Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-25 / 73. szám
1956. március 83, vasárnap NÉPliAf ITT A TAVASZ! A TAVASZ lí ovid ideig tartó, de igen kemény tél után pirkad az élet az erdőn. A szellő már langyos meleget hömpölyget s a napsütött lejtők leheletén a termőföld új életet fakasztó illata árad. A még kopogósán kemény talajt helyenkint hófoltok tarkítják, de a tisztások üde mélyedéseiben haragos- zöld fűcsomók kíváncsian nyújtogatják vékonyka szálaikat. Az átfagyott erdeiföld, mindig nehezen enged ki. Évszázadokon keresztül felhalmozódott levéltömeg felfogja a bágyadt tavaszi napfény éltető melegét, a hosszú fatörzsek még hosszabb árnyékot rajzolnak az avarra, mert a nap még dele- lőn is alacsonyan jár az égbolt horizontján. Nem szikrázik már a napsugár a zuzmarás ágakon, nem porzik már a hó a menekülő nyúl után, egyszerű, szürke lett a környezett, csak a nyírfák tetején látható ibolyaszínú változás mutatja a duzza- ■ dó rügyek tavaszodést ígérő tömegét. Fürge cinkék vidám csipogása hallik. „Kicsit ér! Kicsit ér!” Hát persze, hogy kicsit ér! Még nem kövér hernyók zsíros falatjaival tömik ki parányi testüket, hanem peték és összeaszott bábmúmiák ezreivel. De ezzel ezrével pusztítják a jövő nyár her. nyónemzedékét. Megfizethetetlen a hasznosságuk, mert minden ágat, minden gallyat apróra átkutatnak és a legrejtettebb repedésekből is gallérjuknál fogva rángatják elő a kártevő rovarokat. A leghűségesebb madarunk, mert nem megy el a napsütötte tengeren túlra, nem hagy itt bennünket a tél zordságában és kietlenségében, hanem hűségesen tisztogatja a madár- társai fészkének nyáron át árnyékot adó fákat és cserjéket. Egyik-másik már próbálgatja a szerelem szavának új életet jelentő fuvola hangjait, már tisztítja az odút, melyben tucatszámra felneveli kicsiny fiókáit. jjj ullámzó repüléssel hosszúfarkú kicsi madár suhan át a tisztáson. Leszáll egy vakondtúrásra, egyszerű, szürke tollazatával, szinte beleolvad a környezetbe. Csak a folytonos mozgása árulja el, hogy megérkezett a tavasz első hírnöke, a barázda billegető. Jelenléte biztatás, hogy jönnek már á többiek. Kékesszürke tollazatú, fehér gallérú madarak, csattogó szárnyakkal riadnak fel az akácos szálerdő aljából. Megjöttek az örvösgalambok. Ezek csak átutazó vendégek, mennek tovább a messzi ■szakra, hol rövidesen :allatják szerelmes búgó .lángjukat és a fészekrakás láza forrósítja át szerelmes testüket. Amott a rét felől, fehérfekete tollruhájukban bíbicek sivalkodó hangja Laliik:. Civakodó, veszekedő népség, ök a levegő akrobatái. Élénk szárnycsapkodásokkal hirtelen emelkednek a magasba, de egyet gondolva, — mintha csak valamit ott lent felejtettek volna, — összecsukott szárnyakkal zuhannak vissza a földre. Ha pedig a levegőben vannak, egymást kergetve, egymást csapkodva villámsebes, kitérő, élénk fordulatokkal bravúroskodnak, elvonva a szemlélő figyelmét a földön hevenyészve összetákolt fészekről. Most még aránylag csendesen viselkednek, ők az első szálláscsinálók, terepszemlét tartanak, hogy hol találnának alkalmas helyet az állandó letelepedésre. A mott kitépett szőr- csomók bizonyítják, hogy a nyulak nemzetségében is tavaszt éreznek és az emberekhez hasonlóan, két férjjelölt vívott kemény küzdelmet egymással, egy kacér nyúlhajadon sokszor csapodár szerelméért. A madár és állatvilág ébredése élénk. Melegebb a vérük, mely szerelemre vágyik, örökletes ösztönük arra biztatja, hogy sietniük kell, mert rövid a nyár és fajtájukkal szemben le kell róni a törvényes kötelezettséget, fel kell nevelni az utódokat. A növények közül még csak a kedves kis hóvirág csengettyű alakú virága csilingel. A tavaszi ébredéshez ez adja az ébresztőt. Szerényen, szinte szégyenlősen megbúvik a bokrok aljában, nincs hódító mámorú illata, nem hivalkodik élénk színű , ruhában, csak ártatlan fehérséggel hirdeti a tavasz ébredését. A szél fuvallatára meg- rezdülő mogyoróbokorról sárga porfelhő száll alá, '5 is korán ébred, az ő virágporából is fajtájának a termése ígérkezik. A jelenségek csalhatatlanok. Ébred a természet, ébred az erdő. [V eveden szólítják Er- dős Mária, a bakta- lórántházi csemetekert régi hűséges dolgozója, hogy észrevetted-e az erdő ígéretes ébredését? Szedd össze szorgalmas munkacsapatodat, mert itt a vetés ideje. Tedd földágyába mielőbb a magot, melyből élet sarjad és a csemeték ezrei születnek. Vedd válladra az ásót Varga Károly, a dróti erdő állandó szorgalmas munkása és nézd meg reggelente, hogy bele megy-e a földbe, mert 3 millió gyenge kis fenyőcsemete kiemelése és eliskolázása vár rád és munkatársaidra. Figyelni fogunk Márton József, az őri „Petőfi” Termelőszövetkezet fásítási felelőse, hogy a tavalyi igen szép erdősítésed pótlását a tavasszal hogyan végzed. Tudjuk, hogy őszi munkád akadályozta a meg nem értés közönye, de hiszünk benne, hogy a vezetőség lelkesedése éj ügyszeretete magával fogja ragadni a közömbösek szerencsére csak csekély táborát. A kételkedőknek mutasd meg a szomszédos Tisza Bernát vajai fásítási felelős fenyőerdősítéseit, aki már büszkén járkál a vele egymagas- ságú fenyői között és mosolyogva emlékszik arra a pár év előtti időkre, amikor azon a helyen a homokvihar messze vitte el fejéről a kalapot. ¥ gén sok sikeres er- dőtelepítés van a hátad mögött Komiszár János máriapócsi munkatársunk, hiszen gyermeki kezed első ültetései már maholnap vágás alá kerülnek. Azonban ősszel a kislétai erdősítésben egy kicsit lemaradtál. Igaz, hogy csak egy-két hektárral, de ez is kellemetlen, mert hidd el, dolgozó népünk szeme rajtunk van és nem szabad nekik csalódni bennünk. Nem lehet e helyről mindenkit nevéről szólítani, de a csillingelő kis hóvirág szavára harcba szólítok mindenkit. Jöjjetek az őszi erdősítések ezernyi létszámú serege, jöjjenek a fogatosok százfőnyi brigádja, jöjjenek a traktorosok türelmetlenül dobogó géljeikkel és jöjjenek csemetekertjeinkbe a fiúk és lányok jövőbe néző vidám csapata. Ebben a harcban néma halál fog aratni, hanem * az Élet. A harcban részvevők dolgos keze nyomán élet fakad. Minden megszületett csemetéből fa lesz, mely árnyékot ad, melyből ügyes kezek bölcsőt formálnak egykor. Aj sok-sok fa összessége erdőt alkot, mely egészséges 1 környezetével, egészséges nemzedéket hoz létre. ÍTbred a természet, Te is ébredj fel csemetekerti munkás, hogy mire a márciusi ibolya hosz- szú álom után kinyitja lila kis szirmait, ott találjon a megszokott munkahelye-! den. Senkinek nincs oly j erős a jövőbe vetett hite,! mint neked, aki nem a j mának, de a napfényes j ígéretű holnapnak dolgo-1 zol. S az a hit is, hogy újra gyümölcsöt ontó ősz lesz, a béke magasztos gondolatát teszi honossá az emberi szívben. Tavasz és béke egyet jelent. Tavasz és új harc egyet jelent. A tavasz és a békéért való harc egy fogalom. Valami új fogalom az emberiség életében. Valami olyan erő, amely képes megvédeni a virágszirmot, 'a daloló pacsirtát, a földdel harcoló embert a virág, a dal és a munka ellenségétől a háborútól. A tavasz az újjáéledés, a nagyszerű új élet ünnepe is. S a mi történelmünkben százszorosán így van. Tavaszt jelentett március 15. S a nagy tavaszt április 4. hozta. S azóta is minden tavasszal még erősebb lesz az az elhatározás, hogy jó az új életet élni, hogy jó és nagyszerű az újért harcolni. Azért az újért, mely színpompásabb, szebb tavaszok reményét fakasztja az emberi szivekben, amely az egymás megbecsülése, egymás szeretete, az emberiség szeretete új nagyszerű érzéseit egyre mélyebben gyökerezteti valamennyiünk szivében. Tavasz, virágbontó tavasz, új életet ■Ígérő tavasz, új harcokat hozó tavasz! A nagy tervek, nagy remények anyja vagy. ^ H. Sz. J. 'Dal traktorjai írta: MAKKAY BÉLA, tanítóképzős diák Néha élek, néha úszók ilyen fényes, ilyen híres jókedvben, hogyne, mikor hozzád írok, hozzád zengek rólad festek rímekben. Örülök, mert barátom vagy s kedvvel megtelt talpraesett traktoros, nincs is nálad, nincs is nálad gondviselőbb és igyekvőbb iöldorvos. Hej, be sokat eldicsered szép éltedet, új tervedet lelkesen: — Nem cserélnék senkivel se. most igyekszek s motort veszel: hatezren. Tudom, örülsz most is nagyon, szemed ragyog, szived rajong előre, itt a tavasz, megjött újra, s újra kimensz a zöld füves mezőre. Téged köszönt a pacsirta, téged a zöld, téged a föld és a nap, nyomaidban gazdag kinccsel majd tündöklik és dicsekszik a holnap. Büszke vagyok rád barátom s dalra keltlek rímben zenglek vidáman, különb legény nincs is talán a csekei a fülesdi határban! 1956. EGY ELMARADT R A ND EYU ka oldalán, s onnan hirdette jöttödet csokronként 2-3 forintos áron. Megmondjam, ne mondjam? Kicsíptem magamat a találkára. Fél óra hosszat kötöttem nyakkendőmet, háromszor is megtörő] tem cipőmet. Világos tavaszi kabátot öltöttem magamra, s izgatottságomat cigarettafüstbe burkolva, négy óra előtt egy perccel megjelentem randevúnk színhelyén. A park kopáran fogadott Unott egyhangúsággal takarította egy utcaseprő a tavalyi lombot, A kedves padoknak se híre, se hamva. Helyükön cementvázak meredeznek. Ezek tartják a padokat — ha majd lesznek, ha majd érdemes lesz kihordani, felrázni őket mély álmukból. Nézem az órát. A másodpercmutató serényen kúszik elérhetetlen célja felé. 15 óra 59 perc 30 másodperc — mormolom egyhangúan, mint a II—20-as telefon. Sehol semmi. Egy rejtett mozdulattal titokban felgyűröm kabátom gallérját, cipőmmel pedig néhány aprót bo- kázok. A másodpercmutató már 40-et jelez. Es csak kővázak, száraz lomb. üres virágágyak, kopár fák és bokrok, vacogó szél. 50 másodperc, 55 .. . 58 ... Valahol falióra kondit. Egy-kettő-három- négy. No, ha nem láttál mjg csodát, most láthatsz — bíztatom magam. Szemem, fülem ólicran fi TVJoiVl L ' szónak varázsereje van. S nem- csak a fiataloknak jelent valami újat, nagyszerűt, hanem idősebb korban ss terveket sugall, jókedvet áraszt az első tavaszi napsugár. A szó zsongása virágzó cseresznyefát idéz a szem elé. Pattanó rügyet, nyíló virágot, s mily nagy boldogság, ha tanúi lehetünk egy rügy szirombontásának! Ügy csillan fel a virág termő napocskája, a kis sárgás közepe, mintha tükre lenne a tavaszi napnak, mintha egyedüli képviselője lenne íz élet újra éledésének. Szirombontó nagy művész a tavasz. S e szirombontás minden emberben tükröt talál. Az élni- akarás erősítője, az élet, a szeretet gyarapítója. A tavasz hozza meg az énekesmadár hangját, a tavasz hozza meg az ember birkózó kedvét. Ilyenkor indul bírókra a paraszt a földdel. Igába töri, arra kényszeríti, hogy teremjen. E harc tavasszal indul. Pacsirtafütty kiséri a szántó-vetőt. S ez a f ütty, ez a varázslat az ember- szeretetnek, egymás szeretetének terem- tője is. Ilyenkor tavasszal még a szeretet is új színeket ölt. A közösségi gondolat is új termővel gyarapszik, erősödik.----------------------- vasi v-.vav .v. ÉBRED AZ ERDŐ Irta: Kovács József, a Nyírségi Állami Erdőgazdaság! erdőművelési csoportvezetője Az asztal irfellett ülök és pusztitem a papirost. Neked írok megilletődve, remegő kézzel, mint egy szerelmes kisdiák. Neked, akinek egyetlen mosolyába kerülne, és... De talán inkább kezdjük az elején. Drága Tavasz Tündér! Megkaptam leveledet, amelyben érkezésedről tudósítasz. Nem postás, hanem csillagász csempészte kezembe nagy titokban, ne tudja meg senki más. Persze, már utána vagyunk, most már mindegy. Megtudhatja bárki a levél tartalmát: „Március 20-án délután 4-kor érkezein. Várj!1 Később más hírnökkel is találkoztam. A csemegeáruház előtt pillantottam meg, ott szerénykedett hóv: rág képében egy tányérgaraidat lopod néha ide, csak a tisztakék égboltra írsz néha bíztató jeleket. Ha így akartad, legyen. Emiatt nem érdemes a Tiszának menni. Késlekedsz? Ám lásd a kárát. Időd hamar eljár, s dolgod senki nem végzi el. Vagy azt gondolod, helyetted valaki is játékra csalogatja a gyerekeket? Lángra gyújtja az ifjúi szíveket? Megtermékenyíti a virágzó gyümölcsfákat? Életet fakaszt a síma réten és a szeszélyes domboldalon? Egy negyedéved van. Használd ki jól Az emberek nem veszik zokon késésedé'. Segítenek neked 'ki mozdulhat rög, nem reccsenhet ág, hogy észre ne vegyem. Idegőrlő másodpercek telnek el, a csődé azonban késik, egyre késik. Percekké nőnek a pillanatok, é: minden marad, ahogy volt. Negyedórák telnek, cigaretták fogynak, s belőled, Tündér, semmit sem látok. Megcsalatva, szomorúan fordítok hátat a parknak. Agyamban gondolatok ezre kergetik egymást Nem tudom, hogy érek haza, hogy ülői asztalhoz, s hogy té ved kezem ügyébe ; papiros és a toll Mégis írok. Nekec szólnak a sorok, Tavasz Tündére. Randevúnk elmaradt. Nem jöttél el Ott vesztegelsz méj a ködös jövendőben Csak melegítő napsu
