Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

N GPLA V 1935. február 32, szerda A ^szovjetunió Koiiiinuuiita Pártjának XX. kougressiusa (Folytatás az 1, oldalról.) döntése, maguknak a kapi­talista országok népeinek dolga. Csak ők határozhat­ják meg államuk sorsát. A Szovjetunió és a demokra­tikus tábor országai sem­miképpen nem szándékoz­nak beavatkozni más ál­lamok belügyeibe. Malenkov elvtárs ki­emelte, hogy a békés egymás mellett éles lehetőségének le­nini tétele a szovjet külpolitika sarkköve. A békés egymás mellett élés politikáját pedig sehogy sem lehet ösz- sze egyeztetni a béke ellenségeinek „crőpo- litikájával.” Hőn óhajtott célunk az, hogy a nemzetközi kapcso­latokból száműzzük a há­borút — mondotta. — Ila pedig az imperializmus tá­borának kalandorai meg­próbálják megbontani a békét és fellobbantani egy harmadik világháború tűz­vészét, magukra vessenek. Nem kétséges, hogy egy harmadik világháború a kapitalista világrendszer teljes összeomlásához ve­zet. összeforrott család, amely a népeink ragyogó jövő­jéért küzdő és népeink ér­ket a kapitalista tábor fegyveres erőivel szem­ben. I, M, Kaganovics beszédének rövid ismertetése A. A• Szurkov elvtárs felszólalása Az öröm és büszkeség tölti el szivünket, amikor képzeletünk felrajzolja, mi­lyen gigászi alkotó felada­tokat kell megoldania a pártnak és a népeknek a közeli években. Reánk vár az a magasztos pátoszé, forró romantikájú munka, hogy hazánk keleti részé­nek ősidők óta érintetlen, mérhetetlen kincsekben gazdag tájait termővé és élővé tegyük. A hatodik ötéves terv éveiben az . iro­dalom és a művészet dol­gozói bőségesen meríthet­nek majd magasszínvonalú a&kotásokhoz elengedhetet­len sok színű nyersanyag­ból, az életből, A szovjet- irodalom a harc és az építés min­den szakaszában leg­jobb alkotásaival állan­dóan segítette a pártot a dolgozók kommunis­ta nevelésében, műidig szem előtt tartotta, bogy’ „a dal és a vers: a bomba és zászló.” Szurkov ezután arról be­szélt, hogy az olvasó és a néző igénye megnövekedett, nem akarják elfogadni egyes mai írók műveinek szürkeségét, középszerűsé­gét, vérszegény stílusát és lapos nyelvezetét. A köz­ponti bizottság az írókong- rcsszushoz intézett üzenete és Hruscsov elvtárs beszá­molója is világosan rámu­tatott, hogy az irodalom és a művészet sokban elma­rad az élettől, a mérhetet­lenül gazdagabb szovjet valóságtól. Szurkov a színpadi és a filmalkotás hibáiról . be­szélve hangoztatta, hogy a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni az elmara­dást a szovjet művészet­nek az irodalommal hatá­ras ágazataiban. Rámuta­tott arra: a mái irodalom elmaradásának az az egyik fontos oka, hogy ki írók és a költők elég nagy részének gyenge a ' kapcsolata az élettel, a nép alkotó mun­kásságával. A szovjet irodalom egész története azt mu­tatja, hogy a nép éle­tével szorosan összefor­rott írók és költők tol­lából születnek erős, eszmeileg és művészi­leg teljes értékű alko­tások. Számtalan példát hozott fel, régi és új íróknak ne­veit említette, . kihangsú­lyozva: az élet azt mutatja, hogy az írónak, aki az ol­vasó értelmes és szeretett tanácsadója akar lenni, magának is a kommuniz­mus építőinek első sorai­ban kell haladnia. Szurkov felszólalásában két hibás irányzatot elem­zett: a szépítgetésnek, a konfliktusmentességnek, va­lamint a mindent csak sö­tét színben látó, a valósá­got. csak feketén vagy leg­jobb esetben szürkén ábrá­zoló irányzatnak helytelen­ségét. Irodalmunk nagy baja, hogy kritikánk elmaradott és rendkívül gyengén dol­gozták ki a marxista esz­tétika elméleti kérdéseit - mondotta. — A párt — mondotta — a szovjet irodalom 38 éve alatt sokszor nyúj­tott példát arra, mi­lyen az irodalom és a művészet tapintatos, majdnem azt mond­hatnám anyaian -gondos vezetése, amely szigo­rúan kérlelhetetlen az eszmei ingadozásokkal szemben. ugyanakkor pedig gondoskodik az irodalom jövőjéről, ége­tő szükségleteiről. A párt 'mindig hangsú­lyozta az irodalmi munka sajátosságát — folytatta. — V. I. Lenin még 1905-ben, amikor arról beszélt, hogy az irodalom ügyének az általános proletár ügy ré­szévé kell válnia, leszögez­te, hogy „ebben az ügyben feltétlenül nagyobb teret kell biztosítani a »zemélyes kezdeményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret a gondolatnak és a képze­letnek, a formának és a tartalomnak.” Az irodalmi irányítás e lenini értelme­zésének köszönhetjük min­den eredményünket. Befejezésül hangoztatta: látjuk és ismerjük az iro­dalom fejlődését fékező sok hibát. A párt és Központi Bizottsága segítségével kö­zös erővel szüntetjük meg ezeket a hibákat és sok- nemzetiségű irodalmunkat méltóvá tesszük a kommu­nizmust hősiesen építő nép­hez. ír. fi. Zsukov elvtárs beszéde Az alábbiakban részlete­ket közlünk Zsukov elvtárs szombati felszólalásából. A fegyveres erők szemé­lyi állománya, — mondotta — akárcsak az egész szov­jet nép, szeretett kommu­nista pártja köré tömörül­ve fogadta a XX. kongresz- szust. A szovjet harcosok határtalanul odaadóak né­pük iránt és mindig ké­szek arra, hogy becsülettel es méltó módon teljesítsék szeretett hazájuk védel­mével kapcsolatos katonai leiadatokat. Pártunk és kormányunk — mondotta — mindent ipegtesz, hogy fenntartsa a békét, s erősítse a bizal­mat és a barátságot a né­pek között. A honvédelmi minisztérium teljes egészé­ben és pontosan határidőre hajtotta végre a szovjet kormány arravonatkozóan hozott határozatát, hogy a Szovjetunió 640.000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A kormány egy­úttal 1956-ra vonatkozóan közel lízmilliárd rubellel csökkentette a katonai ki­adásokat. Port Arfchur-i és Porkkala-UDD-i katonai tá­maszpontjainkról kivontuk csapatainkat, . Ezeket az alakulatokat feloszlattak. A Szovjetunió példáját követ­ték a népi demokratikus országok, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyaror­yág, Románia, Bulgária és Albánia, összesen száz­nyolcvanezer fővel csök­kentették a fegyveres erőik létszámát. Ez azt ' jelenti, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok nem szavakban, hanem tet­tekkel hajtottak végre in­tézkedéseket a nemzetközi feszültség. enyhítésére. A szovjet népnek — állapította meg a fel­szólaló — tekintettel kell egyúttal lennie ar­ra, hogy a nemzetközi együttműködés politi­káját az agresszív kö­rök ellenállással fogad­ják. A nemzetközi fe­szültség bizonyos eny­hülése ellenére a ve­zető kapitalista orszá­gok nem csökkentették fegyveres erőik létszá­mát. További erőfeszítéseket tesznek a tömbök kiszélesí­tésére, a katonai költség- vetések növelésére, a fegy­verkezési hajsza folytatá­sára. A Szovjetunió — foly­tatta a felszólaló — senkit sem fenyeget és serkit sen: szándékozik megtámadni Tekintettel azonban arra hogy még néni jött létre megegyezés, a fegyvere* erők létszámának csök­kentésére és az atimí'sgy- verek eltiltására vonatko zóan, s egyelőre a tartói békére nincs biztos garan cia, kénytelenek v a gyű ni olyan fegyveres erőké fenntartani, amelyek biz­tosan meg tudjál? védeni hazánk érdekeit, nehogy el­lenségeink bármiféle pro­vokációja is váratlanul ér­jen' bennünket. Zsukov elvtárs kijelen­tette, hagy a szovjet fegy­veres erőket —■' hála a pártnak és a kormánynak, amelyek állandóan gondos­kodnak az ország védelmi képességéről — gyökeresen átalakították: A szovjet fegyveres erők minőségi tekintet­ben magasan felette van­nak annak a színvonal­nak, amelyen a Nagy Honvédő Háború végén álltak. Jelenleg különféle atom- és termonukleá­ris fegyverekkel, külön­féle típusú, hatalmas rakéta- és sugárhajtású fegyverekkel, többek között nagy hatótávol­ságú rakétákkal ren­delkeznek. Elsőrendű lökhajtásos lé­gierővel rendelkeznek, amely meg tudja oldani mindazokat a feladatokat amelyek az agrésszor tá­madása esetén hárulnak rá Fegyveres erőink és szö­vetségeseink hadseregei — mondotta befejezésül Zsu- > kov — valóban testvéri éi Moszkva, (TASZSZ) Ka- gsnovics az SZKP XX. kongresszusán mondott be­szédében először a nem­zetközi helyzettel és a Szovjetunió külpolitikájá­val foglalkozott. Hangsú­lyozta, hogy most döntő je­lentősége van a háború és a béke kérdésének, mert ez égető és létfonto6ságií a világ sok tíz- és százmil­lió ember számára, aki a XX. században két világ­háborút élt át. A népek az új háború kirobbantásának útjában álló döntő er$t jelentenek. Ez az égő, a népek békeaka­rata, az az elhatározása, hogy megakadályozzák az új pusztító világháborút, a legutóbbi időszakban mér­hetetlenül megnőtt. Ezért — mondja Kaganovics — feltétlenül helyes a jelen­legi erőviszonyok felmé­réséből azt a következtetést levonni, hogy a háború nem valami végzetszerű el­kerülhetetlen dolog. De a világ népeinek és elsősor­ban a szovjet népnek — hangsúlyozta a szónok — ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az imperia­lizmus reakciós erűinek kalandor jellegéről ég ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítani. Kaganovics bestédében nagy figyelmet fordított a legfontosabb népgazdasági feladatokra, köztük a köz­lekedés fejlesztésére. Kö­zölte, hogy a Szovjetunió vasútvonalainak villamosí­tásáról elfogadott 15 . éves terv előírja, hogy a leg­fontosabb vonalakat, ame­lyeken az áruforgalom a legnagyobb —- Moszkvá­tól délre és keletre — valamint a hegyivo­nalakat, a nagy áru- és utasforgalmú főútvonalakat és a nagyvárosok körül lévő elővárosi szakaszokat villamos vontatásra kell átalakítani. A vasutak villamosítása és a motoros mozdonyok el­terjesztése lehetővé teszi a vasútvonalak szállítási ké­pességének. növelését. Az új 5.700 lóerő kapacitású, 8 tengelyes villamosmoz­dony a 3.500—4.000 tonna súlyú vonatot óránkint 90 ki­lométeres maximális sebes­séggel fogja vontatni. 1900-ban villamos és mo­toros vontatással fog lebo­nyolódni a jelenlegi 14 szá­zalékkal szemben a vas­utak egész áruforgalmának 40—45 százaléka. Kagano- Vics megállapította, hogy a vasúti közlekedésben széle­sebben el kell terjeszteni a legújabb technikát, az auto­matizálást, a villamos biz­tosítóberendezéseket, a rá­dió és a televízió alkalma­zását. Tovább fejlődik a vasút­hálózat. 1960-ra például meg kell építeni: az új M agny itogorszk-S / tyer- litamak-Abduiino vona­lat, amely a Dél-Urai és Karaganda áruinak nyugat felé közvetlen kivezető utat ad, a Kurgan-Szinarszkaja- Krasznoufimszk kerület vonalat, amely meg­könnyíti a szverdlovszki vasútvonal munkáját, az Alma-Ata kerület ál­lamhatár-vonalat, amely új összeköttetés lesz a Kínai Népköztársaság­gal és másokat. A szónok foglalkozott a gépkocsi és a folyami köz­lekedésnek a hatodik öt­éves tervben való fejleszté­sével is. Kaganovics beszédében külön foglalkozott a töme­ges szocialista munkaver­seny szérvezésével, a termelési újítók élenjáró tapasztalatainak terjeszté­sével, a bérezési rendszer rendezésével. Kaganovics megállapí­totta azt is, hogy a kong­resszuson felvetődött és megoldódik több olyan kérdés, amelynek a szov­jet ország minden dolgo­zója szempontjából lélfo-n. tosságú jelentősége van. Ezek közé tartozik a hét- órás munkanapra tervezett áttérés, az alacsonyfizetésü1 dolgozók bérének emelése, a dolgozók nyugdíjellátásá­nak komoly megjavítása, a nők munka- és életviszo­nyainál?: megjavítása. A szónok külön foglalko­zott a szakszervezetekkel,, a munkásosztály legnagyobb', tömegszervezetével, amely a pártot az osztállyal köti össze. A szovjet, szakszervezetek' — közölte Kaganovics —I jelenleg több mint 42 mil­lió munkást és alkalma' zottat egyesítenek soraik ban. Az, hogy állami és gazdasági építésünk min den területén sok szakkép­zett káderrel, a párt és ■ a nén iránt feltétlenül oda adó emberekkel rendelke­zünk, legnagyobb vívmá­nyunk és egyúttal a hato­dik ötéves tervben előt­tünk álló feladatok sikerei megoldásának egyik leg fontosabb záloga. Moßt — folytatta Kaganovics —■' még nagyobb erővel keli! dolgoznunk e káderek fej­lődéséért, műszaki, politi-; kai és gazdasági ismereteik! színvonalának emeléséért. A párt XX. kongresszus sának sajátossága az —ál­lapította meg befejezésül! Kaganovics, — hogy az el-1 ért sikerekre támaszkodva,1 történelmileg igen rövid! idő alatt megvalósíthatja* az iparcikk és élelmiszer-; bőséget, a < szocializmusból! a kommunizmusba való át-} menet meggyorsításának programját. Az SZKP XX. kongresszusa új magasabb szakasz a pártnak a kom­munista társadalom felépí­tésére irányuló zseniális lenini terv valóraváltásáért vívott harcában, A XX, kongresszus a párt történed tében a kommunizmus győ­zelmes építőinek kongresz- izusaként fog szerepelni. K. J, I orosilov elvtárs felszólalása Moszkva, (TASZSZ). K. J. Vorosilov rámutatott azokra az intézkedésekre, amelye­ket a párt tett a beszámolá­si időszakban a gazdaság fellendítésére. Kormányzópárlunknak oiyan. intézkedéseket kel! kidolgoznia — hangoztatta, — amelyek minden téren tökéletesítik rendszerünket, megszüntetik az egyes lánc­szemek hiányosságait és hi­báit; fellendítik az elmara­dott munkaterületeket s ez­zel megkönnyítik a kom­munizmus felépítését. A XIX. kongresszus óta eltelt időszakban a Közpon­ti Bizottság nagy munkát végzett gazdaságunk továb­bi javításáért azzal, hogy feltárta a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, helyesen határozta meg a feladatokat a lehetőségek kihasználásá- ' ra és teljes erejével küzdött a kitűzött feladatok valóra- ráltásáért. A pártvezetésben, az álla­mi és a gazdasági vezetés­ben — mint a központi bi­zottság követeli — határo­zottan szakítanunk kéil a formális, hivatalos, bürok­ratikus vezetési módszerek­kel. A Központi Bizottság a beszámolóban felölelt idő szakban szilárdan és kő vetkezetesen megvalósítóba a kollektív vezetés lenini el­vét. Ezután is szilárdítanunk kell a kollektív munkának ezt a lenini elvét. Olyan korszakban élünk — hangoztatta Voro­silov —, amikor a vi­lágon a történelemben eddig még soha nem látóit új, élenjáró tár­sadalmi-politikai rendet teremtő folyamatok mennek végbe. Ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunóval együtt sok nép, együttvéve, az emberiség egy harmada, máris szilárdan a szocializ­mus építésének útjára lé­pett és évről-évre új sike­reket ér el ezen az úton. Hangoztatta a továbbiak­ban, hogy elérkezett az el­nyomott népek nemzeti új­jászületésének és annak ideje, hogy e népek teljesen lerázzák magukról a gyar­matosítók jármát. Vorosilov ezután a jelen nemzetközi, fejlődésnek a központi bizottság beszámo­lójában tárgyalt három dön­tő fontosságú kérdéséről szólott: a két rendszer bé­kés egymás mellett éléséről, a háborúk elhárításának le­hetőségéről, a jelen kor­szakban és a különböző or­szágok szocializmusba való áttérésének formáiról. E problémák elméleti kidol- kozása — hangoztatta — n _ marxizmus-leninízmus al* j kotó alkalmazásának nagy­szerű példája. E kérdésekre adott helyes válasz felfegyverez a bé­kéért és a népek barátsá-i gáért, a nemzeti független­ségért, a ragyogó jövőért! küzdő minden harcost. A Szovjetunió aktív békepolitikájának ered­ményeként javul a nemzetközi légkör, a népek fellélegzettek, a Szovjetuniónak, vala­mint a szocializmus és a demokriácia egész táborának külpolitikai pozíciói, a békéért vi­lágszerte küzdő minden harcos hadállásai pedig megszilárdultak. Nem azért harcolunk * békéért, mintha országunk gyenge lenne. A Szovjetunió hatalmas, állam, amely min­den szükségessel rendelke­zik, hogy megsemmisítőén, visszaverjen bármilyen ag-j resszort. Azért - védelmez­zük a békét, mert tudjuk milyen hatalmas áldozato-j kát követel és milyen ha-i (Folytatása a 3. oldalon^ •» dekeit önfeláldozóén vé­delmező harcosokból áll. Ez adja erőnket és fölényün-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents