikor az imperialisták megtámadták a Magyar Tanács- köztársaságot. A szocializmusba való polgárháború nélküli átmenet példája a Magyar Népköz- társaság létrejötte is. Nálunk a Szovjetunió felszabadító harcának eredvné- ( eveképpen előállott hely- j zetben lehetővé vált, hogy a' magyar kommunisták fokozatosan megnyerték célkitűzéseik számára a munkásosztály túlnyomó többségét, szoros szövetséget hoztak létre a dolgozó parasztsággal, a maguk oldalára vonták a haladó értelmiséget és ezekre az erőkre támaszkodva, fokozatosan értek át a szocializmus ipitésére. Ez az átmenet- olyan simán történt, hogy i „fordulat éve“ után úgy tellett megmagyaráznunk a lolgozóknak, hogy már „át- éptük a Rubicont“, átlép-, lük a határt, s a szocializmus építéséhez fogtunk. Természetesen, hogy ez az átmenet békés formája el-! énére..is, tartalmában forradalom volt, s hogy az így létrejött állam a proletárdiktatúra állama. A XX. kongresszus rámutatott arra. hogy sok bajiak az a gyökere, hogy a munkásosztály számos országban hqeszú évek óta megoszlott és különböző csapatai nem egységfrontban küzdenek, ami csak a reakció erőinek malmára! hajtja a vizet. Most kilátás nyílik a helyzet megváltoztatására. Az élet sok olyan kérdést tűzött napirendre, amelyek nemcsak megkövetelik valameny- nyi munkáspárt közele dését és együttműködését, hanem reális lehetőségeket is teremtenek az együttműködéshez. A legfontosabb ilyen kérdés a béke megvédése, az újabb háború megelőzése. Ha a munkásosztály egy-; séges, szervezett erőként' lép fel, ha szilárd akaratot; tanúsít, nem lesz háború. I Napjainkban sok szociáldemokrata tevékenyen har col a háborús veszély és a militarizmus ellen, a szocializmushoz való közeledésért, a munkásmozgalom egységéért, „őszintén üdvözöljük ezeket a szociáldemokratákat — mondotta a kongresszusi beszámoló — ] és készek vagyunk mindent megtenni erőfeszítéseink egyesítésére a nagy ügyéri, a békének és a dolgozók érdekeinek megvédéséért vívott harcban.“ Ez az álláspont csakúgy, mint a Központi Bizottság által felvetett többi új, elvi kérdés a marxizmus-leni- nizmus alkalmazását, a mar- xizmus-leninizmús továbbfejlesztését és a mai viszonyokra való alkotó alkalma-, zását jelenti. A szociáldemokratákkal való egységfront kérdését annak idején Lenin vetette fel és 1921- ben a Kommunista Intema- cionálé komoly erőfeszítéseket tett magvalósítására, de az akkori viszonyok között nem valósult meg. A mi viszonyaink közt a kérdés újra való felvetésénél- és gyakorlati megvalósításának óriási a jelentősege, és lehetősége. Ennek megfelelően máris nagy visszhangja' támadt. A munkásegység' kérdésének, napirendre tűzése azonnal megnövelte a. tőkés országokban működő kommunista pártok vonzóerejét s komoly visszhangra talált a szociáldemokrata pártok tömegei között Olaszországban, Franciaországban, ■ de szerte a világon. A norvég, a dán, a francia szociáldemokraták vezetői egymás után látogatnak el a Szovjetunióba, s utazásuk kétségkívül előmozdítja azoknak a kolósz- szális lehetőségeknek megvalósítását, amelyek a munkás egység létrejöttében, rejlenek. Amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a szociáldemokratákkal való egységfront kés’désébcw tett. kihatásaiban rendkívül jelentős lépés előre* A kongresszus megállapításai nemcsak a munkásegy-' ségfroíit, hanem a népfront kérdéseit is űjra felvetik. Folytaiéig <rs S. oldalon.)
