Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-04 / 55. szám

Világ, pföteíárfai étyy.£3ulielck ? S’ ^^B ^^B mmBb ,■% ■p ^OHÉ wn : I k , ' I ^ Is ísSf k ** 1 * AZ MDP SZABOU^ZATM^^ XIII. évfolyam. 55. szám XltA 50 FILLÉR 1956. március 4, vasárnap f ) A tuaí szómban: Színvonalas, tartalmas üzemi faliújságokat, és híradó­kat! (2. oldal) Erdei Ferenc elvtárs rádióbeszéde a mezőgazdaság dolgozóinak tavaszi feladatairól (3. oldal) Bugyi János kulák, a nyirbéltcki Szabadság TSZ megkárosítója (5. oldal) Sport (6. oldal) A magyar-szovjet barátság hónapja Egy tavaszi napon Nyíregyházán a Malinovszkij- emlékmű előtt egy pöttömnyi kislány édesanyjával meg­állt. A gyerek egy szál virággal felsétált a lépcsőn és oda tette a talpazatra. Tavasszal, s nyáron szinte min­dennapos kép ez. A hála virágai nem hervadnak el a szovjet hősök emlékművének kertjéből, talpazatáról. Népünk szivében a szovjet ember, a szovjet harcos a legjobb barát, a legkedvesebb testvér helyét foglalta el. Szivünkben kedves emlékeket érzünk a felszabadulás napjaiból, Iván, Vaszilij, Grisa arcát próbáljuk vissza­idézni. Ha a család ünnepi asztalhoz ül, mindig szóba kerül nevük, mindig megkérdezik, hogy vajon most mer­re lehetnek, mit csinálhatnak. A barátság valamennyiünk legbensőbb szívügye lett. Ünnepeljük, emlékezünk rá mindennap, s különösen ilyenkor, a magyar-szovjet barátság hónapjában. Ünne­peljük a szovjet-magyar barátságot, ünnepeljük idősebb testvérünk önzetlen, segítségét. Merthiszen bármerre megyünk a megyében, találkozunk a Szovjetunió segít­ségével. Szovjet traktorok százai hasítják a magyar föl­det. Micsurini módszereket alkalmaznak tudósaink, ku­tatóink. Ki ne emlékeznék arra az időkre, amikor a Tiszalöki Vízierőmű építő főmérnöke a Szovjetunióban járt, hogy tapasztalatot szerezzen az erőmű építkezésé­hez? Vagy termelőszövetkezeteink miért ne emlékezné­nek elevenen a szovjet-ük- án küldöttség tagjaira Vá- sárosnaményban, Nyíregyházán és másutt is? Az alig egy-két hónappal ezelőtt itt járt szovjet emberek mo­solygó arca, halk szava, természetes tanácsai elevenen élnek az emlékezetben és gyümölcsöznek a megvalósí­tásban. Barátságunk az utolsó tizenegy esztendőben egyre Tombosodott, terebélyesedett. Nem most született. Vala­mikor 17-ben a forradalom idején szövődött és 19-ben a Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt erősödött tovább. Büszkék erre azok, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, majd itthon a Magyar Ta­nácsköztársaság hősi hadjárataiban. Büszkék és soha­sem felejtik el, fiaik és unokáik is valják, hogy ezért a barátságért érdemes volt harcolni. Most ismét szovjet küldöttség érkezett hazánkba, az Immár nyolcadszor megrendezett barátsági hónapra, hogy újra tanúi lehessünk a szovjet nép tudományos és kulturális eredményeinek. A magyar-szovjet barátság hónapja most különleges időpontban, közvetlenül a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után kezdődik. Olyan kongresszus után, amely tovább mélyí­tette a magyar népben, éppúgy, mint bárhol a világon a Szovjetunió iránt érzett szeretetet és megbecsülést. Ezen a kongresszuson minden eddiginél jobban megmu­tatkozott, hogy a Szovjetunió az egész világ reménysége. A Szovjetunió következetes békepolitikájáról nyert meg­cáfolhatatlan bizonyítékokat az emberiség. Most a Ma­gyar-Szovjet Barátsági hónap küszöbén elmondhatjuk, hogy népünkben a Szovjetunió iránt érzett szeretet és megbecsülés még sokkal mélyebb, sokkal nagyobb, mint valaha. Ezt bizonyítja az az érdeklődés, amely a XX. kongresszus ideje alatt mindenfelé megnyilvánult és ezt bizonyítja az a gazdag pr j am is, amelyet fálvaink és városaink létrehoztak és meg fognak valósítani a ba­rátsági hónap alatt. Érzésekben közelebb jutott egymás­hoz az utóbbi évek alatt is a két nép. Diákjaink, akik a Szovjetunióban tanulnak, elmondják, hogy mennyire érdeklődnek a Szovjetunióban a mi népünk eredményei iránt, — ha például egy jó filmet alkot a magyar film­gyártás, annak bemutatása a Szovjetunióban is ünnep. Van valami jelképes ebben. Azt példázza ez, hogy mennyire egy vágányon futnak a gondolatok. A magyar­szovjet barátság hónapja alatt azonban nemcsak arra van alkalmunk, hogy a barátság tényeit felsorakoztas­suk egymás mellé. Számadási kötelezettséggel is jár a barátság hónapja. Számot adunk arról egymásnak, hogy mit fejlődtünk az elmúlt év során. Nemcsak hogy gyáraink hogyan sokasodtak, hogy földjeink mennyivel teremtek többet, hanem arról is, — Ady Endre szavával szólva, — megmunkáltuk-e a lelkek vetését? Jó kerté­szei voltunk-e az igazi barátság virágainak? E gondolatok jegyében kezdődik most megyénkben is a barátsági hónap. Jó kertészei voltunk-e az igaz barátság virágainak? Megmunkáltuk-e jól a lelkek ve­tését? Nem mondhatjuk el teljes biztonsággal az igent, van még tennivalónk, s a barátság hónapja alkalmat ad arra, hogy még jobban megismertessük a Szovjet­uniót. Hogy a milliók mellé újabb milliók álljanak és kertészei legyenek a barátság virágának. Az operaházi diszünnepséggel megkezdődött a magyar-szovjet barátság hónapja Szombaton este a Minisz­tertanács, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar-Szovjet Társé ság díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban a ma- magyar-szovjet barátság tör- napja megnyitása alkalmá­ból. A magyar és szovjet him­nusz elhangzása után Erdei Ferenc elvtárs, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg az ün­nepséget. Ezután Kristóf István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára mondott beszédet. Kristóf István elvtárs ünnepi beszéde Kristóf elvtárs beszéde elején visszapillantást tett a magyarszovjet barátság tör­ténetére, majd megállapí­totta: A Szovjetuniónak a má­sodik világháborúban ara­tott történelmi jelentőségű győzelmével, mint annyi sok nép, a mi népünk is el­nyerte azt a lehetőséget, hogy saját kezébe vegye sorsának irányítását. Nem volt hiábavaló a szovjet hősök kiöntött vcrc, nem volt hiába­való a magyar nép leg­jobbjainak szenvedése, mert harcokban meg- edzett pártunk vezeté­sével népünk élni tu­dott a drágán megszer­zett szabadsággal, meg­döntötte a kizsákmá­nyolok uralmát és meg­teremtette a dolgozó nép szabad államát. Abban, hogy Magyarország az urak országából a dol­gozó nép hazája lett, dol­gos, szorgalmas népünk helytállásán kívül elévülhe­tetlen érdeme van a Szov­jetunió segítségének. Ebben az évben a ma­gyar-szovjet barátság meg­ünneplésének különös je­lentőséget ad a Szovjetunió Kommunista Pártjának tör­ténelmi jelentőségű XX. kongresszusa, amely lenyű­göző erővel fordítja a Szovjetunió felé a világ dolgozó népeinek szívét és figyelmét, és amely az egész világ haladó népei, a szocializmust építő orszá­gok dolgozói, a szabadsá­gukért harcoló európai és ázsiai népek, az egész bá- keszerető emberiség szá­mára világító fáklyaként mutatja a haladás, a fel- emelkedés, a béke és a biz­tonság, a boldogabb jövő felé vezető utat. A magyar-szovjet barát­ság hónapját mi sem ün­nepelhetjük .méltóbban, mint azzal, hogy e barát­sági hónap során •megis­mertessük dolgozó népünk­kel a kommunizmus küszö­béhez érkező szovjet nép eredményeit, világraszóló sikereit. A magyar kom­munista és az egész magvar nép új erőt merít a szo­cializmus felépítéséért foly­tatott nagyszerű munkájá­hoz, hiszen a Szovjetunió hatalmas ütemű fejlődése, erősö­dése az egész emberi­ség jövőjét — a mi jö­vőnket is vetíti elénk. Kristóf elvtárs — utalva az SZKP XX. kongresszu­sán elhangzott központi bi­zottsági beszámolóra — hangoztatta: A szocializmus tábora, valamint a békeszerete európai és ázsiai államok csoportja ma már olyan ha­talmas erőt képvisel, amely mély benyomást gyakorol az egész világ békeszerető emberiségére, a béke és ha­ladás híveire mindenütt. A békéért és a szabad­ságért küzdő népek testvéri szolidaritása immár történelemfor­máló tényezővé vált. A béke, a függetlenség és a népek együttműködésének érzése mélyen áthatja a felszabadult; és a felszaba­dulásukért harcba induló népeket, ezért ez az egyik legfőbb biztosítéka a -tartós béke megteremtésének. A nemzetközi élet újabb fejleményeiben kimagasló érdemei vannak a Szov­jetunió legutóbbi években tett békekezdeményezései­nek — mondotta Kristóf elvtárs, majd így folytatta: A szocialista táborral való szoros szövetségünk­nek igen fontos szerepe van külpolitikánk és nemzet­közi kapcsolataink további alakulásában. Rajta leszünk, hogy to­vább erősítsük baráti kapcsolatainkat a Szov­jetunióval, Kínával éj a többi népi demokratikus országgal. Erőnkhöz mérten mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a kapita­lista országok dolgozóival, továbbá a szabadságukért és függetlenségükért har­coló népekkel tovább erő­sítsük baráti kapcsolataink szálait, mert ezzel teszünk legnagyobb szolgálatot né­pünk elsőrendű érdekének és a béke ügyének is. A Szovjetuniónak kiemel­kedő érdemei vannak azon a téren is, hogy gazdasági síkon kezdeményezője volt a kölcsönös segítség meg­teremtésének a szocializ­must építő országok között. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa, amely a Szovjetunió kezdeményezé- zésére jött létre és amely­nek hazánk is tagja, a mű­szaki és tudományos ta­pasztalatok, eljárások, fel­fedezések rendszeres cse­réje révén elő fogja segi- teni, hogy az eddiginél is jobban ki tudjuk elégíteni népünk anyagi és kulturá­lis szükségleteit. A magyar nép eddig is érezte a Szovjetunió és a szocializmust építő orszá­gok testvéri segítségét, hisz erről tanúskodik az életünk minden területén végbe­ment hatalmas változás. A műszaki és a tudományos kapcsolatok elmélyítésében a Szovjetunió rendelkezé­sünkre bocsátotta nagy tapasztalatainak gazdag tárházát. A szovjet munká­sok és mérnökök számtalan korszerű újítása, a munkát ésszerűsítő módszere vált az elmúlt évek során a magyar munkások minden­napi gyakorlatává. Kristóf elvtárs ezután a nálunk járt szovjet ipari és mezőgazdasági szakem­berek, tudósok, gyakorlati segítségére utalt és kiemel­te, hogy a szovjet és a magyar dolgozók találkozása al­kalmával nemcsak ta­pasztalatátadás történik, hanem elmélyül az em­berek közvetlen barát­sága is. A Szovjetunió hatodik ötéves tervére vonatkozó irányelvek — folytatta ez­után — nagy bíztatást je­lentenek számunkra ahhoz, ÍJIaresjeJev eb A. P. Mareszjev elvtárs megköszönte a szívélyes fogadtatást, átadta a szov­jet nép forró üdvözletét, majd így folytatta: A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresz- szusának határozata nyo­mán most hazánk az újabb fellendülés időszakát éli a gazdasági és kulturális épí­tés minden területén. A szovjet népnek mint a demokratikus tábor bárme­lyik alkotó munkával elfog­lalt népének békére van szüksége, ezért kormányaink külpoliti­kájának minden törek­vése a nemzetközi fe­szültség enyhítését, a tartós béke megterem­tését, a népek közötti barátság és együttmű­ködés továbbfejleszté­sét célozza. A szovjet nép — foly­tatta — a dicső magyar népben nemcsak fegyver­társat lát a békéért folyó nagy harcban. Minket a célok közös­sége, a közös eszmék és az új gyönyörű jövő felépítésére irányuló kö­zös törekvések egyesí­tenek. Népünk nagyra értékeli az Önök eredményeit, amelye­ket a szocialista társadalom építésében, az ipar, a me­zőgazdaság és a kulturális élet fejlesztésében, s a la­kosság jóléte emelésében elértek. Mi évről-évre egy­re közelebbről és jobbcin megismerüik egymást. Ma­gyarország ősi kultúrája, nagyszerű művészete közel­álló és érthető a szovjet emberek számára. Maresz­jev ezután a magyar mű­vészek, filmek és könyvek szovjetunióbeli sikereiről beszélt. Mi örülünk minden sike­rüknek, minden eredmé­nyüknek. Teljesítették az ötéves tervet — ez a mi örömünk is. Magyarorszá­hogy második ötéves ter­vünket erőnk megfeszítésé­vel maradéktalanul végre­hajtsuk és ezzel lerakjuk a szocializmus szilárd alap­jait hazánkban. Példa és bátorítás — ezt nyújtja számunkra a leni­ni párt XX. kongresszusa. A mi pártunk is elsőrendű feladatának tartja, hogy minden egyes tagját moz­gósítsa a hibák elleni kér­lelhetetlen harcra, dolgozój népünk szebb, boldogabb jövőjéért. A magyar nép szilárdan meg van győződve arról, minden sikerünkben, min­den nehézségünkben, mint eddig, ezután is mellettünk áll a hatalmas Szovjet­unió, ezért ügyünk biztos tudatában szeretettel to­vább építjük, szilárdítjuk és védelmezzük a magyar­szovjet barátságot. Ezután A. P. Mareszjev, a Szovjetunió Hőse, a Szov­jet Béke bizottság tagja mondott beszédet. rtárs beszéde gon virágzásnak indult a mezőgazdaság — őszintén örülünk ennek is. Magyar- országot felvették az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­be — szívünk mélyéből üd­vözöljük országuk külpoli­tikai helyzetének és nem­zetközi szerepének erősö­dését. Mindig hangoztattuk és most is azt hangoztat­juk, hogy a magyar és a szovjet nép közötti baráti kapcsolat és együttműkö­dés sok előnyt jelent ne­künk is a gazdasági és kul­turális élet minden terüle­tén. A magyar kultúra és tudomány eredményei a magyar gazdasági tapaszta­latok minket is gazdagíta­nak. Részünkről mi is min­dig Készek vagyunk meg­osztani önökkel mind­azt az értéket, amit a tudomány, a kultúra, a a gazdasági és a társa­dalmi élet területén gyűjtöttünk. A magyar-szovjet barát­ság hónapja immár jó ha­gyomány. A barátsági hó­nap napjaiban népeink kü­lönös melegséggel és szívé­lyességgel tesznek hitet kölcsönös baráti, testvéri érzéseinkről, termelési és kulturális eredményeinkről. Meggyőződésünk, hogy a ma kezdődő barátsági hó­nap újabb értékes hozzá­járulást eredményez majd népeink további közeledé­sének nemes ügyéhez. Beszédét a megbonthatat­lan magyar-szovjet barát­ság éltetésével fejezte be. Az ünnepi beszédet sű-: rűn szakította meg a lel­kes taps, s a megjelentek hosszasan ünnepelték a ma­gyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan testvéri ba­rátságát. Az ünnepi est művészi műsorral folytatódott. Fel­léptek hazánkba érkezett', szovjet vendégművészek ,j továbbá magyar művészek,]

Next

/
Thumbnails
Contents