Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-77. szám)
1956-03-24 / 72. szám
N G r* L A V 1P5S. március 34. szombat 1948 raároius 24-énnyolo évvel ezelőtt — nevezték ki megyénkben az első munkásigazgatót. A munkásokból lett gyár-igazgatók azóta bebizonyították: méltók társaik, a nép bizalmára és okosan, helyesen gazdálkoonak. íme, a legrégibbek közül egy: Faliújság szemle „...A Magyar Népköz-, társaság nevében Varga Já-j nos eívtársat kinevezem aj Büdszentmihályi Alkaloida i Vegyészeti-gyár.' igázgatójá-j vá...“ — hangzott az ün-j népi csendben az ünnepi; szó. És azóta Varga János j elvtárs — megyénk legré-j gibb munkásigazgatója ve-i zeti a reábízott gyárat. Olyan sokszor esett már arról szó, hogy milyen nyomorúságban éltek a hon- thyzmus munkásai — az övé sem volt különb. Talán többször éhezett, mint -ok lársa, rongyosabb volt a ruhája és kevesebbet volt munkája, mint sokszázezer munkástársának. A hat elemi után köművestanuló lett, — de mint segédnek, már nem jutott munka. Há- nyódett-vetődött hajója áz élet tengerén, ahol nagyon sok volt a kietlen zátony, — a munkanélküliség, az éhség, a nyomorúság. 193’2-ben — 21 éves korában — az Alkaloidába került, oszlopokat, betonkádakat épített. Sikerült ottragadnia. Ettől kezdve a fel- szabadulásig. élte a régi munkások megszokott, mindennapi életét. A felszabadulás után az új országot építő nép hatalmas lendülete magával ragadta minden becsületes, szorgalmas fiát. így lett Varga Jánossal is. Először megválasztották a pártszervezet titkárának, aztán szakmunkásképző iskolába járt. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy hogyan lehetne többet, jobbat gyártani. Ezekben az esztendőkben már újítást dolgozott ki. Egyikkel a felvonót szerelte át, — könnyebb lett' az emberek munkája és két pár munkáskezet tettj A Komi erdőkben A Komi ASZSZK erdeiben és tundráin most van a vadászidény. Különösen sok rókát, vidrát és más vadat ejtenek. A képen: D. Voknjev, a Kujbisev-koihoz vadásza kiveszi a csapdából a vadat. (Foto A. Kocsev) szabaddá. Egy másikkal a hulladékanyag felhasználását tette gazdaságosabbá, — 400.000 forint hasznot jelentett ez államunknak. A harmadikkal pedig a mosóvizet vezette be az üzembe, ami szintén sokezer forint megtakarítást jelentett az állam háztartásának. így élt, dolgozott mint munkás. És amikor igazgató lett, még sokkal többet tett az üzemért, társaiért, az államért. Alkotó, cselekvő tettvágya az egész üzemre, minden dolgozóra kihatott. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy az üzem mind többet és többet termeljen. Éjszakákat töprengett azon, hogy emelje a gyógyászat számára olyan fontos merphin kinyerési százalékát. És, hogy ez mennyire sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1952-ben a gyár már közel háromszorosát termelte annak a mennyiségnek, mint amit a kapitalista vezetés alatt valaha is adott. A gyár terméke az egész világon ismertté vált. 40 ország vetekedett azon, hogy termékét megvásárolja és a világpiacon első lett az al- kalida termelésében, megelőzve olyan államokat, mint Anglia, USA. és ebből az időből az egyik legkedvesebb emléke az, amikor a Vörös Akadémia tankönyvében — mert ott tanult — arról olvasott, hogy üzeme milyen előkelő helyet foglal el termékével a világkereskedelemben. Amikor most megyénk legrégibb munkásigazgatójával az eltelt hat esztendőre emlékszünk — becsülettel megvallja: nehéz, nagyon nehéz esztendők voltak. Volt olyan hét, hónap, amikor éjszakánként csak három órát aludt. Ellenőrizte a munkát, a szállítást és amikor már mindenki azt gondolta, hogy hazament aludni, akkor bezárkózott szobájába és — tanult. De minden nehézsége és fáradtsága mellett is nagyon szép évek voltak és ha meg kellene ismételni, szívesen vállalná. Most pedig újra tervez. Ebben az esztendőben 10 millió forint beruházással bővül a gyár. Üj üzemrészt építenek egy új gyártmánynak, egy kultúrházat az üzem munkásainak és lakásokat a dolgozóknak. De emellett mindig azt is számolja, hogy ebben az esztendőben tovább fokozzák a termelést, hogy soha ne előzhessék meg a kapitalisták. De közben arról sem feledkezik meg, hogy a jövőre gondoljon, mert 1957- ben újabb 10 millióval bővül az üzem és már erre is tervez a munkásbe'] lett igazgató. (halasa.) BÁRSONY JÓZSEF HOZZÁSZÓL,.. Harmincnál több igazgatósági tag hallgatta nagyfigyelemmel Rajcsányi Pál földművesszövetkezeti ügyvezető beszámolóját. A jelenlévők egy része az előadóra függesztette tekintetét, a másik szorgalmasan jegyzetelt a térdére fektetett fehér papirosra. Tetszett a beszámoló, nagyon tetszett. Különösen az a része, amely az eredményekkel foglalkozott. Mert az is volt bőven. Jól dolgozik a tiszalöki földművesszövetkezet áz utóbbi időben. De az utolsó szavakkal szeget ütött a hallgatók fejébe. Arra nem számítottak, hogy áldozatokat is kell hozni a szövetkezetért. A hátsó sorban egy őszhajú ember hátoldalra simította fehér bajuszát, szaporán pislogott, s néha fészkelődön a széken. Látszott rajta, hogy hozzá akar szólni. De bátorságából egyelőre csak annyira tellett, hogy a szomszédja fülébe súgjon: — Én nem tudok kukoricát adni. — Halkan mondta, kevesen hallhatták, s mégis, ilyesféle hangok bujkáltak a padok költött. ■ — Hát hogyne! — tépe- lödtek — beállítanak húsznál több sertést hizlalásra. Elfogy a kukorica, s most az igazgatóság tagjai. ajánljanak fel elsőnek annyit, hogy el tudják taHani. Nem ingyen kérik igaz, de aranyárt sincs. Az elnöki asztalnál is megérezték a hangulat krl- tikusságát, az ügyvezető és az elnök lehajtották fejüket, hallgattak. Várták, várták az első hozzászólót. Az első sorokban az ősz- hajúi Szegedi István 8 holdas dolgozó paraszt hátrafordult, s kissé kihívóan figyelte a hallgatag, vagy suttogó embereket. A terem dereka táján magasra lendült egy kéz. — Tessék, Bársony elvtárs — szólt az ügyvezető. Megreccsentek a székek, mindenki a felszólalóra nézett. Végighordták tekintetüket a középkorú, jól rpeg- termeit bőrkabátos Bársony Józsefen, s feszülten várták, vajon mit mond. Bársony elvtárs röviden, de határozottan ennyit mondott: — 150 kiló kukoiicát felajánlok — nézett magabiztosan az ügyvezetőre szerényen. mint igaz kommunista, aki szívesen segít a köz érdekében. Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott rövid mondata. Hosszú ideig csend fojtogatta a kis termet, aztán halk moraj kapott lábra. Az első sorban ülő Szegedi István lehajtotta fejét, s a padlóra nézett. Majd szót kért. Hosszan beszélt, erről is — arról . is, s a végén megemlítette: — Nekem nincs kukoricám. Szerződtettem, malacot hizlalok ... Kell azoknak .., . Az utána - kővetkező felszólalók hasonlóan beszéltek. Csak itl-ott akadt kisebb felajánlás. — Netted honnét van eny- nyi tengerid még most isf — kérdezte halkan Bársony Józsefet szomszédja, A Szabadság Termelőszövetkezet munkaérdeméremmel kitüntetett dohányos brigádvezetője elmosolyodott, s tréfásan válaszolt: — Van annak, aki meg nem issza ... A szomszéd is elmosolyodott, s bólintott, hegy érti a tréfa mondandóját. Hogy a Szabadság TSZ tagjainak van miből felajánlani. M. J. A 6. sí. MÉLYÉPÍTŐ FALIÚJSÁGJÁRÓL sok jót mondhatunk. A hattagú szerkesztőbizottság Bocskai József vezetésével kéthetenkint változatos, tar-j talmas cikkeket közöl a faliújságon. Nyolc-tíz Cilik van a faliújságon. A leg- frisebb szám közli Lőrinc elvtárs cikkét a „közel- és közép-keleti helyzet alakulásáról“. A versenyhíradó a dolgozók felszabadulási versenyét értékeli és megdicséri a felajánlások teljesítésében élenjáró dolgozókat. A „Helyes-Helytelen“ rovatból idézünk: „Helyesnek tartjuk, hogy az irodai dolgozónők ápolják, csinosítják magukat ..........Helytelen azonban, hogy ezt munkaidő alatt teszik esetenkint 20—30 percig. Mi volna a nődolgozók véleménye a férfi dolgozókról, ha mondjuk reggel nyolc és fél kilenc között az íróasztalnál borotválkoznának? ...“ A főépítésvezetóség dolgozóinak faliújságcikkéből idézünk: „Multévi tapasztalataink alapján, — mikoris 6 ízben költözködtünk, — 1956 évi időszakra költözkö- dési versenyre hívjuk a központ valamennyi osztályát.“ A vállalat dolgozói szívesen állnak meg a faliújság előtt, hogy elolvassák a cikkeket. A Népbolt Vállalat faliújsága külsejére nézve egyszerű falitábla, színes papírral bevonva. A cikkek annál tartalmasabbak és érdekesek. Nyele cikk közül az első" „Hat éves a Népbolt“ címmel arról szól, hogy az 1950. március 20-án megalakult vállalat hogyan fejlődött és milyen eredményeket ért el, a megyében. „24 boltunk volt induláskor s ma már közel 100 árudánk van. — írja a cikk írója Kovácsvölgyi Erzsébet, majd így fejezte be: — harmadszor is elnyertük a „Kiváló Válla- lat1’ címet. Tapasztaltuk a jó munka eredményét, sok; dolgozó kapott jutalmat a, 30.000 Ft-ból. Ügy dolgozunk. hoey 1956. I. negyedévi eredményeinkkel újra, elnyerjük a „Kiváló Vállalat“ címet.“ A Vízügyi Igazgatóság faliújsága még nem tölti be hivatását. Keresztesi István áj faliújságfelelős elmondotta.; hogy nem régi a faliújság,] s még csak a kezdeti lépé-j seket tették meg. Erről: meggyőződhettünk Bodnárj József cikkéből is, aki aj faliújság induláskor“ a far. liújság céljáról írt. A cik-j kék címének kiválasztása,; is jó, csak az a baj, hogy a cikkek általánosak, a mondani valójuk elvon atkozta-: tett az igazgatóság munka-’ jától, életétől. Reméljük, hogy a faliújság újabb számának meg je-! lentésénél a politikai és: termelési jellegű cikkek mellett nem fog elmaradni a kulturális élet és a „Humor“ rovat sem. O. A. Kedvező teltételekkel lehet najmseüibét vásárolni A földművesszó vV.kezoI lek újabb segítsége', kívántnak nyújtani a dolgozó pa- ' raszíságnak azzal, hogy az eiőző évektől eltérőm ezután nem kell 50—1Ű0 kilométerről is beutazni Nyíregyházáira naposcsibék beszerzése végett. Az idén a földmű vessző ve t., ez:, isii minden községben helyben elégítik ki az igénylők szükségletéit és pedig háromféle módon. Az első és legkedvezőbb feltétel n termelők számára, hogy nam kell azonnal készpénzben fiséiul a csibékért, hanem azok 25—20 százalékának felnevelésére szerződést köphetnek a földmű vesszöveíks- zettol, s a csibék árát majd a felvásárlási árból vonják. ; le. . Iyen esetben m/:a iO {százalékos felárat is kaprok a termelő«. A második feltétel az, hogy a naposcsibék árát az igénylő' tojással is kiegyenlítheti a földrnüvesszövetkcZi tnél, jamit az átadáskor érvény- iben lévő napi áron számol- j nak el. De megvan a mód farra is, hogy -az igénylők ■ azonnali fizetés mellett készpénzért vásárolhatják meg a csibéket. A naposcsibék ára 3 forint és 20 fillér szállítási költség. Ennél- magasabb árat a legtávolabb eső községekben sem szabad felszámolni. Kohn Sándor MESEÖV. Nem tagadom, szép nevem van. A közönséges kalmár rosta és a triőr talán féltékenykednek is rám emiatt. De, mit mondjak...? Az az igazság, hogy maga a név, a szép külső nem tesz semmit. A saját történetem is bizonyítja. Nem régen kerültem Vá- mcsorcsziba a Kossuth TSZ-be. A tsz tavasz búzájának kitisztítását bízták rám. örültem, hogy végre megmozgathatom motollái- inat, rostáimat s vége lesz a téli unalomnak. De a korai örömbe üröm keveredett. Azzal kezdődött a dolog, hogy a Csaholci Gépállomáson — mielőtt útnak indítottak — néhányan körüljártak, megkopogtattak és gyorsan kimondták: nincs semmi baj, alkalmas. Még arra sem volt időm, hogy megmondjam mi bajom van. Utána akasztottak egy traktornak és sürgősen idehoztak. Már nyolc napja vagyok itt, s ebből csak három napot dolgoztam. Dolgoztam? Dehogy! Három napon keresztül szégyellem magam, Virágh Andor íő- gépész helyett. Alig van rajtam néhány egészséges csavar. A többi meglazult,, vagy elveszett. A rostáim jó lemezrosták voltak. ELj pusztította őket az enye-l szét, A merítőkanál szíjam elróthadt. Ha dolgozni kezdtem kész siralom volt. Szerettem volna darabokra szakadni a szégyenkezéstől, mikor láttam a konkolyt, árpát, zabot, a beteg búza szemeket ahogy kárörven- dően a tisztított vetőmag közé surrantak. Napok óta várom, hogy mi lesz a sorsom. A tsz tagjai dühös pillantásokkal mennek el mellettem. Pedig állítom, nem én vagyök a hibás. Hárem traktor is az én sorsomra jutott a gépállomáson, miután velem együtt átestek a megyei gépállomási igazgatóság gépjavítási szemléjén. S. A. Frau k l«n Ben janiiu inövei kínai nyelven Franklin Benjamin születésének 250. évfordulója alkalmából ' a Világirodalom című kínai folyóirat Franklin Benjamin amerikai tudós és államférfi számos munkáját és levelét közölte. A szovjet írók közül újabban Azsajev, Galina Nyikolajeva művei jelentek meg kínai nyelven. •»
