Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)

1956-03-28 / 75. szám

1 NÉPLAP 1956. március 28, szerda ASSZONYOKNAK LÁNYOKNAK vezetését, szép eredmény­nyel dicsekedhetünk. Az eredményekről már a számok beszélnek. Dohány­ból tavaly közel 10 mázsás átlagtermést értek el a szövetkezetben. A szép ter­méseredménnyel járó pré­mium mintegy 28.000 fo­rintot tett ki, amiből ter­mészetesen Kelemenné is részesült. S ha a keresete felől érdeklődünk, arra is választ kapunk: — Az elmúlt gazdasági évben 700 munkaegység után részeltem — mondja mosolyogva. — A prémium­mal együtt havi keresetem több mint két és fél ezer forintot tesz ki. Nem bán­tam meg, hogy a termelő- szövetkezet tagja lettem. Munkámmal bebizonyítot­tam, hogy 46 éves létemre is megállóm a helyem, ugyanúgy, mint a szövet­kezet férfi tagjai. Munkában a szülői munkaközösség A mátészalkai Zalka Máté iskola szülői munkaközössége a pe­dagógusokkal karölt­ve kultúrműsort ren­dezett. A 250 tagú szereplőgárda betanítá­sa Konczili Béláné, Vásárhelyi Sándorné és Szabóné, Meszlényi Ágota érdeme. Az elő­adás bevételét az is­kola fennállása 50 éves jubileumának megünneplésére fordít­ják. Endrész László tudósító. Van már MNDSZ Válla jón is Nagy lendülettel indult meg járásunkban a szerve­zeti élet. Nemrégen meg­alakult Vállajon a községi szervezet, sőt a tsz-ben is szervezetbe tömörültek az asszonyok. Vállalták, hogy ez emlékbélyegeket 100 szá­zalékig eladják és minden kívülállót beszerveznek az MNDSZ-be. A tsz. MNDSZ- asszonyai párosversenyt in­dítottak a 200—250 munka­egységért. Aktív szervezője ennek a versenynek Meleg Mihályné, Simán Mária és a tsz.-elnök felesége, Pa­taki Sándorné. A vállaji szervezet tagszervezési ver­senyre hívta a márki MNDSZ-asszonyokat. Sárközi Józsefné MNDSZ járási elnök, Mátészalka. Katona Dezsőné gond nélkül dolgozik A mikor először találkoz- tam vele, szinte meg­lepődtem. Katona Dezsőné olyan fürgén, fiatalos lép­tekkel sietett fel a lépcsőn, mintha nem is három gye­rek édesanyja, hanem egy leánygimnázium érettségi előtt álló tanulója volna. A fényképek aztán vég­kép eloszlatták kételyemet. — Ez Mária, a legna- gyobbik — mutatja anyai büszkeséggel. — Négy éves, óvodába jár. Dezső — ez a pufók — most tölti be a három évet s akkor ő is a nénjével tart — mosolyo- dik el. Istvánról — a legkiseb­bik gyerekről — még nincs fénykép, hiszen alig pár hónapos. A bölcsőde kapui azonban nemsokára ő előt­te is megnyílnak. Addig is a nagymama gondjaira bízták. Katona Dezső a la­katosüzemben, ő pedig az 53-as számú Autóközleke­dési Vállalatnál — mint pénztáros dolgozik. Igaz, egy kicsit korábban kell majd felkelni, hogy mind a három gyereket el­vigyük az óvodába, meg a bölcsődébe. De segít a fér­jem is. ö viszi a két na­gyobbat, én meg a kis Ist­vánt. így aztán nyugodtan dolgozhatunk és nem ter­helem a gyermekneveléssel beteg édesanyámat sem. Amíg mi dolgozunk, a gye­rekek jó helyen vannak. • — S a gyerekek? Sze­retnek-e ott lenni? — Hogy szeretnek-e? — Nagyon. A kis Dezső pél­dául napjában mór több­ször is megkérdezi: — Anyuci... mikor mehe­tek én már az óvodába? — Persze, ő már feltalál­ja magát a közösségben. — Bölcsődéből került az óvo­dába. Tóth Árpád. „Ezután akarok élni...“ Kevés ilyen öregasz- szonnyal találkozik az ember, mint Fazekas Pe­temé. Nem azért tűnt ér­dekesnek a 77 éves öreg Náni néni (ahogy a raka- maziak nevezik), mert va­lami rendkívüli tulajdon­sággal rendelkezik. Hiszen külsőre semmiben nem különbözik a vele egyko­rúnktól. Arca sárgás és ráncos, haja olyan, mint­ha ezüsttel szórták volna be, mozgása lassú, öreges. De van benne valami cso­dálatos életszeretet. Sok ebben a korban élő em­ber elcsüggedve, megtör­tén, elfordulva a világtól, készülődik a nagy napra: a meghalásra. Náni néninek eszébe sem jutnak ilyen dolgok. Nem maradhat el egyet­len tanácsülésről, kisgyű- lésről. Minden érdekli, mindenen elgondolkozik. A múltkorában a kultúr- ház felépítéséről beszéltek a 24-es körzet dolgozói. Fazekas néni is ott volt. Valaki tréfásan odaszólt neki: — Ügy-e, Náni néni, ma­ga is eljön egy-két elő­adást meghallgatni az új kultúrházba? Náni néni fiatalosan el­mosolyodott: — El én. De írjatok fel engem is, hogy dolgozni megyek, ha épül a kultűr- ház. Elcsodálkoztak rajta. Többen tiltakoztak is az öregasszony vállalása el­len. Náni néni azonban nem tágított. — Mit gondoltok, én nem bírok dolgozni? Kér­dezzétek meg a szomszéd dókat, hogy együtt szei dem a burgonyát a fiata­lokkal, s nem maradok el a kapálásban sem. Pedig én darán nevelkedtem, meg sült kolompáron. Sokszor abból se volt elég. S nem tudták lebeszélni Náni nénit a társadalmi munkáról. — Nem csak a készbe akarok előadást hallgatni, hanem építeni is. Soká akarok még élni, sokszor elmegyek meghallgatni a fiatalokat. Nem büszkeségből mondja ezt. Meggyőződé* se, hogy soká fog élni, mert most élni jó, s ő akar is. De nemcsak mondogat­ja ezt, hanem úgy is ren-< dezkedik be. Nemrégiben új tűzhelyet vásárolt, két pár lábbelit, szép fekete; ruhát stb. S van még egy tulajdon-i sága, ami egészen megcá­folja életkorát. A mindene napi életben sokkal jobban el tud igazodni, mint sok fiatal. Újságot olvas, tud­ja a vezető államférfiak nevét, beosztását. Ismeri a nemzetközi eseményeket:t egyszóval gondolkodás­módjában, s szívével, lei­kével a jelenben él. Há­zát szívesen látogatják a szomszédok. Szeretik, mert vidám, jólelkű öregasz-> szony. (M. J.) Április 4-re minden asszony MÜDSZ°tag lesz szövetkezetünkben Termelőszövetkezetünkben eddig még nem működött az MNDSZ. Március 8-án azonban összegyűltünk és elhatároztuk, hogy megala­kítjuk az MNDSZ-t. Asz- szonytársaink örömmel fo­gadták a javaslatot és áp­rilis 4. tiszteletére felaján­lottuk, hegy minden asz- szonyt beszervezünk az MNDSZ-be. Hazánk felsza­badulása évfordulójának tiszteletére felajánlottunk (3.) — Ide figyelj, Irén! — kezdte újra, de most már oktató hangon. Ma délután találkoztam egy régi isme­rősömmel, ő mesélte, hogy a leánya válik. Majd sóbál­vánnyá meredtem, mert tudtam, hogy a fiatalok szeretik egymást, gyerekük is van, soha egymás nélkül egy lépést sem tesznek, és... és a férfi jól kereső orvos. Tehát anyagi gondjuk sincs. És válnak. A kutya is ak­kor vész meg, mikor a leg­jobb dolga van. Ez jelzem rátok is vonatkozik, — vá­gott szemével Irén felé, az­tán folytatta: Mikor álmél- kodva kérdeztem, hogy miért válnak, azt felelte az ismerősöm, hogy lelkileg rém értik meg egymást. A férj rengeteget dolgozik, éjt- napallá téve lót-fut. szóval pénzt keres. Este persze ál­mos, fáradt, s olyankor vines kedve a felesége fel­olvasásait végighallgatni, vagy irodalmi vitákat foly­tatni az asszony aznapi ol­vasmányairól. Érted, Fiam? Ezért válnak! A ti házassá­SEMSEY AM)KAS: gotokat is ilyen lelki meg nem értés bomlasztgatja? — kérdezte hirtelen. Irén földreszegezett tekin­tettel ült a kanapé szélén. Az anyja elbeszélésére homá­lyosan felderengett lelké­ben, hogy náluk, az ö éle­tükben is ilyesmi történt, neki is jó, nagyon jó dolga van egyébként, csakhát... csakhát... elégedetlen. És eddig még nem öntötték szavakba ezeket az érzése­ket. — Az én életem kisiklott élet — mondta halkan ma­kacsul, mintegy magának. — Az asszony sorsa a le­mondás. Legalábbis az én időmben még az volt. Most már ti fiatalok nem mond- tok le semmiről, harcoltok, verekedtek egyenlő kenyér­ért, ugyanolyan bánás­módért, mint a férfiak. Közben elvesztitek a nő egyik legszebb erényét, mely a házasságban nélkülözhe­tetlen kellék: az alkalmaz­kodási készségeteket. Pe­dig nekünk asszonyoknak ezt kell megtanulni, aki egyszer a házasélet útját választotta célul. Alkalmaz­kodni. Próbáltál te mosta- nában Kálmánhoz ilkal- mazkodni? — kérdezte las­san. — Nem. — Na látod. Pld bele magad az ö helyzetéin es ne elégedetlenkedj. j\z pe­dig, hogy a te életed kisik­lott élet?... hát fiacskám, ezt én is gyakran mond­tam, mikor szegény apád pityókásan jött haza. Va­lami könyvben olvastam annkidején és a kifejezés nagyon megtetszett nekem. De ez még fiatalházas ko­runkban történt. Késő'ob iá­jöttem, hogy ez az v. n. ki­siklás üres frázis, s csak arra jó, hogy elterelje az ember figyelmét az igazi komoly problémákról, s mi­nél többet hajtogatjuk, a végén a szó valódi értel­mében siklunk majd ki. — Mama úgy gondolja, hogy Kálmán valóban sze­ret engem? — kérdezte fé­lénken Irén. — És csak a sok gondja-baja csinál be­lőle mogorva, unalmas frá­tert? — Kálmán jó ember és sze­ret léged! Szereti a család­ját, Csak egy kicsit meg­értőbb légy iránta. — De miért nem jöít akkor most utánam, ha any- nyira szeret, — ébredt fel újból a kételkedés az asz- szonyban. — Mert megsértetted és most neheztel rád. De most hazamégy szépen és meg­próbálsz alkalmazkodni. Meglátod minden rendbe jön. Irén nem szólt, csak so­káig játszott szórakozottan a kanapé lecsüngő rojtjai­val. A tűzhely felöl étvágy- gerjesztő illatok szálltak, a parányi szoba-konyha egyszeriben megtelt ezekkel az ínycsiklandozó szagok­kal. Irén hirtelen ledobta j kabátját, s az anyjára né-\ zeit: — Mama! Olyan éhes va-\ gyök! Kaphatok valamit? —I kérdezte megenyhült arccal.] Kelemenné mosolyogva] fordult tányérért a szek­rényhez. A szoba felett pe­dig egy pusztító vihar utáni békesség napfénye ragyo­gott, azé a napfényé, mely az eljövendő új élet megté­pázott fácskáját melegíti, erősiti. (Vége.) egy munkanapot, amelyet a gyümölcstermelő brigádban végzünk el szőlőnyításkor. If. Bcncze Miklósné, Sóstóhegy, Petőfi TSZ, Receptek Rakott bab 4 személyre. Hoz­závalók; 4 db kemény tojás. 30 dks kolbász és zsírban pirított kis fe.i hagyma, te.ifel ós so. A puhára főzött és sóval ízesí­tett babot a kövétkezök ép pen rakjuk le: előzőleg kis serpe- nyöben megfon nyaeztj uk zsír­ban a hagymát és ebből a hagyiná9 zsírból tesszük a. lá­badba. maid a. leszűrt bab egv- harirtadát belerakjuk, tetejére szeleteljük a kolbá&zkarikák felét, meglocsoljuk hagymás zsírral, tejfellel. majd ismét babot, tetejére kolbász-. to.iá»s- karikákat és tejfelt teszünk. A legfelső sor bab marad, mely­re n maradék tejfelt ráhintjük. Tizein öt-húsz nercre jó meleg sütőbe tesszük. Főzelék feltét. Hozzávaló 4 személyre: 40 dkg* puhára fő-' zott bab. melynek a levét teil-• .ieően leöntöttük. A babot bur­gonya nyomón áttörjük és a következő anyagokat tesszük hozzá: egy nagy fe.i reszelt- hagymát. sót, kevés borsot vagy; bori-pótlót, kis kemény ina got. 2 egész tojást. 2 db hámozott nyers reszelt burgonyát és annyi lisztet, hogy kézzel for. má!ha t ó legyen. Pogácsákat for­májúnk zaemlyemorzsába, meg. forgatva, forró zsírban, vagy olajban ki «ütjük. Sárgarépa, parajfőzelékhez va.gv bármilyen mártáshoz tálalhatjuk, igen íz­letes. Hamis gesztenyepüré. Hozzá­való: 40 dk- tarkabab 2 evő­kanál rum. 15 dkg cukor, va­nília és .5 dl tejszín. A puhára főzött babról a. le­vet, teljesen leesureatiuk. Szi­tán áttörjük a, babot, beletes­szük a rumot ég 10 dkg cukrot. A tejszínt kemény habbá, verjük hozzátesszük a. többi cukrot és a vaníliát. Kistányérokba ada-1 góljuk a babpürét és? tejerzíu- babjjal beborítjuk. Olyan a.7, íze, mint a valódi geszten veottró­nék. DOLGOS ASSZONYOK j Kelemen Sándorné nem bánta meg... | k t éve dolgozik a mán- doki termelőszövetke­zetben Kelemen Sándorné. Férje és két fia is a szö­vetkezet tagja. Boldogan és megelégedetten élnek. Ta­valy a család 1.800 munka­egységet szerzett, ami pénz­be átszámítva több mint 80.000 forint. A szép kere­setből jutott aztán házépí­tésre és a gond nélküli élet megteremtésére, ami­ből bizony a ház asszonya — Kelemen Sándorné — is tevékenyen kivette a ré­szét. — Nálunk a termelőszö­vetkezetben több éven ke­resztül idegenkedtek a do­hánytermeléstől — emlék­szik vissza arra az időre Kelemenné, — mert nem volt megfelelő szakember, és így nem volt jövedelme­ző a dohány. Amióta azon­ban elvállaltam a dohány- termeléssel járó munkák Szabó-varró tanfolyam „JUsiklott

Next

/
Thumbnails
Contents